2011. június 18., szombat

A Váci Korzó egykor és most

 
A váci Duna-part első rendezése Migazzi Kristóf váci püspöksége idején zajlott. 1764-ben Mária Terézia királynő látogatása kapcsán rendbe szedette a várost, a parton faragott kövekből falat épített és fákat telepített. Halála után alkotásainak nagy része igencsak megromlott. 1818-ban a Tudományos Gyűjtemény már múlt időben beszél ezekről. 
Vácott a Mária Teréziáról elnevezett rakodópart, más néven a Váci Korzó 1889-ben készült el. A rendezetlen, akácfákkal szegélyezett Duna-partot kőfallal erősítették meg, és nemes fákkal, platánnal és vadgesztenyével ültették be. Létrejött az ország legszebb Duna parti sétánya. Gajáry Géza polgármester révén sikerült a budapesti Országház bontásra ítélt kerítését Vácra szállítani. Az öntöttvas korlát ma is megtekinthető a parton, bár jeges árvizek többször megrongálták. Gánti Tibor leírásából ismerjük az 1940. márciusi jégzajlás történetét.
"...a Korzóra!...mint a vajat! Megindult a Duna! Zajlik a Duna! Kijött a jég a Korzóra! Úgy nyírja a vaskorlátot, mint a vajat!... Rohantunk a Duna-partra. A látvány félelmetes volt. A jégtáblák vastagsága megközelítette a fél métert. Óriási recsegéssel-ropogással torlódott a jég, helyenként a magasba emelkedett, majd bukott alá, s közben úgy mellékesen, szinte észrevétlenül elnyírta a Duna-korzó vastag öntöttvas korlátját, iskolánk majd fél méter vastag téglakerítését."
A II. világháború után meginduló folyószabályozási munkálatok a váci gázló felszámolását tűzték ki célnak. Ennek érdekében párhuzammű épült a jelenlegi kompkikötő és a Barátok temploma közötti mederben, a Korzó előterében. Ezt a területet fokozatosan feltöltötték sittel és egyéb törmelékkel. Így történhetett, hogy a Korzó már nem a vízparton fut, hanem a révátkeléstől nézve egyre messzebb. Aki ma kerékpárral érkezik ide nem is gondolná, mennyire másképp festett a táj száz évvel ezelőtt.

Hogyan is nézett ki egykor a vízparti Korzó? A választ régi képeslapok adják meg, összehasonlításképp melléjük tettem a jelenlegi állapotot. A kezdő kép a Barátok temploma tövében készült, ott, ahol a középkori város magja, az I. Géza korában épült vár állt. Az utolsó kép pedig a vár északi elvégződése, a Hegyes torony előtti partszakaszt ábrázolja.


Az épülő Tímár utca és a József Attila sétány kereszteződése a 80-as évek elején. Balra  látható a feltöltés,  melynek rendezése éppen elkezdődött. A területen napjainkra ligetes erdő növekedett, elzárva a kilátást a folyóra.


A párhuzammű a Barátok templomának tövében gáttal kapcsolódott a parthoz (kb. a merőleges sétány vonalában). Itt húzódik a tulajdonképpeni Liget határa. A kilátást mára feltöltött Duna-mederben felcseperedett fák akadályozzák.


A püspöki palota kerítése előtt álló hajóállomásról készült ez a kép. Balra a Görög templom tornya, jobbra a piaristák kéttornyú temploma, köztük a tűztorony magasodik. Még a Fehérek templomának tornyát is felfedezhetjük. A parton kőfal tetején fut az Országház régi kerítése. Ebből a régi kőfalból ma mindössze fél méter emelkedik a talajszint fölé. A hajóállomás helyét mára feltöltötték, a sétányt szegélyező fák eltakarják a kilátást.


A két tiszt ma nyakig állna az aszfaltban a József Attila sétányon. Balra a Dunán fürdőházak és hajómalmok ringatóznak, jobbra a püspöki palota kőkerítése áll. Háttérben a Zenepavilon. A pavilon melletti Szent István szobor helyén ma a Petróczy utcára lehet kanyarodni.


A Petróczy utcai kereszteződés és a Zenepavilon leendő helye a Dunáról nézve. Ma már nem kell hajóra szállni egy ilyen kép kedvéért, elég lesétálni a ligetbe. A felnövő fák miatt azonban még a piarista templom tornyát is bajos észrevenni.


Szent István király szobra zárta egykor a Korzót. ma a szobor a püspöki palota kertjében áll a főbejárathoz közel. A támfal tetején ott áll teljes szépségében az Országház vaskerítése, a még nem létező Zenepavilon helyén. Az asszonyok magassága mutatja a feltöltés mértékét.


Nem voltam biztos a dolgomban, amikor ezt a képet készítettem. Vajon az 1990-es évek stílusában álló saroképület a kompnál megegyezik-e ezzel a gyönyörű szecessziós épülettel. Mindenesetre elkészítettem a képet és reménykedem, hogy ez a két épület nem ugyanaz és ezt a szecessziós épületet egyszer még megtalálom. 


Nepomuki Szent János a hajósok, halászok, vízimolnárok, hidak, folyók védőszentje. Itt a váci révnél állva figyeli az átkelőket már több száz éve. Régen itt lehetett lejutni a partra, ma alig látni a kompra várakozó autóktól.


Téli naplementével búcsúzunk a váci Duna-parttól, visszatekintve a kompra és a Korzóra.

Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Panoráma 1982.
  • Gánti Tibor: Eltűnő szigetek. Natura, 1983
  • Karcsú András: Vác város története.
  • Tragor Ignác: Vác város és képei.

7 megjegyzés:

Real Trebitsch írta...

Az az igazság, hogy a legtöbb kép alapján jobban tetszik a mai állapot. Nem zavar, hogy a sok fa miatt kevésbé látszik a torony vagy a Duna...:)

Viszont ez a bejegyzés is nagyon tetszik, köszi!

Vass Dániel írta...

A sok fa engem sem zavar (kivéve amikor tájolni akartam a képet a toronyhoz), viszont a kismillió autó, ami miatt nem lehetett normális képet csinálni, na az már sokkal inkább.

Névtelen írta...

A mai komplejárós kép viszont sajnos nem vált előnyére a Duna-partnak. A régi minden tekintetben szebb volt.
Moncsa

balazst írta...

Sajnos a kompnál az az épület lett lecsupaszítva, szerencsére a színe már nem olyan ocsmány.

http://www.vac.hu/vedettertekeink/2004/ady_1_2.1.pdf

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kívánom a váciaknak, hogy egy derék tulajdonos egyszer állítsa majd vissza eredeti fényében ezt az épületet. Köszönöm a kiegészítést!

Zsuzsa írta...

Szia! A szecessziós épületet szerintem is az amit fényképeztél, ha megnézed most is egy gyönyörű szecessziós kapu tartozik hozzá ami a régi épülethez illett.

Molnár Zsófia Anna írta...

Úgy olvastam valahol /régen/, hogy a Zenepavilon a Püspöki Palota Kertjének Dunapart felé eső sarkában állt,"filagór"-ként. /Sajnos a könyv címére nem emlékszem.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...