2015. január 31., szombat

46081


Azaz 49,53%. Ha Magyarország jelenlegi területét a két legnagyobb folyó vízgyűjtője között felosztjuk ennyi marad a Dunának négyzetkilométerben és százalékban. De ez nem volt mindig így... Az, hogy jelenleg a Tisza a "legmagyarabb" folyó tulajdonképpen két csatorna kiásásán múlott. Ha jobban meg szeretnénk érteni miért szorult a Duna a második helyre, egészen a Bácskáig kell elutaznunk.


A Kígyós-ér, (mostanában jobbára főcsatorna) Szerbiában (www.soinfo.hu)

Az éppen 25 éve kiadott Magyarország atlaszában talált adat hátterében rejlő változások miatt fel kell kapaszkodnunk egy hegyre(!), hogy déli irányban alaposan szemrevételezhessük a kiszemelt területet. Ez a hegy pedig nem más, mint a híres-nevezetes Ólom-hegy, az Illancs legmagasabb pontja a maga 172 méteres magasságával. Nem mondhatni, hogy turistaparadicsom lenne, sőt már az is kisebbfajta csoda, ha valaki 40 km-es pontossággal el tudja helyezni Magyarország vak (körvonalas) térképén. Ez kiküszöbölhető az alábbi videó megtekintésével:


Az Illancs egy Bajától északkeletre egészen Kiskunhalasig tartó homokbuckás terület, tőle délre terül el a nagyrészt már a Délvidéken található Telecskai-dombság. Ezt a két tájegységet a Duna holocénbeli vándorlása vágta le a Dunántúlról. Az Illancs déli lejtőjén erednek azok a vízfolyások, melyek eredetileg a Duna vízgyűjtő területéhez tartoztak, de mostanra emberi segítséggel átkerültek a Tiszához. Ez az emberi beavatkozás 1793-1802 között zajlott, amikor megépült a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatorna. E csatorna témáját már kimerítettük, ezért térjünk át arra milyen változást hozott e csatorna a vízgyűjtők életében.


Természetesen a Tisza is a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik, így akár azt is mondhatnánk semmilyen változás nem történt 1802-ben. Azonban az elkészült Ferenc-csatorna a monostorszegi (később a bezdáni) zsiliptől számítva már hivatalosan a Tisza "mellékfolyójává" vált. Egyúttal minden olyan vízfolyás és azok teljes vízgyűjtő területe is, ami ebbe a csatornába torkollott. A Telecskai-dombok megannyi északnyugat-délkelet irányú aszóvölgye mellett a legnagyobb ilyen vízfolyás az Illancs déli lejtőinek mocsaraiból eredő Kígyós-ér volt. Így ír erről a vékony patakról dr. Schwalm Amádé Bács-Bodrog vm monográfiájában (1909).

"A Kígyós-folyás (bara) a vármegye legnyugatibb vízere, Felsőszentiván és Csávoly között ered s a Ferencz-csatornába ömlik; Küllődnél (Kolluth) kiszélesedve tavat alkot. Ugyancsak nyugaton folyik a Mosztonga-bara, a mely Zombor, Baja, Bezdán között eredve, a Ferencz-csatornába, majd ebből kiágazva és Prigleviczaszentiván, Doroszló, Ráczmilitics, Karavukova, Déronya, Bácsbukin határait érintve, a Dunába szakad. Doroszlónál és Déronyánál medre tószerű.

Meg kell jegyeznünk, hogy a Kígyós-ér és a Mosztonga-bara tulajdonképen csak újabb idő óta szerepel, mint két külön vízfolyás; a Ferencz-csatorna megalkotása előtt az előbbi az utóbbinak volt a mellékága s a csatorna, a mely most elföldi a két vízér torkolatának helyét, részben a Mosztonga medrében fekszik."
Korábban a fokokat hívták barának a Bácskában, később pedig azokat a vízfolyásokat, melyek medre hajlamos volt az elmocsarasodásra és időnként tóvá fejlődtek, de ki is száradhattak. A leírás szerint ilyen bara volt a Dunába ömlő Kígyós is mielőtt a Ferenc-csatorna kettévágta. A déli része maradt a Dunáé, míg a felső szakasz immár a Tiszába szállította a főként csapadékból és hóolvadásból származó vizét. Erősen ingadozó vízszállítására példa lehet, hogy tavasszal a megduzzadt Kígyós-ér malmokat hajtott, míg nyár végén csak egy nádassal szegélyezett árok utalt a nyomára. 

Ha régi térképeken nyomozzuk futását érdekes és meglepő dolgokra bukkanhatunk. 

Az első katonai felmérés szelvényei egy képben foglalják össze a fentebb leírt vízhozambeli eltéréseket. Mivel a két térképszelvény felmérési munkálatai nem egy időben zajlottak 1784 táján így nem csodálkozhatunk, hogy míg az északi részt rajzolók szépen behúzták a patakot a szelvény határig, a déli rész térképészei pedig nem tudták folytatni, valószínűleg egy kiszáradt árkot láttak csupán ott, ahol egy patakot kellett volna találniuk. Ezért aztán a Kígyós-ér olybá tűnik, mint egy átlagos vízfolyás a horvát tengerpart mészkőhegységeiben. Azaz a föld nyeli el.


1798-ban, amikor még nem volt teljesen kész a Ferenc-csatorna így festett a Kígyós-ér felső szakasza, a mai országhatár környékén. A településnevek sokat változtak azóta, Szántovából Hercegszántó, Dautovából Dávod, Sztanicsicsból pedig Őrszállás lett (1920-ig). Krusevlyéből pedig Bácskörtés, majd bácskai svábok számára felállított koncentrációs tábor, mostanában pedig egy szellemfalu lett. A térkép jól kifejezi a vizenyős Kígyós-völgyet, melyet tavak és mocsarak kísérnek. 


A vízfolyás nevét a II. katonai felmérés 1858-as térképe magyarázza meg egyértelműen. Szó sincs ugyanis itt élő kígyókról. A Kolluttól keletre kanyargó ér lefűződött kanyarulatai kígyózzák keresztül-kasul a tájat - innen ered tehát az elnevezés. 


A torkolat innen már nincsen messze. A monostorszegi Kalandos-szigetnél kiágazó csatorna alig három kilométer megtétele után veszi fel a Kígyós-eret. Az 1838-as árvíz alaposan átrendezte a környéken a Duna futását, a Kalandos-sziget keleti oldalán futó főág áthelyeződött a mostani helyére, így a Ferenc-csatorna vízutánpótlása komoly gondokkal küzdött. 1841-ben már előrehaladott állapotban volt a feliszapolódása, hajóval már nem is lehetett használni. A Kígyós-ér volt a legjelentősebb mellékvize a Dunát leszámítva. 

A víz pótlására új csatornát kellett ásni. Így vesztett el a Duna újabb vízgyűjtő területet a Tisza javára. 

A Mohácsi-sziget vízrajza (forrás)
Baján, a Deák Ferenc zsilipnél régebben másképpen festett a táj. A középkor folyamán volt, hogy a Baracsakai-Dunaág volt a főág, itt folyt le a Duna vízhozamának nagyobb része. Ez az ág Bátánál ágazott le és Kiskőszegnél (Batina) találkozott újra a másik főággal. A folyómedret ma már csak térképeken nyomozhatjuk, a helyén ásták ki 1875-re a Ferenc-tápcsatornát, hogy pótolni tudják a medervándorlás miatt kialakult vízhiányt. A két csatorna Bezdánnál találkozik, ahol a Sebesfoki hajózó és vízszabályzó zsilip engedi át a Bajáról érkező vizet a Tisza felé lejtő Ferenc-csatornába. 

Így történt, hogy a tápcsatorna mindkét oldali mellékvizei és azok vízgyűjtőterülete átkerült a Tiszához. Mivel ez a két parti terület nagyon különbözik egymástól érdemes velük is megismerkedni.

A Tiszához került bácskai Duna vízgyűjtő

A tápcsatona elkészülte után a "vízválasztó" egy mesterséges vonulat lett, a Nagy-Duna balparti árvízvédelmi töltése. Minden esőcsepp, amely a töltés bal oldalára hullott a Mohácsi-, vagy más néven Margitta-sziget belseje felé indult útnak. Ez a 277 km2 belvizes terület a mentesítés előtt javarészt alacsony ártér volt 84-85 m tengerszint feletti magassággal. A Mohácsi-sziget két részre osztható, az északi 78 km2 részre, ahonnan a belvizek gravitációs úton is képesek eljutni a tápcsatornába, valamint a délebbi 199 km2-es területet, ahol szivattyúzásra van szükség. 1899-1904 között épült ki a sziget belvizeit elvezető csatornahálózat, melynek gerince a Karapancsa-főcsatorna. A karapancsai szivattyútelep emeli át a sziget vizeit a Kadia Óduna holtágba, a Kadia vizeit pedig a hercegszántói szivattyútelep emeli át a tápcsatornába. 

Az Igali-főcsatorna és a Margitta-sziget vízhálózata

A tápcsatorna bal partja valamivel magasabb térszín. Itt a fő vízfolyás az Igali-főcsatorna, 297 km2 vízgyűjtő területtel, mely a Baja déli határában eléri a 140 méteres magasságot, míg a torkolatnál 85 méterig süllyed. Az igali vízfolyást viszonylag későn, 1928-ra sikerült szabályozni, valamint a környező területeket lecsapolni. Összes hossza 40,37 kilométer, 29 mellékcsatorna táplálja. Közülük a két legfontosabb a Vaskúti- és a Csátaljai-csatorna. Garától délre felduzzasztották, itt található a garai halastó. Vizei Hercegszántótól északra torkollanak a tápcsatornába, miután délről érinti azt a 21 négyzetkilométeres öblözetet, ahol öt csodálatos folyókanyarulat generációt lehet tanulmányozni. 

A Kígyós-főcsatorna és mellékvizei

A Kígyós-ér és a Magyarkanizsánál a Tiszába ömlő Körös-ér közötti  homokbuckák tetején futó vízválasztó ezzel a két mozzanattal került át a Nagy-Duna partján futó töltés koronaszintjére. A három vízgyűjtő terület összes kiterjedése 1014 négyzetkilométer, ez került át a XIX. században a Tiszához. Ezzel a Duna vízgyűjtője 47095 négyzetkilométer lenne, azaz az ország területének 50,62%-a. Azonban nagyon valószínű, hogy a Tisza marad a legmagyarabb folyó.

2015. január 26., hétfő

Jéghegyeket épített az évszázad leghidegebb tele Felsőgödön


Éppen háromnegyed évszázaddal ezelőtt Nyergesújfalun megfagyott a bor a pincében, Mátészalkán a foglyok (Perdix perdix) 98%-a elpusztult a zord télben, vonatok akadtak el a helyenként másfél méteres hóban, befagytak a folyóink és körülbelül 50 centiméter mélyen megfagyott a talaj. 1939-1940 telén már csak egy hirtelen olvadás hiányzott, hogy a Dunán hatalmas jeges árvíz alakuljon ki. 


75 évvel ezelőtt a mérések szerint 122 cm vastag hó hullott Gödön, a Dunán néhol beállt a jég, néhol olyan magasra torlódtak a jégtáblák, hogy Doutlik József felsőgödi fényképein olybá tűnik, mintha Amundsen és kutyái szerepelnének rajta, nem pedig gödi polgárok. 

Nemrég jelentek meg Kishonti László jóvoltából nagyapja, Doutlik József képei a Göd régen facebook közösség oldalán. Csak kérni kellett és mi is megkaptuk, hogy egy szélesebb közönség is láthassa mire volt képes 75 éve az évszázad legkeményebb dunai tele. 


1939/40 tele volt a leghidegebb a XX. században. Egy tanulmány szerint a téli országos középhőmérséklet -5,8 °C fok volt. Ha hónapokra lebontjuk 1940. januárjában ez az érték -9,5 °C fok, februárban pedig -7 °C fok volt. E zord tél során az év 48 napján mértek -10 °C foknál hidegebbet és 21 napon mértek -15 °C foknál kevesebbet. Ilyen tél azóta sem volt, és mostanában már azon is csodálkozunk, ha télen egyáltalán esik a hó, vagy netán fagy odakinn.


A 2., 3., és 4. képen még viszonylag alacsony vízállásnál látjuk a zajló Dunát. A kavicspadokat vastag hó borítja, a Dunán pedig vastag jégtáblák sodródnak. A parton még nyoma sincs a több ember magasságú jégtábla-hegyeknek. Pontos dátum nincs a képekhez, de a korabeli vízállásadatok a rendelkezésünkre állnak. Ugyan más volt akkor még a meder Gödnél, még nem zárták el a Gödi-szigetet a mellékággal és a két sarkantyú sem épült meg rajta, de valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha az 1940 január 8-án mért 129 centiméteres minimum-érték alapján ezeket januári eleji képeknek gondoljuk. Előtte decemberben, majd utána márciusban is kifejezetten magas vízállást mértek (dec. 8.: 604 és márc. 30.: 687 cm Budapesten). 1940. februárban pedig folyamatosan 300 cm feletti vízállásról tanúskodnak az adatsorok. 


A sorozat többi képén már a parton feltorlódott jégtáblákat látjuk a bástyáiról híres felsőgödi Duna-parton. Méretaránynak ott vannak az emberek, akik jobbára bámészkodó helyiek, de olyanokat is felfedezhetünk a képen, akik lapáttal próbálják eltakarítani a folyó jegét a töltés tetején futó sétányról. Nem akármilyen élmény lehetett ezeket a jéghegyeket látni és főleg hallani. De mégsem mondhatjuk teljes meggyőződéssel, hogy milyen jó lenne ilyet látni még az életben...


































A sorozat befejező képeit, amelyek már az áprilisi árvízről tudósítanak, nem közölnénk most, ekkor a nyugat felől érkező hirtelen olvadás egyszerre eresztett be minden olvadékvizet a Duna vízrendszerébe. Az átfagyott föld képtelen volt elnyelni ezt a rengeteg vizet, ami nem tudott lefolyást találni, abból hatalmas belvíz-tavak képződtek. Magyarországon körülbelül 6800 négyzetkilométer állt víz alatt 1940 tavaszán. Az eseményről még filmhíradó is készült.

+1 bónusz kép Budapestről (fortepan.hu):



2015. január 17., szombat

Ingyenes vízum a dunai szigetekre!


Sétálna a Szentendrei-szigeten, de tábla tiltja? Eltévedt a Csepel-szigeten és bokorból előugró fegyveres őrök vegzálják? Kerékpározna a Duna parton, de eltéved a sok tiltástól? Megnézné a Dunai Szigetek blogon leírt szigeteket, de állandóan zöld ruhás emberek zavarják el? Van megoldás! Váltson ingyenes dunaparti vízumot!


Igen, valóban létezik ilyen és valóban ingyenes! De mi ez és miért van rá szükség?

A KDV-KÖVIZIG vízbázisai

Budapest és az agglomeráció lakosságának ivóvízellátását gyakorlatilag egyes-egyedül a Duna, mint felszíni vízfolyás biztosítja. A folyó ezáltal körülbelül 3 millió ember mindennapjait befolyásolja.  Védelme közös érdekünk, a legjobb minőségű ivóvíz a Duna kavicságyán szűrődik át. 

"A parti szűrés során lejátszódó víztisztítási folyamatokat négy csoportba sorolhatjuk: hidrodinamikai (hígítás révén), mechanikai (természetes szűrés), biológiai (a mikroorganizmusok lebontása), fizikai-kémiai (szorpció, csapadékképződés, pelyhesítés, koaguláció, redox folyamatok). Ezek a folyamatok a szerves és szervetlen szennyezőanyagokat, valamint a mikrobiológiai kórokozókat részlegesen vagy teljes mértékben eltávolítják a folyóvízből. Mire a folyóvíz a termelőkútig ér, teljesen vagy részben megtisztul. A tiszta víz csupán fertőtlenítést igényel, és mehet is az ivóvízhálózatba. Erre a fertőtlenítésre is elsősorban a kiterjedt csőhálózatok miatt van szükség." (forrás)
A parti szűrésű csápos kutakban gyűlik össze és innen kerül némi utólagos tisztítás után az ivóvízhálózatba. Ezek a parti szűrésű kutak gyakorlatilag mindenre érzékenyek. Elég egy kilyukadt tank benzin, vidám tábortűzbe dobált műanyag flakonok, folyami hajók szennyvízszivárgása, szétdobált állattetemek, vagy akár egy feliszapolódott partszakasz és Budapesten azonnal korlátozzák az ivóviz-hozzáférést. Hogy ilyen ne forduljon elő szigorúan védett területeket jelöltek ki a Szentendrei-sziget északi csúcsától le a Csepel-sziget déli csúcsáig. 

A Szentendrei-sziget vízbázisai.

Ez nem egybefüggő terület szerencsére, hiszen akkor minden parti település lakójának engedély kellene hozzá, hogy lemehessen kutyát sétáltatni a Duna-partra. Kutakat sem telepítettek mindenhová, ugyanis a partoldalak feltöltődő, feliszapolódó domború oldalaira előírás szerint ilyeneket nem is lehetne tenni. Itt ugyanis a finom szemcséjű üledék, a benne lévő szerves és szennyező anyagok eltömítik a kavicságy hézagjait, így csak kevés és rossz minőségű vizet lehetne ilyen helyekről kinyerni. 

Ezért fontos tehát a vízbázis védelme és ezért nem lehet akárhol mászkálni és akármit csinálni ezeken a területeken. Szerencsére ha nagyon ragaszkodunk hozzá - és írásbeli nyilatkozatot is hajlandóak vagyunk tenni, hogy nem fogunk rosszul viselkedni - van mód a belépésre. Egy ilyen igazolvány kell hozzá:


Ez a belépő három területen ad belépési jogosultságot: a Szentendrei-szigetre (kivéve a nagyon szigorúan védett déli részt), a Csepel-szigetre és a Budapest - Dunakeszi között elterülő, vízügyi műemlékek tömkelegét rejtő területre. Ha valaki az ország más védett ivóvízbázisán szeretne sétálni, érdemes előbb a területileg illetékes vízügyi igazgatóságon érdeklődni.


A "vízum" igénylő lapja letölthető itt: 


Kitöltés után postán kell beküldeni a vízművek címére, amely megtalálható az igénylőlapon. Érdemes elmenteni a dokumentumot, mert évente meg kell majd újítani!

Kellemes kirándulást kívánok az új okmányokkal!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...