2013. augusztus 3., szombat

Óbudai-sziget útikalauz fesztiválozóknak


Minden év augusztusában egy hétre ugrásszerűen megnő az Óbudai-sziget lakossága Budapesten. Hirtelen, mintegy varázsütésre, 380 000 tarkabarka ember lepi el ezt az amúgy csendes és félreeső szigetet a Dunán. Táplálkozással alig törődve táncolnak, párosodnak, aztán amilyen hirtelen jöttek, eltűnnek. Egyfajta Dunavirágzás ez is. Természetesen azzal a különbséggel, hogy a fesztiválozók túlnyomó többsége túléli az eseményt és élményekkel gazdagabban térnek haza. Néhányan közülük elmesélik otthon, hogy láttak régi épületeket, emlékművet, amit nem tudtak hova tenni, megmagyarázhatatlan dimb-dombokat a talajon, és egyéb furcsaságokat. Elsősorban nekik szól ez a bejegyzés.
 
Az Óbudai Hajógyár a XIX. század közepén (Alt Rudolf litográfiája)

Ez a tömzsi rákolló alakú sziget, melyet ma a Sziget Fesztivál helyszíneként Óbudai-szigetként ismerünk régebben két különálló részből állt. Más volt az elnevezésük is, nemes egyszerűséggel Nagy- és Kis- Óbudai-szigetként emlegették őket. A különállásuk egészen 1835-ig tartott, amikor is a Széchenyi István által megálmodott hajógyár a Kis-szigeten kapott helyet. Szükség volt egy téli kikötőre, ahol a Duna jege nem morzsolja össze a fából készült hajókat, ezért a Kis-sziget csúcsánál földtöltés épült, mely által kialakult a mai öböl. Ettől kezdve új nevet is kapott, a ma is használatos Hajógyári-szigetet. Szűkebb értelemben ez csak az egykori Kis-szigeten létesített hajógyár területére vonatkozott.


Amennyiben a Munkás (Remmel) hídon keresztül közelítjük meg a fesztivál helyszínét Magyarország egyetlen olyan szigetére érkezhetünk, mellyel kapcsolatban az is felmerült régészek és földrajztudósok körében, hogy esetleg emberkéz alakította ki a római korban (bővebben itt). Abból következtettek erre, hogy míg a Nagy-Duna felé eső - fúrásokból megismert - egymásra rakódott talajrétegek a folyó felé lejtenek, addig a város felé esők szép párhuzamosak, azonban a Duna partján, mintha késsel elvágták volna őket. Hogy a rómaiaknak miért volt jó, hogy egy új szigetet építenek a Dunán, rejtély, de valószínűleg összefügg az ún. Helytartói palotával, amely Pannonia Inferior (Alsó Pannonia) helytartójának volt a központja két évszázadon keresztül. Innen igazgatták a római hivatalnokok az egész tartományt. Sajnos a romokból semmit sem látni már, egy hatalmas golfpályának használt zöld mező alatt rejtőzik.

A Helytartói palota északkeleti irányból

Az öböl menti partszakaszon érdekes levert cölöpöket találtak a régészek. Miután megvizsgálták a fák évgyűrűit, rájöttek, hogy ezek egy része bizony a római korban kerülhetett oda. Lehettek egy rakpart részei, ahol hajók is kiköthettek. A palotától délebbre, valahol a mai Árpád-híd környékén egy római kori hidat is feltételeznek (XIX. századi szerzők rajzain megtalálható, modern régészeti feltárások nem találták nyomát), mely ugyancsak fából készült, azonban aligha hasonlíthatott egy mai állandó hídra. Valószínűleg szétszedhető volt, csak néha, főleg hadjáratok idején építették fel. Ilyenkor hajókat kötöztek össze, egymással párhuzamosan, majd pallókat fektettek keresztbe, amin száraz lábbal átmasírozhattak a barbár pesti oldalra a légiók. Mielőtt azonban a Népfürdő utcai táborukba beértek volna érintettek még egy szigetet, a Fürdő-szigetet, ahol egy apró római kőfürdő állt (bővebben a Fürdő-szigetről itt). Sajnos ez már nem látható, az 1870-es években elkotorták, a termálvizét azonban ma is élvezhetjük a Dagály strandon.

Középkori településnyomok az Óbudai-szigeten (regeszet.btm.hu)
 
Miután a rómaiak elhagyták Aquincumot, házaikat, palotáikat, útjaikat felvetre a gaz, fák nőttek a beszakadt tetők alatt. Így járt a Helytartói palota is, ezt ráadásul még a Duna nagyobb árvizei is pusztították. Pusztította az ember is, aki építőanyagnak hordta el köveit. Az Óbudai Nagy-sziget déli csúcsán egy XI-XIII. századi, Árpád-kori falu 16 földbe mélyített háza között is találtak római köveket, téglákat, ezek azonban a régészeti elemzés szerint nem a helytartói palotából származtak.  Kicsit északabbra egy másik település, egy nagyobb birtoktest központja kezdte meg működését a XIII. században. Ez a XVI. század közepén pusztulhatott el végleg. Itt is számos kőemlék került elő az épületek kifalazott pincéiből, de kapcsolatot ezek sem mutattak a helytartói palotával. Ettől kezdve nem létezett állandó település az Óbudai-szigeteken.

A Hajógyári-sziget 1858 után

1835-ben következett be a legnagyobb változás a sziget életében. Ekkor létesült a manapság legfeljebb az újságok bűnügyi rovataiból ismert Óbudai Hajógyár, Széchenyi István kezdeményezésére. Először a Duna-ágat kellett alkalmassá tenni nagyobb hajók számára. Ennek érdekében Széchenyi Angliából vásárolt kotróhajót, melyet Bécsben szereltek össze és a keresztségben a Vidra nevet kapta. A kotrással együtt elkezdődott a gyárépületek felhúzása az immár összekapcsolt szigeten. Mivel Magyarországon akkor hiány volt hajóépítő munkáskezekben Angliából érkeztek mérnökök, valamint Hollandiából és Velencéből toboroztak kétkezi munkásokat. Nagy részük végleg Magyarországon lelt otthonra, itt házasodtak és alapítottak családot is. Robert John Fowles mérnök vezetésével szerelték be az ugyancsak angol gyártmányú gépsorokat. A sziget északi csúcsán cölöpökből jégtörőt építettek, ezáltal lehetővé vált, hogy zajló jégtől mentes, immár mély vizen telelhessenek a gőzhajók, kereskedelmi bárkák és az akkor még igen gyakorinak számító hajómalmok.

Egy már nem létező vállalat székháza

Még egy teljes év sem telt el a hajógyár építése óta, amikor 1836-ban ünnepélyesen a Dunába eresztik az első elkészült hajót, az Árpádot. Három évre rá elkészül a kontinens első vastestű hajója, a Sophie, majd egy korszak lezárultát jelzi a Galathea elkészülése. Ez a hajó volt az utolsó, mely fa testet kapott, ettől kezdve kizárólag vastestű hajókat készítenek.

1844-ben zenetörténelmi jelentősségű helyszínné lépett elő a hajógyári-sziget. Augusztus 10-én bocsátották vízre a Széchenyi nevű gőzöst (a névadó szerénységből nem vett részt az eseményen) és ekkor csendült fel először az Erkel Ferenc által komponált Himnusz nagyközönség előtt. Az eseményt márványtábla örökíti meg az Első Duna-Gőzhajózási Táraság székházán.
 
A hajógyár az óbudai partról

Kettős arculata van az összekapcsolt szigeteknek ma is. Ez megmutatkozik a hasznosításban a beépítettségben és a szigetek történelmében is. Míg a hajógyár épületeiben 1847-re már 1100 munkás dolgozott, kéményei okádták a füstöt, addig a Nagy-sziget megmaradt csendes, külvárosi mezőgazdasági területnek. Ott ahol ma fesztiválozók tízezrei hallgatják a koncerteket, kukorica és káposztaföldek terültek el. A part mentén húzódó ártéri erdő koszorúzta a később ide települő Szent Margitszigeti Kertészetet, mely a szomszédos Margit-szigetet látta el virágokkal és facsemetékkel. A telep a sziget keresztben átszelő legnagyobb úttól délre helyezkedett el, jobb oldalt ahol a K hídtól a Nagyszínpad felé tartanak a fesztiválozók. Ekkor az északi csúcson felépült néhány épület, mely a Magyar Királyi Kincstár kezelésében álltak. Ezeknek ma már nyoma sincs.

Hajó érkezik - a H-híd a XIX. században

Két hídon keresztül lehet bejutni a Sziget fesztiválra. Ezek közül a régebbi a Hajógyári híd, azaz H-híd  (régebben: Remmel híd, a Hajógyár egyik igazgatója után elnevezve, melyet később átneveztek Munkás hídnak). Ezen keresztül lehetett bejutni Óbudáról a hajógyár területére. 1858-ban készült el az első állandó híd, egy fa tolóhíd, melyet 1884-ben emelőhídra cseréltek. Nagyobb hajók érkezésekor csörlőn felhúzták a középső nyílást. A helyén 1968 óta egy egyszerű betonhíd áll, amelyen már nem munkások, hanem főként bulizó fiatalok közlekednek, akik a gyárépületekben berendezett szórakozóhelyeket látogatják. 

A régi emelőhíd az ötvenes években (fortepan.hu)

A másik, ismertebb híd a "K" nevet kapta a keresztségben, azon egyszerű oknál fogva, hogy a tartószerkezete K és fordított K elemekből épül fel. Ez a fiatalabb híd, 1955-ben adták át, érdekessége, hogy a folyásirányhoz viszonyítva ferde. Ennek oka, hogy régebben vasúti sín futott rajta a Hídépítő Vállalat irányába, amíg ott folyt termelés. A vasúti sín ma is megvan a hídon, csakhogy más sehova sem vezet. A k-híd a Sziget fesztivál hivatalos bejárata, egyben fő köldökzsinórja a parthoz.

Érinti a szigetet az Árpád híd is, azonban lehajtó nincsen róla. Érdekesség, hogy már Budapest 1944-45-ös ostromakor készen állt a szigetre átívelő szakasza, az építkezés a háborús cselekmények miatt szakadt félbe.

Az Óbudai Hajógyár (fortepan.hu)

1953-ig szovjet irányítás alatt állt a hajógyár, orosz katonai parancsonokok igazgatták, ennek megfelelően a gyártás egy része háborús jóvátételként egyenesen a Szovjetunióba ment. 1953-ban visszakapta a Magyar Állam.

A Hajógyári-sziget madártávlatból

Az Óbudai Hajógyár 1835-ös alapítása után egészen a rendszerváltásig folyt benne a munka. Utolsóként a Széchenyi nevű jégtörőt bocsátották itt vízre 1988 nyarán, lezárva egy hosszú, 150 éves történelmet. Ez idő alatt összesen 2650 úszómű készült itt el, nem számítva az itt kijavított hajókat. Készült itt lapátkerekes gőzhajótól kezdve, tolóhajó, kotróhajó, személyszállító gőzös, üdülőhajó, sőt az első világháború idején még tengeralattjárók is, amit aztán vasúton szállítottak polai hadikikötőbe. A hajógyár jogutódját végül 2000-ben törölték a cégjegyzékből. Szomorú, hogy Széchenyi István művéből csupán néhány patinás gyárépület maradt fenn, a hajógyár nagy részét lebontották.
 
A Hajógyári-sziget 1942-ben (BTM Aquincumi Múzeum Fotógyűjtemény)

Az Óbudai-sziget nagyobbik részén egészen a hetvenes évekig nem történt szinte semmi a mezőgazdasági művelésen kívül. 1972-ben, Budapest egyesítésének 100. évfordulója kapcsán parkosították és elnevezték Május 9-e parknak. Annak ellenére tették ezt, hogy a szocializmusban Magyarországon tilos volt megünnepelni a II. Világháború győztes lezárását. Ekkor saját buszjáratot is kapott a sziget, amely 1995-ben megszűnt. Éppen idén, 2013-ban fogják a buszközlekedést újraindítani, a megállókat már leaszfaltozták.

Nem római emlék

Az Óbudai Nagy-sziget kevés látnivalója közül említést érdemel ez a római oszlop, melynek egyáltalán semmi köze sincs a rómaiakhoz. Nem ókori római kikötő romjait jelzi ez a lepusztult, mozaik-feliratától megfosztott emlékmű, hanem az I. Világháború áldozatainak állít emléket. Egykor dombon állhatott, most alig emelkedik ki a tájból. 1972 után komoly feltöltéseket végeztek, hogy védve legyen az új park a Duna áradásaival szemben. Körben a szigeten töltés fut, koronaszintjét a 2013-as árvíz után megemelték, mértékéről a környező régi padok tanúskodnak.

Kilátás nyugat felé, a ródlidomb mellől
 
Még ródlidomb is került a parkosítás miatt a szigetre. A mesterséges dombról manapság nem szánkók, hanem a legkülönfélébb csúszdák indulnak le minden irányba a gyerekek legnagyobb örömére. Tetejéről szép kilátás nyílik a szemközti Óbudára.

Kajakozók a K-hídtól északra (fortepan.hu)

Gyakran látni evezősöket a mellékágban, akik kihasználják a csendes, de gyors vizet. A szigeten működik a G4S Honvéd Kajak-Kenu Szakosztálya, mely a legeredményesebb kajak-kenu klub a világbajnokságok és olimpiák történetében. Jelenlegi versenyzőik: Kovács Katalin, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Szabó Gabriella, Vereckei Ákos, Beé István, Szalai Tamás, Dombvári Bence és Pál Bence.
Más, önkéntes sportolók pl. úszók, evezősök sokszor próbálkoztak már  - illegálisan - a Sziget fesztivál területére bejutni rájuk kiemelt figyelmet fordít a vízirendőrség. Sportolási lehetőségként létezik néhány elhanyagolt teniszpálya a szigeten. Továbbá egy kemping is üzemel a nyugati parton.

Betontörmelékből épül a hajléktalanok klubhelysége

A fesztivál egy hetét leszámítva az Óbudai-sziget kifejezetten félreeső hely, annak ellenére, hogy Óbuda központjához közel helyezkedik el. Árnyoldalai között meg kell említeni a lepusztultságot, mely egyaránt jellemzi az épületek és a környezet állapotát. Gyakran találkozni illegális szemétlerakókkal, sokfelé láthatók hajléktalan-táborok nyomai. 2004-ben volt róla szó, hogy a déli szigetcsúcson kaszinó és lakópark épül majd Álomsziget néven. A beruházáshoz kapcsolódó ásatások elvégzésén kívül azonban egyelőre a válság miatt egy kapavágás sem történt még. Talán jobb is így, hiszen a sziget ártéri erdeje fontos megállója a vándorló vízimadaraknak.
   
Két héttel a fesztivál kezdete előtt már folynak a munkálatok
  
Nem minden előzmény nélkül nyitott meg 1993-ban a Sziget fesztivál. 1980-ban már volt koncert a szigeten, amikor a "Fekete bárányok" léptek fel itt. A fesztivál hivatalos rajtja előtt két héttel már lázas munka folyik a területen, kamionok érkeznek rengeteg felszereléssel. Több tucat kilométernyi kordont építenek, melyek között most még csak madarak téblábolnak, de hamarosan végeláthatatlan embertömegek hömpölyögnek majd. Inkálosok igazítják útba a békés kutyasétáltatókat, mintegy rajtuk gyakorolva az elkövetkező hét nehezebb rutinját. Épülnek már a sátrak a gondosan lenyírt parkban.
 
Üres még a K-híd

Egyelőre kihalt a K-híd környéke is, kevés gyalogost látni, valamivel több autós mellett. Úgy tűnik lassan minden készen áll majd és a szigetlakók Dunavirágként lephetik el egy rövid hétre ezt a dunai szigetet.
 

1 megjegyzés:

Csakbetksszmk írta...

Dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/A_budapesti_duna_hidak/pages/016_duna_ag_hidak.htm

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...