2013. május 11., szombat

A római jog szerint "mozgott" a dunai határvonal


Nagy Szent I. Justinianus római császár (527-565) institutiói között bukkant egy érdekes részletre Szabó Pál olvasónk, melyben a törvény a folyóban keletkező szigetek birtokjogát szabályozza meglehetős részletességgel. A Duna hosszabb-rövidebb megszakításokkal a XII. század végéig határfolyó volt a Magyar Királyság és a (Kelet-) Római Birodalom között, így nagy valószínűséggel a Nándorfehérvártól (Singidunum) a Deltáig terjedő szakaszon is e szerint alakult a birodalmi határ.


[...] Továbbá amit a folyó, mint hordalékát a földedhez növeszt, az a ius gentium értelmében a tiéd. A hordalék észrevehetetlen gyarapodás, és az tekinthető hordaléki növekedésnek, ami oly lassan gyarapszik, hogy nem tudod a pillanatonkénti gyarapodás mennyiségét megállapítani. Ha a folyam ereje telked egyrészét elszakítja s a szomszédod földjéhez sodorja, nyilvánvaló, hogy az a tiéd marad. Természetesen ha hosszabb időn át ottmarad a szomszéd telkén, s a magával hozott fák abba a földbe is gyökeret eresztenek, ettől az időtől fogva úgy tekintendő, mint a szomszéd telkének gyarapodása. A tengerben keletkezett sziget - ami ugyan ritkán történik meg - azé, aki elfoglalja, mert úgy tekinthető, mint senki földje. De ha a folyóban keletkezik sziget - ami gyakrabban megesik -, akkor, ha a folyó közepén fekszik, azok osztozkodnak rajta, kik a folyó két oldalán parti telektulajdonosok, mégpedig birtokaiknak a folyómenti szélessége arányában. Ha az egyik parthoz van közelebb, csak az ez oldali parti birtokosoké lesz. Ha a folyó valahol két ágra szakad s később ismét egyesülve valakinek a földjét szigetként körülzárja, a föld azé marad, akié azelőtt volt. Ha a folyó természetes medrét teljesen elhagyja és másfelé tör utat magának, a régi meder azoké lesz - kinek-kinek földje a partmenti szélesség arányában -, akik azon a partszakaszon parti tulajdonosok, az új meder pedig oly jogi megítélés alá esik, mint maga a folyó, azaz közhasználatú lesz. Ha pedig a folyó bizonyos idő múltán régi medrébe visszatér, az új meder ismét a két parti földtulajdonosoké lesz. Egészen más dolog az, ha valakinek egész földjét elborítja az árvíz. A föld jellegét ugyanis az árvíz nem változtatja meg s ezért ha a víz visszahúzódik, nyilvánvaló, hogy a telek azé marad, akié volt. [...]

Birodalmon belül ennek persze a folyóparti birtokosok nem minden esetben örültek, de az élelmesebbek talán nem az alámosott szakaszokon vásároltak telket. A leírás szerint a Római Birodalom folyami határai ún. mozgó határok voltak, melyek állandóan alkalmazkodtak a folyók futásához. Ilyen határvonal jelenleg Magyarországon is van, Szlovákia felé az Ipoly, Románia felé pedig a Maros. Itt 10 évente újrarajzolják az ország határait attól függően, hogyan változott a folyók futása. A folyami határok másik formája a stabil határ, amikor mindegy merre kanyarog az új meder, a határvonal állandó marad. Erre jó példa a horvát-magyar határon kanyargó Dráva.

Érdekes lenne, ha egy képzett jogász megírná nekünk, hogy a jelenlegi magyar törvények hogyan szabályozzák a születő szigetek tulajdonjogát! 

Frissítés! Már meg is érkezett:
[...] A 2011. évi CXCVI törvény 4. § (1) Az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak d) a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvíz és természetes tavak elhagyott medre és a folyóvízben, természetes tavakban újonnan keletkezett sziget, valamint az 1. mellékletben meghatározott folyóvizek, holtágak, mellékágak, természetes tavak és ezek medre. [...]

JUSTINIANUS CSÁSZÁR INSTITUTIÓI NÉGY KÖNYVBEN

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...