2014. május 28., szerda

Az India-kutató indián tábora Kismaroson

A két világháború között a magyar Duna-szakaszon pezsgő vízi élet alakult ki. Evezősők, strandolók lepték el a partot, csárdák, csónakházak álltak a nyaralók szolgálatára. Ez volt a Római part fénykora, és ekkoriban született sok szépirodalmi mű is a témáról. És ez nem csupán Budapestre korlátozódott, nyaranta szinte mindenütt strandolók, vadevezősök lepték el a parti fövenyt. Így volt ez a Kismarosi-szigeten is, ahová akkor még csak csónakkal lehetett átjutni egy valódi indián táborba.

Baktay Ervin időskori képe (forrás)

A történetet éppen tegnap hallottam egy kismarosi dunás megbeszélésen, és hazatérve rögtön nekiálltam utánanézni a témának. Baktay Ervin könyve Kőrösi Csoma Sándorról egyik kedvelt könyvem, hiszen 1928-ban az író maga kereste fel a magyar utazó tartózkodási helyét a Himalájában. Éppen ezért kissé hihetetlennek tűnt, hogy nyaranta társaival "indiánosdit játszott" volna a Dunakanyarban.

Baktay Ervin Dunaharasztiban született, így a Duna szeretete valószínűleg gyermekkora óta elkísérte. A város emlékezetében is élénken él a híres magyar utazó emlékezete, a helytörténeti múzeum egy nagyszerű összefoglalást készített a Dunakanyarban játszódó indián kalandról.

"Az eddigiekben felvázolt kép az, amely a művelt olvasóközönség tudatában Baktay Ervinről él. Keveseknek adatott meg az a szerencse, hogy megismerhette egy másik arcát is, a homo ludensét, a „játékos ember”-ét. Müncheni tanulóévei alatt ismerkedett meg azokkal a tehetséges, bohém festőnövendékekkel, akikkel egész életre szóló barátságot kötött. Hazajőve csapongó szellemüknek megfelelő tartalmas közös szórakozást kerestek. Baktay kezdeményezésére és az akkoriban megjelenő „vadnyugati” filmek, valamint a fivére által Amerikából küldött „The West” sorozatban megjelent regények hatására 1924-ben elhatározták, hogy egy műteremben vad-nyugati „Saloon”-t rendeznek be és abban nagy „zrít,” hivatalos nevén „Wild West Zree Meeting”-et tartanak.

Tévedés volna azt hinni, hogy az Csupán afféle jelmezbál volt. Az összejövetelt nagy szervezkedés előzte meg, és komoly átéléssel kel-tették életre a 60- 70 évvel korábbi vadnyugat hangulatát. Nyomdai úton készített szellemes meghívókon idézték meg azokat, akiket méltónak találtak a meetingen való részvételre, melyen Csak a múlt századi pionír korszak stílusos ruházatában és felszerelésével lehetett megjelenni. Kiosztották a „szerepeket” melynek során Baktay Ervin Mr. Hooligan Bucktye a „Város” seriffje, Básthy István neves díszlettervező Stephen B. Long városi marshall, Haranglábi Nemes József festőművész Joe Bellstand, Walleshausen Ernő halászati felügyelő Üreg Halászsas nagyfőnök lett.

Sok más barátjuk is Csatlakozott a játékhoz, kik aranyásókká, Cowboyokká, a hölgyek pedig dámákká, esetleg rosszhírű leányokká változtak át. (Hogy a játékot mennyire komolyan vették arra az is jellemző, hogy e baráti kör tagjai a polgári életben is „vadnyugati” nevükön szólították egymást, s szinte sértésszámba ment, ha nem így történt.) A siker nem maradt cl és Baktay elhatározta a vadnyugati „Város” örök időkre való megalapítását. S valóban, az általa életre hívott játék több mint 70 év után, még ma is él.

Baktay és barátai - többségükben szabadfoglalkozású emberek lévén - a téli meetingek kellemes együttlétét nyáron az általuk annyira szeretett szabad természetben kívánták folytatni. Az észak-amerikai indiánok korábban megismert életformája vonzó volt Baktay számára. Színes egyéniségére nagy hatással volt az indián élet romantikája, Színpompás viseletük, ideális életformájuk.

Erről egy cikkében így írt: „Az észak-amerikai indián a világ minden népe között a legigazibb sportember, mondhatni született sportember, mégpedig a sport legnemesebb értelmében. Mert a Sport tisztult fogalma magasrendű etikát tartalmaz. Indián szempontból például az az igazi sportszerű magatartás, ha a vadász tökéletesen ismeri a természet életét, a vadak szokásait, jellemét, otthonosan érzi magát a természetben, segíteni tud magán minden körülmények között ‚viharban, fergetegben éppúgy, mint Szép időben, de ezt a sokoldalú ismeretét nem arra használja fel, hogy a természetet pusztítsa, szegényebbé tegye beavatkozásával. Az indián vadászetika például nem ismeri azt a büszkeséget, hogy «ennyi meg ennyi vadat ejtett el», hogy «ilyen meg olyan pompás példányt zsákmányolt». Ellenkezőleg: csak a parancsoló szükség készteti arra az indiánt, hogy a természet teremtményei közül egyet elejtsen. Az indián sohasem ejtett el több vadat, mint amennyire magának és családjának feltétlenül szüksége volt. S minden élőlényben isteni teremtményt, tehát testvérlényt látott... Az indián hagyományokban gyökerező felfogás a tökéletes gentleman és sportember fogalmának felel meg azzal a lényeges jellemvonással, hogy az indián mindezt nem civilizált, mesterkélt városi életben, hanem a természet ősi, romlatlan és sokkal viszontagságosabb környezetében valósította meg. Vagyis lelki értelemben valóban kulturált ember volt anélkül, hogy a materiális értelemben vett kultúra és civilizáció hibái, bűnei hozzátapadtak volna. S ez éppen azért volt lehetséges, mert az indián sohasem szakadt el a természettől, hanem minden idegszálával Isten szabad világába kapcsolódott. A természet szelleme, a természeti élet ősi szabadsága, de ugyancsak a természet parancsolta Szigorú önfegyelem s a közösség kötelességtudata jellemezte az indiánok életét mindaddig, amíg a fehér civilizáció erőnek erejével rá nem kényszerítette őket az Új, idegen, mesterkélt életformák elfogadására, megfosztva őket szabadságuktól.

Arra az időre, amit a természetben tölthetünk, kapcsolódjunk ki gyökeresen másik, városi, civilizált énünkből: legyünk lélekben gyermekek, tudjunk játszani, örülni a szépnek. Így válik az egészséges testi sportélet szellemileg is újjáalakító, regeneráló élménnyé.
E sorok írója hálát ad Istennek, hogy töretlenül él benne ma is, amikor már jól benne jár negyvenes éveiben, a fantáziát, játékot, önfeledt átélést kívánó kedve. A jószerencse megáldott barátokkal is, akik hasonlóan éreznek. Ez adta a gondolatot, hogy 1931-ben megalapítsam a mi «indián» táborunkat,"

Baktay Ervin a Dunán

Vallomásából kitűnik, hogy számára a „nagy játék” mögött mély filozófiai tartalom rejlett. Az álmokat hamar megvalósították. Alapos néprajzi tanulmányok után Zebegényben építették fel az első indián tábort, melyet Baktay már mint Heverő Bölény nagyfőnök vezetett, és mellette ott voltak barátai: Nyílhegy, Kis Hörcsög, Bozontos Farkas, Öreg Halászsas, Csillag- táncos, Kacagó Víz...

A táborban indián motívumokkal díszített kúpalakú sátrakban (,‚tipikben”) laktak, szabad tűzön főztek, s Ünnepi alkalmakkor maguk készítette indián ruhákat öltöttek. A tábori életet Szigorú elvek szabályozták (tagfelvétel, „harcos” avatása, Ünnepi szertartások, stb.) melyeknek mindenki örömmel tett eleget. Tág tere volt az önkifejezésnek is: a dicső tetteket, sport- eredményeket „tett-tollal” és „nagytett-tollal” jutalmazta a törzsi Tanács. Ezek a 2-3 hónapig tartó kis anyagi igényű, de annál gazdagabb szellemi örömöket nyújtó táborozások tökéletes regenerálódást nyújtottak a téli, városban töltött időszak után.

A zebegényi táborhelyről hamar kiderült, hogy túl könnyen megközelíthető a nemkívánatos látogatók számára, s ezért nem ideális. A törzs szigetre vágyott, s ez az álom is megvalósult. Nagy Zoltán erdőtanácsos a Dunakanyarban lévő Kismarosi szigetet, mint „indián rezervátumot” Baktay és törzse rendelkezésére bocsátotta. A törzstagok számára Új világ bontakozott ki. Beleélhették magukat az indiánok és fehérek csatáiba, valódi coltokkal, Winchester-puskákkal lőttek célba, íjászversenyeket rendeztek, tarka lovakon lovagoltak és maguk készítette indián kenukba ülve fedezték fel az - akkoriban még szinte érintetlen - Dunakanyar csodálatos szépségű szigetvilágát. 

A Kismarosi-sziget 1929-ben

De meg kellett küzdeni sátrakat döntő szélviharral, tarajos hullámokkal is, s az erőpróbák után az esti tábortűz mellett élvezettel iszogatták a fűszeres illatú grogot, énekelték az ősi indián és az újabb amerikai dalokat. A harmincas-negyvenes években jelentek meg Baktaynak az észak-amerikai indiánok életéről és az amerikai Nyugatról szóló regényfordításai, a Két kicsi hód, A rengeteg zarándokai, A vadon fiai, Cimarron, Hosszú Lándzsa emlékezései, és egy ifjúsági regény saját tollából, a Jancsi nyeregbe száll.

A második világháború után a Kismarosi szigetet az erdőgazdaság sűrűn betelepítette nyárfával, és így az táborozásra alkalmatlanná vált. Ekkor a társaság a Kisoroszihoz tartozó szigeteken talált ideális, háborítatlan táborhelyet. A környező világ sok szempontból megváltozott, de a törzs reneszánszát is élte. Új tagok csatlakoztak a nagy játékhoz, amely az Alapító szellemében a mai napig is folyik.

Baktay Ervin karizmatikus egyéniség volt. Kimagasló intellektusa mellett a természet erős, vezetésre képes egyéniséggel áldotta meg, mellyel lenyűgözte baráti körét. Nem csupán megalapítója volt a cowboy „Város”-nak és az indián „Törzs”-nek, de állandó vonzerőt is gyakorolt környezetére, melynek azok, akiket ő is elfogadott, szívesen engedtek. Indiai és amerikai indián filozófiájával új gondolatokat ébresztett, melyekkel jóval megelőzte korát. Hazánkban ma - más társulások keretében is - több százan követik példáját. Munkássága nem csak belföldön, hanem Európa szerte, sőt a tengeren túl is ismertté vált. Így szerzett tudomást Heverő Bölényről és törzséről 1937-ben az Amerikai Indián Szövetség mely tagjai közé választotta, és tevékenységét a szacsem (főnök) címmel honorálta."

A Baktay Ervin által megálmodott indián tábor lelke az alapító halála után is tovább élt. Cseh Tamás társadalomból kivonuló indiánjai például a Bakonyban leltek új otthonra.

A Kismarosi-szigetről pedig már a Forte üdülő is eltűnt, nem maradt utána semmi csupán néhány különös tuja és egy unalmas nemesnyár-ültetvény. Szerencsére Kisorosziban Lorencz József és Hegymegi Kiss Áron létrehoztek egy emlékszobát az "indián nyarak" emlékére, mely 2011-ig állt fenn. A fent idézett szöveg a sajnálatos módon megszűnt emlékszoba ismertető füzetéből származik.

2014. május 21., szerda

Katasztrofális áradás a Száva vízgyűjtőn


Úgy tűnik most már nem múlik el év a Kárpát-medencében katasztrofális árvíz nélkül. Ha csupán az elmúlt két évet vesszük figyelembe, 2012 novemberében megdőlt a vízhozamrekord a Dráván, tavaly pedig a Dunán vonult le történelmi árhullám, mely szerencsére ellaposodott, mire Szerbiába ért. És még egy év sem telt el, itt a következő "történelmi" árvíz, ezúttal a Száván és annak jobbparti vízgyűjtőjén. A rekordidő alatt lehullott rekordmennyiségű csapadék villámárvizeket okozott Horvátországban, Boszniában és Szerbiában, a pusztulás mértéke leírhatatlan és ezúttal sajnos halálos áldozatokat is szedett a rendkívüli időjárás. 

Kilátás a boszniai Brckora és a Száva folyóra, a túlsó part már Horvátország
 
Szerbiában Tamarának nevezték el azt az alacsony légnyomású légköri képződményt (ciklont), amely az Adriai-tenger felett alakult ki 2014. május 13-án. Ez a képződmény május 14-én áthelyeződött a Balkán-félsziget nyugati részére. A páradús szubtrópusi légtömegek találkozása a hideg sarkköri légtömeggel szélsőséges csapadékhullást okozott. Május 15-én Belgrádban 108 mm, a bosnyák határ szerb oldalán, a Drina-folyó partján fekvő Loznicában 110 mm csapadékot mértek 24 óra alatt. Belgrádban már ezen a napon megdőlt a havi csapadékrekord, holott májusnak csupán a felénél jártak. 120 év alatt, amióta rendszeresek a mérések Szerbiában még sohasem tapasztaltak ekkora esőzést.

A halálos árvízzel érintett terület kiterjedése és a legsúlyosabb helyzetben lévő városok (máj. 19-i helyzet)

A katasztrófa sújtotta terület gyakorlatilag északnyugat Boszniától egészen a Vaskapu-szorosig tartott, bár Bukarestből is jelentős mennyiségű csapadékot jeleztek. A legkomolyabb helyzet a Száva-folyó vízgyűjtőjén alakult ki, annak is a déli, azaz jobbparti mellékfolyói mentén. Nyugaton a Verbász, aztán a Boszna, a Drina és a szerbiai Kolubara egy nap alatt olyan vízállás-emelkedést produkált, melyre a helyiek nem voltak felkészülve. A medrükből hirtelen kilépő folyók elárasztották a partmenti városokat.

A NASA által közzétett műholdfelvételen látszik az elöntött terület nagysága, május 19-i állapotokat tükrözve. Ekkorra már megszűnt a csapadékutánpótlás és a hegyekben megáradt folyók vize már leért a Száva völgyébe. A Száva tetőzése még nem érte el a szerb területeket, ezt május 21-én várják Belgrádban.

Az előbbi linken összehasonlíthatjuk a mostani állapotokat az egy évvel korábbiakkal, így még szembetűnőbb a pusztítás. A hamisszínes kép az infravörös és a látható tartományban készült felvételeket kombinálja, így az elárasztott területek (sötétkék) élesen elütnek a vegetációtól (élénkzöld) és a csupasz földfelszíntől (barna). Kirajzolódnak a régen elhagyott folyómedrek és kanyarulatok, valamint a legalacsonyabban fekvő területek.

A NASA hamisszínes műholdfelvétele az érintett területről
 
A Boszna-folyó partján fekvő Maglaj városában két nap alatt esett le két hónapnyi csapadék. Tőle északra Zavidovićiban az áradás elvitt egy hidat és valamivel lejjebb nekicsapta egy másiknak. A helyiek lefilmezték a nem mindennapi eseményt. A híd mögött felhalmozódott hatalmas mennyiségű szemét pedig előbb-utóbb a Száván keresztül a Dunába is el fog jutni.


Gyakori látvány volt Észak-Boszniában a hidak magasságáig felduzzadó folyó, valószínűleg az újjáépítésnél ezt az árvízi szintet figyelembe kell majd venni az hidak, rakpartok tervezésénél.

Híd Gornji Milanovacban, Szerbia (forrás: wikipédia)

Az újjáépítés másik komoly problémája lesz az a 120000 darab taposóakna, melyek még a boszniai háborúkból maradtak a területen, és amelyeket a földcsuszamlások, árvizek felszínre hozhattak és elmozdíthattak. Éppen ezért komoly körültekintést fog igényelni a romok eltakarítása Bosznia-Hercegovinában.

Doboj városa víz alatt, háttérben (és mindenütt) a Boszna folyó (Reuters)

A lezúduló esővíz és az áradások hatalmas mennyiségű hordalékot mozgattak meg. Ez nem csupán agyag és homok, mint amit egy dunai árvíznél megszokhattunk, hanem kavics, kő és szikla. Ezen felül rengeteg szemét és szervesanyag (pl. gyökerestül kitépett fák) keveredett bele a hordalékba, és nem kizárt, hogy elhullott állati és emberi tetemekre is bukkannak a helyreállítás során, amely a fertőzésveszély kockázatát emeli.


Ugyancsak komoly fenyegetést jelent az árvíz Szerbia áramellátására. Obrenovac mellett található a Tesla hőerőmű, amely az ország áramellátásának felét fedezi. Jelenleg 3 oldalról veszi körül az ár. Obrenovac városának 90%-át elárasztotta a Kolubara és a Száva, a teljes lakosságot evakuálni kellett. Kostolac városában egy másik hőerőmű is veszélyben van, itt a Mlava folyó áradása miatt kellett homokzsákokból épült gátakkal védekezni. Két védelmi vonalat is áttört a folyó, de a 19-én meginduló apadáskor a legbelső védvonal még kitartott. 

Egyetlen folyó, a Száva kénytelen összegyűjteni ezt az elképesztő mennyiségű csapadékvizet, melynek ma, május 21-én mért vízhozama közel négyszerese az átlagosnak, 6000 köbméter másodercenként Szávaszentdemeternél (Sremska Mitrovica). Az eddigi rekord vízhozamot 1970-ben Zupanjánál mérték, 4200 köbmétert másodpercenként. Előrejelzések szerint további vízszintemelkedésre lehet számítani Belgrádnál, vasárnap 621 centiméteres vízállást várnak. A Száván mért rekord vízhozam hatással lesz a Duna Belgrád alatti szakaszára, vízügyi szakemberek szerint azonban kezelni tudják majd a helyzetet.

Horvátország egy része, melyet az esőzések csak kissé érintettek mégis víz alatt van. Több helyen átszakadtak a Száva töltései Szlavóniában, két falut kénytelenek voltak kitelepíteni. A legkritikusabb helyzet a Boszna-folyó torkolatánál alakult ki, ha itt átszakad a töltés egész Szlavónia víz alá kerül, ami 300000 ember kitelepítését tenné szükségessé. Szerencsére a Szerb Vízügyi Szolgálat szerint jelenleg a bosnyák szakaszon már apad a folyó.

Adománygyűjtés Szkopjében

Mivel a katasztrófa által érintett területeken nincsen víz, áram, a lakosság egy része mindenét elvesztette, a világ minen részében adománygyűjtő akciók indultak. Magyarországról a Hunor mentőcsapat 27 tagja intult útnak öt motorcsónakkal és egy mentőhelikopterrel. Ausztria 77 tűzoltót, 17 teherautót és csónakokat küldött a mentés segítésére. A leggyorsabb segítség Oroszországból érkezett egy napon belül búvárokkal kiegészített mentőcsapatok érkeztek, akik generátorokat, csónakokat, szivattyúkat és hősugárzókat hoztak a 47 tonna egyéb adomány mellett. Ők Obrenovac kitelepítésben segédkeztek.

Tegnapi adatok szerint 30873 embert telepítettek ki, közülük 13600-at egyedül Obrenovacból. Átmenetileg  összesen 500000 ember volt kénytelen elhagyni otthonát, az esőzések okozta károk összesítése még jelenleg is folyik.

Mivel Magyarországon a hírekben nem esett szó arról, hogyan lehet segíteni a szerbiai árvízkárosultakon felhívtam a Szerb Nagykövetséget, ahol elmondták, hogy Budapesten két helyen zajlik adománygyűjtés: 

a Nagykövetség épületében (Dózsa György út 92/b  BUDAPEST) 
és a Szerb Egyházközösségben (Budapest Szerb utca 4.) 

Ruhaneműből már elindult  három szállítmány, de még szükség lenne:
  • tisztítószerekre
  • ivóvízre
  • gyermektápszerre
  • takarókra
Az Ökumenikus Segélyszervezet is várja az adományokat a következő OTP-s számlaszámra: 11705008-20464565

Adományvonalak: hívásonként 250 Ft

Magyar Vöröskereszt- 1359
http://www.voroskereszt.hu/

Magyar Máltai Szeretetszolgálat: 1350
http://www.maltai.hu/?action=new&newid=1434
Ökumenikus Segélyszervezet: 1353
  http://www.segelyszervezet.hu/hu/arviz-balkanon
Katolikus Karitász: 1356 (hívásonként 500 Ft)

Lehet PayPal-on keresztül is adakozni: http://www.floodrelief.gov.rs/eng/

Akinak módja van rá, kérjük segítsen! 

Szerbiai vízállásadatok, hidrológiai és meteorológiai információk: http://www.hidmet.gov.rs/eng/hidrologija/

2014. május 19., hétfő

Üdvözlet a Dunáról!


Az Arcanum hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor digitalizálta öt múzeum képeslapgyűjteményét. A nagyjából 300000 darab képeslap közül 200000 térképen is böngészhető! A munka azonban még korántsincs kész, a digitalizálás más gyűjteményekkel folytatódik, és a térképen is sok még a javítanivaló. Pontos helyszínek felismeréséhez lehet csatlakozni nyereményekért cserébe. Például Orsova és a Vaskapu képeslapjainak szortírozásánál van még bőven tennivaló. Helytörténészek, történészek, egyszerű érdeklődők mellett a geográfusok is rengeteg információhoz jutahatnak a táj fejlődéstörténetével kapcsolatban.

Kilátás a Bécs feletti Kahlenbergről a császárvárosra.

Személyes hangvételt ad a gyűjteménynek az, hogy a képeslapok mindkét oldalát beszkennelték. Régen elmúlt emberek és történetek elevenednek meg, kis szerencsével saját felmenőink gondolataival is találkozhatunk. Egészen érdekes lenne a képeslapok "B" oldalát is felcímkézni címzett és levélírói nevekkel.

A Dunai Szigetek blog ösztönözne mindenkit, hogy segítse az Arcanum munkáját, akár saját gyűjtemény beküldésével, akár a képeslapok térképi korrekciójával. Esetleg a számunkra különleges tájak újrafényképezésével, összehasonlításával. Vagy akár azzal, hogy használják a gyűjteményt élő emlékezetté téve ezeket a lapokat! 

Mi is ezt fogjuk most tenni, egy rövidke szubjektív válogatáson keresztül járjuk be a Dunát Bécstől a Deltáig belefoglalva szinte minden fellelhető dunamenti települést. Sokukról már volt szó itt a blogon, talán ezek a képek új megvilágításbe helyezik az akkor leírtakat.

Dévény várhegy a Morva és a Duna összefolyásánál.

Pozsonyi látkép a kiégett várral a koronázótemplommal és a híd nélküli Dunáról

Győr hatalmas gabonatárolója a Duna partján

Gönyű, a Dunai Gőzhajózási Társaság  hajóállomása

Komárom, híd a Kis-Dunán az Erzsébet-szigetről fényképezve

Dunaalmás és a Gerecse lankái

Nyergesújfalu az elcsatolt Nyergesújfalui-szigettel a háttérben

Párkányi látkép az esztergomi Prímás-sziget északi csúcsával

Egy nem mindennapi hangulatú kép Esztergomról

És üdvözlet a Helembai-szigetről!

Helyhiány egy szobi képeslapon.

Igen, abból a vékonyka csíkból lesz a Zebegényi-sziget!

Ködös hangulatú képeslap Dömösről

A nagymarosi Loreley jégtörő

Különös színekben pompázik a Salamon torony

Kisoroszit éppen kitakarja egy gőzhajó

Árvíz a kismarosi Duna-réten és a szemközti Szentendrei-szigeten

Kilátás Dunabogdányból a Szentendrei-szigetre és a még egyben lévő Naszályra

Verőcei képeslap alkonyi fényekkel festve

Tahitótfalu hídja még a régi szép nevén

Így festett a régi Nagyszál-hegy

Festményből készített képeslap a leányfalusi Dunával

A Vöröskő-szikla Sződligetről nézve a sokkal fátlanabb Szentendrei-szigeten túl

Alsógödi strand és a Gödi-sziget

Régi szép idők... Amikor még volt élet a Horányi csárdában...

Szentendre egy festett képeslapon, bal oldalt a Pap-szigettel

...és a lebontott budapesti elevátor.

A régi híd a Kvassay zsilip mellett

A Budafoki panoráma csak két részben fért el

Amikor még bátran lehetett fürödni a Dunában

Dunaharaszti strandja az állóvízzé degradált Ráckevei-Dunán

Érdi szigetek és a téglagyári móló a Kakuk-hegy löszfaláról

Százhalombatta-Dunafüred, frissen épült párhuzamművel

Kicsit hasonlít ez a kép a világ legdrágább fényképéhez.

Akkoriban is volt photoshop!

Ráckeve két emblematikus tornya

Volt már Dömös, ez most Dömsöd és az egyik legkülönlegesebb alakú dunai sziget holtága

Régen minden valamirevaló dunai településen volt ilyen uszoda

Dunapentele és a lezárt mellékág

Az örökkévalóságban megragadt vecsei horgász

Al-Dunai táj Dunaföldvár löszdombjánál

Kis dunai lak Hartán. Vajon megvan még?

Hajómalmok, kosáruszoda Paksnál

A faddi holtág manapság egészen másféle evezősöknek ad otthont

A tolnai holtág egészen különleges fürdőházat rejt

Baján is úgy gondolták feldobják kissé a Deák Ferencz zsilipet

Bátai lányok népviseletben, mögöttük a nemrég revitalizált holtág

Dunaszekcső látképe és Lugio római erődje a háttérben magasodó löszdombon.

Nagybaracskán száradó hálók

Különleges formatervezésű Mohácsi látkép

A bezdáni csárda és a jégzajlás

Három bácskai legény, a kiskőszegi hegy, valamint egy hajómalom

Apatini bárkák kirakodása

A gombosi Duna híd Erdőd várából fényképezve

Igazi kuriózum: a dályai vasúti komp

Vukovári látkép

Újlak ferences kolostora, ahol Kapisztrán János sírja állt

Palánkai részlet

Zimony és a Nagy Hadi-sziget

Belgrád vára és ismét a Nagy Hadi-sziget a túloldalról

Világítótornyok a Temes dunai torkolatában

Szendrő vára és egy könnyű madár

Veliko Gradiste, a Vaskapu szerbiai bejáratánál

Drankó vára még szárazon

Galambóc vára meglehetősen távol van Orsovától

A Vaskapu félelmetes zátonyai

Ada Kaleh elsüllyesztett szigete

A Babakáj szikla

Vidin vára Bulgáriában

Észak Bulgária szakadásos Duna partja tele van ősmaradványokkal

Az atomerőművéről híres Csernavoda hídja

Brăila kikötője

Tulcea kikötője

Sulina városánál a zajló Dunával ér véget utunk

A képeslapgyűjtemény elérhetősége: http://postcards.arcanum.hu/hu/
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...