2013. június 26., szerda

Széphalom vára Ausztriában


A sors néha érdekes fordulatokat vesz. Széchenyi Ödön gróf, útban Párizs felé bizonyára megcsodálta Schönbühel kastélyát, mely közvetlenül Melk előtt emelkedik egy 40 méter magas sziklán a Duna habjai fölé. A 400 éven keresztül Stahremberg birtok ekkor éppen a von Beroldingen grófok tulajdonában állt. A későbbi konstantinápolyi tűzoltóparancsnok nem is gondolta volna, hogy néhány évtizeddel később édesanyja kései rokonaié lesz, akik ma is lakják ezt a szép kastélyt.


A 2031. folyamkilométernél emelkedő csupasz kősziklán már a római korban is őrtorony állhatott, védelmezve a jobbparti Noricumot a Duna túloldalán élő germán törzsek ellen. Wachau völgyének nyugati kapujában álló erődöt Marchwardus de Schoenbuchele építtette. Arról nem szól már a fáma, hogy a lovag kapta-e a nevét a várról, avagy éppen fordítva történt. Mivel a vár magyarul annyit tesz, hogy Széphalom, nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk a lovag a várral együtt nevet is kapott.

Az Schoenbuchele család kihalása után rövid ideig még a Melki Bencés Apátság is bírta a várat, mielőtt az 1396-ban Stahremberg tulajdonba került. Ez az ősi felső-ausztriai katonadinasztia 1643-ban kapott grófi címet, majd 1765-től hercegit. Tagjai a császári hadsereg legfelsőbb köreibe tartoztak. Erasmus már Bécs 1529. évi ostromában kitűnt, leszármazottja Baltazár gróf építtette a vártól fél kilométerre lévő Szervita kolostort, ugyancsak a Duna fölé emelkedő sziklákon. Baltazár gróf fia, Ernst Rüdiger von Stahremberg kiváló katona volt, az 1683. évi török ostrom idején Bécs városkapitányaként irányította a védelmet. Részt vett Buda felszabadításánál tábornagyi rangban, de súlyosan megsérült. Később I. Lipót császár az Udvari Haditanács elnökévé nevezte ki.

Gróf Széchenyi István felesége, Crescentia von Seilern-Aspang
 
Schönbüchel vára (a közeli Aggstein-i várrommal együtt) már igen leromlott állapotban került adásvétellel Franz von Beroldingen gróf tulajdonába, aki 1819-1821 között mai formájában alakíttatta és lakhatóvá tette. 1930-ban újra gazdát cserélt Schönbühel, a Seilern-Aspang grófi család vásárolta meg. 1945-1955 között szovjet megszállás alatt állt, a család csak eztán költözhetett vissza. Sajnos Crescentia von Seilern-Aspang neve meglehetősen idegenül hangzik még a magyar fülek számára is. Kevéssé ismert, hogy Széchenyi István tíz évnyi reménytelen szerelem után 1836. február 4-én vette el a grófnőt a krisztinavárosi templomban. Három gyermekük közül kettő érte meg csupán a felnőttkort, az idősebb Béla neves utazó lett, a Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja és koronaőr. A fiatalabb Ödön pedig konstantinápolyi tűzoltóparancsonok és török pasa lett.





 










Schönbühel kastélya magántulajdon, Gróf Széchenyi Istvánné oldalági rokonai bírják a mai napig. Eközben Gróf Széchenyi István leszármazottai Magyarországon legfeljebb turistaként látogathatnak el nagycenki kastélyukhoz, ahol Crescentia grófnő és a "legnagyobb magyar" síremléke található.

Képek forrása: christ-schmid.de, anschichtkarten-center, Robert Schellenberger, Gregor Semrad,  Michael Penzmann, fotocommunity.de, austriaforum.net, sagen.at

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...