2014. december 5., péntek

Gemenc megmentője


Talán mindörökre rajta ragadt volna a fukar jelző Haynald Lajos kalocsai érseken, ha Rádi József gemenci erdőmérnök nem néz utána alaposabban a témának. Tőlem eltérően, számára akadt elég idő, hogy az érseki levéltárban (legalábbis amit nem égettek el belőle a románok és a szovjetek) alaposan utánajárjon Gemenc történetének és a "Kalocsán Gemencről" című 600 oldalas könyvében nyolc oldalt szenteljen az érsek szerepének tisztázására. 

Gemenc /kép: Vincze Bálint | naturArt/

Ezidáig egyetlen Gemencről szóló munkában sem találtam magyarázatot arra, miért nem csatlakozott a Kalocsai Érseki Uradalom az 1865-ben létrehozott duna-jobbparti ármentesítő társasághoz. Mindenhol megemlítették ugyan a döntés természetvédelmi jelentőségét, de a fösvénységen (a linkre kattintva 40:22-nél) kívül semmiféle más indokot nem találtak az érsek magatartására. 

Haynald Lajos, kalocsai érsek, bíboros

Paks és Baja között a Duna töltései aszimmetrikusan készültek el. Amikor a balparton már egész hosszában megépült az árvízvédelmi töltés, addig a jobbparton csak bizonyos szakaszai álltak. 1824-26 között Pozner József tervei alapján az 1824-es árvíz szintjéhez igazítva Báta és Őcsény között létesült töltés, majd 1854-55-ben a Sió-Sárvíz vízrendszerét csatornázták be a már holtágként funkcionáló Taplósi-Dunába. A Sárköz többi részét azonban ekkor még nem védte semmi. Ennek kiküszöbölésére 1865-ben megalakul a Duna Védtöltés Egylet, amit 1869-ben átneveznek Duna Védgát Társulatnak, majd újabb négy év múlva Szekszárd-Bátai Duna Védgát Társulatnak. Ez a szervezet folytatta le a jobbparti birtokosokkal a beléptetési eljárást. A belépőknek katasztrális holdanként 6,70 koronát kellett befizetniük. A legendák szerint ez volt az az összeg, amit a Kalocsai Érseki Uradalom nem volt hajlandó kifizetni. 
Az alábbi térképen az érseki erdőbirtokok vannak feltüntetve az 1820. évi állapot szerint. Már látszódnak az átvágások, melynek révén az addig jobbára balparti erdők java átkerült a Duna túloldalára. Míg 1820-ig ezen a szakaszon csak Rezét és Gemenc volt a jobbparton, ettől kezdve a várszegi és a bogyiszló környéki erdők csak hajón voltak megközelíthetők Kalocsáról, ami kissé több kiadással járt. 

Érseki Uradalmi erdők a Duna mentén

1867-ben Haynald Lajost nevezték ki kalocsai érseknek, aki mint korának egyik komoly tudósa tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Európa egyik legnagyobb növénygyűjteményével rendelkezett, melyet a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott könyvtárával együtt. 

Az érsek képviselői részt vettek a Simon Rudolf tolna vármegyei alispán által szervezett előzetes megbeszélésen, de miután meggyőződtek róla, hogy a tervek átgondolatlanok és károsak az érsekségre nézve még a perrel fenyegetés hatására sem tértek visssza a tárgyalóasztalhoz valamint nyilvánvalóvá tették, hogy nem kívánnak belépni az ármentesítő társaságba. A döntés mögött személyi okok is húzódtak. Tomsits Mihály uradalmi mérnök kifejezetten neheztelt báró Augusz Alfonzra, aki a Szekszárd-Gemenci út építésénél rosszul mérte fel a nyomvonalat, és csak ezerszer húsz öl érseki erdő kivágása után jött rá a hibára. Természetesen a korrigálás nyomán újabb erdősávot irtottak ki. Az út végén létesített dunaparti gőzhajóállomás épületei pedig a rossz tervezés miatt az év nagy részében vízben álltak.

Fontos tisztázni, hogy a XIX. században Gemenc csak egy erdő volt a Szekszárdtól Bátáig nyújtózó ártéren. Csak később kezdték ezt a nevet alkalmazni az egész itteni ártérre. Gemenccel kapcsolatban kizárólag arról hallani, hogy a maradék ártér az érseki fukarság következtében kb. 100 méterről 4-6 kilométerre növekedett és ennyivel beljebb kellett az új nyomvonalat megrajzolni. Holott erről szó sincs, ennek belátásához elég megnézni a terveket.


A tervek szerint a mentesítésből kimaradt terület kiterjedése 600 katasztrális hold méretű lett volna. A töltés a Tolnai-Holt-Duna mellett kiment volna majdnem a Szekszárd-Gemenci út végéig, ahonnan visszakanyarodott a Szomfovai erdészházhoz, ahol a jelenlegi töltés fut. Ez a rész meglehetősen vizenyős terület volt, mint azt az alábbi térkép is érzékelteti. Mellesleg a Bátától egészen a Sióig nyúló erdőségnek ez csupán egy igen kis hányada lett volna. 

A gemenci erdő térképe 1823-ból

De lássuk mik is voltak az Érseki Uradalom indokai:

  • A mentett ártéren olyan mélyen fekvő területek voltak, ahol reménytelen lett volna ekés művelést végezni.
  • A laposokban még kisvíz esetén is tócsák maradtak volna, mert ezek a Duna szintjénél is mélyebben feküdtek.
  • E fenti okokból kifolyólag árvíz esetén a töltés alatt fakadóvizek jelentkeznének, melyek ekkoriban egyet jelentettek a gátszakadással.
  • A mentett ártéren jelentősen csökkenne a nádasok mérete, ahonnan az uradalom a tetőfedő anyagot szerzi.
  • A mentett ártéren megszűnne a jövedelmező halászat. Ezt a jogot az érsekség 10 évre adta, így jelentős kártérítést kellett volna fizetni töltésezés esetén.
  • Félő volt, hogy a töltés északi nyomvonala sarkantyúként funkcionálva merőlegesen vezetné a vizet a balparti töltésnek, elmosódással fenyegetve azt. 600 hold megmentése árán veszélyeztették volna a balparti mentett ártér százezer holdját. Még az Augusz-féle út töltése is ilyen hatással volt, mivel elfelejtettek alá átereszeket építeni.

Árvíz Gemencen, 2013. Kép innen

Az érsekség később hajlott arra, hogy a Rezéti uradalmat esetleg belefoglalja a mentesítendő területbe, de az itt élő bérlők nem voltak hajlandóak kifizetni a 12000 forintot, így ebből sem lett semmi. 

Így menekült meg tehát az "eredeti Gemenc erdő", mely csak töredéke volt annak a területnek, amit ma nevezünk annak. Haynald Lajos érsek pedig úgy tűnik csupán a józan paraszti eszét használta, amikor nemet mondott erre a vállalkozásra. 


Köszönet Rádi Józsefnek, hogy tisztázta számunkra az Érsekség és Gemenc viszonyát, és megírta ezt a remek könyvet!

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...