2016. május 24., kedd

A várszegi B-terv


1828-ban lázas munka folyt a Kalocsai Érseki Uradalom várszegi erdejében. A Dunántúlba messze benyúló "félsziget" legkeskenyebb pontjához közel 1100 orgiarum (bécsi öl) azaz 2090 méter hosszúságban kiirtották az erdőt. Egy évvel később, a favágók levonulta után közmunkások érkeztek és 7 öl (13 m) széles és 2 öl (3,8 méter) mély vezérárkot ástak, hogy a Várszeg és Vajka kanyarulatait kiegyenesítsék. Ezzel kialakították a Duna mai képét. De létezett egy másik terv, amely Tolna városnak meghagyta volna a Dunát és ezáltal a gazdasági kapcsolatait. 


Pakstól délre a Duna képe alaposan megváltozik. A folyó lerakja az összes kavicsot, melyet addig a hegyekből magával görgetett. Ezek egy része részben elkopik és homokká őrlődve borítja a partokat. A laza üledékben megváltozik a középszakasz jelleg, bevágódóból feltöltővé válik, és a Duna a saját maga által lerakott üledékben változtatja medrét akár évről évre. Tolna városa is ezt szenvedte, évtizedről évtizedre közeledett a Duna, alámosva a parti házsorokat. Ez ellen kőszórásokkal védekeztek, de a nagyobb árvizek pusztítása ellen nem védett ez sem. A hatalmas folyókanyarulatok lelassították a folyást, amely egyrészt a hajósoknak sem volt kedvező, hiszen sokkal hosszabb úttal kellett tervezniük, mint manapság a kiegyenesített folyón. Kicsi volt a folyó esése is, ami telenként azt jelentette, hogy szinte mindig befagyott és az éles kanyarulatok kedveztek a jégtáblák feltorlódásának. A feltorlódott jégtábla abban az időben egyet jelentett a jeges árvízzel és az elárasztott települések tucatjaival. Ezen okok vezettek oda, hogy a XVIII. század végétől megindult a tervezés, hogyan lehetne ezt a rakoncátlan folyót kissé megzabolázni.  

A Duna meder keresztszelvényei és vízállásai 1826 jan. 27-én és okt. 19-én.

A Pakstól délre a folyó három gyönyörű formájú hajtűkanyart alakított ki. E kanyarulatokban aszimmetrikus volt a Duna medre, a homorú, alámosott oldal mindig mélyebb, a domború, épülő part pedig sekélyebb volt általában homokos zátonyokkal kísérve. Gerjen települést elhagyva először kelet, majd észak felé fordult egy félszigetet alkotva. Ennek nem volt külön neve, mi most a könnyebb érthetőség kedvéért nevezzük Gerjeni-félszigetnek. Ezután a folyó Fadd alatt ismét keletnek fordult, majd a parttól kissé távolabb épült mezőváros alatt ismét délnek vette az irányt, ezzel kialakítva a Várszeg pusztáról elnevezett balparti félszigetet. Tartott innen Fajsz felé, ahol újabb hajtűkanyart vett és egy nagyobb ívet alkotva elhömpölygött Tolna felé, körülölelve a Dunántúlhoz tartozó Vajka-félszigetet. A várszegi átmetszéssel mindhárom félszigetet fel kívánták számolni. 


A vezérárok mérete nem tűnhet elegendőnek, hogy egy egész Duna elférjen benne. De nem is ez volt a cél. Akkoriban sem szerettek feleslegesen dolgozni az emberek és a megbízók sem szívesen fizettek olyasmiért, ami ingyen van. A vezérárok csak ahhoz kellett, hogy a folyó megtalálja az új utat és elvégezze a vármegyei közmunkások feladatát. A megnövekedett sodrás és a víz munkája nagyon hamar kimélyítette és kiszélesítette a kezdeti árkot. Valószínűleg az erdészek számoltak ezzel és a teljes medernek szánt területről kitermelték az erdőt. Különben a Duna vitte volna el az egészet. 

A munkálatok fő eredménye volt, hogy 16,5 kilométer helyett már csupán 2 kilométert kellett a hajósoknak megtenni. Kevésbé jó hír, hogy a három félsziget mellett hat dunai sziget tűnt el. A várszegi átmetszés felső részével átellenben a Külső és Belső Hármas-sziget, a faddi holtágban a Bóvári-sziget, a Kopaszi-sziget, Faddal szemközt az Ugróczi-sziget és az átmetszés alsó részénél a Fajszi-sziget. Közülük a Kopaszi- és a Bóvári-sziget ma egy szántóföld kellős közepén található.
Az alábbi, 1879-es kataszteri térképen már ez az állapot látható. A főágból Sáros-Duna lett, melynek felső szakasza olyannyira feliszapolódott, hogy a szántóföldek parcellái sem emlékeztetnek arra, hogy ott valaha Duna folyt. 


A teljes szakasz alsó kétharmada ellenben megmaradt, ma Fadd-Dombori néven ismert vízisport körökben. Eredeti szélessége kb. a felére csökkent, melyet jól szemléltet az alábbi kataszteri térkép, melyre szorgos kezek ceruzával rajzolták a Duna-mederbe a kialakult telekhatárokat. Ezen a német felirat Todte Donau Arm-ot jelöl, mely szerint már az alaptérkép is 1829 után készült. 



A faddi holtág nem igazán holtág, hiszen évi 100 ezer - 1 millió köbméter víz érkezik bele. De honnan jön ez a víz, amikor a kezdőképen tisztán látszódik, hogy a felső hat kilométeren szántóföldeket látunk, ároknak, patakmedernek nyoma sincsen. A megfejtést Paksnál kell keresni, egészen pontosan a paksi atomerőműnél, melynek hűtővizét részben a faddi holtágba eresztik le. A csatornázott Csámpai-patak medre vezeti le ezt a vízmennyiséget, amely Faddtól északra érkezik a holtágba egy zsilipen keresztül, mely képes megfogni az esetleges szennyeződéseket. Mivel ez a víztest vízisport és üdülőterülethez kapcsolódik egy esetleges szennyeződés, vagy szervesanyag-bemosódás hatására kialakuló algavirágzás komoly kihatással lenne a település idegenforgalmára. A Faddi holtág ugyancsak egy zsilipen keresztül áll kapcsolatban a Dunával, ahol a felesleges vízmennyiség távozni tud. 

A faddi holtág kialakulása a várszegi A-terv következménye. E hosszúra nyúlt bevezető után nézzük, hogyan nézne ki a Duna, ha a "B-terv" valósul meg! Az alábbi térkép lesz segítségünkre:


A térkép felirata szerint a felmérés 1816-ban készült a jozefiánus felmérések alapján. Nyíl jelöli rajta az északi irányt. Pontozott ábrázolással jelzik a Duna partjánál a zátonyos, homokos részeket. Mértékegysége az orgiarum, azaz a bécsi öl, ami 1,9 méternek felel meg. A sárgával jelzett átvágások mentén ebben a mértékegységben adják meg a távolságokat, melyek a következők:

  • Mai átvágás: 1100 öl = 2090 méter
  • Várszegi átvágás: 940 öl = 1786 méter
  • Vajkai átvágás: 860 öl = 1634 méter

Utóbbi kettő tartozik a meg nem valósult "B-terv" kategóriájába, mely a Duna fő medrét Tolna irányába terelte volna. E terv keretében két átvágásra is szükség lett volna, melyek összes hossza majdnem kétszerese volt a megvalósult tervnek. A Duna hajtűkanyarjai eltűntek volna ugyan, de Tolna felé megmaradt volna egy nagyobb kanyarulat, mely a laza talajban várhatóan továbbfejlődött volna Fajsz irányába. Ekkoriban még nem volt szó a bogyiszlói átmetszésről. 1843-ig a Duna továbbra is Tolna irányában folyt, de az 1838-as borrévi jégtorlasz és a következtében kialakuló jeges árvíz és Clark Ádám szakértői javaslatai meggyőzték a Helytartótanácsot, hogy szükséges a várszegi átmetszés folytatásaként egy további 7 kilométeres átvágást készíteni, mely a 30 kilométeres tolnai szakaszból csinált holtágat. Bogyiszló települést pedig egyszerűen áttette a Dunántúlra. 


Ezek a munkálatok 1852-ben készültek csak az 1848-49-es háború miatt, de alig 4 év múlva már ez vált a Duna fő medrévé. Ennek ellenére a Duna néha visszatért, a városban 1862-ben még árvíz is volt. Tolna lassan elvesztette a folyóját és végleg búcsút inthettek mindannak a gazdagságnak, melyet neki köszönhettek. A molnárok hajómalmaikkal kénytelenek voltak áttelepülni Faddra. Az egykor forgalmas kikötő megszűnt létezni, mert már nem tudták a kereskedők áruikat hajókra rakodni. A halászat, kereskedelem, közlekedés, malmok hét kilométerre, azaz túl messze kerültek Tolna megye egyik legnagyobb városától. 

Ha az 1829-os várszegi átmetszéskor a "B-terv" valósul meg az ugyan nem tette volna lehetetlenné a későbbi korrigálást, de ez esetben a bogyiszlói vezérárok nem 7, sokkal inkább 13 kilométer hosszú kellett volna, hogy legyen. Ami nem biztos, hogy korabeli viszonyok között megérte volna. Így Tolna talán megmenthette volna magának a Dunát. 


Térképek elérhetősége:

  • http://maps.hungaricana.hu/en/view/13688/?bbox=5544%2C-5613%2C16306%2C-697
  • http://maps.hungaricana.hu/en/view/13842/?bbox=-4968%2C-7982%2C13132%2C287
  • http://maps.hungaricana.hu/en/view/12944/?pg=1&bbox=-5199%2C-16184%2C14032%2C-4489


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...