2015. november 14., szombat

Partra vetett szigetek 1. - Torda-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Elsőként a Váccal szemben lévő Torda-szigetre látogatunk, mely általában szigetként viselkedik. Mostanában kevésbé.


Két sarkantyú közé szorítva tengeti életét a Torda-sziget a tótfalusi parton. Általában Tordáknak nevezik ezt az ártéri erdő-mellékág együttest, jelölve  azt, hogy itt több szigetről van szó. A kompnál lévő Révész-sziget (alias Pokol-sziget a csárdáról, vagy Rabok-szigete a szemközti börtönről), valamint a felette lévő Paradicsom-sziget tartozik még ide, bár ezeket a neveket gyakorta keverik. 2015. november 10-én Vácnál mért -22 centiméteres vízállásnál a külső sziget alsó része egy sivataghoz hasonlított leginkább, sívó homokkal és néhány szárazságtűrő növénnyel megspékelve. Ezt a részt az alsó sarkantyú halmozta fel, mely lelassította a vízáramlást. 

A Torda-sziget 1982-ben - 33 év alatt a homokzátonyon erdő nőtt.

Ez a sarkantyú majdnem a Duna közepéig nyúlik be, felépítése lépcsőzetes, a lépcsők a part felé emelkednek. A legalsó lépcsőn, még ilyen vízállás idején is zúgva bukik át a víz. A sarkantyún felnövő fűzfákat pedig mostanában hódok csócsálják. 

A Torda-sziget alsó csúcsa a sarkantyú végéből fényképezve.

A nyaralók már eltűntek a megszokott helyükről, a szigetcsúcsról. A mellékágban a homokot felváltja a kavics, majd a szentendrei-szigeti oldalon az agyag és az iszap. Két helyen csillog még némi vízfelület, ezek jelölik a meder legmélyebb pontjait. Egyik a külső oldalon a sziget közepe táján, a másik a betorkollás alatt pár méterrel, utóbbi a kisebb.

A nagyobbik maradvány vízfelület.

A meder alja viszonylag egyenletesen sík, de kirajzolódik egy keskeny, pár méteres csatorna. Nemrég előfordulhatott, hogy volt némi vízutánpótlás, erre utalnak a két oldalt húzódó. finom szervasanyagból lerakott fekete szintvonal-csíkok (alsó két képen jobban látszanak). A szigeti oldal meredekebb, a part felé fokozatosan emelkedik a térszín az ártéri erdő irányába, melyen túl még ott van egy másik - jóval elhanyagoltabb - Duna meder.
                             
A kisebbik maradvány vízfelület.

A sziget felső csúcsánál egy kavicszátony zárja le a mellékágat, melynek egy részén egy facsoport nőtt, önálló szigetté alakulva. A Torda-szigethez közelebb eső része felé mélyebb a meder, emelkedő vízállásnál itt bukik át először a Duna. Pontos érték nem ismert, de váci 124 centiméteres vízállásnál van vízáramlás a mellékágban. E névtelen szigetecske másik részén iszapos a meder, remekül megőrződtek benne az ide inni járó haszon- és vadállatok lábnyomai.

A mellékág bejáratát eltorlaszoló turzás

A legkisebb Torda-sziget magját zöldellő fű rajzolja ki, rajta fiatal füzes nőtt. Előterében laza, mozgásban lévő kavicstakaró borítja a medret, mely hordalék-utánpótlást közvetlenül a főágból kap. 

Zöldellő szigetecske nőtt a kavicszátonyon

A sziget északi csúcsa lassan hátrál. Egy elpusztult fa törzse jelöli az egykori pontot mementóként, mögötte egy újabb törzset mosott alá és döntött ki a vízáradat. Felkészül a mögötte következő fűzfa. A sziget déli csúcsa sem épül, ott inkább a strandolók pusztítják a meredek partot (és a fákat).

Fapusztulás a hátráló szigetcsúcson

A meredek part pusztulásának két fő oka van, az egyik a középvízi (hajók által keltett) hullámzás. Ez az állandó vízmozgás lassan kimossa a fák gyökerei közül a szemcséket, majd amikor a fa elveszíti az egyensúlyát, saját súlya alatt dől ki. A másik ok a nagyvízi szervesanyag-szállítás. Ez lehet egészen apró lebegtetett hordalék, de lehet méteres törzsátmérőjű nyárfa is (a Tordáknál is találni ilyen partra vetett óriásokat), ami komoly károkat tud okozni a partmenti fákban. 

Viszonylag mély és növényzettől mentes a mellékág felső szakasza

Szerencsére a betorkollás jó állapotban van, ami azt jelenti, hogy ilyen kisvíznél sem telepedett meg rajta a növényzet és a hullámzás révén helyenként juthatott beljebb is némi Duna víz. A hordalékformák is arról árulkodnak, hogy ez az anyag nem kötött meg, hanem mozog, sajnos befelé a mellékágba, ahonnan nagyon nehezen tud kimosódni az alsó sarkantyú miatt. 

A felső sarkantyú és a rajta pihenő madarak

Annak ellenére, hogy a sziget áramlási viszonyai kedvezőtlenek a két sarkantyú miatt, az év nagy részében szigetként viselkedik, mégha sekély is a mellékág. Kb. 1 méteres vízszintemelkedés újra fel tudja majd frissíteni a kiszáradó mellékágat. Összességében a Torda-sziget ennyire alacsony vízállásnál partra vetett szigetként viselkedik, de a helyzete nem reménytelen. 

1 megjegyzés:

Kovács-Sinkó Levente írta...

A fél életemet itt töltöttem el, itt lettem "igazi" horgász. Kár, hogy így feltöltődött.
A Rőzse-gátról is írsz majd?

Üdv, Levente

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...