2011. október 4., kedd

A mohácsi révállomás vízrajzi emlékei

 
A mohácsi rév és a Szent János szálló, Újmohácsról nézve a kelő nap első sugaraiban
     
Mohács városát úgy tartják, mint Budapest mellett az ország második olyan települését, mely a Duna mindkét oldalára átnyújtózik. Most felejtsük el Komáromot és Tahitótfalut (igaz utóbbi csupán nagyközség) és koncentráljunk arra a városra, ahol a Duna elbúcsúzik Magyarországtól. Most nem a csatáról lesz szó, sem a busókról, hanem olyan emlékekről, mely a Duna és a város élő kapcsolatát bizonyítja. Olyan emlékekről, melyek mellett az átlagos halandó egyszerűen elsétál.


Szent Mihály terén Szent János szobra  

Nepomuki Szent János a folyók, hidak, halászok, vízimolnárok, hajósok, a fuldoklók, valamint Csehország védőszentje. Folyóparti településeken igen gyakran emeltek szobrokat a tiszteletére, főként a barokk korban. Ennek az az oka, hogy János annak idején, a XIV. században nem volt hajlandó elárulni a királynak, hogy mit gyónt neki a  hűtlenséggel gyanúsított királyné. Miután megkínozták, a Károly hídról a Moldva folyóba dobták holttestét. 1729-ben avatták szentté, emléknapja május 16.

Mohács városa két ünnepnappal tiszteleg előtte. Szép élmény lehet a koncertekkel kísért fáklyás hajófelvonulás, melynek során "Jánoskákat", azaz úszó gyertyákat bíznak a folyó sodrára. A napot tűzijáték zárja. Vasárnap céhes zászlók alatt vonulók érkeznek Nepomuki Szent János szobrához, ahol katolikus szertartás szerint koszorút áldanak a Duna áldozatainak emlékére. Ezt később a kompról dobják a Duna habjaiba. Majd az összegyűltek sétahajókáznak a komppal, miközben a városban már zajlik a halászléfőző verseny. A zsűri által elbírált levesek illata fogadja később a komptól érkezőket.

Jó lenne egyszer összegyűjteni fényképekkel, leírásokkal a Duna-mente összes Nepomuki Szent János szobrát, a forrástól a torkolatig...
 

Mi köze van Quintus Curtius Rufus római történetírónak Mohácshoz?

Ha a révállomás betonrámpáján haladva a déli irányba tekintünk, ott találjuk az árvízvédelmi partfal oldalában a Duna áldozatainak emlékére emelt bronztáblát. A 2007-es események országos hírré váltak, amikor egy autó két gyermekkel az újmohácsi rév rámpájáról a Dunába csúszott. Mindkét gyermek megfulladt a szüleik szeme láttára. "Gyakran a csendes víz mélyebb, s rejt több veszedelmet" - olvashatjuk a táblán, mely egy hatalmas örvényt, és egy apró papírcsónakot fut körbe. Az idézet latin eredetije ugyancsak olvasható a táblán: "QVO MINVS EST MVRMVR PLERUMQVE ALTIOR VNDA". 

Sokat keresgéltem, vajon honnan származhat ez az idézet, esetleg a Bibliából, vagy egy középkori költőtől?... Végül egy latin idézeteket tartalmazó portugál honlapon találtam meg a megfejtést; Quintus Curtius Rufus római történetírót, aki a kora császárkori Rómában élt és alkotott. Egyetlen töredékesen fennmaradt műve Nagy Sándor hadvezérről szól, így nagyon valószínű, hogy az idézet is ebből a műből származik. Mint ahogy Nagy Sándor, Quintus Curtius Rufus sem gondolta volna sohasem, hogy egyszer itt Altinum (Kölked) közelében az utókor - igaz áttételesen, de - bronztáblán fog megemlékezni róluk.
 



Lampl Hugó emléke Mohácson

1956 tavaszán a jeges árvíz szinte teljesen letarolta a Mohácsi-szigetet. Derékba tört erdőket, vízmosások által elhordott szántóföldeket hagyott maga után. 1965-ben egy csapadékos nyár következtében létrejövő árhullám miatt állt a Magyar Honvédség hónapokig a homokzsákokkal megemelt töltéseken - itt Mohácsnál is. Az ember jobb esetben tanul a hibáiból, így történt ez Mohácson is, ahol az 1989-1993 között felépített árvízvédelmi partfalat már az árvizekből levont tanulságok alapján tervezték meg. Az informatív bronztáblán feltüntették a Métrékadó Árvízszint abszolút (89,30 m. B. f.) és relatív magasságát is (1010 cm). A partfalat ennél 1,2 méterrel magasabbra húzták föl a biztonság kedvéért. Hiszen sosem tudni, mikor érkezik egy újabb, minden eddig mért vízállást meghaladó árhullám.
Egy évvel a megépülése után újabb érctáblával gazdagodott az árvízvédelmi partfal. A Magyar Hidrológiai Társaság által alapított Lampl Hugó-díj emlékplakettje közvetlenül az előző tábla alatt helyezkedik el. Lampl Hugó (1883-1976) vízügyi mérnök volt, a műszaki tudományok doktora, a Dunával kapcsolatos munkái között említésre méltó a Csepel-sziget ármentesítéséért végzett munka. Ott volt a Kvassay-zsilip építésénél, és a Soroksári-Duna szabályozásánál. Később részt vett a Duna-Tisza csatorna tervezésében. Életéről többet itt olvashatunk.


Az ország utolsó dunai vízmércéje

A Duna 1446.9 folyamkilométerénél elhelyezkedő mohácsi vízmérce után a következő már a Vajdaságban található Bezdán településen. A folyót magyar szakaszon itt mérik utoljára. Magunk is elképzelhetjük a mércére tekintve, mekkora is lehetett a LNV 984 centimétere. A 7 méter alatti lapvízmérce a partfal előtt, közvetlenül a parton található. A vízmércét a 60 centiméteres érték alatt (LKV) még nem látta senki a vízből előbukkanni.

Ha nyitott szemmel járunk Mohácson a Duna mentén, gondolatban bekalandozhatjuk szinte az egész világot egészen az ókori rómától a középkori Prágán keresztül az 1956-os felkelés előestéjén pusztító utolsó jeges árvízig.

4 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy nem közvetlenül a cikkhez tartozik, de ez olyan komp, amilyen az Árpád Vácnál?

    Üdv,

    Levente

    VálaszTörlés
  2. Igen annak a testvére lehet...
    http://www.hajoregiszter.hu/katalogus/motoros_kompok/dunai_150t_motoros_komp/1831

    Üdv:
    laci

    VálaszTörlés
  3. Hasonlított rá, de nem merném lefogadni, hogy teljesen ugyanolyan.

    d.

    VálaszTörlés
  4. Teljesítményre ugyanolyan mindkettő, de ránézésre a képek alapján az Árpád jobb állapotban van, én 20 évig laktam Újmohácson, abban a kis faluban ami az 56-os árvíz után épült újra...
    Rengeteget használtam ezt a kompot, bár néha okozott elég sok bosszúságot.
    De az tény, hogy ez a komp nélkül a szigetiek nagy része meg van lőve minden téren, ezt értem itt mind munka, vásárlás, élelmiszer, stb...

    Jó, hogy van, de egy híd mégjobb lenne!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...