2012. április 7., szombat

A "másik" Gödi-sziget


Megjelent a Gödi Körkép 2012/4. számában

Ha az olvasó belegondol abba, hogy legtöbbször mely irányba indul el Gödről, első számú és legfontosabb irány lenne a déli, lemaradva követné az északi, míg kelet és nyugat szinte tökéletesen hiányozna a felsorolásból. Mintha a Duna és az új kettes út hermetikusan lezárná mozgásterünket. Ezért lehet, hogy Szigetmonostor valamint Csomád-Őrbottyán meglehetősen ritka úticélja a gödieknek? Most felejtsük el az észak-déli irány nyújtotta kényelmet és keljünk át a Duna túloldalára!

A Nagy-Gödi-sziget 1841-ben

A címet olvasva bizonyára sokan felkapják majd a fejüket. Másik Gödi-sziget? Hiszen az az egy Homoksziget is az idő legnagyobb részében a parttal egybefüggő terület! Talán lesz, aki kisétál a Duna-partra vagy megnézi a google térképeken, majd rezignáltan veszi tudomásul, hogy nincs is „másik” Gödi-sziget. Pedig létezett még nem is olyan régen, melynek történetét a legidősebb gödiek sem ismerhetik. Lássuk tehát mit is kell tudni az egykor nagy galibát okozó Nagy-Gödi-szigetről, melyet ma leginkább Fegyveresi-sziget néven ismerhetünk!

A Nagy-Gödi-sziget a történelem sodrában

A sziget történetéről az első feljegyzés a XV. század elejéről származik. Így írnak róla az oklevelek:

"Özvegy Erzsébet királyné meggyőződvén arról, hogy Zsigmond király Széchy Miklós fia Tamástól az ő Gewd (Göd) birtokukhoz tartozó szigetet azon feltétellel vette el, hogy mással kárpótolja, de mivel ez nem történt meg, a szigetet vissszaadja"

Ekkoriban a mai Gödi-sziget (Homoksziget) még nem lehetett több egy kicsiny szigetnél vagy zátonynál, így több mint valószínű, hogy a birtokper a „másik” gödi szigetről emlékezik meg. E két vízzel körülölelt földdarab között meglévő jelentősségbeli különbségről megemlékezik egy 1826-os leírás is:

"...Gődi Pusztát mosó nagy Duna bal partja fekete agyagos, szakadozott, némelly helyeken kettős partot is tsinál; hellyel bokros ugyan, de mégis olly porhanyós, hogy a’ Duna vizének ellene nem álhatván naponként belyebb ereszti; és innét eredttek a’ Kis – és Nagy Szigetek, mellyek Gődi Pusztához tartoznak. – Ezek kőzűl a’ kisebb Sziget vad bokrokkal benyőlt sűrűség; - a’ nagyobb sziget sok bokrok közőtt is szénát, és gyumőltsöt terem; mindkettőnek partjai azonban víz mosás által láthatóképpen fogynak."
 
A feliszapolódó mellékág, XIX. század közepe

Ebből a leírásból kitűnik, hogy a másik szigetet a mezőgazdaság hasznosította. Általános jelenség volt már a középkorban is, hogy a dunai szigeteket gyümölcsösként használták, valahogy úgy, mint a híres szatmári szilvafás ártereket manapság. A Helembai-sziget például az esztergomi érsek gyümölcsöskertje volt, ahol törvény tiltotta a kikötést. A Nagy-Gödi-sziget történetének legemlékezetesebb eseménye azonban 1775 telén történt. Így ír róla a krónikás:

"...A most elmúlt év december havában iszonyú emlékezetet meghaladó idő óta nem látott, folyton eső hó borította el az egész vidéket, úgy, hogy onnét a legszomorúbbakat gyanítani s a következő év elejét a tapasztaltabbak, mint igen veszélyest kezdték sejteni. Az aggodalom nem is volt alaptalan, ugyanis a Duna ugyanazon hóban igen vastag jéggé tömörülvén, ezen hó 15.-éig megmaradt ugyan szilárd hidegségben, de folyton növekedésben emelkedésében, míg a hideg enyhülni kezdvén, az olvadó hó a földekről és hegyekből nagy folyamokban rohanván le a már önkény megáradó Dunát szerfölött feldagasztotta, és az addig kiáradó víz nagyságát majdnem megközelítette, midőn íme a következő nap hajnala hasadtakor iszonyú dördüléssel, mintha az ég dörgött volna, talán folyását gátoltatni tovább nem akarván, meg törte a jeget, és egy kissé szabad folyást engedett a víznek, de déli 11 órakor Göd szigeténél feltorlódott, és a homokra emelkedő jég gátolta a folyást, és midőn így a szegény polgárok magokat a legnagyobb veszélynek kitéve lenni vélték, az akadályozott víz visszatért az ismert mederbe, s ezt csakhamar elhagyva, az egész közeli földre annyira kiöntött, hogy míg az emberek aggódva néznek körül és holmiaik összeszedéséről gondoskodnak, ezen káptalani város alsó részén, mely alacsonyabb fekvésű és a Dunához közelebb van, a legtöbb házat annyira elfoglalta, hogy mindkét városban 105 házat nagyrészt leomlasztott, a többit pedig megrongálta..."

Ugyanaz történt 1775-ben Gödnél, mint a Csepel-sziget északi csúcsán 1838-ban. A feltorlódott jégtáblák által felduzzasztott víz mindkét esetben hatalmas károkat okozott, az utóbbi Pest városát döntötte romba. Ugyanúgy, ahogy a pesti árvíz okait megszüntették, a Nagy-Gödi-sziget sem kerülhette el a sorsát. A régen 1 kilométernyi árteret bebarangoló folyó Gödnél nagyon ellaposodott, volt, hogy a hajósok heteket vesztegeltek, míg át tudtak kelni a gödi gázlón. Mintegy 130 évvel ezelőtt számolták fel ezt a helyzetet a vízügyi szakemberek. Két nagy töltéssel zárták el a monostori oldalon lévő mellékágat; hozzákapcsolva a Szentendrei-sziget tömegéhez. Így veszett el ez a kicsiny terület Göd számára; elvesztette régi nevét is, ma Fegyveresi-sziget néven közigazgatásilag Pócsmegyerhez tartozik. 
 
Árvizek idején visszatér a Duna


A védett Fegyveresi-sziget látnivalói

Mindössze negyed órányi sétára esik a szigetmonostori révháztól északi irányban. A töltés két irányból kerüli meg a szigetet. Mindkettő könnyedén járható kerékpárral, gyalog, babakocsival és akár lóval is. Hogy miért is érdemes ellátogatni ide? Egyfelől ez a terület a Homokszigethez hasonlóan a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A töltésről egyhangúnak látszó táj számtalan meglepetést tartogat. A legmélyebb részeken gyakran még víz csillog, kedvelt helyei ezek a dagonyázó vaddisznóknak. A szárazabb területeken a térdig érő fűben gázolva olyan érzésünk lehet, mintha a történelmi korok előtti Alföldön járnánk. Az erdőszéleken burjánzó kökény és galagonyabokrok között csak az éles szeműek juthatnak keresztül a vadcsapásokat követve. A terület azonban nem egyhangúan sík, a régi mederformák hullámai megmaradtak, kivehető az egykori sziget lágyan lejtő pereme is. A sziget magterületét kirajzolja a kora tavasszal nyíló védett ligeti csillagvirág, mely kék szőnyegként borítja a tavalyi avart. Erdei jórészt megőrződtek természetes állapotukban, kidőlt fák, lecsüngő liánok kölcsönöznek neki szinte őserdei hangulatot. Ezt az érzést erősítheti bennünk az a tény is, hogy egyetlen út vezet be a töltések által határolt területre, mely ugyancsak egy töltésen fut. Csodálatos jegenyefa és platán-sor szegélyezi egészen a surányi árvízvédelmi központ lezárt területéig. Ha itt lesétálunk a partra, a sarkantyútól pár méterrel lejjebb megtalálhatjuk a surányi vízmércét. A sziget déli részén az ember is otthagyta keze nyomát a tájon. Aprócska szántó és mellette emelkedő vadászles, kosárkötő fűz ültetvény jelenti manapság a Fegyveresi-sziget mezőgazdaságát. A nyílt mezők és művelt területek ellenére az erdők lassú térhódítása figyelhető meg. Először a cserjék veszik birtokba a mezőket, majd őket a fák követik. Egyelőre a Fegyveresi-sziget őrzi számtalan arcát, mely csak akkor mutatkozik meg igazán, ha letérünk a töltés által kijelölt útról és belevetjük magunkat az egykori Duna mederben felnőtt vadonba.

Fűz ültetvény aratás után

Jegenye és platánsor kíséri a töltést a "partról" a "szigetre"

Legeltetés hiányában a füves pusztát lassan meghódítják a tüskés cserjék

Felszántott meder, fehérnyárak, árvízvédelmi töltés és a Visegrádi-hegység

Érintetlen ártéri erdő vette birtokba a felszámolt mellékágat

Jobbra a Duna, balra a Szentendrei-sziget, középen a feltöltött meder.

Éledő természet - ligeti csillagvirág

A surányi lapvízmérce az árvízvédelmi töltésen.
 
Jó lenne, ha a gödiek – ha csak egy-egy kirándulás, vagy kerékpáros-túra erejéig újra felfedeznék azt, hogy keleti és nyugati irányban is számtalan látnivaló vár bennünket!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon érdekes írás, ahogy az itteni cikkek többsége. Gratulálok! Húsz éve járok az említett helyre (a parti kőrézsűre) horgászni, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy sziget volt ott is... :-)

Bár évek óta olvasom a blogot, de még nem derült ki (számomra) egyértelműen, voltaképpen te geográfus vagy?

Júniusban egy jóbarátommal leevezünk Alsó-Gödről Mohács alá, ha bármivel (pl. fotók) hozzá tudunk járulni a kutatásaidhoz, csak szólj! Nagyon szívesen segítünk! Ráadásul mi is főleg Gödön evezünk, a cimborám már 30 éve, én húsz éve "csatlakoztam".

Még egyszer gratulálok, a honlap szuper, csak így tovább!

Ercsey Dani (daniel_ercsey@yahoo.fr)

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves Dani, az a kőrézsű még most is sziget, csak éppen a Szentendrei. Voltaképpen geográfus vagyok, hidrológus szakirányon. Már sokan szorgalmazták, hogy legyen valami személyes fül is a blogban, de nem hiszem, hogy lesz, ez itt nem rólam szól.

A Mohácsi kirándulásotok kapcsán abban tudnál segíteni, hogy ha legközelebb mentek írhatnál egy-egy szigetről, vagy szép tájról ahol kikötöttetek, sok fényképpel, és akkor azt ide ki is lehetne tenni. Csak legyen benne valami "szakmaibb" rész is! :)

Köszönöm a méltatást!

potypenka írta...

ha mohacs akkor a cigany zatonyon levo romos epuletrol kene valamit kideriteni, csomo belyeges tegla van ott

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...