2012. július 17., kedd

Nyaraló vadvilág - Egy nap a Rezéti-Dunán

Veránka-szigeti látogatásunk három napjának legnagyobb élménye a szigetet körülölelő Rezéti-Duna körbeevezése volt. A Veránka-sziget egykor a Duna-Tisza közének szerves része volt, Érsekcsanád település szántói, legelői és erdői terültek itt el. A rezéti kanyarulat átvágása után a terület átkerült a Dunántúlra. Ártéri erdei, holtága a Gemenc része, így a Duna-Dráva Nemzeti Park (többnyire szigorúan) védett területe.
 
 
A Veránka-szigeten a mozgás meglehetősen korlátozott. Hiába indulunk el gyalogosan délnek, vagy nyugatnak a révátkelőtől, előbb utóbb ilyen táblákba ütközünk. A nyári gátról leágazó minden egyes földút, vagy ösvény mellett ott állnak, elzárván a sziget látnivalóit a kíváncsi szemek elől. Akik a szigetre tervezik a nyaralásukat, érdemes felvenni a kapcsolatot a Gemenc Zrt.-vel az engedéllyel kapcsolatban. A Rezéti-Duna körbeevezéséhez szükséges kenut a Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Veránka-szigeti üdülőjéből lehet bérelni (hacsak nincsen saját) napi 5000 forintért. Mivel az üdülő éppen a mellékág északi betorkollásánál található, célszerű folyásirányban lefelé útnak indulni ezen a fél pillangóra, vagy emberi fülre emlékeztető Rezéti-Dunán.


Persze itt is erősen vízállás-függő, hogy sikerül-e végigevezni ezt a 15 kilométeres távot. Előfordulhat ugyanis (főleg a felső, középső szakaszokon), hogy kisvíznél a víz helyett csak kiszáradt medret találunk. 2012. július 5-én Budapesten reggel mért 250 és Baján mért 305 centiméteres vízállásnál nem akadtunk bele egyetlen zátonyba sem, habár az evezők néhány helyen már az iszapba nyúltak.

A Rezéti-Dunára jellemző, hogy az éles kanyarulatokban a homorú part erősen alámosott, a fák gyökérzete a szabad levegőben lóg, míg a domború oldalon erős feliszapolódás jelentkezik, melyen hamar megtelepszik a lágyszárú növényzet. A mélyebb, homorú oldalon helyezték el a halászok varsáikat, melyekbe sajnos egyre kevesebb hal akad. A leszúrt karók végigkísérik a mellékág teljes hosszát. A forróságban azonban más is kísérte a kenunkat: hatalmas böglyök (Tabanidae) köröztek felettünk folyamatosan. Az árnyékosabb helyeken előfordult néhány szúnyog, de korántsem annyi mint várható lett volna.

A meglehetősen összeszűkült Rezéti-Duna medrében egyetlen sziget található, melyet Jókai Mór után Senki-szigetnek neveztek el. A Veránka-sziget felé eső része meglehetősen feliszapolódott, itt csak keskeny csatornában áramlott a víz. Ki volt száradva a Keszeges-tóhoz vezető fok, de a Decsi-Nagy- Holt-Dunával kapcsolatot tartó Reitman (Lovas)-fokból az áradásokból maradt víz csorgott vissza a Rezéti ágba. Ugyancsak volt élővíz kapcsolat a Lassi-tavakkal is, ahol a legcsodálatosabb élményben volt részünk, csak sajnos a szarvascsorda előbb vett minket észre, mint mi őket, így nehéz volt már róluk jó felvételt készíteni. A Lassi-tavak és a Háromzátony területén találkoztunk a legváltozatosabb madárvilággal, kócsagok, gémek fehér és szürke csapatai köröztek az elárasztott rét fölött. Innen egy keskeny csatornán egészen a Gemenci vasút Lassi megállóhelyéig fel lehetett evezni egészen a hídig, de a Malomtelelő-tóhoz vezető fok már túl keskeny és sekély volt. A Nagyrezétet körülölelő Kerülő-Duna medre ugyancsak száraz volt mind a ki, mind pedig a visszatorkollásnál.

Ahogy közeledtünk a Nagy-Dunához úgy vált a Rezéti-Duna egyre szélesebbé. Ezen a szakaszon már kisebb mértékű volt a feliszapolódás, a hordalék már a felső kilométereken lerakódott. A parton száradó hálók, csónakok és horgászbotok jelezték a fák között rejtőző Rezéti halásztanyát. A túlsó parton is állt néhány horgásztanya, mely jelezte, hogy visszatértünk a civilizált világba, itt már emberekkel is találkoztunk. És ezzel megszűnt a csend, mely eddig burokként vett minket körbe.

A legősibb mesterség a Rezéti-Dunán

A veránkai Senki-szigetről fölröppenő kis kócsag (Egretta garzetta)

Strandoló vaddisznó süldő a Senki-sziget mellett (Sus scrofa)

Rajtakapott széleslábú szitakötő pár (Platycnemis pennipes)

Napozó (élő!) folyami rák a Reitman-fokban (Astacus astacus)

Napozó szürke gém az Öreg-szigetnél (Ardea cinerea)

Nincs is jobb, mint egy kis dagonya a kánikulában

Az ártéri zöld árnyalatai: fűz és zöld juhar (Acer negundo)

Vízben gázló szarvascsorda (Cervus elaphus) a Lassi-tavaknál

Ültetett ártéri füzes a Háromzátonyon

Sulyom (Trapa natans)

A Vajas dűlő magányos fűzfái fokozottan védett területen

Ajánlott gemenci blogok:

http://shgemenc.blogspot.hu/

http://elbiferrum.blogspot.hu/

Aki kedvet kapott a Gemenchez annak jó hír, hogy a Gemenc Zrt. júliusi és augusztusi időpontban vezetett kétnapos kenutúrája érinti a Rezéti-Dunát is! Jelentkezni itt lehet: http://www.gemenczrt.hu/index.php?apps=news&news=235

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

10-15 évvelezelőtt még több bajai, s csanádi ember tartott ott fenn horgásztanyát, "nyaralót". Magam is többször időztem Rezéten a feleségem nagyapjának a házában. Az öreg elhunyta óta sajnos alig-alig jár arra vki, pedig kivételesen szép vidékről van szó. Finom a hal, éjjelenként hallani a kagylókat ropogtató disznók zaját, s szúnyog sincs mindig. A legmelegebb kánikulában is kellemes hűvös van, a zátonyokon igazi tengerparti élményt (igazából sokkal jobbat) élni át. Nagy baj, h ma nem szakítanak az emberek időt az ilyen szép helyeken való kikapcsolódásra :)

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Egyfelől sajnos másfelől szerencsés, hogy a többség nem tud ezekről a helyekről. Sokszor vagyok gondban, hogy érdemes-e ezt az idillt megtörni azzal, hogy egy rakás embert odacsődítünk. Én még csak egyszer voltam ott, de mindenképpen megyünk vissza, mert 4 nap itt nem elég semmire.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...