2016. november 13., vasárnap

Észak-tolnai löszfalak 1817-ben


Kétszáz éve is létezett már löszkutatás, mint azt egy Dunaföldvár-Bölcske Duna partot ábrázoló térkép melléklete bizonyítja. Ezen összesen huszonöt metszet mutatja be a Mezőföld Duna által alámosott partszakaszát Dunaföldvár és Bölcske között. A térképészek 1817 augusztusában térképezték fel a helyenként függőleges löszfalat.



A térkép kurzív felirata németül van, összesen 5 különálló szelvényből áll össze, ráadásként kiegészítve a fenti ábrával. Címe: 

Plan uiber die bey Földvár und Böltschke bestehenden Bruch Ufers von den Graenzen des Löbl: Tolnenser Comitates angefangen bis zu dem Dorfe Böltschke.


azaz: A Duna Dunaföldvár és Bölcske (Tolna m.) közötti partszakaszának vízrajzi térképe. A szerző(k)ről sajnos nem áll rendelkezésre információ. A felvételezés viszonylag közel zajlott időben a Duna Mappáció térképészeinek munkájához. Lehetséges, hogy a folyami hajózás érdekében készült a térkép, ekkoriban ugyanis folyásiránnyal szemben még vontatták a bárkákat és elengedhetetlenül fontos volt a vontató útvonal felmérése.

Összesen 25 darab profil készült a löszfalról. Egymástól szabálytalan távolságra helyezkednek el, a löszfal meredekségétől és a Dunától való távolság függvényében. Az első profilt éppen a Földvári-sziget szaki csúcsával szemben vették fel, míg a legdélebbit (XXV.) Bölcske falu északi határában. A két pont közötti távolság 11 kilométer.


Mindegyik profilon feltüntették az 1809-es rekord árvíz szintjét, mely mindenhol eléri a függőlegesen álló löszfal alját. Az 1809-es árvízre gyakran hivatkoznak, a 1838. évi jeges árvíz előtt ez volt "a történelmi árvíz". Kihangsúlyozták a Duna Mappáció térképein is, ahol kék folytonos vonallal jelölték, meddig terjedt az elöntött terület határa. A profilokon szerepel továbbá a felvétel időpontjában, 1817. augusztus 28-án mért vízállás és a kisvíz, melyhez a szerzők sajnos nem fűztek időpontot. 

Dunaföldvár és a Kálvária-hegy


Bécsi ölben megtaláljuk a löszfal peremének magasságát is, a huszonöt szelvény közül a XI. és XII. számú a legmagasabb. Még úgy is, hogy egyik sem éri el a földvári Kálvária-hegy csúcsát. A térszín a Mezőföld délkeleti irányban kibillent tábláit követve Bölcske felé fokozatosan ellaposodik. Ilyen terepviszonyok között települések csak azokon a helyeken jöhettek létre, ahol a lösztáblák törései elérik a Duna-partját. Ezek a törések alkotják a Mezőföld völgyhálózatát. Egy ilyen táblahatár van például Dunaföldvárnál, ahol egy ugyancsak dél felé ellaposodó tábla végződik el. A mezőváros fölé magasodó Kálvária-hegy már a következő kibillent tábla legmagasabb pontját jelzi. 
A lösz magyar neve "sárga föld". Eredetét tekintve a jégkorszak hideg és száraz periódusaiban, folyómedrekből kifújt apró szemcsés üledék, mely a szél szárnyain került mai helyére. Periódusos lerakódásai a 80 méter vastagságot is elérhetik, egyes rétegei között nedvesebb korokból fennmaradt talajrétegek is megfigyelhetők. Sok szárazföldi élőlény vázát megőrizték. Meszes oldatok cementálták, ettől képes meredek falakat alkotni. A mészkonkréciók alkotják az úgynevezett löszbabákat. Ezek a Duna löszfalainak tövében néhol komoly mennyiségben felhalmozódhatnak. 

A Kálvária-hegy aszimmentrikusságát a Duna eróziója alakította ki. A Dunántúl magas löszpartját már a pleisztocén vége óta fokozatosan mossa alá a Duna, miközben a medre folyamatosan nyugat felé mozdul el. Egy baja környéki süllyedéssel, a pleisztocén végén foglalta el a folyó a mai medrét. Azelőtt kiérve a Dunakanyarból még egyenesen Szeged felé tartott, valahol ott lehetett a Tisza torkolata is.

Térképünkön a földvári Kálvária-hegyről még egy geomorfológiában járatlan ember is észreveheti, hogy azt a Duna eróziója alakította ilyenre. Nyugati oldala is viszonylag meredeken, de teraszosan, ereszkedik a Mezőföld irányába, míg a keleti fele gyakorlatilag függőleges falat képez a Duna felé.

Ha a folyó által alámosott löszfal leomlik, az adott szakaszon megnő a hordalékmennyiség és a szigetképződés legfőbb anyagát adja. Előfordul, hogy a mezőgazdaság miatt lecsupaszított felszíneken lefutó csapadékvíz szakadékokat vág a löszperembe. A finom lösz pedig legyezőként szétterülve szűkítette a Duna mellékágát, például az alábbi térképen látható bölcskei Fűzfás-szigetnél. Több ilyen szakadék ma is megvan és időszakos patakként gyarapítják a Duna vízhozamát és hordalékát. Emberi hatásra is létrejöhettek lösz szakadékok, ha például egy út metszi át a löszperemet. Löszmélyutaknak hívják ezt a formakincset. A forgalom mechanikai hatása miatt a lösz folyamatosan pusztul, az út pedig mélyül, mert a szétesett löszt a víz és a szél könnyen elhordja.

Nem véletlenül találunk annyi szigetet Dunaföldvár és Bölcske között. Korabeli neveiket ugyancsak az 1817-es térképek őrizték meg az utókor számára. Manapság ezek a szép szabályos szigetek már nagyon nehezen felismerhetők terepen és térképen egyaránt. 


200 év nagy idő, nézzük mi minden változott ezalatt Bölcske és Dunaföldvár között: 


Már a szigetek egykori alakját is nagyon nehéz felismerni, akkora változás zajlott le az elmúlt 200 évben. Az ember elunta, hogy a folyó folyamatosan pusztítja a löszfalakat, rajta a szántóföldjét, házát, telkét. A folyónak megálljt kellett parancsolni és lehetőleg el kellett téríteni a löszfalak aljából. A folyószabályozás művei megállították a meder fokozatos nyugatra vándorlását, egyben meg is pecsételték a szigetek sorsát. Ez együtt járt azzal, hogy a szigetek neve is lassan feledésbe merült.

Tarka-zöld határvonal jelöli a löszfal peremét a fenti képen. Ez a vonal már a legritkább esetben fut a főmeder mellett. Annak ellenére, hogy a löszfal állapota stabilizálódott és nem kerülhet a mederbe extrém mennyiségű hordalék a szigetek a meder egyéb hordalékából feliszapolódtak és Magyarország egyik legsűrűbb ártéri dzsungele nőtt fel ezen a szakaszon. 

Végezetül egy szigettörténeti érdekesség; az 1817-es térképen a legalsó, félbevágott, mai nevén bölcskei Öreg-sziget északi csúcsa valamikor önálló sziget volt és saját névvel rendelkezett. 


Talán éppen a löszpartok hordalékából épült az a zátony az Öreg-sziget csúcsára, mely a Sajtos-sziget nevet kapta ezen az 1857-es térképen. Rövid életű képződmény lehetett, alig néhány térkép jelzi egyáltalán különálló felszínformaként. Névvel ezen az egy ismert rajzon maradt fenn. 


Térképek forrása (itt lehet őket nagyobb felbontásban böngészni):

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...