2011. június 19., vasárnap

A Börzsöny vizei

 
Még időben szólok, hogy 2011. június 25-én, szombaton, Szobon, a József Attila Művelődési Házban "A Börzsöny vizei" címmel rendeznek konferenciát. Két egyetemi tanárom is tart majd előadást: dr. Karátson Dávid a visegrádi Dunakanyar, valamint dr. Mari László az Ipoly-völgy kialakulásáról. Mivel az előadások nagy része szervesen kapcsolódik a Dunához, így várható majd a jövő hét végére egy terjedelmesebb beszámoló, esetleg egy-egy előadás teljes anyaga. Kedvcsinálónak álljon itt a rendezvény szórólapja:


2011. június 18., szombat

A Váci Korzó egykor és most

 
A váci Duna-part első rendezése Migazzi Kristóf váci püspöksége idején zajlott. 1764-ben Mária Terézia királynő látogatása kapcsán rendbe szedette a várost, a parton faragott kövekből falat épített és fákat telepített. Halála után alkotásainak nagy része igencsak megromlott. 1818-ban a Tudományos Gyűjtemény már múlt időben beszél ezekről. 
Vácott a Mária Teréziáról elnevezett rakodópart, más néven a Váci Korzó 1889-ben készült el. A rendezetlen, akácfákkal szegélyezett Duna-partot kőfallal erősítették meg, és nemes fákkal, platánnal és vadgesztenyével ültették be. Létrejött az ország legszebb Duna parti sétánya. Gajáry Géza polgármester révén sikerült a budapesti Országház bontásra ítélt kerítését Vácra szállítani. Az öntöttvas korlát ma is megtekinthető a parton, bár jeges árvizek többször megrongálták. Gánti Tibor leírásából ismerjük az 1940. márciusi jégzajlás történetét.
"...a Korzóra!...mint a vajat! Megindult a Duna! Zajlik a Duna! Kijött a jég a Korzóra! Úgy nyírja a vaskorlátot, mint a vajat!... Rohantunk a Duna-partra. A látvány félelmetes volt. A jégtáblák vastagsága megközelítette a fél métert. Óriási recsegéssel-ropogással torlódott a jég, helyenként a magasba emelkedett, majd bukott alá, s közben úgy mellékesen, szinte észrevétlenül elnyírta a Duna-korzó vastag öntöttvas korlátját, iskolánk majd fél méter vastag téglakerítését."
A II. világháború után meginduló folyószabályozási munkálatok a váci gázló felszámolását tűzték ki célnak. Ennek érdekében párhuzammű épült a jelenlegi kompkikötő és a Barátok temploma közötti mederben, a Korzó előterében. Ezt a területet fokozatosan feltöltötték sittel és egyéb törmelékkel. Így történhetett, hogy a Korzó már nem a vízparton fut, hanem a révátkeléstől nézve egyre messzebb. Aki ma kerékpárral érkezik ide nem is gondolná, mennyire másképp festett a táj száz évvel ezelőtt.

Hogyan is nézett ki egykor a vízparti Korzó? A választ régi képeslapok adják meg, összehasonlításképp melléjük tettem a jelenlegi állapotot. A kezdő kép a Barátok temploma tövében készült, ott, ahol a középkori város magja, az I. Géza korában épült vár állt. Az utolsó kép pedig a vár északi elvégződése, a Hegyes torony előtti partszakaszt ábrázolja.


Az épülő Tímár utca és a József Attila sétány kereszteződése a 80-as évek elején. Balra  látható a feltöltés,  melynek rendezése éppen elkezdődött. A területen napjainkra ligetes erdő növekedett, elzárva a kilátást a folyóra.


A párhuzammű a Barátok templomának tövében gáttal kapcsolódott a parthoz (kb. a merőleges sétány vonalában). Itt húzódik a tulajdonképpeni Liget határa. A kilátást mára feltöltött Duna-mederben felcseperedett fák akadályozzák.


A püspöki palota kerítése előtt álló hajóállomásról készült ez a kép. Balra a Görög templom tornya, jobbra a piaristák kéttornyú temploma, köztük a tűztorony magasodik. Még a Fehérek templomának tornyát is felfedezhetjük. A parton kőfal tetején fut az Országház régi kerítése. Ebből a régi kőfalból ma mindössze fél méter emelkedik a talajszint fölé. A hajóállomás helyét mára feltöltötték, a sétányt szegélyező fák eltakarják a kilátást.


A két tiszt ma nyakig állna az aszfaltban a József Attila sétányon. Balra a Dunán fürdőházak és hajómalmok ringatóznak, jobbra a püspöki palota kőkerítése áll. Háttérben a Zenepavilon. A pavilon melletti Szent István szobor helyén ma a Petróczy utcára lehet kanyarodni.


A Petróczy utcai kereszteződés és a Zenepavilon leendő helye a Dunáról nézve. Ma már nem kell hajóra szállni egy ilyen kép kedvéért, elég lesétálni a ligetbe. A felnövő fák miatt azonban még a piarista templom tornyát is bajos észrevenni.


Szent István király szobra zárta egykor a Korzót. ma a szobor a püspöki palota kertjében áll a főbejárathoz közel. A támfal tetején ott áll teljes szépségében az Országház vaskerítése, a még nem létező Zenepavilon helyén. Az asszonyok magassága mutatja a feltöltés mértékét.


Nem voltam biztos a dolgomban, amikor ezt a képet készítettem. Vajon az 1990-es évek stílusában álló saroképület a kompnál megegyezik-e ezzel a gyönyörű szecessziós épülettel. Mindenesetre elkészítettem a képet és reménykedem, hogy ez a két épület nem ugyanaz és ezt a szecessziós épületet egyszer még megtalálom. 


Nepomuki Szent János a hajósok, halászok, vízimolnárok, hidak, folyók védőszentje. Itt a váci révnél állva figyeli az átkelőket már több száz éve. Régen itt lehetett lejutni a partra, ma alig látni a kompra várakozó autóktól.


Téli naplementével búcsúzunk a váci Duna-parttól, visszatekintve a kompra és a Korzóra.

Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Panoráma 1982.
  • Gánti Tibor: Eltűnő szigetek. Natura, 1983
  • Karcsú András: Vác város története.
  • Tragor Ignác: Vác város és képei.

2011. június 16., csütörtök

Urbánus Duna-rajongók - Linkajánló: Dunatéma.eu



A 2-es villamos, mint reklámfelület /hg.hu/
Nyilván teljesen más szemmel néz egy horgász, egy hajós, egy sportoló, vagy egy városi ember a Dunára. Mindegyikük más szempontból közelít a folyóhoz. Ez a linkajánló szóljon most az urbánus dunarajongókról, és az ő honlapjukról a dunatema.eu-ról.
A tetszetős külsejű honlap mögött ott találjuk a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjainak lelkesedését és a Coca-Cola Magyarország anyagi támogatását. Első ránézésre kissé olyan ez az oldal, mint egy éppen (pontosan június 1-jén) felépült pláza, amit még fel kell tölteni portékával és élettel. A design megérdemli a csillagos ötöst. A honlapon egyenlőre csak programajánlókat (várjuk a róluk készült beszámolókat) és innen-onnan összeollózott, mindenesetre érdekes témákat olvashatunk. Legjobban  pontosan ezt fájlalom a kezdeményezéssel kapcsolatban, hogy kevés az önálló munka, az is kimerül az arculattervezésben. Bizonyos témákban még itt a Dunai Szigeteken is bőségesebb információ áll rendelkezésre. Források közül is csak három dominál: WWF, Duna Múzeum és a budapestcity. Többségük kritikátlanul lett átvéve, így a Szentendrei-sziget vízbázisairól szóló cikk a kavicsrétegeket több mint 10 kilométeresre tippeli, holott a valóság csupán több tíz méter. Erre jobban oda kellene figyelni, esetleg keresni kéne egy lektort. 

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy jó pár új bejegyzés terve megfogalmazódott a fejemben, a Dunatémát olvasgatva. A fő ok, hogy mégis belinkelem ide, az, hogy egy olyan szemléletet képviselnek, amely a bloglistában az újdonság erejével hat. Mellesleg szép is, és kíváncsian várom a folytatást. Reménykedjünk, hogy nem csupán szalmalángról van szó, hiszen a (budapesti) Dunával már meglehetősen sokan foglalkoznak. Mindenesetre a facebook csoport már meg is alakult. Lehet csatlakozni, hogy mindig naprakészek legyünk Duna témából!

2011. június 11., szombat

És végül gát épül a Római-parton...

 
A Római-partról számtalan gyermekkori emléket tudnék felidézni. Annak ellenére, hogy egészen tegnapig elmondhattam magamról, hogy sohasem jártam ott. Nagyapámnak köszönhettem ezeket az emlékeket, aki nagyon sokat tudott mesélni a két világháború közötti Dunáról, és ennek kapcsán a "rómairól" is. Itt, az akkor még homokos parton szállt be a közeli csónakházak egyikében tárolt kielboatjába, hogy egy nap alatt leevezzen egészen Mohácsig, végig nagy ívben kerülgetve a gőzösöket. Ez a kielboat kísérte útján, amikor a visszatért Kárpátaljáról és végigevezte a Tiszát. Mindig elkeseredve mesélte, hogy egy bombázás alkalmával hosszában szétrepedt kedves hajója, javíthatatlan aprófává zúzván egész fiatalságát.

A Római-part 1929-ben.

A közeli Aquincum egykori lakóiról elnevezett parszakaszt két patak, a Barát-hegyi és az Aranyhegyi határolja, melyek betonteknőjükben vezetik a Pilis-hegység vizeit a Dunába. A folyó ezen a szakaszon hagyja el a Szentendrei-szigetet. Lassuló áramlása egy gázlót épített, melyet őseink egészen a folyószabályozások koráig folymatosan használtak. Ez volt  az Anonymusnál is megírt Megyeri-rév.  A újkor hajnalán két partján két korcsma állt. A Káposztási-parton a Sas (ma Megyeri csárda) a budai oldalon a Bivalyos. Utóbbi 1798-ban épült, nevét a gázlón átterelt marhákról kapta, melyeket az előtte elterülő téren adtak-vettek. Ezen a nagyjából három kilométeres szakaszon a két lelkes sportember, gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós híres 1842-es evezős versenye előtt mindössze a Bivalyos csárda és pár lőpormalom állt. A Clark Ádám által megnyert evezős verseny után meghonosodó vízi sportok kedvelői révén alakult ki az a Római-part, melyet mi is ismerünk. 

4 képeslap a Római-partról /képeslap forrása: profilia.hu/

Élet a "rómain" /képeslap forrása: profilia.hu/

A hajókikötő /képeslap forrása: profilia.hu/

A Hungária Strand /képeslap forrása: profilia.hu/

A Római-part a II. világháború után /kép forrása: fortepan.hu/

Az egyesülés után, a terjeszkedésnek indult fővárosnak egy felkapott üdülőterülete alakult itt ki, széles utcákkal, villákkal és árnyat adó, gyönyőrű gesztenye és platán fasorokkal. Az első világháború sem tudta megakasztani azt a nyári pezsgő életet, amelyet az evezősöknek és a strandolóknak köszönhetett a partszakasz. Ekkor 23 csónakház, 5 csárda és 2 vendéglő állt a nagyközönség szolgálatára. 

A laposan ereszkedő partot az árvizek rendszeresen elöntötték, rajta a vendéglőket és csónakházakat. Azok levonulta után kipucolták  mindet és újra megindulhatott az élet. Az ember együtt élt a Dunával. Az 1953-as elöntés után épült csak meg a Nánási út és a Királyok útja mentén futó ún. nyúlgát. Ez a jelenleg hevenyészett földtúrásnak kinéző védmű ezután rendre megvédte a Csillaghegy felé eső részeket az árvizektől (még a 2006-os 860 centiméterrel tetőző LNV-től is!). 1981-re készült el a Duna mellett futó Békásmegyeri lakótelepet is védő Pünkösdfürdői töltés. Ez azonban csak a fürdő utcájáig véd, tőle déli irányban a nyúlgátig napjainkig rendszeresek az elöntések. Az árvizi védekezés fő oka az volt, hogy az ártéren egyre több ház épült. A déli részen a hetvenes években felépült a Pók utcai lakótelep, egyre több nyaraló rendezkedett be egész évre üdülőjébe. Mivel a rendszeresen érkező áradások a kitelepülőket évről-évre kiöntötték lakásaikból, egyre többször merült fel az ártér mentesítésének az ötlete.
1973-ban bezárták az utolsó szabad strandot a Rómain a rohamosan romló vízminőség miatt. A fürdőzők a parttól alig pár száz méterre épült fizetős medencékbe kényszerültek (Római Kemping, Pünkösdfürdő).

A Duna Terasz egykor és ma
 
Árvíztábla egy Kossuth Lajos üdülő parti ház falán

Átépítés múltból a jövőbe

Az 1798-ban épült Bivalyos csárda

A Szentendrei-sziget déli csúcsa

A Nánási út mellett futó nyúlgát

A pünkösdfürdői árvízvédelmi töltés

A rendszerváltás után tönkremenő állami üdülők romló állapotán a privatizáció sem segített. Az értékes ingatlanokra merőben új funkciókat álmodtak a befektetők. Jelelnleg is zajlik a huzavona Budapest utolsó kempigjének a sorsáról. 1896-ban még közpark, majd a Kertészeti Egyetem arborétuma volt. 1967-1992-ig, a privatizációig állami tulajdonú kemping. Jelenleg erre az ősfás területre a tulajdonos 43000 négyzetméternyi irodát, lakóparkot tervez. Lenn a parton a csónakházak közül már műemléki védettségűt is elbontottak (Vöcsök II.). A nyaralók helyén társasházak épülnek. Névleg üdülőterületre elvileg nem lehet állandó lakcímet kérni, ám ez sem szabhat gátat az újabb és újabb épületek felhúzásának. Legtöbbjük tökéletesen idegen a környezetétől. A lakosságszám bővülése és a parti szórakozóhelyek átalakulása magával hozta az anyagi javak állandó védelmének igényét. Ez egyet jelent az árvízvédelem végleges rendezésével.
2011. június 8-án a Fővárosi Közgyűlés egyhangú döntést hozott: támogatják a római-parti gát megépülését. A miként még nem világos, 4 variáns készült a megvalósításról:
  • A változat. A jelenlegi nyúlgát magasítása 1-1,7 méterrel, fémoszlopok közé behelyezett elemekkel. Az elkészült műtárgy leginkább egy zajvédő falra hasonlítana végig a Nánási út mentén. Közmű áthelyezésekkel együtt 2,7 milliárd forintba kerülne.
  • B változat. A parton épülne mobil gát fővédműként, a terepviszonyoktól függően 1,7-3,3 méter magasságban. Ez által 70 ha mentesített árteret nyerne a város. Ára 4,8 milliárd forint.
  • C változat. Ebben az esetben nyári gát épülne a part élén. Ez nem jelentene teljes védelmet, a koronaszint a mértékadó árvízszinttel egyezne, de elhagyná a biztonsági 1,3 méter plusz magasságot. Így a mentesített ártér továbbra is hullámtér maradna. Költsége: 2,8 milliárd forint.
  • D változat. Ez lenne a legdraszikusabb megoldás. 20-70 méterrel tolnák be a partot a Duna medrébe. A feltöltés peremén húzódna a gát, rajta pavilonok, vendéglátóipari egységek kapnának helyet. Ez lenne a legdrágább megoldás is egyben.
Végleges döntés augusztusban várható. Az árvízvédelmi műtárgyat, legyen az bármelyik variáns, még ebben az önkormányzati ciklusban meg kívánják építeni.
    A gát építését valószínűleg közpénzből finanszíroznák, a nagyságrendről sokat elárul, hogy a Széll Kálmán tér teljes rendbetétele kerülne 3 milliárd forintba. A probléma ezzel az, hogy senki sem vesz telket a Vezúvon, ha éppen nem működik, hogy aztán majd ha kitör mehessen az önkormányzathoz panaszkodni, hogy nem szóltak. Persze lehet, hogy sikerül rábeszélni az államot, hogy tömje be a krátert közpénzen. Ha már gát épül, az épüljön meg a rövidlátó tulajdonosok zsebéből, akik önként költöztek ártérre. Annyi bizonyos, ha a gát felépül, elhárul az utolsó akadály a terület "fejlesztése" elől.

    Lásd még:

    Videó az RTL-Klub honlapjáról. Cikk a hvg.hu-n.

    2011. június 3., péntek

    Megkezdődött a Bátai-Duna revitalizációja

     
    Az első fejszecsapások ez év márciusában hangzottak fel a Bátai-Duna helyén felnőtt erdőben. Ezzel lezárultak az engedélyeztetési eljárások hosszú évei, megkezdődhetett végre a mellékág revitalizációja. Egy kilométeres szakaszban a bátai hídtól a soha-meg-nem épült mohácsi vasúti szárnyvonal töltéséig dolgoznak a munkagépek. Eltávolítják a mederben felnőtt, főleg idegen és invazív fajokból álló ártéri erdőt, majd a felhalmozott iszapot halmozzák fel a meder peremén. A vasúti töltés betonpillérei között zsilip épül, amely kisvíznél benntartja a vizet a kikotort szakaszon. Cikkek a Tolnai Népújságban, és a greenfo.hu-n.

    A revitalizáció első lépéseinél még nem látszik a végeredmény. Kép forrása: greenfo.hu
    Gemenc térségében a bátai revitalizációt követi majd Őcsény és Decs mellett a Grébeci-Duna kitisztítása, itt érdekes módon a kikotort anyagból vaddombokat emelnek. Ezek olyan magaslatok, ahol a nagyvadak átvészelhetik a nagyobb árvizeket, anélkül, hogy el kéne hagyniuk az erdő védelmét. Előreláthatólag 2013-ig megvalósul a mohácsi Szabadság-sziget melletti környezetvédelmi beruházás. Egy Baja menti - névről nem ismert - mellékágkotrás is tervbe van véve.

    Egyenlőre a Vác környéki mellékág-revitalizációs munkálatok a tervezés szintjén sem kezdődtek meg.
    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...