2013. július 29., hétfő

Útnak indul a harmadik Duna Expedíció


Minden Dunával foglalkozó kutató számára a lehető legnagyobb megtiszteltetés részt venni a 6 évente lebonyolított Duna Expedíción. 2001 és 2007 után harmadik alkalommal indul útnak egy nemzetközi kutatócsoport Regensburgból 2013. augusztus 14-én, hogy adatokat szolgáltasson a Duna jelenlegi vízminőségével kapcsolatban.  A nemzetközi együttműködés keretében 7 ország 20 kutatója vesz részt a másfél hónapos munkában, melynek során 2375 folyamkilométert tesznek majd meg egészen a Deltáig. Az expedíció vezetője dr. Csányi Béla hidrobiológus lesz. Az érdeklődők a főbb Duna-menti városokban személyesen is találkozhatnak a kutatókkal nyílt napok keretében. Budapestre előreláthatólag augusztus 27-én érkeznek.


A vállalkozás lelke az ENSZ bécsi székhelyű szervezete, a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (International Commission for the Protection of the Danube, ICPDR). Ez a bizottság vállalta, hogy megszervezi a harmadik Duna Expedíciót (Joint Danube Survey, JDS3), a Duna-menti országok által delegált 20 fős nemzetközi mérőcsapattal. Maga az expedíció hivatalosan augusztus 14-én indul Regensburgból, ám a mérőcsapat "magja" már 2012. novembere óta végzi a szervezést és az előkészületeket. A szervezők munkáját megkönnyíti, hogy ez már a harmadik ilyen felmérés, ezért hagyatkozhatnak az előző kettő tapasztalataira, akár a mintavételi pontok kijelöléséről, akár a szükséges laborfelszerelés kiegészítéséről van szó. Ezen időszak alatt kell összegyűjteni az eszközállományt, a kutatógárdát, a "tartalék" gárdát, összehangolni és finomítani a módszereket, meghatározni a mintavételi helyeket és ami a legfontosabb megteremteni az expedíció anyagi hátterét.

A kutatómunka nem korlátozódik csupán a Duna Expedíció időtartamára. A hajóút fő feladata a mintavételezés. A mintáknak egy kisebb hányadát tudják helyben feldolgozni, a nagyobb hányad folyamatosan - közúton - jut el a pozsonyi központi raktárba, ahonnan szerencsés esetben egyszerre küldik szét a kutatásban részt vevő intézetek és egyetemek laboratóriumaiba. Ez a kör meglehetősen széles, a 15 résztvevő laboratórium között van olasz, német, sőt norvég és svéd is. A szomszédos országok közül Horvátország, Ausztria és Szlovákia is részt vállalt a gyűjtött minták elemzéséből. Sajnálatos módon Magyarország ebből idén kimarad, ennek oka a VITUKI felszámolása, mely a 2007-es 2. expedíció labormunkálatokban még aktívan részt vett. A magyar részvétel drasztikus háttérbeszorulása azonban más szempontból is megfigyelhető, melyről még lesz szó. A laborvizsgálatok várhatóan legkésőbb 2014 nyarán lezárulnak, az összefoglaló kiértékelést az ősz folyamán fogadja el a bizottság, ezután következhet a publikáció.

A Duna Expedíció keretében végzett kutatás és mintavételezés főként a (hidro)biológia témakörére fókuszál. (Ez a biológia központúság megfigyelhető a magyar Duna-kutató Intézet munkájában is.) A vizsgálat tárgya a Duna, mint élőhely a vízminőség szempontjából. A fő cél az elmúlt 6 év változásainak dokumentálása.


Természetesen a mintavételi helyek kijelölésénél fontos szempont volt, hogy az adatok összehasonlíthatósága érdekében lehetőleg pontosan fedjék a JDS1 és JDS2 helyszíneit. Sőt, még a 2004-ben lebonyolított AQUATERRA expedíció mintavételi pontjait is figyelembe vették. Összesen 68 ilyen pont került be a részletes programtervbe, fontos elmondani, hogy nem mind a Dunán található. A vizsgálat kiterjed a Duna főbb mellékfolyóinak torkolati vidékére és néhány mellékágra is. Egy pontnál nem csak egy mintát vesznek, hanem rögtön hármat; jobb és balpartról, valamint a sodorvonaltól. Az első mintavételezési pontot már a regensburgi hivatalos indulás előtti -1. napon felkeresik a 2581 folyamkilométernél, Ulm városa alatt elhelyezkedő Böfinger Halde vízerőműnél. Az utolsó pontok a Duna torkolati ágában lesznek, a 68.-ra szeptember 25-én a Szent György-ág 107. folyamkilométerénél kerül sor. Magyarországon a következő helyszíneken találkozhatunk munka közben az expedíció tagjaival:

JDS15 Augusztus 23. Medve, 1806 fkm
JDS16 Augusztus 23. Mosoni-Duna torkolata 1794 fkm
JDS17 Augusztus 24. Kolozsnéma 1790 fkm (JDS18-as pont a Vág folyón van)
JDS19 Augusztus 25. Izsa/Szőny 1761 fkm
JDS20 Augusztus 25. Szob 1707 fkm
JDS21 Augusztus 26. Megyeri híd 1660 fkm
JDS22 Augusztus 26. Deák Ferenc (M0) híd 1632 fkm
JDS23 Augusztus 28. Ráckevei-Duna 59 fkm
JDS24 Augusztus 28. Dunaföldvár 1560 fkm
JDS25 Augusztus 29. Paks 1533 fkm
JDS26 Augusztus 29. Baja 1481 fkm
JDS27 Augusztus 30. Kölked-Hercegszántó 1434 fkm

A biológia mintavételezés egyedi terv szerint zajlik majd, hiszen mást érdemes vizsgálni Kelheimnél, és mást például a Ráckevei-Dunán. Ezzel szemben a vízkémiai mintavételezés során ugyanazokat a komponenseket mérik, kivéve néhány speciális helyszínt, ahol más összetevőkkel is kiegészül a lista. 

Öt különféle mintát vesznek minden helyszínen: víz, üledék, biológiai, oldott anyagok és bióta (elsősorban kagyló és hal).

A Duna Expedíció munkájához szorosan kapcsolódik egy halászati mintavételezés is, bár több szempontból is különálló ez a csapat. Különállásuk elsősorban abban nyilvánul meg, hogy saját hajójuk lesz, az osztrák szakaszon a Meßschiff IV., a hátralévő szakaszra Bécsnél csatlakozik a Wien negyedik hajóként. A "halászok" különálló mintavételezési program szerint dolgoznak majd.


Talán a halászok munkája a legkézzelfoghatóbb és leglátványosabb egy laikus horgász számára. Biztos vagyok benne, hogy sok horgász ugyancsak szívesen vizsgálná a kifogott halakat, bár a módszerrel bizonyára nem értenének egyet. Ugyanis a vizsgált halakat sem nem horoggal, sem nem hálóval, sokkal inkább elektromos árammal ejtik fogjul, ami valljuk meg egy horgász szemében rabsicmunkának is tűnhet.

A JDS3 20 kutatója közül hárman foglalkoznak a halakkal akik esetenként kiegészülnek az éppen aktuális ország helyi nemzeti halászcsapataival (akik elsősorban biológusok). Módszerük egy csónakban elhelyezett generátor, melyből áramot vezetnek a vízbe. Ettől a halak elkábulnak (nem pusztulnak el) és feljönnek a felszínre. Miután megszámolták őket legtöbbjüket visszaengedik. Főképp a dévérkeszegeknek (Abramis brama) lehet félnivalójuk, de erről majd később. 

Ugyancsak áramütéssel működik az a fenékvonóháló, mellyel a meder alján élő nagytestű vízi állatokat vizsgálják. A halászok nem csupán nappal, de éjszaka is dolgoznak majd. Könnyű lesz őket megismerni a zümmögő csónakjukról.
 

Kémiai mintáknál egy tételes felsorolásban szereplő 19+15 szennyező elemet vizsgálnak majd. Ezek közt szerepelnek nehézfémek; higany, kadmium és szerves szennyezők is, mint például a benzolok. Mintavételezési helyszínenként 2-3 dévérkeszegből vesznek máj és vérmintát, ezeket a jószágokat lefagyasztva szállítják majd a pozsonyi raktárba. Üledékmintákban is vizsgálják a szennyezőanyagokat, itt a mintavételezés nehézségei mellett problémát jelenthet, hogy a hűtéssel v. hőközléssel járó szárítás módosíthatja a mérés eredményét. Üledékminták vizsgálatára a hajón is lesz lehetőség, például a hőmérséklet, pH, vezetőképesség és oldott oxigén tartalom. Nitrogén, oldott foszfor, kalcium és magnézium vizsgálatra később, a laboratóriumokban lesz lehetőség.

Talán a legbonyolultabb részt az ökotoxikológiai mintavételezés és laborvizsgálat. Különösen nagy mennyiségű mintát kell venni, ami jelen esetben 1000 litert jelent. A minták szállítása és kezelése nagy kihívást jelent az expedíció számára. Fel van adva a lecke a laborosoknak is, a mintákat egy hosszú listán szereplő 360 komponens alapján kell majd vizsgálniuk.

  
Érdekesség, hogy lesz még ezen kívül izotópvizsgálat is, ennek célja a folyómenti atomerőművek valamint az 1986-os csernobili katasztrófa hatásainak monitorozása cézium és stroncium izotópok kimutatásával.
 
Geográfusok számára talán a legérdekesebb rész a medermorfológiai vizsgálat. Míg a biológiai mintavételezéshez a közép, ill. kisvíz az ideális, addig a mederfelmérésnek a magasabb vízállás kedvez. Elkészül majd egy Duna hossz-szelvény Kelheimtől (2415 fkm) a Deltáig. A Dunát 10 kilométeres szakaszokra osztották egy rácsháló segítségével. Felmérik a folyó folytonosságát megszakító műtárgyakat, úgymint a sarkantyúkat, duzzasztókat, zsilipeket és egyéb létesítményeket. Szélesség és mélységvizsgálatok elvégzésével valamint az előző expedíciók adatainak felhasználásával meg lehet majd állapítani hol történt medermélyülés, vagy zátonyképződés-feltöltődés. Sor kerül zátonyvizsgálatokra, ezek a helyek kiemelten fontosak a halak szaporodása szempontjából. Ehhez kapcsolódóan madármegfigyeléseket is végeznek, a sekély parti zónák ugyanis a vízimadarak fontos élőhelyei.

A hidromorfológiai vizsgálatok, mint a vízsebesség-, vízhozam-, vízszínesésmérés, keresztszelvények felvétele kiegészítik és szorosan kapcsolódnak a biológiai vizsgálatokhoz. Támpontot adnak az eróziós, felhalmozódási területek, mint élőhelyeknek lehatárolásához.


A 20 fős kutatógárda két fő hajója az Argus (szerb), melyen a kutatás zajlik és az Istros (román), mely amolyan szálláshajóként funkcionál, hozzájuk csatlakozik a Meßschiff IV. és a Wien halászhajó. A legutóbbi, 2007-es expedíción az Istros helyett még a Széchenyi jégtörő vett részt, hiánya ugyancsak a magyar hozzájárulás csökkenését jelzi. Az Argus hajón kettő, az Istros-on 14, a halászhajókon 4-5 személyt helyeznek el. Közöttük az összekötetést motorcsónakokon oldják meg. Magyarországról dr. Csányi Bélán kívül részt vesz Szekeres József hidrobiológus, Gödről. A többi ország kutatói így oszlanak meg: Románia 2, Szerbia 2, Ausztria 5, Bulgária 1, Szlovákia 5, Horvátország 1. Az úgynevezett tartalékcspatban további két magyar halas vesz részt, készen arra, hogy egy esetleges betegség esetén azonnal átvegyék a helyet a fedélzeten.

Az expedíció augusztus 23-án érkezik magyar területre, a bősi üzemvízcsatornán keresztül. A kutatókkal augusztus 27-én személyesen is találkozhatunk Budapesten egy nyílt nap keretében 8-14 óra között (2007-ben a Batthyány tér volt a helyszín). Augusztus 30-án hagyják el az országot egy Kölked melletti mintavételezést követően.


Annak ellenére, hogy ez egy igencsak komoly felmérés Magyarország környezeti állapotáról, a magyar hozzájárulás sok kívánnivalót hagy maga után. 2007 óta megszűnt a VITUKI, melynek révén kivehettük volna részünket a kiértékelésből, román hajón utaznak a kutatók a Széchenyi helyett és egyelőre úgy tűnik a magyar állam 10 millió forintos hozzájárulása sem érkezett meg a ICPDR-hez két héttel az expedíció indulása előtt.

Reményeink szerint a 2013-as expedíció jelentős javulást mutat ki majd a magyar (és az egész) Duna vízminőségében, hiszen az utóbbi 6 évbenpéldául elkészült a csepeli szennyvíztisztító telep és sok partmenti településen bővült a csatornahálózat. Az esetleges új szennyező pontok feltárása pedig jó visszajelzést adhat a döntéshozóknak, környezetvédelmi szakembereknek és mindnyájunknak.

Ugyan az expedíció kezdetéig még hátravan két hét, de az Istros hajó már júliusban kihajózott romániai kikötőjéből Regensburg felé. Ha hivatalosan még nem is, de a 3. Duna Expedíció elkezdődött.


Hasznos linkek (valamint a fényképek származási helye):

ICPDR: http://www.icpdr.org/main/
JDS3: http://www.danubesurvey.org/

Kapcsolat: 

ICPDR Secretariat
Vienna International Centre, Room D0412
Wagramer Strasse 5, A-1220 Vienna, Austria
Telephone: +431 260 60 5738
Fax: +431 260 60 5895

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...