2013. november 3., vasárnap

Halak otthona - A dunavarsányi Domariba-sziget

Egy olvasónk írása, aki névtelenségéhez ragaszkodott

A Domariba - egyes helyeken Damariba - sziget, valószínűleg sikerrel indulhatna a legkevesebb fellelhető információval bíró helyek versenyén. Mivel az interneten semmilyen használható anyagot nem találtunk vele kapcsolatban, ezért néhol kénytelenek vagyunk találgatásokba bocsátkozni. (Ne habozzatok kijavítani, ha rosszul tippelnénk!) Rögtön itt van például a sziget neve, mely vélhetően a manapság a nem messzi Halásztelken élő bolgár kisebbségtől eredhet, de származhat akár a szigetcsépi, vagy a Csepel sziget déli csücskében lévő szerb diaszpórától is. Hevenyészett orosztudásunkat latba vetve a "Doma Riba", a "halak háza" vagy "halak otthona" esetleg "halászkunyhó" jelentéssel bír, utalva ezzel a már régen (is) fennálló bőséges fogásra - ami itt várhat ránk, már amennyiben horgászni szeretnénk.
 
Halódó kisházas stég a sziget mentén
 
A sziget a ráckevei Duna ág 32.3-35.4 fkm. között terül el. Közigazgatásilag legnagyobb része Dunavarsányhoz, kisebbik, déli csúcsa pedig Majosházához tartozik. A mellékelt térképen az 1930-as állapot látható. Nem messze tőle délre taláható a szépséges szigetcsépi öböl, a Kisduna túloldalán, melyről már volt szó a Dunai Szigeteken.
  
 
Budapesthez való közelsége ellenére csaknem teljesen néptelen, azonban nem volt ez mindig így. A múltban - vélhetően engedély nélkül - rendkívül sok stéget építettek a partra, melyek mára kevés kivétellel az enyészeté lettek. Alig néhányat használnak vagy tartanak karban legalább, ezek főleg a sziget északi-déli végein találhatóak.
 
Döglött stég No.2
 
A sziget belseje felé haladva egyre inkább elhanyagolt horgászállásokat láthatunk, amelyet valószínűleg a Natura 2000 program keretében történt természetvédelmi területté nyilvánítás okozott, azzal hogy 2010-ben megtiltották a gépjárművel való behajtást. Akkoriban Majosháza felől a sziget autóval - egy szép vaskos, az útra helyezett betontömb miatt - megközelíthetetlen volt. Az útakadályt mára szorgos kezek elhordták, így ez nem akadályozza a behajtást, az esetleges büntetéssel azonban mindenkinek számolnia kell, aki behajt. (Link) Információink szerint a területet az Antall-kormány olimpiai pályázatában az evezős sportok versenyeinek helyszínéül szánták.

Néhány éve még tábor lehetett

A cserkész-tábor működik - bár gyakran feltörik az épületet. Gyerekeknek paradicsomi környezet.
    
Pozitív fordulat...
 
Új és örömteli fejlemény a sziget életében, hogy megkezdődött terület rehabilitációja. A Duna felőli oldalon, csaknem teljes hosszúságban a part mentén, az elburjánzott növényzet irtásra került, teret engedve ezzel a turistáknak és a kerképárosoknak is. A fejlődés óriási - főleg ha ismerjük a régebbi állapotokat.

Autós behajtást blokkoló oszlopok. Vadregényes kerékpár-terep.

A kiálló tuskókra azért vigyázni kell...
  
Megoldásra váró problémák...

Középen, a stégtől jobbra láthatjuk a sziget északi csücskéhez tartozó bejárót. Jobboldalon a sziget.
  
A belső oldalra evezve idilli látvány fogad. Jobboldalon a sziget.
 
     
Beljebb haladva azonban sűrűsödni kezd a vizinövényzet - a növendék bütykös hattyút ez nem zavarja. Háttérben a probléma egyik forrása: a gyaníthatóan nem megfelelő vizátfolyást biztosító "híd".
  
 
A "híd" - már ha ezt a feltöltés-kútgyűrű kombót annak nevezhetjük - túloldalán aztán ismét sűrűsödik a vegetáció. A fénykép egy második (emlékeink szerint normális) hídról készült. Az első híd a nádastól nem látszik. 

 
A második hídtól délre már kidölt fák is vannak a mederben. A meder máshol jóval szélesebb mint amilyennek ezen a felvételen tűnik.
 
 
Ez itt elvileg egy híd vagy átjáró amelyen átkelünk a sziget déli felére a pesti oldalról - korábban itt volt lezárva a terület. Az úton lévő föld alatt vaslemezek vannak. Hogy átfolyás van-e és a természetes vízcsere biztosított-e, nem tudjuk. Mindenesetre a levelek mozdulatlanul hevertek a vízfelületen, a zárás mindkét oldalán.

  
Felemelve a fejünket, keresztülnézve az áthatolhatatlan aljnövényzeten, néhány méterre ott a Duna. 

Summázat

Összességében a sziget gyönyörű. Minden ottjártunkkor megdöbbent, hogy Budapesthez ennyire közel, ilyen érintetlen természetet találunk.
Ajánlom mindenkinek kirándulásra, kerékpározásra - néhol buckásabb részeken több méteres szinteltéréssel változik a terep - a gyerekek nagy örömére. Felnőtteknek a teleszkóp itt jól jön. Horgászok számára a kidőlt fák a Duna mentén biztos megannyi harcsafészket rejtenek. Vannak stégek amelyek a szárazföldről nem érhetőek el - ezek vizitúrázók számára pihenőhelyként ideálisak. Remélhetőleg a part felőli csatorna rész rendbe tétele sem várat magára sokáig.
Laikusként nem tűnik költségesnek, és egy - a Tisza tavi csatornákhoz hasonló - édenkert kialakítása megérné a fáradozást.
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...