2013. szeptember 7., szombat

Verespatak - eltűnik, mint Ada Kaleh?

 
Mennyit ér a táj? Mibe kerül három település? Kifejezhető-e pénzben három hegycsúcs látképe a rajta fekvő erdőkkel és legelőkkel? Ha csupán a földhivatali adatokat nézzük akkor igen. Más kérdés, hogy mennyit ér ennek a tájnak, városnak a múltja, az itt élők és az ő emlékeik. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, nem jelentenek számára semmit a római bányák. Sosem ült a csendes templomok padsoraiban, nem úszott a tóban, nem játszott bányászgyerekekkel a poros udvaron. A Duna-vízgyűjtő legveszélyesebb beruházása készül Verespatakon, 43 négyzetkilométer holdbéli táj. Ára 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst.
 
Békebeli aranybányászat (forrás)

"...Itt sajnos nem így van: mítoszt, 
néma harangszót, 
történelmet, 
 mendemondát 
egyként elsöpörtek, és semmi sem maradt belőle ebben az árnyak völgyében. 
Szó szerint megfogadták Goethe tanácsát: 
"Bewahre dich von Räuber und Ritter und Gespenstergesichten".

Mindennek nyoma veszett."

Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt

Verespatak a Duna vízgyűjtő területén található, a település helyére tervezett külszíni fejtés és a 400 hektár felszínű zagytározó már elegendő lenne ahhoz, hogy a blogon foglalkozzunk vele. Verespatak sorsával  kapcsolatban azonban létezik egy halvány párhuzam - éppen a táj lélekrajza kapcsán - egy 40 évvel ezelőtti, hasonló kaliberű beruházás. Ada Kaleh hullámsírba és feledésbe merült emléke dereng fel most is. Úgy tűnik a "fejlődés" nem áll meg, nem kapcsolódik rendszerekhez, sem államformákhoz. A történelem megismétli önmagát, a különbség csupán annyi, hogy most lehet tiltakozni.

Az "aranynégyszög" bányavárosai

Verespatak az Erdélyi-szigethegységben helyezkedik el, annak legnagyobb déli tagjában, az Erdélyi Érchegységben. Ennél is pontosabban: az Aranyosmelléki-hegységben található. Egyike volt az ún. Aranynégyszöget alkotó négy erdélyi településnek Zalatnával, Nagyággal és Aranyos(Offen-)bányával együtt. Később a kimerülő Aranyosbánya helyett a Hunyad vármegyei Brád vált a négyszög negyedik csúcsává.

Verespatak aranya vulkáni működés következtében jött létre. A középső miocén kor bádeni emeletében a Kárpát-medence kis túlzással a mai Karib-tengerre emlékeztető szigettenger volt, melyből 13-16 millió évvel ezelőtt sorban emelkedtek ki a vulkánok. Az Erdélyi-Érchegység vulkanizmusának első fázisát dácit, riodácit és riolit kőzetek jellemzik, az idő előrehaladtával egyre inkább bázikus kőzetek keletkeztek, elsősorban andezit és annak számtalan változata. A hidrotermális ércesedés a vulkáni működés befejező szakaszához kapcsolódik. A vulkáni kürtők irányából kiinduló repedésekben, üregekben gőzök, gázok, oldatok csapódtak le, főként szulfitok formájában. Verespatakon azonban nem csak ércek, de termésarany telérek is kialakultak. A legnagyobb termésarany darabot a hunyad vármegyei Brádon találták 1891 novemberében, súlya 57,726 kilogramm volt. Nem sokkal később beolvasztották. Verespatak leghíresebb termésarany lelete a Nagy-Kirnyik-hegy Katronca tömzséből került elő az 1820-as években.

Már a dákok és a rómaiak is bányásztak aranyat Verespatakon, a Csetátye- és Kirnik-hegyet, mint sajtban a lyukak hálózták be a bányajáratok. A római korban rabszolgákkal bányásztatták az aranyércet. Hatalmas tűzzel hevítették a kőzetet, melyre aztán vizet öntöttek. A fellazuló kőzetet eztán könnyebb volt már kéziszerszámokkal kitermelni.

A tellúr-vita

A XVIII. század végén élénk vita alakult ki a természettudós Kitaibel Pál és Müller Ferenc József (von Reichenstein) erdélyi bányakapitány között. Egymástól függetlenül, de 6 év eltéréssel fedezték fel a tellúr elemet aranyércek vizsgálata közben. Vitájuk végén Kitaibel kénytelen volt elismerni Müller elsőbbségét a felfedezésben, de eközben egy nevető harmadik, a német Martin Heinrich Klaproth nevezte el az elemet tellúrnak a latin "tellus", föld szóról, 1797-ben. Müller 1783-ban, a Zalatna melletti Facebaj-hegy Mariahilf tárnájában talált ércben fedezte fel a periódusos rendszer 52. elemét, míg Kitaibel Verespatakon, 1789-ben.

A verespataki járás (Pallas Nagylexikon, Gönczy Pál)

Már a település neve is utal a környék gazdagságára. A Verespatakon átfolyó hasonló nevű patak vizét az oldott ásványi anyagok színezték meg. Ez a vízfolyás az Abrud-patakon keresztül Topánfalvától keletre ömlött az ugyancsak beszédes nevű (vármegye és székely szék névadó) Aranyos folyóba. Az Aranyos a Marosba ömlik, a Maros a Tiszába, a Tisza pedig végül a Dunába. Így kanyarodik vissza a Veres-patak vize magyarországi és szerbiai kitérő után Romániába. Ha esetleg a cianidos zagytározó véletlenül átszakadna ezen az útvonalon pusztítana el minden élőlényt.

Aranyban gazdag hordalékáról kapta nevét a Verespataktól északra kanyargó Aranyos folyó, a Maros legnagyobb jobbparti mellékvize. Római korból fennmaradt neve ugyancsak az aranyhoz kapcsolódott: Auratus. A partján élők aranymosásból egészítették ki jövedelmüket. Sáraranya a Verespatak és Abrudbánya fölé magasodó hegyek kőzetének aprózódásából és mállásából származik.

162. június 20-án keltezett viasztábla (forrás)


A római korban is kiterjedt aranybányászat folyt a térségben Ampelum (Zalatna) központtal. Dacia provincia megalapítása (106/107) és feladása (271-275) között eltelt időben Verespatak az Alburnus Maior nevet viselte. Romjaiból épültek fel Verespatak ma is látható épületei, sok helyen lehet látni a falakban római köveket. A település határában állt Alburnus Maior erődje, mely a bányatelep védelme érdekében emeltek. Verespatak római bányái régészeti szenzációnak számítanak. A tárnákban 1786-1855 között számtalan viasszal borított írótáblát találtak. Jelentősségüket csak sokára fedezték fel, addig több példány elkallódott, elveszett a rájuk bukkanó bányászok tudatlansága következtében. A latinul tabulae ceratae-nak nevezett dokumentumok a II. századi római kurzív írás felbecsülhetetlen értékű emlékei. Görögösen attól függően, hogy két, három, esetleg több összefűzött részből álltak nevezték diptichonnak, triptichonnak, avagy poliptichonnak. Főleg bányászati, kereskedelmi adatok, adás-vételi szerződések álltak benne. Egy 1855-ben táblán szerepelt először Alburnus Maior, e nélkül ma nem ismernénk Verespatak római nevét. A viasztáblák Verespatakon és a Magyar Nemzeti Múzeumban is megtekinthetők. Vajon mennyi rejtőzhet még belőlük a föld alatt?

Verespataki látkép (abrudbanya.ro)

Egészen a második világháború utáni erőltetett iparosításig régi módszerekkel termelték itt az aranyat. 1900-ban mintegy 350 önálló bányavállalat működött a környéken. Az arany mellett ezüstöt és rezet is termeltek. A legnagyobb bányavállalkozás a magyar királyi és társulati Orlai Szt.-Keresztbányamű volt, 14085 hektáron 300 munkással évente 34 kg aranyat és 18 kg ezüstöt bányásztak ki. Verespatak annak ellenére, hogy Alsó-Fehér vármegyében járási székhely volt, nem volt városi rangja. 1910-ben 2907 lakosából 1481 magyar és 1412 román volt. Felekezet szerint már vegyesebb volt a kép: 1031 római katolikus mellett volt 755 orthodox és 775 görög katolikus, ismeretlen számú református és unitárius. Jelenleg az orthodox többség mellett 2 református, 14 unitárius és 45 római katolikus él Verespatakon.

 
Verespatakhoz a román időkben hozzácsatolták a szomszédos színromán falvakat, így a nemzetiségi arányok megváltoztak. Abrudbánya, Zalatna és Verespatak magyar lakossága addig is szigetszerűen jelent meg a környező román lakosságú vidék közepén. Városias jellegük és viszonylagos gazdagságuk miatt a Horea-féle lázadás és az 1848-as románjárásnak is áldozatul estek. 
     
Verespatak főtere (szabadsag.ro)
 
A II. világháború után az iparosítás alaposan megváltoztatta a vidék képét. Azok a paradicsomi állapotok, melyek Ada Kaleh elpusztításakor is nagyrészt megvoltak Verespatak esetében már nem mondható el. Bármennyire is szomorú, a kanadai-román Roșia Montană Gold Corporation (RMGC) bányavállalat által tervezett külszíni bányát már megvalósították Ceaucescu idején, a településtől keletre. Létezik már a zagytározó is, csak éppen nem Abrudbánya, hanem az Aranyos folyó fölé magasodik a sásza-vincai völgyben (valamint kisebb, mint 400 hektár). Verespatak épületállományának felét már felvásárolta a vállalat, ez alaposan meglátszik a település arculatán. Romos, összedőlt épületek szegélyezik a főteret, fotósok előszeretettel fényképezik az emeletes református parókia bedőlt tetetjét. Ha esetleg a beruházást sikerül is megakadályozni, a település arculatát szinte lehetetlen lesz rendbehozni. Azok akik már eladták a házukat, elköltöztek Nagyenyedre, Gyulafehérvárra vagy még messzebb. Összedőlt házaikba valószínűleg már sosem térnek vissza.

Verespatak külszíni fejtés jelenleg. Ilyenből lesz még négy. Fénykép Reviczky Zsolt: nol.hu

Annak idején az első embernek valószínűleg csak le kellett hajolnia a hegyoldalban a ragyogó termésarany darabért. Miután a felszíni termésarany elfogyott, a legdúsabb ércet kezdték bányászni kézi erővel. Később tárnák sokasága hálózta be a hegyeket. Mikor ezek is kimerültek hatalmas tájsebeket nyitott az emberiség, hogy a kevésbé dús érceket is fel tudja használni. Sőt - ha emlékszünk még a tiszai cianidszennyezésre - az Aurul cég Nagybánya mellett már a réges-rég felhasznált meddőt forgatta át újra és nyerte ki belőle az aranyat cianidos technológiával. Az RMGC ugyanezt a technológiát szándékozik használni ezen a bányaterületen is. 
    
A RMGC által elhordott hegyek helyén nyíló tájsebekből 15 éven keresztül tervezik bányászni az aranyércet. Hogy ez mennyire éri meg az éppen aktuális időpontban, az az arany világpiaci értékétől függ. Verespataknak csupán annyiban nincsen szerencséje, hogy az érctartalmú kőzetre települt még több ezer éve. El fog tűnni a szomszédos két településsel, templomaival, római erődjével, ősi tárnáival együtt. Még ha igazak is a hírek, hogy a területet rekultiválják, legfeljebb egy simian-szigetihez hasonló Ada Kaleh patyomkin-falu nőhet ki a helyén egy kihalt skanzennal. A cianidos zagytározó pedig még száz évvel a külszíni fejtés leállása után is ott fog tornyosulni Abrudbánya fölött. Összehasonlításként ebben a tározóban 214-szer annyi cianidos zagy lesz mint amennyi a kolontári tározóban fölhalmozott vörösiszap volt. A Szarvas-völgyben 185 méter magas gát épül, mögötte fog felhalmozódni a cianidos zagy. Mivel a tározó alulról nem lesz szigetelve a zagy egy része a talajvízen keresztül fog távozni.

A tervezett külszíni bányák tervrajza (wikipedia.hu)

Verespatak jelenleg egy félig kihalt hangyabolyhoz hasonlít, ahol a hangyák fölött már ott tornyosul egy markológép csak egy jelre várva. Valahogy nem tudom kiverni a fejemből a deja vu érzést, hogy ami itt készül egyszer már megtörtént. Reisenbüchler Sándor rajzfilmet is forgatott róla.

Termésarany Verespatakról (forrás)

Mintha Romániában megállt volna az idő. Ha áram kell egy sziget és még néhány falu nem számít. Ha árvíztározó kell elsüllyesztjük Bözödújfalut. Kénre bukkantak a Kelemen-havasokban? Nosza nyissunk egy külszíni bányát a nemzeti park kellős közepén. 300 tonna arany, 1600 tonna ezüst cianidos technológiával? Csupán egy 2000 éves bányaváros az ár, mely történelmét tekintve a dák-római nemzeti mítosz egyik sarokköve (lehetne).



Ajánlott és felhasznált irodalom:

2 megjegyzés:

Kemsei Zoli írta...

Mai hír (szeptember 9.), hogy a román parlament el fogja utasítani a bánya megnyitásának tervét.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kíváncsi leszek mennyi kártérítést kap majd az RMGC. Az pedig megint más kérdés, hogy Verespatak már így is menthetetlenül tönkre van téve: a lakosok fele elköltözött, a veszteséges állami aranybányagödörnek már nincs sok hátra és a táj is borzalmasan néz ki. Rengeteg pénz kellene ahhoz, hogy a környéket rendbeszedjék.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...