2013. augusztus 12., hétfő

Megvan a magyarázat az Óbudai-sziget északi csúcsán található cölöpsorok eredetére


Szép szabályos sorokban levert cölöpökkel találkozhatunk az Óbudai-sziget északi csúcsán kisvízi időszakban. Legtöbbjük erősen megkopott és már alig látszanak ki a sóderből. Eredetükről megoszlanak a vélemények, azonban egy biztos: valami hatalmas építmény, vagy szerkezet alapozását képezhették. Vajon mikor épült és mi célt szolgált?


Megvallom őszintén, egészen két évvel ezelőttig még a létezésükről sem tudtam. A Hajógyári-sziget kialakulását vizsgáló bejegyzés kapcsán érkezett hozzászólások közül azonban olyan sok foglalkozott az Óbudai-sziget északi csúcsán látható cölöpsorok eredetével, hogy muszáj volt utánanézni. A mostani bejegyzést ezek a kommentek inspirálták. 

"Múltkor kibicikliztünk a párommal Hajógyári szigetre és az északi csúcson a fövényben láttam fa cölöpsor maradványokat. Több sorban, szabályos távolságokra egymástól.
Az Interneten csak annyit találtam, hogy az északi csúcson régen szivattyúállomás állt. Talán ez volt, vagy valami régi mólók.
A párom gyerekként többször járt ott 25-30 éve, akkor még fél méteresek voltak ezek."

"17 éve járom a Duna ezen szakaszát, nap mint nap és több helyen is felfedeztem ilyen cölöpöket. Az egyik, amiről már szó van a Hajógyári-sziget felső spiccénél. Viszont kevesen tudják, hogy nagyon kicsi víznél kb. 8 éve még látható volt a cölöpsor folytatása szemben a budai oldalon. Ezt a tavalyi és idei rendkívül alacsony őszi vízállásnál sem láttam. Szerintem azért, mert az Aranyhegyi patak rendkívül gyorsan tölti fel itt a partot iszappal."

Annak ellenére, hogy a terület viszonylag gyakran látogatott és ezáltal sokak fantáziáját megindította, meglehetősen kevés konkrétumot ismerünk a cölöpök leverésének körülményeiről. Emiatt fordulhat elő talán, hogy a legmerészebb feltételezések kaphatnak lábra és terjedhetnek el az interneten. A leggyakoribb ilyen feltételezés szerint a cölöpök egy római-kori kikötő maradványai lehettek. A feltételezést erősítheti a közelben található, olvashatatlan feliratú római stílusú oszlop, amelyről tudni illik, hogy I. világháborús emlék. Sajnos ki kell ábrándítanom a római-koros elméletet vallókat: a cölöpök sem rómaiak. És nem is kikötő alapozásául szolgáltak.

Július végén, két héttel a Sziget Fesztivál kezdete előtt sikerült végre ellátogatnom az Óbudai-szigetre, hogy a saját szememmel győződhessek meg a hozzászólásokban említett cölöpök elhelyezkedéséről.


Ezek a legmagasabb cölöpmaradványok. Az áradások által szállított hordalékmennyiség koptató hatása mellett nem elhanyagolható az antropogén hatás; a taposás, szándékos rongálás. Ezen erők együttes hatása miatt fokozatosan elfogynak a cölöpök. Hacsak nem erodálódik a kavicszátony hasonló mértékben, hamarosan eltűnhetnek.


Összesen 21 precíz, párhuzamos sort alkotnak, csapásirányuk nagyjából kelet-nyugat irányú. A sorok bizonyos szakaszait fiatal fűzfák nőtték be.


A cölöpök a Duna medrében is folytatódnak, bár ott a koptatás miatt egyre alacsonyabbak. Átlagos magasságuk 10-20 centiméter. Térdig érő vízben kézzel-lábbal is ki lehet tapogatni őket.


Utánakérdeztem az Aquincumi Múzeumban, hátha volt már ott ásatás, melyből kiderülhetne kik és mikor verték le a cölöpöket. Ezt a választ kaptam Havas Zoltán régésztől:

"A Hajógyári-sziget északi csúcsánál látható cölöpök első régészeti felmérése, terepi vizsgálata Zsidi Paula vezetésével 1982-ben történt meg, majd 2001-ben Láng Orsolya és Tóth János Attila is kutatott itt. A mintaként kiemelt cölöpök dendrokronológiai vizsgálatát Gryneus András végezte el, a legkésőbbi keltezhető évgyűrű 1810-ből származott."

Korábbi dendrokronológiai vizsgálatok alapján római korra datált aquincumi cölöpök döntő többsége tölgyfából készült, melyet valószínűleg a környékbeli erdőkből nyertek. Viszont itt, az Óbudai-sziget északi csúcsán lévő cölöpök anyaga első ránézésre vörösfenyő (Larix). Régebbi vízépítéseknél előszeretettel alkalmaztak vörösfenyőt, ilyen fából készült cölöpön állnak Velence és Szentpétervár nedves talajra épült házai. Gyantatartalma miatt nagyon szilárd és tartós, korhadásnak ellenáll. Emiatt sem valószínű, hogy római eredetűek lennének.

Sokkal fiatalabbak annál. A megoldást - mint már oly sokszor - most is régi térképek hordozzák. Az alábbi három közülük a leginkább beszédes:

Hajózási térkép, 1857
 
Folyószabályozási térkép, 1873
   
Közigazgatási térkép 1894-1896 között

Valami hosszú dolog zárja el az Óbudai-sziget északi ágát. 1857-ben megfigyelhetünk egy folytonos vonalat, valamint egy szaggatottal jelölt szakaszt. A másik két térképen már egy folytonos vonal jelöli azt a zárást, mely véleményünk szerint a cölöpsor felépítménye lehetett. Ha a két világháború közti térképeket böngésszük már nem találkozhatunk a zárással. Vagy lebontották, vagy a Duna elpusztította. 

De mi okból zárhatták le a XIX. században a Hajógyári-sziget mellékágát? 

Egyetlen oka lehetett és ez nem más mint a Széchenyi által alapított hajógyár téli kikötőjének jégzajlás elleni védelme. Az Óbudai-sziget mellékágaiban már a hajógyár építését megelőzően rendszeresen teleltek vízi járművek. Ide vontatták be a jégzajlás elől a molnárok a hajómalmokat, a halászok a ladikjaikat és ugyanitt teleltek a nagyobb kereskedő és személyszállító hajók is. Komoly veszélyt jelentett rájuk a jégzajlás, amikor megérkeztek az egymásnak torlódó jégtáblák a gyakran árvízzel kísért kora tavaszi időszakban. Nem volt ritka jelenség, amikor ezek a hatalmas jégtáblák ripityára törték a telelő hajókat.

A hajógyár megalapítása után az első és legfontosabb dolog volt a jégzajlás problémájának megoldása. Ez okból zárták le töltéssel a Hajógyári- és az Óbudai Nagy-sziget közti mellékágat. Így alakult ki a hajógyár ma is meglévő védett öble, azonban a mellékágban telelő hajók továbbra is ki volt téve a jégzajlásnak. Ennek kiküszöbölésére épült valamikor 1838 és 1857 között egy fából készült jégtörő a sziget északi csúcsán. Ugyan Széchenyi István egy 1835-ben keltezett levelében már említi a jégtörőt József nádornak, ez azonban nem valószínű, hogy túlélte az 1838-as jeges árvizet.

A mellékelt ábrán jobb oldalt látható ék alakú szerkezetnek volt a feladata, hogy a felsikló jégtáblákat összetörje kisebb, ártalmatlan darabokra, melyek aztán könnyebben kikerülhetik a mögötte látható építményt (hajót, hidat, malmot, stb.) A cölöpök között a víz akadálytalanul átfolyhatott, esetleg a felhalmozódő szemét és uszadék okozhatott a felvízen (főágban) visszaduzzasztást.



Ilyen szerkezetek léteznek és működnek ma is pl. a Károly híd előtt Prágában.



A gőzmalmok elterjedésével párhuzamosan egyre fogytak a telelő hajómalmok a mellékágban. A fém hajótestek térhódításával és a Duna szabályozásával együtt pedig folyamatosan csökkent a jégzajlás veszélye. Azt nem tudni, hogy a jégtörőket a Duna pusztította el, vagy a világháborús tűzifa-ínség vagy ezek együtt, mindenesetre a XX. század elején készült térképeken már nem jelölik őket.
 
Legújabb állapotfrissítés: 2013 Sziget Fesztivál /forrás: cink.hu/

Maradványai folyamatosan pusztulnak, fogynak. Talán egy többnyelvű  tájékozató táblát megérdemelnének!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

9 megjegyzés:

langelaszlo írta...

Köszi, hogy ezt összeszedted!
Ezzel lezárult a kérdésünk.

Kemsei Zoli írta...

Valamint a Folyamőrség állandó kikötője is a sziget mellékágában volt (anyai nagyapám is ott szolgált, a két háború között szerződésesként, majd a második világháborúban). Tehát a dunai naszádokat is védeni kellett a jégtől.

Szabó Pál írta...

"az 1960 -as évékben is állt még a Duna két oldalán a jégtörő maradványa vízben , mindkét oldalról..jól felgyorsítva a folyót... az úszkálók nagy örömére..." László Árkosi, Óbuda régi fotókon fb-csoport

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kár, hogy a facebookra írják a kommenteket az emberek, egy hét után már ember legyen a talpán aki megtalálja őket. Köszönöm, hogy bemásoltad ide, ez legalább megmarad. Találtam mellé még egyet: Az 1950-es években még megvolt.A meder közepénél hiányoztak elemek, ott lehetett átevezni, átúszni - ahogy ezt sokszor megtettük. - Temesi László

Névtelen írta...

Ferenc

Gyermek koromban sokat jártam ide ki (80as évek) Valószínűleg létjogosultságát vesztette, így a karbantartása is elhanyagolódott, ezért is mehetett tönkre.
Illetve emlékszem, hogy a gázgyárba uszályon is volt kirakodás, lehet ez is közre játszott esetleges elbontásához. Noha azért ez már későbbi időpont a 40es évekhez képest. És a házgyárhoz is itt mentek be az uszályok amik a sódert hozták.

Névtelen írta...

Köszi a megfejtést, közel sem jártam hozzá:)

Albu írta...

Szép anyag, mint mindig. Köszi

sünike írta...

http://mapire.eu/hu/
A második katonai térképen már jól látható...
És még sok érdekességet is találtok.
Köszönöm,hogy utánajártál!

Üdv.: Vaskor Zoltán.

Névtelen írta...

A 70-es évek második felében még meg volt a "Jégtörő" vagy vizafogónak is hívták. Kis kölkök voltunk, azzal "hülyítettek" az öregek, hogy a tengerből felúszó hatalmas vizák megfogására készítették ezt a faszerkezetet. Pedig a cikk által említett kialakítású volt, északi oldal felől fel tudott úszni a jégtábla, a déli oldalon pedig leesett és összetörött. Ebben az időben már nem voltak akkora telek, hogy a funkcióját betöltötte volna, csak az uszadékot fogta leginkább, illetve komoly feladatott jelentett a kajakosoknak, kenusoknak, evezősöknek a kikerülése, jó tanuló hely volt, hogy a sodrással hogyan kell bánni. Aztán ezt is egyszer csak elbontották a 70-es évek végére.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...