2012. január 21., szombat

Ártéri ligeterdők III. - Tölgy-kőris-szil ligeterdők

 
A mai Magyarország területének egykor ötödét foglalták el a keményfás, más néven tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum). A folyószabályozások és ármentesítés következtében döntő hányaduk a gátak rossz oldalára került. Drasztikusan lecsökkent állományaik helyén ma szántóföldek és más mezőgazdasági területek terülnek el. Csupán egy-két nagyobb, összefüggő állományuk maradt fönn a Szigetközben és Gemencen.

1. kép Zelnicemeggy
Egyetlen bejegyzés maradt hátra az ártéri erdőkről szóló sorozatunkból az idei évre. Tavaly, az erdők éve kapcsán már volt szó a bokorfüzesekről és a fűz-nyár (más néven puhafás) ligeterdőkről. 2012-re maradt a tölgy-kőris-szil ligeterdők ismertetése. Annak fényében, hogy az év fája nem lett más, mint ebben a társulásban otthonos zelnicemeggy (Padus avium) (1. kép) vagy a másik ismert nevén a májusfa, érdemes részletesebben is megismerkedni az árterek legmagasabb szintjén elterülő erdeinkkel.

Az ártéri ligeterdőkről szóló bejegyzések megírásához annak idején egy érdekes felfedezés vezetett, amikor tavasszal a kert végében, egy több mint száz éves diófa alatt számos vadon nőtt szilfacsemetére bukkantam. Mivel a terület közel van a Dunához, ennek ellenére az árvizek már nem érik el, így egyből adódott a gondolat, hogy itten bizony a természet elkezdte visszahódítani egykori jussát. A szilfák felbukkanása után határoztam el, hogy utánanézek milyen erdő lehetett a telkünkön azelőtt.

A keményfás ligeterdők elterjedését alapvetően a vízhatás határozza meg. Jellemzően ritkán kerülnek teljes vízborítás alá, ez inkább a legnagyobb mért vízállások esetén fordulhat elő. Gyakran több évig is állhatnak szárazon két - maximum pár hetes - elöntés között, de ilyen időszakokban a talajvízből mindig jut elegendő utánpótlás. Magasárterek, szigetmagok, sőt dombságokba felhúzódó völgyek termlészetes növénytakarója. Egykor nemcsak a nagyobb folyóinkat kísérték, hanem minden kisebb vízfolyás szegélyét ez a társulás adta.


A tölgy-kőris-szil ligeterdők a Duna menti magasárterek klimaxtársulásai, átmenetük lehetséges a vizesebb fűz-nyár ligeterdőkbe vagy a szárazabb homoki tölgyesekbe és gyertyánelegyes zárt tölgyesekbe. Hazai állományuk jelenleg 16500 hektár, melyből 9450 hektár jut a Dunai-Alföld területére. A természeteshez legközelebbi állományaikat a Szigetközben és a Gemenc területén találjuk. Érdekessség, hogy apróbb foltjaik a Dunántúli-középhegység területén is febukkannak.

Mit is jelent az, hogy keményfás ligeterdő? Gyakorlati példával talán úgy lehetne a legjobban érzékeltetni a különbséget, hogy a puhafás ligeterdő fái kifejezetten nem alkalmasak a fűtésre. Hamar elkorhadnak, pudvásodnak. A tölgy, a kőris, a szil már jóval nagyobb értéket jelentenek az erdőgazdaságok számára. Lombkoronaszintjüket főként azok a fák alkotják, melyről ez a társulás a nevét kapta. Egy-két főfaj mellett általában kevés mellékfajt találunk. A kocsányos tölgy (Quercus robur 2. kép), a vénic szil (Ulmus laevis 3. kép), a magyar (Fraxinus angustifolia 4. kép) és magas kőris (Fraxinus excelsior) mellett megjelenhet itt is a fehér nyár (Populus alba). Ők alkotják a felső lombkoronaszintet. A második lombkoronaszintben valamivel alacsonyabb növésű fákat találunk, például a 2012. év fáját, a zelnicemeggyet, a mezei és hegyi szilt (Ulmus minor, Ulmus glabra). Pontszerűen feltűnhet a hamvas éger (Alnus incana) is. A szilfákat a XX. században alaposan megtizedelte a szilfavész. Egy apró tömlősgomba, az Ophisostoma [Ceratocystis] ulmi okozta az állomány tömeges pusztulását ártereinken. A szilfák eltűnéséhez az erdőgazdasági művelés is hozzájárult. A tarra vágott erdőben magról növő kőrisre jellemző, hogy a többi fafajt növekedéskor elnyomja. Az "elkőrisesedés" során gyakran egyeduralkodóvá válik ez a fafaj, a keményfás ligeterdőkben.

2. kép A kocsányos tölgyön a makk apró nyúlványon lóg - ez a kocsány

3. kép A szilfákat könnyű felismerni az aszimmetrikus levélvállról

4. kép A magas kőris csupasz törzse és szárnyasan összetett levelei

A lombkoronán áthatolni képes napfénynek köszönhetően a cserjeszint ezekben az ártéri erdőkben igen dús és fajgazdag. Itt már fogyatkozik a fűz-nyár ligeterdőkre olyannyira jellemző kúszónövények alkotta második lombkoronaszint, helyettük egyre inkább a borostyán (Hedera helix) kerül túlsúlyba. A többnyire rendszeresen, az árvizekkel érkező tápanyagból építkező öntéstalajok és a helybenmaradó avarból képződő humusz bőséges táplálékként szolgál számukra. Többségük bogyós, mint például a cseregalagonya (Crataegus oxycantha), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) vagy a hamvas szeder (Rubus caesius) de találkozhatunk a csonthéjasok képviselőjével, a mogyoróval (Corylus avellana). Az itt található fajok többsége ismerős lehet a fűz-nyár ligeterdőkből, ezek egészülnek ki néhány szárazabb környezetet kedvelő cserjével. Állítólag Magyarországon a Palotai-sziget a fekete galagonya (Crataegus nigra) elterjedésének legészakibb pontja egyetlen példánnyal. A ritka kutyabenge (Frangula alnus) a kányabangitához (Viburnum opulus) hasonlóan ugyancsak déli melegkedvelő faja a magasártereinknek. Érdekességként megjegyzendő, hogy utóbbiból nemesítették a labdarózsát.

5. kép Pannon-balkáni eredetű fekete galagonya

6. kép Kutyabenge


7. kép Kotuliliom
Nincs is szebb látvány, mint az egész tavasszal virágszőnyeggel leterített gyepszint a tölgy-kőris-szil ligeterdőkben. Tél végétől nyár elejéig folyamatosan virágözönnel találkozik a látogató. A fajgazdagság párosul a szín és illatgazdagsággal. Elsőként a hóvirág  (Galanthus nivalis 8. kép) bukkan elő a hó alól tél végén, majd utána fokozatosan élednek föl más hagymások, gumósok és gyöktörzsesek. Következik a kék ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis 9. kép), a hófehér tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a lila és fehér odvas keltike (Corydalis cava). A keményfás ligeterdők tavaszi aszpektusához tartozik még a sárga salátaboglárka (Ficaria verna) és bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides 10. kép). Április végén jelenik meg a különös és védett, kockás-lila virágú kotuliliom (Fritillaria meleagris 7. kép). A nyári aszpektusra jellemző fajok (pl.: erdei szálkaperje, szagos müge, varázslófű) már átmenetet mutatnak a gyertyános-tögyesek felé. A medvehagyma (Allium ursinum) illata már jelzi, hogy lassan elhagyjuk az ártereinket.

8. kép Idén januárban kibújt hóvirág

9. kép Ligeti csillagvirág

10. kép Bogláros szellőrózsa

A keményfás ligeterdőkról szólva nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett, hogy ez a társulás szenvedte meg a legjobban a folyószabályozás-ármentesítés hatásait. Mivel általában a folyóktól távolabb eső magasártéri szint rendszerint a gátak "rossz" oldalára (a mentett ártérre) kerültek, a fakitermelés és az új mezőgazdasági területek feltörése során döntő hányaduk odaveszett és nyomtalanul eltűnt virágszőnyegestül a föld színéről. Ahol szerencsésen, nagy tömegben sikerült fennmaradniuk (pl. a kalocsai érsek döntése miatt a Gemencben) ott ma erdőgazdálkodás folyik, gyakran tarvágással, melynek során a telepített és a magról növő fiatal fák eloszlása gyakran torzul. A lassan növő tölgyet kiszorítja a kőris, sőt gyakran a fehér nyár is. A szabályozott folyóink felgyorsult sebessége miatti bevágódás szárazodáshoz vezetett. Eleinte csak ritkult az árvízi elöntések száma, majd teljesen megszűnt, mostanában pedig már a talajvíz szintjének csökkenése is komoly veszélyeztető tényező. Míg régebben ártereinket megszakítás nélkül, egy tömegben kísérték keményfás ligeterdők, mára állományuk fragmentálódott, azaz felszakadozott a fajok közti kapcsolat.

Talán öröm az ürömben, hogy az egyre mélyebbre vágódó folyóinkat az ártéri erdőkben zajló szukcesszió során újra megjelenhetnek a hullámtéren a tölgy-kőris szil ligeterdőkre jellemző fajok. Éppen úgy, ahogy a kertünk végét kezdték visszafoglalni a szilfák.

---xxx---

Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Pannon enciklopédia - Magyarország növényvilága. Dunakanyar 2000
  • Dr. Bartha Dénes: Veszélyeztetett erdőtársulásaink II. Erdészeti lapok, CXXXIII. évfolyam 2. sz. 1998 február.
  • Növényzetitérkép.hu Méta adatbázis

Fényképek forrása: treemail.hu, fehergyarmat.hu, wikipedia.org, Természetbolond, sirbuday.hu/blog, Kósa Ferenc

Lásd még:
Ártéri ligeterdők I. - Bokorfüzesek
Ártéri ligeterdők II. - Fűz-nyár ligeterdők

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...