2010. március 21., vasárnap

Göd sziget okozta jeges árvíz Vácott 1775. február 15-én

 
"A most elmúlt év december havában iszonyú emlékezetet meghaladó idő óta nem látott, folyton eső hó borította el az egész vidéket, úgy, hogy onnét a legszomorúbbakat gyanítani s a következő év elejét a tapasztaltabbak, mint igen veszélyest kezdték sejteni. Az aggodalom nem is volt alaptalan, ugyanis a Duna ugyanazon hóban igen vastag jéggé tömörülvén, ezen hó 15.-éig megmaradt ugyan szilárd hidegségben, de folyton növekedésben emelkedésében, míg a hideg enyhülni kezdvén, az olvadó hó a földekről és hegyekből nagy folyamokban rohanván le a már önkény megáradó Dunát szerfölött feldagasztotta, és az addig kiáradó víz nagyságát majdnem megközelítette, midőn íme a következő nap hajnala hasadtakor iszonyú dördüléssel, mintha az ég dörgött volna, talán folyását gátoltatni tovább nem akarván, meg törte a jeget, és egy kissé szabad folyást engedett a víznek, de déli 11 órakor Göd szigeténél feltorlódott, és a homokra emelkedő jég gátolta a folyást, és midőn így a szegény polgárok magokat a legnagyobb veszélynek kitéve lenni vélték, az akadályozott víz visszatért az ismert mederbe, s ezt csakhamar elhagyva, az egész közeli földre annyira kiöntött, hogy míg az emberek aggódva néznek körül és holmiaik összeszedéséről gondoskodnak, ezen káptalani város alsó részén, mely alacsonyabb fekvésű és a Dunához közelebb van, a legtöbb házat annyira elfoglalta, hogy mindkét városban 105 házat nagyrészt leomlasztott, a többit pedig megrongálta..."

Ez a korabeli beszámoló Karcsú Arzén: "Vácz város története I-IX", második kötetének 106-107. oldalain olvasható. 
Még él emlékezetünkben az 1956. évi télvégi jeges árvíz emléke. Való igaz, hogy a gödi sziget északi végére akkora hegyet épített a zajló folyó a jégtáblákból, hogy az utolsó jégdarabok április végére olvadtak el. 
Vácot is a gödi sziget változtatta romhalmazzá 1775-ben? Igen, de nem a még meglévő, lassan haldokló kis szigetünk. 
Egy másik szigetről van szó.
Középkori oklevelek és kora reformkori térképek nyújtanak segítséget. Zsigmond "király a császár"  1415-ben egyéb javak mellett visszaadja Széchy Miklós tárnok mesternek Göd birtokot is, miután Széchy a római császári méltóság megszerzésében sokat fáradozott.
Csaknem huszonöt év múltán Széchy Miklós fia már az özvegy Erzsébet királynőtől kapott vagyonkiigazítást egy 1439 december 29-én, Óbudán kelt adományozó levélben: "Özvegy Erzsébet királyné meggyőződvén arról, hogy Zsigmond király Széchy Miklós fia Tamástól az ő Göd birtokukhoz tartozó szigetet azon feltétellel vette el, hogy mással kárpótolja, de mivel ez nem történt meg, a szigetet visszaadja."
Egyértelmű, hogy a jelenlegi kicsiny sziget nem lehetett ennyire fontos. 
A Gödi Almanach 2000. évi kötetének utolsó oldalai azonos méretű, léptékhelyes térképet mutatnak be az 1750-es évektől napjainkig.
Az első u. n. Mária Terézia korabeli első katonai felmérés valóban egymástól független két szigetet ábrázol. A mai kis szigetet a balpart közelében és attól északabbra egy nagyobbat. A kép torzít. Akkoriban a távolságokat egységnyi idő alatt megtett lépések számával közelítették.
A második térkép, amely 1790 és 1839 között volt érvényben, mint kataszteri térkép már jóval pontosabb. Jól látható, hogy a Duna fő sodrásvonala a nagy szigettől nyugatra haladt.
A húsz-harminc évenként bekövetkezett, egész városokat elpusztító jeges árvizek végül arra késztették a hatóságokat, hogy a gödi nagysziget környékét is rendezzék.


Elképzelhetetlen erőfeszítésekkel, technikai megoldásokkal a nagysziget keleti felének földanyagából feltöltötték a nyugati folyóágat és az így keletkezett, ma már csak nevében sziget a "Fegyveresi sziget" Suránytól Szigetmonostorig.
Az is lehet, hogy ekkora volt a középkorban annyira áhított "Gewd" sziget, csak az akkor még szabályozatlan folyó formált belőle egy bajtokozó zátonyt.
Ezt a térképet az 1894. évi hadgyakorlathoz pontosították. Összesen huszonhat lakóházat számlálhatunk meg rajta, nem számítva az uradalom épületeit az egész mai gödi térségben. Érdekes feladata lehet a Gödi Almanach eljövendő szerzői, szerkesztői számára, hogyan lett a Göd szigetből Fegyveresi sziget.


Írta: Bátorfi József, Gödi Almanach 2003. 149-151. oldal.

A szabályozás előtti Dunán gyakori jelenség volt, hogy teljes jégpáncél fedte a folyót. Ennek oka abban keresendő, hogy a vízfolyás sebessége akkoriban lassabb, a meder szélesebb és sekélyebb volt. Telente, amikor a fagyás miatt a Duna vízutánpótlása lecsökkent, a vízszint is csökkent, beállt a téli kisvíz. Ilyen esetben a Duna könnyen befagyhatott és a jégpáncél egészen tavaszig kitartott. Ez történt a váci jeges árvíz esetében is. Amikor beköszöntött a tavaszi enyhülés és emelkedni kezdett a vízállás; a jégpáncél hatalmas dörrenéssel felszakadt, megindult a zajlás. A nagy merülésű jégtáblák ennél a vízállásnál még nem tudtak áthaladni a sekélyebb homokpadokon és gázlókon, így fennakadtak rajtuk. A feltorlódott jégtáblák közét kitöltő víz hozzáfagyott a jégtömeghez úgymond befoltozva annak lyukait, ahol a Duna átfolyhatott volna. A feltorlódó víztömeg így rohamos mértékben emelkedni kezdett a jéggát  fölött. Ez a visszaduzzasztás addig folyatódott, amíg a feltorlódott víz nyomása fel nem törte a gátat. A felszakadt jégdugó törmeléktáblái ekkor tovább haladhattak egészen a következő zátonyig vagy gázlóig, ahol ez a jelenség megismétlődhetett.
A Duna-szabályozás egyik fő feladata éppen abból állt, hogy növekedhessen a vízsebesség (kanyarok átvágása), szűküljön a meder keresztmetszete (sarkantyúk, párhuzamművek), így növekedhessen a vízmélység.  Az 1949-ig befejeződő munkálatok hatására a Dunán nagyon ritkává vált a teljes jégpáncél, mint jelenség.

2010. március 14., vasárnap

Dunakeszi tőzegláp


Mostanában a környezetvédők és az Auchan kereszttüzébe került a dunakeszi tőzegláp, az 1926-os térképen a Nádas, amely egykori elhagyott Duna meder, ezért érdemes róla bővebben, földrajzos szemmel is írni. Kevés hozzá hasonló, viszonylag érintetlen láp maradt meg Pest környékén. Elsősorban biológiai különlegességeket rejt, de nem szabad megfeledkezni róla, hogy kialakulása elsősorban a Duna egyik ősi oldalágának köszönhető.


A Duna 2/a terasza jó közelítéssel megegyezik a magaspart futásával. Erre a teraszra épült Dunakeszi, Vác és Alsógöd is. Kialakulása 18-20 ezer éve történt, amikor a pleisztocén végén (alleröd) a Duna erősen bevágódott. A magaspart mintegy 10-15 méteres éles peremként emelkedik az ártér fölé, tengerszint feletti magassága 110 méter körül ingadozik. A Gödi-sziget északi csücskétől a Dunakeszi Liget utca végéig közvetlenül a jelenkori Duna fölé magasodik. Innen dél felé elhagyja a partot és egyenesen fut a dunakeszi Városházáig, ahol a kettes út keresztezi. A Budapest felől érkezők ezen az emelkedőn, az egykori Duna teraszon felhajtva érnek be Dunakeszire. A magaspart azért távolodik el ennyire a Dunától, mert egykor a Székesdűlő egy dunai sziget volt, és ennek az ős-Dunának a keleti ága a jelenlegi tőzegláp, azaz a Nádas. Szép, íves alakja jól látszik a térképmellékleten. A Székes sziget sorsát a Duna további bevágódása pecsételte meg. Ekkor fűződött le a főmederről, és vált holtággá, majd láppá a Nádas.
Az egykori mellékág elhaladt a káposztásmegyeri erdő nyugati oldalán és valahol a mai újpesti Népsziget környékén ömlött vissza a főágba.


Az egykori tőzegtavas Nádasnak az utolsó megmaradt néhány százaléka került veszélybe az auchan parkolóépítési tervei miatt.


Napjainkra a Duna medersüllyedése következtében az egykor vizenyős terület nagy része szárazzá vált, középső részén hangulatos weekend-házak állnak. Északi részén még vannak természetes foltok, de nyugat felől az ipari területről letolt földhányások fenyegetik.


A dunakeszi-alsói bányató nem az egykori meder területén keletkezett, hanem a fölötte magasodó folyami homokból álló magasparton. Egykori keleti pereme még megvan, kb. 50-70 m széles gátként választja el a két vizes területet. A képen jól látszik a vízszintesen rétegzett homok, ami utal a folyóvízi eredetre.


Néhány kép a nyaralókról délre eső, utolsó hírmondóként megmaradt tőzegtóról. Az üzletlánc által kiküldött szakértő megállapította, hogy a területen vizes élőhely nem található...



Egyszóval a dunakeszi tőzegláp egy nem is olyan régi folyóvízi maradvány a jégkorszak végső stádiumából. Maradványainak megőrzése annak ellenére is fontos, hogy ma Magyarországon minden tőzegláp ex lege védettséget élvez.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...