2013. február 3., vasárnap

Ada Kaleh halotti maszkja - utolsó rajzok az elsüllyedt szigetről


1964, 1965 és 1967 nyarán román diákok lepték el Ada Kaleh szigetét. Bukarestből érkeztek, az Ion Mincu Egyetem Építészettörténeti tanszékéről, hogy tanáraik vezetésével felmérjék a Vaskapu erőmű által elárasztásra ítélt területek kiemelkedő építészeti emlékeit. Fő céljuk egyfelől a pusztulásra ítélt műemlékek dokumentálása, másrészt pedig az áttelepítésre szánt epületek bontási és újjáépítési tervének elkészítése volt. Mintha viaszt öntöttek volna a sziget arcára... A diákrajzok által betekintést nyerhetünk a sziget utolsó napjaiba, hiszen amint ők letették ceruzájukat, a bontás szinte azonnal meg is indult.
 

A Monumente de arhitectură din localitățile dispărute sub apele lacului de acumulare al hidrocentralei "Porțile de Fier" (Építészeti emlékek a Vaskapu erőmű tározója által elárasztott területen) című angol és román nyelven megjelent összefoglaló munka egy szkennelt fénymásolat formájában jutott el hozzám. Ebben három témakörbe rendezték a műemlékeket: katonai, egyházi és "civil" épületek. Ada Kaleh szigete csupán a mű egy részét foglalja el, hiszen az elárasztott terület egészen a szerb határnál álló Báziásig terjedt ki, ebben a bejegyzésben azonban csupán a szigeten készült rajzokat mutatom be a szigetről készült képeslapokkal illusztrálva, amelyek jól kiegészítik a fekete-fehér vázlatokat.

Az erőd gyakorlatilag az egész szigetet elfoglalta

Ada Kaleh szigete nevében hordozza a háborús múltját. Elnevezése a török nyelvből származik, annyit tesz mint Erőd-sziget. Első erődjét azonban nem a török emelte, hanem 1444-ben Hunyadi János, éppen a előrenyomuló Török Birodalom ellen. Ada Kaleh erődje számtalanszor cserélt gazdát a történelem során, néha komoly ostrom után, néha pedig békésebb körülmények között. Az erőd békeidőben kifogyhatatlan kő és téglabányaként szolgált a helyi lakosok számára. A törökök által lakott település házai nem egyszer a vár katakombái fölé épültek, a várfalak szerves részét képezték a falu képének.


A pozsareváci béke utáni 20 évnyi béke idején az erődöt a legmodernebb Vauban-féle megoldások szerint építették át Savoyai Jenő elképzelései alapján. 4 bástya épült, a Károly, Jenő, Mercy és Wallis, melyet 1739 után a visszatérő törökök átneveztek. Az elsüllyesztéskor az erőd még mindig a XVIII. század eleji képet mutatta, sokkal inkább nyugati, mint török stílusjegyekkel (kapuk, díszítések, tornyok, stb.).

A központi erőd alaprajza, a lejjebb részletesen ábrázolt utcákkal

A lőporraktár alaprajza és keresztmetszete

Az erőd kapui a késő barokk kort tükrözik vissza. Hasonló stílusban épültek annak idején például Gyulafehérvár, Pétervárad, vagy Eszék várkapui. Miután 1968-1971 között több régészeti feltárást végeztek a szigeten, az erőd egyes részeit a kapukkal együtt elbontották, téglánként, kövenként megszámozták és részben újjáépítették a közeli Simian-szigeten. Jelenleg is ott pusztulnak, hiszen a terv, hogy az egész török közösséget házastól oda telepítik át, nem sikerült.

A kapukról rajzolt metszeten kis erődtérkép segíti a helymeghatározást.

A főbejárat képeslapon

A főbejárat

A keleti kapu

A nyugati kapu

Metszetek az erőd kazamatáiról és a 7. és 8. számú kapukról
 
Utcarészlet bazárral

Az erődben épült település két egymásra merőleges utcáját az építész hallgatók érdemesnek találták arra, hogy az utókor számára is megörökítsék. A párosan megörökített házsorok egymással szemben, az utca két oldalán álltak. Érdekes, hogy szinte nincsen két egyforma ház egyik utcában sem. Némelyik metszetre rákerültek az erőd kazamatái, ahonnan a házak téglái származtak. A stíluskavalkád mellett az ábrázolt fák is érdemesek a figyelemre, ugyanis szinte mindegyiknek hiányzik valamennyi a lombkoronájából, ami csúcsszáradásra utalhat.
 
Az erőd hosszanti utcájának nyugati része

Házsorok az erőd keresztirányú főutcáján

Az erőd hosszanti utcájának két szemközti házsora

Az erőd keresztirányú utcájának két szemközti házsora

Az utcasorok mellett a jelentősebb építészeti értéket hordozó házakat részletesebben megörökítettek. Ezek közül a legfontosabb Regep aga háza, aki a sziget "polgármestere" volt a XIX. században. Az erődön kívül épült, attól keletre, a török temetőtől északra, a Duna partján.

Téglából és fából épült kétszintes épület volt hatalmas konyhával, több szobával, szellős verandával és természetesen egy igazi törökfürdővel. Méreteit tekintve a legnagyobb lakóház volt a szigeten.

Regep aga háza - homlokzat részlet

Regep aga háza - alaprajz és homlokzat
 
A 3. számú várkapu fölé épült lakóház

Ali Kadri háza, XIX. sz.

Török bolt az erődben

Ada Kaleh legjellegzetesebb épülete az erőd keleti szárnyán épült a mecset és a hozzá tartozó minaret volt. 1720-ban eredetileg ferences rendháznak épült, amikor egy tucat német telepes család érkezett az akkor még Caroline-szigetnek nevezett földdarabra. 1739 után a törökök mecsetet rendeztek be falai között. A törk szultánok személyesen is gondját viselték a távoli diaszpóra imaházának, 1902-1903-ban szultáni adományból épült meg a minaret, és került egy 480 kilós perzsaszőnyeg a kétszintes imaterem padlójára. Ez a mecset egyedülálló volt a világon, hiszen késő-barokk stílusjegyeket viselt magán. Az elárasztás után egy ideig még a víz fölé nyújtott ujjként jelezte a sziget helyzetét, de aztán a vízár bedöntötte a tározóba.

A mecset és a keleti erődkapu

A mecset kereszt- és hosszmetszete
 
A mecset látképe keleti irányból és felülnézetből




Ada Kaleh török temetőjéből mindössze három, XIX. századi sírkőről maradt fenn ábrázolás. Sajnos a kép minősége nem teszi lehetővé a feliratok elolvasását. Azonban a turbán és a rózsamotívumokat a laikus szemlélődő is könnyedén felismerheti. Az elhunytakat már nem csupán a hat láb föld borítja, hanem 30 méternyi vízoszlop is nehezedik rájuk.



Patrick Leigh Fermor szavaival búcsúzva: "Mindennek nyoma veszett." Az elsüllyedt szigetből csupán a megrajzolt halotti maszk maradt.
A sziget utolsó napjairól az építészeti felmérésen kívül román nyelvű dokumentumfilm is készült, Ada Kaleh utolsó tavasza címmel. Érdemes a bejegyzést és a filmet egyszerre nézni, a könnyebb megértés érdekében.

Képeslapok forrása: muzeumantikvarium.hu, art.com, mercuriustour.ro

4 megjegyzés:

ribizlifozelek írta...

A temetőt és a halottak maradványait is áttelepítették Simian-ra. Viszont a csontokat már nem temették újra, hanem egy közös sírba dobálták őket.

Én hallottam olyan pletykát is Orsovában, hogy Ada Kaleh megmaradt épületeinek nagy részét elárasztás előtt a román hadsereg felrobbantotta.

Marta írta...

Kedves Ribizlifőzelék, mondanál nekem erről valamivel többet? Nagyon fontos lenne.


Józsi kapitány írta...

A képek, s a bejegyzés kapcsán érdekes emlékek törtek elő bennem. Az 1316-os uszállyal hosszabb ideig kellett várnunk Dalbokán, mert zárlat volt lent a munkálatok miatt. A VÁSÁRHELYI volt lerendelve helyi hajóként, s a segítségével kijutottunk Orsovára, hol hatalmas kiárusítás folyt, mindent alig áron lehetett venni. A parti sétány a rózsalugassal már vízben állt, pallókon, téglákon közlekedtünk a belső utcák felé. Nagy meglepetésünkre német tábori csendőrök jöttek velünk szembe, fegyverrel, s táblával a nyakukban. Mint kiderült filmet forgattak, s ennek részeként harckocsikkal bontották a parti házsort, az Ozanics vendéglővel együtt. Nagyon elszomorító látvány volt. Valószínűleg hasonló módon történhetett Ada Kaleh-n is a bontás, amiről az emlékező hölgy írt. Az anyagot végigolvasva többször összeszorult a torkom, végiggondolva, hogy a sziget mellett hány part menti település vált a kapkodás, nemtörődömség áldozatává. Svinice, Jeselnica, dubova, s egyebek. Ma már csak szomorú emlék az egész.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

@ Józsi kapitány: Ravasz emberek ezek a románok, a környék falvainak az elpusztítását rákenték a német hadseregre - 1967-ben. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...