2015. november 30., hétfő

Partra vetett szigetek 4. - Luppa-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. De vajon elegendő volt-e az idei kisvíz, hogy hazánk egyik legszebb dunai szigete partra vetődjön?

A Luppa-sziget a "pannóniai" oldalról, háttérben az Egyfás

Hétköznap meglehetősen kihalt a Luppa-sziget környéke így november közepén. A turisták, nyaralók, kerékpározók vízitúrázók elmaradoznak és a szigetlakók sem állnak sorban a "komp"-nál, hogy átjussanak a Luppára. Ha lenézünk a szigetre a Megyeri hídról alig látunk némi változást. A sziget déli csúcsa kissé elnyúlt, a kalászi parton hatalmas kavicszátony bukkant elő. Tetején halvány csík lászszik. Ez a mederből származó, mozgásban lévő kavicsgerinc, amely a kompaktált üledék tetején rakódott le. A Luppa-sziget cirkálóként úszik a Szentendrei-Duna kellős közepén még ilyen kisvizes időszakban is. Azonban ha közelebbről megvizsgáljuk már korántsem ilyen idilli a helyzet.
               
Az áramvonalas déli szigetcsúcs

Hajdanán a Luppa-sziget karcsúbb volt, de ha ma odalátogat valaki ismeretlenül, nem tudná megmondani melyik oldal töltődött fel az elmúlt 80 évben. Szerencsére a parcellázás-kori térképek válaszolnak erre a kérdésre. A feltöltődött területen ma már rét és ártéri erdő található. És nagyon úgy néz ki, hogy hasonló sors vár a kalászi partra is. 

A betonozott lejáróra rakódott iszap vastagsága komoly problémát jelez

A Megyeri híd tövétől kezdődően a kalászi oldalon hatalmas kavicszátony bukkant elő. Ez az Ebihal büfén túl fokozatosan megy át finomabb szemcsés üledékbe, mely elképesztő vastagságban rakódik le a parton. A fenti képen látható lejáróról rendszeresen tisztítják a rárakódott üledéket, így lassan egy löszmélyút kezd kialakulni. Az iszap már meghaladja a fél méteres magasságot. 

Kavicszátony nőtt a Luppa felső csúcsán

Éppen a feliszapolódott parttal szemben, a Luppa-sziget északi csúcsán egy hatalmas zátony nőtt. Kissé magasabb vízállásnál önálló zátonyt alkot, most azonban teljesen összenőtt a szigettel. Ezen a kemény, összecementálódott kavicssivatagon nem nő semmiféle növényzet. A sziget csúcsától körülbelül 140-150 méterre nyúlik északkeleti irányba. Közvetlenül a szigetcsúcsnál találjuk a legmélyebb részét, ahol egy surrantón a jobb oldaliból a bal oldali mellékágba áramlik át a víz. Ennek nyoma egy áramlási csatorna, mely egy vizes ujjként nyúlik bele a zátony tömegébe még ilyen alacsony vízállásnál is. 

Kavicsos part a Luppa keleti oldalán

A kavicszátony elvékonyodva követi a szigetet mindkét oldalon. Amikor a '30-as években felparcellázták a szigetet szép szabályos orsó-formája volt, később oldalirányban meghízott, de most kisvízkor érdekes módon ez a zátony egészíti ki szép orsó-formájúra a sziget valamivel tömzsibb felső csúcsát.

Kavicsos part a Luppa nyugati oldalán

A Luppáról távozóban a kishajóval csak csáklyázással lehetett útnak indulni. A hajótest alatt még sokáig látszódott a folyó feneke, köszönhetően a kisvíznek és a mostanában tapasztalható tiszta Dunának! 

2015. november 21., szombat

Partra vetett szigetek 3. - Szürkő-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Harmadik állomásunk egy rendhagyó hely lesz, amely nem is érdemli meg a címben szereplő jelzőt.

Oligocén agyagrétegek, háttérben a Szürkő-sziget

Dunakeszi és Horány között rejtőzik a Szürkő-sziget. Valódi rejtelmes, megközelíthetetlen helye ez a Dunának és ennek főként természetföldrajzi okai vannak. Pedig lakott hely, lábakra épített nyaralók pettyezik legmagasabb részeit, bár többet elnyelt az enyészet. Kishajó nem jár ide, mindenki a maga hajóját használja, a horányi és a keszi parton lévő nyaralók is távolinak tűnnek. A távolságnak az oka pedig a Duna. 

Hajómosás a nyaralók tövében

Kisvíz idején a Duna ugyanúgy néz ki körülötte, mint középvíznél. A horányi oldalon is széles medret látunk, tehát a Szürkő-sziget egyáltalán nem partra vetett sziget. 

Horányi oldal

Egy nagyobb zátony található az északi és egy a déli, alsó szigetcsúcson. Mindenhol máshol meredek partok övezik, amelyek hirtelen szakadnak a Dunába, ezért a sziget mérete a vízállás függvényében csak nagyon kis mértékben változik. A legérdekesebb dolgok a Szürkő körül még ilyenkor is a mélyben rejlenek. 

A sziget pusztulását jelző tuskó

Ahogy átkelünk a komppal Horányból Dunakeszire eleinte a motort sem nagyon kapcsolja be a révész, hagyja magát sodortatni az árral. Egészen a római romokig ereszkedünk, majd óvatosan lassan indul a komp át a túlsó partra. A kalauz kérdésemre elárulja, hogy a zátony miatt kell ekkorát kerülni, a Szürkő-sziget ugyanis messze nyúlik dél felé. Kis része a víz felett látható a megfeneklett hajók és egy kipusztult fűzfa tövében. Ez a fűzfa jelzi a sziget elmosódását, pusztulását. Részben az elmosott anyagból épül a déli zátony tömege. A hajózó úton sincs minden rendben, a kalauz szerint a balparton kibukkanó oligocén agyagból felépülő rétegfejek is messze benyúlnak a hajózóút szélét jelző bójáig. 

A zátony felszínre bukkanó része

Elszigeteltségével egyedülálló helyzetben van a Szürkő-sziget a magyarországi Duna-szakaszon. Ha a hordalékviszonyok nem változnak reménykedhetünk benne, hogy ez még sokáig így marad!

2015. november 19., csütörtök

Partra vetett szigetek 2. - Egyfás-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Második állomásunk egy majdnem partra vetett sziget lesz, a Megyeri híd tövében. 


Nevezetes sziget az Egyfás a Szentendrei-Dunán vízitúrázok körében. A megtévesztő nevű szigeten növő két fa (fűz és fehér eper) tájképi jelentősségű értéket képvisel, ha hihetünk a sokak által vitatott legendának, a Petőfis papír tízforintos hátulján is feltűnik zöldes árnyalatban. Középvíznél magasabb vízálláskor egy zátonyra futott uszadék fatörzs benyomását kelti. Átmeneti képződménynek tűnik, olyan fának, amelyet az első komolyabb árvíz vagy jégzajlás elpusztíthatna, ennek ellenére a legkésőbb a '60-as évektől kezdve Dobó István szilajságával dacol az őt ostromló Dunával.


Meglepő, de igaz: Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál még mindig sziget az Egyfás! A Szentendrei-szigettől egy alig 10 méteres csatorna választja el a szigetecske talapzatát adó kavicszátonyt. A csatorna oldalát alkotó kavicszátony meredeksége alapján ez a medrecske elég mély ahhoz, hogy alacsonyabb víz esetén is legyen benne áramlás. Az öblözetben zajló zátonyképződés további nyomait látjuk a szigettől északra, ahol a madarak örömére két kisebb zátony bukkant elő. Az Egyfástól délre pedig egy hatalmas parti zátony nőtt a Szentendrei-szigethez. 


A Luppa-sziget környezetében zajló feliszapolódás már eltüntette a Tündér-szigetet, felhizlalta a Luppa-szigetet és zátonyokat épített a szentendrei-szigeti oldalon. Ennek következtében jött létre az Egyfás-szigethez kapcsolódó nem is kicsi zátony. Csak éppen többnyire a Duna alatt tanyázik. A mostani alacsony vízállás idején a középpontnak számító fákhoz képest a zátony északra 80, dél felé 50 méterre nyúlik. Déli része szélesebb, körülbelül 60 méter, északi nyúlványa 20 méter széles. 


A 2015. évi alacsony vízállásnak köszönhetően felírhatjuk az Egyfást a "valódi" dunai szigetek közé, hiszen az év minden napján a Duna öleli körül. Kivéve természetesen azokat az időszakokat, amikor a fáknak is csak a búbja látszik ki az árvízből, de ez a nagyobb dunai szigetekkel is előfordul.

2015. november 14., szombat

Partra vetett szigetek 1. - Torda-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Elsőként a Váccal szemben lévő Torda-szigetre látogatunk, mely általában szigetként viselkedik. Mostanában kevésbé.


Két sarkantyú közé szorítva tengeti életét a Torda-sziget a tótfalusi parton. Általában Tordáknak nevezik ezt az ártéri erdő-mellékág együttest, jelölve  azt, hogy itt több szigetről van szó. A kompnál lévő Révész-sziget (alias Pokol-sziget a csárdáról, vagy Rabok-szigete a szemközti börtönről), valamint a felette lévő Paradicsom-sziget tartozik még ide, bár ezeket a neveket gyakorta keverik. 2015. november 10-én Vácnál mért -22 centiméteres vízállásnál a külső sziget alsó része egy sivataghoz hasonlított leginkább, sívó homokkal és néhány szárazságtűrő növénnyel megspékelve. Ezt a részt az alsó sarkantyú halmozta fel, mely lelassította a vízáramlást. 

A Torda-sziget 1982-ben - 33 év alatt a homokzátonyon erdő nőtt.

Ez a sarkantyú majdnem a Duna közepéig nyúlik be, felépítése lépcsőzetes, a lépcsők a part felé emelkednek. A legalsó lépcsőn, még ilyen vízállás idején is zúgva bukik át a víz. A sarkantyún felnövő fűzfákat pedig mostanában hódok csócsálják. 

A Torda-sziget alsó csúcsa a sarkantyú végéből fényképezve.

A nyaralók már eltűntek a megszokott helyükről, a szigetcsúcsról. A mellékágban a homokot felváltja a kavics, majd a szentendrei-szigeti oldalon az agyag és az iszap. Két helyen csillog még némi vízfelület, ezek jelölik a meder legmélyebb pontjait. Egyik a külső oldalon a sziget közepe táján, a másik a betorkollás alatt pár méterrel, utóbbi a kisebb.

A nagyobbik maradvány vízfelület.

A meder alja viszonylag egyenletesen sík, de kirajzolódik egy keskeny, pár méteres csatorna. Nemrég előfordulhatott, hogy volt némi vízutánpótlás, erre utalnak a két oldalt húzódó. finom szervasanyagból lerakott fekete szintvonal-csíkok (alsó két képen jobban látszanak). A szigeti oldal meredekebb, a part felé fokozatosan emelkedik a térszín az ártéri erdő irányába, melyen túl még ott van egy másik - jóval elhanyagoltabb - Duna meder.
                             
A kisebbik maradvány vízfelület.

A sziget felső csúcsánál egy kavicszátony zárja le a mellékágat, melynek egy részén egy facsoport nőtt, önálló szigetté alakulva. A Torda-szigethez közelebb eső része felé mélyebb a meder, emelkedő vízállásnál itt bukik át először a Duna. Pontos érték nem ismert, de váci 124 centiméteres vízállásnál van vízáramlás a mellékágban. E névtelen szigetecske másik részén iszapos a meder, remekül megőrződtek benne az ide inni járó haszon- és vadállatok lábnyomai.

A mellékág bejáratát eltorlaszoló turzás

A legkisebb Torda-sziget magját zöldellő fű rajzolja ki, rajta fiatal füzes nőtt. Előterében laza, mozgásban lévő kavicstakaró borítja a medret, mely hordalék-utánpótlást közvetlenül a főágból kap. 

Zöldellő szigetecske nőtt a kavicszátonyon

A sziget északi csúcsa lassan hátrál. Egy elpusztult fa törzse jelöli az egykori pontot mementóként, mögötte egy újabb törzset mosott alá és döntött ki a vízáradat. Felkészül a mögötte következő fűzfa. A sziget déli csúcsa sem épül, ott inkább a strandolók pusztítják a meredek partot (és a fákat).

Fapusztulás a hátráló szigetcsúcson

A meredek part pusztulásának két fő oka van, az egyik a középvízi (hajók által keltett) hullámzás. Ez az állandó vízmozgás lassan kimossa a fák gyökerei közül a szemcséket, majd amikor a fa elveszíti az egyensúlyát, saját súlya alatt dől ki. A másik ok a nagyvízi szervesanyag-szállítás. Ez lehet egészen apró lebegtetett hordalék, de lehet méteres törzsátmérőjű nyárfa is (a Tordáknál is találni ilyen partra vetett óriásokat), ami komoly károkat tud okozni a partmenti fákban. 

Viszonylag mély és növényzettől mentes a mellékág felső szakasza

Szerencsére a betorkollás jó állapotban van, ami azt jelenti, hogy ilyen kisvíznél sem telepedett meg rajta a növényzet és a hullámzás révén helyenként juthatott beljebb is némi Duna víz. A hordalékformák is arról árulkodnak, hogy ez az anyag nem kötött meg, hanem mozog, sajnos befelé a mellékágba, ahonnan nagyon nehezen tud kimosódni az alsó sarkantyú miatt. 

A felső sarkantyú és a rajta pihenő madarak

Annak ellenére, hogy a sziget áramlási viszonyai kedvezőtlenek a két sarkantyú miatt, az év nagy részében szigetként viselkedik, mégha sekély is a mellékág. Kb. 1 méteres vízszintemelkedés újra fel tudja majd frissíteni a kiszáradó mellékágat. Összességében a Torda-sziget ennyire alacsony vízállásnál partra vetett szigetként viselkedik, de a helyzete nem reménytelen. 

2015. november 12., csütörtök

A Duna láthatatlan titkai


A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont 2015. november 24-én kedden ismét megszervezi a Kutatóhelyek Tárt Kapukkal rendezvényt, amelynek központi témája a vizekhez kapcsolódó ízeltlábúak élete lesz.



A rendezvény címe: A Duna láthatatlan titkai - A gerinctelen gengszterektől a táplálékhálózatokig
Helyszín: MTA ÖK Duna-kutató Intézet, 1113 Budapest, Karolina út 29.
Időpont: 2015. november 24. Kedd 10:00-15:00

Részletes program és regisztráció:
http://mta.hu/esemeny_2015/?event=5272



A látogatók filmvetítéseken, előadásokon, laborlátogatásokon és standokon ismerkedhetnek meg az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a vácrátóti Nemzeti Botanikuskert érdekes kutatási témáival és a vizek élővilágával. Bemutatjuk az édesvizek rejtett életmódú gerinctelen lakóit, Kriska György, az MTA ÖK Duna-kutató Intézet osztályvezetője és Magyar László Gerinctelen gengszterek című, 22 perces térhatású filmjében, amely a gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál technikai díjai közül a legjobb 3D versenyfilm címet érdemelte ki. A műben az édesvizek anyagforgalmában fontos szerepet betöltő élőlények általános bemutatásán túl a néző szembesülhet a csigapióca, az acsalárva, a víziskorpió és a botpoloska hátborzongató zsákmányszerzésével is. Bemutatásra kerül az ELTE Videostúdió Hét vadász című filmje is, mely a víz alatti világ legérdekesebb és legeredményesebb ragadozó rovarjairól szól.


Az érdeklődők ismeretterjesztő előadásokat is hallgathatnak az ízeltlábúak poláros fénnyel végzett választásos kísérleteiről, a pollinációban kulcsfontosságú rovarcsoportokról, valamint a kétszárnyúak szerepéről az ökoszisztéma-szolgáltatásokban. Emellett nagyobb léptékű áttekintő előadás hangzik el a táplálékhálózatok szimulációjáról és az élőhely-rekonstrukciókról is. A nap folyamán a látogatók betekintést nyerhetnek az MTA ÖK Duna-kutató Intézet laboratóriumaiba, megismerkedhetnek a Dunában őshonos és invazív állatcsoportokkal, a nagy teljesítményű pásztázó elektronmikroszkóppal. A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert munkatársai gyógynövény-bemutatóval, interaktív botanikával is várják az érdeklődőket.

2015. november 8., vasárnap

Dömsödi paradoxon


Dömsödön nehéz eldönteni, hogy több sziget van, vagy egy sincs. Azt is nehéz eldönteni, hogy melyik meddig tart és mi a nevük egészen pontosan. Magyarország egyik legérdekesebb szigetét, a Somlyó-szigetet kettévágták egy öntözőcsatornával, így keletkezett a Felső-sziget. Ha Felső-sziget van kell lennie Alsó-szigetnek is, amit azonban többnyire Dabi-szigetnek neveznek, egy olyan településről ami hivatalosan 1939 óta nem létezik. Ebben a bejegyzésben az utóbbi szigetről lesz szó.


Sok víz lefolyt a Dunán a honi térképezés kezdete óta, de a Dabi-, vagy más néven Dömsödi Alsó-sziget semmit sem változott. Ugyanis már a legelső térképeken sem jelölték szigetként, legfeljebb a felirata és a színezése (azaz a területhasználat) utalt arra, hogy itt egy régi szigetről, egy mélyebben fekvő területről van szó. A Duna Mappáció térképén több holtág nyoma látszik a Dömsöddel összenőtt Dab településtől nyugatra. Dabi-szigetből pedig mindjárt kettő is van. A felsőbb Dabi-szigetet testvériesen kettéosztották Dab és Dömsöd között (pontozott vonallal a közigazgatási határ), míg az alsó teljes egészében Dabé.
Nagyon úgy tűnik, hogy Dab település feliratát a feledékeny térképész utolólag rajzolhatta fel.


Mintegy harminc évvel később, a XIX. század közepén a Dabi-szigeten erdőt látunk, talán ezért is nevezték Wald Inselnek, azaz Erdő-szigetnek. Az ártéri ligeterdőt utak hálózzák be, ezeken közelíthették meg a Duna-Tisza-köziek a Ráckevei-szigetre tartó révet. Csupán egy kiszáradt árkot látni a holtág helyén, míg a bal oldalon látható - felirat nélküli - Somlyó-sziget medrében még folyik a Duna, nem úgy, mint manapság.


A mapire.eu térképei között található kataszteri felmérés pontosabban kirajzolja a közigazgatási határt és a sziget morfológiája által befolyásolt birtokszerkezetet. Dunával párhuzamos homokdomb-vonulatok és köztük ívesen kanyarodó mélyedések teszik változatossá a domborzatot. Mintha egy övzátony-sarlólapos sorozatot látnánk, ha ne tudnánk, hogy annak éppen a szemközti - domború - oldalon kellene képződnie. Tovább bonyolítja a helyzetet az etimológiai káosz, miszerint a dömsödi rész Alsó-sziget, a dabi fél szigetet pedig "Zátony"-ként tünteti fel a térkép. A Somlyó-sziget déli elvégződése legalább következetesen Felső-szigetként szerepel.


Az etimológiai sokszínűségen valamennyit javított az, hogy 1939. január 1-én egyesítették a két községet, ezentúl kiesett a forgalomból a Wald-Insel, az Alsó-sziget és a Zátony névváltozat és maradt a Dabi-sziget. Ami már sajnos nem sziget, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szerencsére Dömsödnél a Ráckevei-Duna már-már kezd emlékeztetni egy valódi folyóra, legalábbis a szélességét tekintve. Itt már nem olyan nyeszlett folyócska kinézetű, mint például Csepelnél, ahol a meder a felismerhetetlenségig szűkült. Azaz kb. olyan széles, mint a Dömsödi-Holt-Duna ahonnan a Dabi-sziget "nyílik". 


A települést egykor a Védgátsor védte a Duna áradásaival szemben, ma már a Kvassay- és a Tassi-zsilip vette át ezt a feladatot. Emberemlékezet óta nem volt rá szükség, mindenesetre mai napig meghatározza az ártér és a mentett ártér határát, még így árvizek nélkül is.  Mostanában leginkább kutyasétáltatásra és kerékpározásra használják. Íve követi a Dabi-sziget egykori mellékágát. 


Ez a mellékág a  Dömsödi-Hol-Dunából ágazik ki a Bucsi köz és a Dabi-szigeti út kereszteződése közelében. Utóbbi alatt egy áteresz található, melyen lassan csordogál a pataknyi vízmennyiség. Az is kiderül majd, hogy hol ér vissza ez a víz a Ráckevei-Dunába, ugyanis nem ott ahol kellene. Az idilli alföldi táj nem sejteti, hogy egy dunai sziget mellett sétálunk. Hétköznap a fűzfák árnyékban, tábortűz mellett szundikáló közmunkások szerves részét képezik a tájnak.


A partját bal kéz felől szántóföldek és mezők kísérik, a szigeti oldalon viszont itt-ott felbukkannak nyaralók, köztük ligetek, erdősávok, mezők és szántóföldek mozaikja. Mélysége sehol sem haladja meg a fél métert, szélessége maximum 3 méter. Jobbára csatornának néz ki és ha a térképre nézünk meglepődve tapasztalhatjuk, hogy nem is tévedtünk, hivatalos neve ugyanis Tassi-főcsatorna. Vize egyrészt a Ráckevei-Dunából származik, másrészt a környék csapadékvizeit gyűjti össze, melyek a sziget fentebb említett mélyebb részein gyűlik össze. Halakat elvétve látni benne, néhol békák ugrálnak közeledtünkre a vadkacsák közé.
  

Azon, a helyen, ahol a sziget végét kellene találnunk, és az átereszt vissza a Ráckevei-Dunába csupán bezártnak tűnő vendéglátóipari egység van. A Tassi-főcsatorna pedig halad tovább kilométereken át párhuzamosan a Dunával egészen a Tassi-zsilipig, ahol eléri a Kiskunsági-főcsatornát. Tehát a Dabi-sziget nyugati csúcsa a mellékág-elzáró vízügyi munkálatok következtében "kissé" elnyúlt.
   

Egészen máshogy fest a sziget északnyugati része, azaz a Ráckevei-Dunára néző part. Itt végig a legkülönböző formájú nyaralók sorakoznak, saját stégekkel. Biztonságból annál kevesebb van, mindegyik házon kerítésen kamera + "xy security által védett terület" tábla található. De bárhol sétálunk a Ráckevei-Duna mellett ugyanezt láthatjuk. A nyaralók közötti utcákat a Kerekzátony-szigeten látott ösvényekhez hasonló utcácskák kötik össze, ahol két kerékpáros is alig fér el egymás mellett (ráadásul a sarkokon még le is kellene szállni róla, mert nem lehetne menetből bekanyarodni).


A házak stílusából ítélve nem túl régen parcellázhatták a területet. Míg a dömsödi Felső-szigeten találunk két világháború között épült villákat, addig a Dabi-szigeten inkább a szocializmusból ismert innen-onnan hazavitt/szerzett/talált építőanyagokból összeeszkábált nyaralók tűnnek a legrégebbinek. Természetesen vannak újabb építésű, modern házak is (egy-kettőben laknak állandóan), de nem ezek dominálnak. Sok az eladó és sok az elhanyagolt, gazdátlan nyaraló is.
  

A dabi-szigeti eklektikusság azonban a kerítések stílusában köszön vissza leginkább. Nincsen két egyforma kerítés a szigeten. A szigeti individualizmusnak köszönhetően az ember önkéntelenül is elkezdi fényképezni a százféle kerítést. Anyaguk lehet léc, drót, beton, tégla, a legkülönfélébb öntött vagy hegesztett vasrácsok. Sőt, itt még a legegyszerűbb drótkerítést is feldobják néhány kovácsoltvas hallal. 


A Dabi-szigetről híd vezet át a Felső-szigetre, ahol a holtág egy átereszen keresztül folyhatna vissza a Ráckevei-Dunába. Csakhogy itt a Ráckevei-Duna ömlik a holtágba, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a folyó itt "visszafelé" folyik. Erre az érdekes jelenségre nem találtam magyarázatot.

Végezetül illene kitérni arra pontosan mi is az a címben említett paradoxon a Dabi-szigettel kapcsolatban: a sziget neve még megvan, a falué már nincs. A sziget már nincsen meg, a falu még megvan. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...