2016. január 26., kedd

Egyszer fenn, egyszer lenn - Apró edény és a globális éghajlatváltozás


Állunk a zátonyon, miközben körülöttünk a Duna alig egy arasznyival haladja meg a valaha mért legkisebb vízállást. Állunk és nem értünk semmit. Bokáig érő vízben csontok, kerámiák, cölöpök hevernek szerteszét. Talán Atlantisz nézhet ki így, amikor a tengerszint eléggé visszahúzódik, hogy az elsüllyedt város újra napvilágra kerüljön. 


Ebben a bejegyzésben nem lesznek válaszok csak kérdések. Ugyanis fogalmam sincs, hogyan kerülhetett egy középső bronzkori telep a Duna fenekére a Duna kellős közepén. Sok régészt megkérdeztem a leletekkel kapcsolatban, de megnyugtató választ egyiküktől sem kaptam. 

Körbeküldtem a kezdőképen található kicsiny edény fényképét, így a korát legalább sikerült meghatározni. Kővári Klára váci régész szerint a dunántúli mészbetétes edények kultúrájának északi csoportjához tartozik a középső bronzkorból. Kora körülbelül 3400-3800 év. Az edénykének először az alját találtam meg a zátony partján a sóderban. Egészen elképesztő véletlen volt, hogy a jéghideg vízben szandálban mászkálva több mint 10 méteres távolságban előbukkant a sóder alatti agyagból a képen látható felső rész is, amely tökéletesen illeszkedett az aljhoz. A tökéletes illeszkedés itt azt jelenti, hogy egyik fele sem volt koptatott, azaz elképzelhetetlen, hogy a folyó sodorta volna mai helyére a legfeljebb 3 mm vastag falú edénykét. Aki már talált mozgó sóderben üvegcserepet, tetőcserepet vagy tégladarabot tudja miről van szó. Tehát nagyon valószínű, hogy a lelet ott bukkant elő, ahol évezredekkel ezelőtt otthagyták. A két rész összeragasztva teljes egészt alkotott. Négy évezred alatt a Duna hegyeket, szigeteket hord el, de egy törékeny edényt nem képes porrá törni?

Az edénykén kívül különösebb lapátolás, vagy térdeplés nélkül összegyűlt egy fél szatyor cserépedény a legkülönfélébb formájú és mintájú cserepekből. A sóderben pihenő csontokból ha egy istállónyi lábasjószágot nem is, de jópár kecskét, birkát össze tudna rakni egy ráérősebb régész. Égett csigolyák, koponyacsontok, síp- és combcsontok hevernek szerteszét, nagyon remélem emberé nincsen közöttük. 

A cserepeket és a csontokat még össze tudta volna hordani a folyó egy helyre, talán még ilyen mennyiségben is, ha a közeli partoldalból mossa ki az áramlás. A sóder aljzatát jelentő szürke agyagban szabályos sorokban álló lábszár vastagságú cölöpöket már kevésbé (lásd alábbi kép). A cölöpök rá a bizonyíték, hogy a leleteket nem a Duna hordta oda. A folyó aljzatát jelentő tömött agyag érdekes módon sehol sem bukkant a víz fölé (körülbelül 5-10 centiméter hiányzott hozzá), a zátony száraz része mindenütt (helyenként kötött, máshol laza) sóderből állt. 


Kézenfekvő magyarázat lenne, hogy itt egy egyszerű középső bronzkori telep állt, onnan származnak a leletek, csontok, cölöpök. Csakhogy ezzel a magyarázattal van egy hatalmas (2840 kilométer hosszú) probléma; a Duna. Vagy a Duna van rossz helyen, vagy a bronzkori eleinknek volt kopoltyúja. 

A Duna vízjátéka az edényke lelőhelyénél 815 centiméter. Ennyi a különbség a legnagyobb árvíz és a legkisebb vízállás között. Az edényke tetejét utóbbi esetben is víz alól kellett volna kimarkolni. Ha abból indulunk ki, hogy eleink a bronzkorban nem létesítettek telepet olyan helyen, amelyet a Duna árvizei elborítanak azt kellene feltételeznünk a mai viszonyok alapján, hogy a Duna akkoriban 8 méterrel mélyebb mederben folyt. Elég fura feltételezés lenne, mikor lépten-nyomon a Duna medermélyüléséről (kavicsbányászat, hajózó út kotrása) hallani. Ha valaki ismeri a Dunát füzérként kísérő római folyami határlétesítmények (hivatalosan: ripa, helytelenül: limes) elhelyezkedését, tudhatja, hogy feltűnően gyakran fekszenek ártéren. Az alapozásuk pedig még annál is mélyebben. Ismerve a római mérnökök munkásságát nehezen feltételezhető, hogy a folyóba építkeztek volna. 

Hogy nézhetett ki a Duna 4000 éve? 
Nem tudjuk. 
Nem tudom.

Ha feltételezzük, hogy akkoriban nem a folyóban éltek az emberek, hanem a partján, akkor a Dunának kellett máshol folynia, más vízhozammal rendelkeznie. A zátonyunk mellett nem sok lehetőség van másfelé folyni a hegyek szorításában. De ha másfelé folyt is a folyó miért vannak ezek a cölöpök, leletek, csontok legalább 8 méterrel azon szint alatt, ahol lenniük kellene? A folyó mosta volna el a bronzkori emberek parti telepét oldalirányban? A leleteket pedig otthagyta volna, miközben az Alpokból is szállít idáig kavicsokat? 

Vagy netán a Duna csordogált akkoriban a zátony egyik oldalán Tisza méretű folyóként, ami aztán az évezredek során csapadékosabbá váló időjárás következtében többszörösére növelte vízhozamát és egyszerűen elöntötte a középső bronzkori telepet, mint ahogy a Csendes-óceán az atollokat? Aztán maradt ott minden helyben, miközben a sóderzátony betemette a lelőhelyet?

Esetleg a szerkezeti mozgások okolhatók azért, hogy a lelőhely megsüllyedt és a Duna ellepte? 


A régészek kezében beszélni kezdenek a leletek. Elmesélik honnan származnak, milyen korúak, milyen kéz formálta őket. Mennyit vándoroltak, mennyit feküdtek a föld alatt. A cölöp elmondja milyen mélyen van az alja az agyagban, évgyűrűi évre pontosan elmondják melyik évben vágták ki. Talán megérjük még, hogy a felvetett kérdéseinkre érkezik majd válasz. Ki tudja? 

2016. január 20., szerda

Hajómalom épül Baja városában!


Ráckeve után újabb hajómalom kerülhet vissza a Dunára. Most a bajaiak fogtak össze, hogy városuk egyik jelképét és gazdagságának egykori forrását visszaépítsék egy hajómalom formájában. Magyarországon eddig csupán a ráckevei hajómalom "üzemelt", bár itt az energiát nem a tóvá lassított Ráckevei-Duna adta, hanem egy villanymotor. Baján egy olyan épülne, amit valóban a Duna sodrása hajtana. A kivitelezés éppen a mai napon kezdődik, annak ellenére, hogy a szükséges összeg még nem áll rendelkezésre teljes egészében. Ehhez a remek kezdeményezéshez kérjük olvasóink támogatását, lakóhelytől, Duna-szakasztól függetlenül, hiszen a hajómalmok egykor az egész Duna látványát meghatározták. A 21. századra mindössze kettő maradt, Gután, Szlovákiában, valamint Ráckevén, melyet erdélyi fenyőből kellett szinte a nulláról visszaépíteni.

Baja hajómalmai /mapire.eu

A Bajai Hajómalom Egyesület felhívása:
A Duna bajai szakaszán egy 1880-as térkép szerint 51 hajómalom őrölte a gabonát, tisztes megélhetést biztosítva malomtulajdonosoknak, molnároknak, kereskedőknek egyaránt.
A Bajai Hajómalom Egyesület 2007-ben azzal a céllal alakult, hogy a dunai hagyományokat ápolja, így épült meg 2011-ben a Halászati Mini Skanzen civil összefogással.
2012-ben átadásra került egy IPA program részeként a hajómalom terve és a köves őrlő szerkezet, de azóta nem volt lehetőség pályázatra.
A város vezetőinek, vállalkozóinak és magánszemélyeknek a megnyerésével lehetőség nyílt a terv megvalósítására. A megvalósításhoz szükséges források jelentős része már biztosított, a hiányzó összeg előteremtéséhez Önökhöz szeretnénk fordulni, kedves bajai és környékbeli vállalkozók és magánszemélyek!
Mindannyian tudjuk, hogy a turizmus számára egyre vonzóbb célpont a mi városunk, lassan meghatározó jelentőségű lesz és a HAJÓMALOM egyedi látványosságával újabb csoportokat tudunk idevonzani. Így ingatlanjaink, vállalkozásaink és városunk értéke is nőni fog, hiszen a fizetőképes kereslet élénkülést hoz. Reméljük, hogy felkeltjük a befektetők figyelmét értékeinkre és így a város munkalehetőségei is bővülnek.
Nem utolsó sorban, nekünk bajaiaknak és a Dunát szerető környékbeli embereknek egy nagy vágya teljesül a hajómalom létrejöttével!
Büszkék lehetünk majd arra, hogy a teljes Duna szakaszon nálunk lesz olyan hajómalom, melyet a folyó ereje hajt meg! Így őseink mesterségét a gyakorlatban tudjuk bemutatni.
A különleges látványosság megállítja a dunai kiránduló hajókat és a kikötő közelében tudunk egész napos programot biztosítani a hajó külföldi utasainak!
Kérünk mindenkit, aki törekvésünkkel egyetért, támogassa adományával a hajómalom megvalósulását!
A kivitelezési munkálatok 2016. január 20-val megindulnak, a sikeres befejezéshez várjuk a cégek és magánszemélyek adományaikon túl önkéntes munkafelajánlásukat.
Az egyesület bankszámla száma:
Bajai Hajómalom Egyesület 11732033-20024547

Adója 1%-val is hozzájárulhat a sikerhez, kérjük, hogy adóbevallása során gondoljon az egyesületre.
Adószám: 19550228-1-03
Az egyesületünk jelszava:
„Sok kis ember összefogásával csodákra vagyunk képesek!”

Palik Vera
elnök

Hajómalom Óbudán /kép: egykor.hu
Természetesen amint elkészül a malom meg is látogatjuk, egy Dunai Szigetek kirándulás keretében! 

2016. január 18., hétfő

Kisvízi helyzet Érd alatt


A 2016. év elején rekord alacsony vízállás vonult le a Dunán. A hidrológiai jelenségnek egy egész sorozatot szenteltünk Partra vetett szigetek néven. A sorozat másokat is megihletett. Kállai Tibor például az Érdtől délre eső Duna-szakasz mindkét partját mutatja be olvasóinknak. 

63 cm. Ennyi volt a Duna víz szintje Budapesten az év első napjaiban, ami csak 12 cm-re volt a valaha mért legalacsonyabb szinttől. Olyan részek kerültek szárazra ahol amúgy 2-3-4 méternyi víz van, ezt nem lehetett kihagyni!


írta: Kállai Tibor


Az érdi Ínség-szikla (Süle Zsolt fényképe)

A Minarettől indultunk el a régi érdi, azaz ófalusi strandhoz, ami egyben a Beliczay-sziget "orra". Az 1887-es térképen már jelölt kőhányás belső oldalán már csak szinte sár van, vagyis csak lenne, a mínusz 8 fok miatt betonkeménységűre van fagyva. Ilyenkor látszik, hogy a kőszórás elvégezte feladatát! Harminc éve vidáman fürödtünk a belső oldalán, sőt fejesugrást gyakoroltuk a kövekről a 2-3 méter mély vízbe most a fagy nélkül csak sár lenne benne. A Sulák-patak éppen csak csordogál a sóderpadon a nagyvízig.

A T-kő. Jól látszik, hogy feladatát elvégezte, a part (ha ideiglenesen is) áthelyeződött.

Délre indulva a T-kő a következő mederszűkítő, most teljesen szárazon van, felső oldala másfél-két méter mély iszappal töltődőtt fel, alsó oldala sóderes. Itt még látszanak a sóderbányászat/kotrás nyomai. Dél felé tovább haladva a 1626-os folyamkilométer táblánál egy árok őrzi a Beliczay-sziget kistestvérének emlékét.

Az egykori érdi strandon a kőszórás.

Felkaptatunk az egykori téglagyár bányájához, onnan csodálatos a kilátás, a víz és a növényzet között széles, világos sáv jelzi a szokatlan vízállást.
A battai téglagyár bányájába kényelmesen járható ösvény vezet, a gyárhoz kikötő is tartozott, itt a part bőségesen tartalmaz törött téglamaradványokat.

A "Hegyalatt" ahogy mi nevezzük előbukkant az Ínség-szikla testvére. Színre-szagra-magasságra is nagyon hasonló, a különbség, hogy lapos mederfenéken trónol. Az itteni szikla vízszinthez képesti magassága kb. ugyanakkora, mint az budapesti Ínség-szikláé. Bár egyértelmű, hogy a víz alámossa a partfalat, különösen a Tököl-oldali (balparti) medersarkantyúk hatására (1887-ben már térképen vannak) de a kemény agyaggal nehezen tud elbánni a víz.

Batta-Öregfalu alatt sétálunk tovább, kellemes fűzerdő, a kompig, s tovább is. Komppal át Tökölre, majd ismét dél felé az egykori Urbanicza-szigeten. A partfal szinte végig egy meredek leszakadás, amit fák próbálnak gyökérzetükkel megtartani...hasztalanul. Alatta keskeny, erősen a víz felé lejtő sóderen poroszkálunk. Szépen látszik a túlparton a hőerőmű ki és befolyója, majd a Kácsás-sziget. Itt már lapos a szárazra került meder, anyaga sóder és iszap fagyott keveréke. Hegymenetbe fordítjuk képzeletbeli hajónkat, a kompnál megcsodáljuk a papírhajót és a szigetet elzáró kőhányás ölelésében az iszapba elvermelt kis kotróhajót. Manapság már nem látszik egyértelműen miért is, de innen medencényi gödrökkel tagolt a táj. Az egykori L -alakú sarkantyúk maradványai ezek, kilométereken át kerülgetjük hol a víz felől, hol belső oldalán haladva. a nagyobbakban megmarad némi víz, pecások áztatják a damilt, hátha megunja a lassú agóniát valamelyik hal és felakasztja magát a horogra.

A battai téglagyárral szembeni part.

Pont az ófalusi téglagyárral szemben vagyunk, jól látszik innen az egykori kikötőjének molója. A nyolcvanas évek közepén élmény volt motorcsónakkal átjönni ide, lapos part, egy öböl amiben középvíznél nagyokat úsztunk...ma alig felismerhető, a fák benőtték, s szárazon is van.
Itt partvédő kőszórásba botlunk, jó darabon őrzi a partot, ahol egy szivattyúház romjai hevernek, még egy árvíz és csak az emléke marad.
Hód rágta fákba botlunk, szó szerint. Blendi fogai rendben vannak az biztos! Kiérünk arra homokos fövenyre, ami ügyesen fotózva akár valami idilli hely benyomását kelti, nyáron sokan táboroznak itt. Középvíznél kb. 30-40 métert lehet besétálni mire méteres víz lesz, most érthető miért, az enyhe kanyar belső ívén rakott le anyagot a folyó gazdagon. A táj változatlan még néhány kilométeren át, csak a homok helyett sóder az alj, itt már Halásztelek alatt járunk.

A Kisgyár utca magasságában hatalmas sóderzátony terpeszkedik, immár félszigetet képezve. Megkerüljük a fákkal benőtt kőszórást, majd vagy 60 métert sétálunk száraz lábbal a folyóhoz. Megdöbbentő a látvány, majdhogynem közelebb vagyunk a túlparthoz, mint a mögöttünk lévőhöz. Innen a gáton jutunk el az M0-ás hoz.

A Hárosi-öböl bejárata.

A Hárosi-hídról megdöbbentő látvány fogad ! A Háros-sziget nemhogy félsziget, de egy keskeny vizes árkot leszámítva már az sem !
Lemegyünk persze, a fagyott talajon besétálunk bátran. Az öbölben csónakok és egy AN-2 naszád raboskodik, itt most egy ladik sem tudna kihajózni...

A Kis-Háros déli csúcsa.
A Kis-Háros félsziget déli végi a partról.

Meglátogatjuk a Kis-Háros ex-szigetet, amin már fényesre taposott ösvény vezet keresztül, több család éppen akkor is ott sétáltatta magát, s kutyáikat. Kezd lemenni a nap, a már-már olvadáshatáron lévő levegő hamar hűlni kezd. A vízügy lassú emelkedést jelez a vízszintben a következő időszakra.

2016. január 16., szombat

Új LKV Komáromban!


Komáromban szinte napra pontosan 46 éve mérték az addigi legalacsonyabb vízállást. 1970. Január elsején egészen pontosan 22 centiméterre szállt alá a Duna vízszintje és azóta sem mértek ilyen alacsony szintet. Egészen 2016. január elsejéig.  

Január első napjaiban - éppen úgy, ahogy egy árhullám szokott - vonult végig a július óta tartó alacsony vízállás minimuma a Dunán. Az alábbi összeállításban a januári legkisebb értékeket soroltuk fel, dátummal, időponttal és zárójelben az addigi LKV értékkel. (A negatív értékek a mérés kezdete óta került rá toldásként a vízmérce alsó végére a meder kimélyülése miatt):

2016. Jan. 1. Nagybajcs 11 óra -11 cm  (-31 cm)
2016. Jan. 1. Komárom 20-22 óra 18 cm  (22 cm)
2016. Jan. 2. Esztergom 4 óra  9 cm  (-2 cm)
2016. Jan. 2. Nagymaros 7-12 óra -37  (-53 cm)
2016. Jan. 2. Vác 12-14 óra  -32 cm (-45 cm)
2016. Jan. 3. Budapest éjfél 61 cm  (51 cm)
2016. Jan. 3. Adony 13-18 óra -28 cm (-36 cm)
2016. Jan. 3. Dunaföldvár 15-23 óra -171 cm  (-172 cm)
2016. Jan. 3-4. Paks 19-04 óra -58 cm (-58 cm)
2016. Jan. 6. Mohács 14-20 óra  95 cm (62 cm)



Komáromban 2016. Január elsején délután kettőtől körülbelül éjfélig sikerült a 22 centiméteres vízállást alulmúlni. A legalacsonyabb érték ez idő alatt 18 centiméter volt. Ha ez a vízmérce másik végén történik, egészen biztos, hogy már mindenhol csak erről lenne szó és országosan vezető hír lenne. Talán a szilveszteri másnaposságnak tudható be, hogy kimaradt a hírekből. Mivel várható volt, hogy lesz még ennél alacsonyabb megvártuk mi is a pár nappal ezelőtt kezdődő kisebb áradást, hogy a Duna lehetőleg ne azonnal írja át a cikket. 

Amennyiben szenzációhajhász blog lenne a Dunai Szigetek, valószínűleg az lett volna e bejegyzés címe, hogy Újabb tény, melyet a magyar média agyonhallgat PAKS kapcsán!44!. (Komáromról valahol a végén lett volna szó). Mielőtt már megint az atomerőműre, vagy a halászlére gondolnánk, az alábbi kép avatott szemeknek mindent megmagyaráz:



2016. január 3-án és 4-én 19 és hajnali 4 óra között a paksi vízmérce folyamatosan -58 centimétert jelzett. Hogy ez miért olyan fontos? Pakson ez a valaha mért legkisebb (jégmentes) vízállás. Itt mutatkozik meg, hogy mennyit számít egyetlen centiméter; ha -59 cm lett volna a vízállás aznap valószínűleg ebből is országos hír lett volna. De nem lett, ugyanis ebben az esetben a Duna, csupán "beállította" ezt a rekordját, de alul nem múlta. Itt alig 4 éve, 2011. decemberében volt legutoljára ilyen kevés víz a Dunában, ez a gyakori kisvíz bizonyára fontos adalék lesz az új blokkok hűtővízellátásáról zajló vitában. 


Dunaföldváron ugyancsak rekord közeli volt a vízállás ugyanezen a napon, de itt végül vizes maradt ez az egyetlen centiméter a vízmérce lapján. 

Nem elképzelhetetlen, hogy ez a cikkünk is, mint tavaly már több hamar elavul a vízszint további süllyedése miatt. Ez esetben elnézést kérünk és azonnal megírjuk az újabb szenzációhajhász bejegyzést! :) Érdemes követni a vízállást a vizugy.hu oldalon!

2016. január 11., hétfő

Partra vetett szigetek 7. - Óbudai-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Óbudán a szigettel kapcsolatban megválaszoljuk a kérdést, hogy ilyen alacsony vízállásnál is lehetne-e sziget fesztiválnak nevezni a leghíresebb rendezvényt, illetve utánajártunk, hogy mi a helyzet az egykori jégtörő cölöpsoraival


Ugyanis kellett lennie még egy jégtörőnek azon kívül ami a sziget legészakibb csúcsán állt. Ezt a második jégtörőt egyedül ezen a képen találtam meg, valamikor a Gázgyár hőskorában épülhetett. Alatta példás rendben sorakoznak a kikötött hajók, nyílása csupán annyira volt széles, hogy egyetlen hajó átférjen rajta. Körülbelül 150 méterrel volt lejjebb a Gázgyár rakodója alatt és 350 méterre délre a szigetcsúcstól. Fából készülhetett, ezért elvileg ha maradt valami cölöp emléknek belőle Budapesten mért 75 centiméteres vízállásnál rá kell bukkanni. 


2015. december 29-én délután kettő és három óra között A Vigadó téren 75 centiméteres vízállást jeleztek, ami 24 centivel haladta meg a valaha mért legkisebb vízállást. Ez az érték esetünkben azért fontos, mert Kövér Márton még november 22-én centire pontosan ugyanilyen helyzetben készített leírást:

A(z Óbudai-) sziget felső spicce és az Északi-híd között hatalmas iszapzátony az Aranyhegyi pataknak és a sodorvonal távollétének köszönhetően. (Mellékesen megjegyzem, hogy érdekes módon a főágból a mellékágba meglepő módon tökéletesen merőlegesen lép be a sodorvonal a szigetspiccnél közvetlenül. Ez nagyvíznél kitűnően látszik és az évek alatt gps-el ki is kísérleteztük a leggyorsabb haladás érdekében.) A 3 lábú betonpillérnél és a K-hidat megelőzően is kb. 80 cm mély a víz a meder közepén és itt is tökéletesen sima sóderes. A graphisoft park mellett az úgynevezett Bedőlt fánál a meder teljes szélességében van egy kőzárás kb. szintén 60-80cm mélyen. Egyesek szerint vezeték van átvezetve és megerősítve általa. Ettől délre 150m-rel volt a sziget partfalában egy seb, amit Robbantásnak hívunk (2002-es árvíz után állítólag itt felrobbantották a partfalat, hogy a víz a szigetről ki tudjon folyni. Több tíz méter hosszan ki volt szakadva ezután a partfal. A kifolyó víz egy zátonyt épített a part mellett, ami azóta nem mosódott el.) Ez a zátony történetében először szigetté változott. Kerek alakú kb. 7m átmérőjű és feleségem a rajta tanyázó kacsákról Kacsa-szigetnek nevezte el. Délre a sziget oldalán, a Munkás híd alatt függőlegesen fel lehet fedezni a két korábbi híd valamelyikének a pillérjét, ami a felszín alatt kevesebb mint 50cm-rel van, nagyon érdekes látvány. Az alsó spicc alatt a budai oldalról egész a sziget alá benyúlik egy kőzátony 50-80cm mélyen. A teljes Óbudai Duna-ágat érdemes ilyen kisvízben végigevezni a sziget oldalán mert nagyon érdekes dolgokat látni a víz alatt. A mederformákon túl sok nagy, régi fémtárgy fekszik az aljzaton.


Az Újpesti vasúti hídról már látszódott, hogy lesz majd mit dokumentálni. A leglátványosabb változás a híd budai hídfője alatt következett be, ahol a kőszórás tövében előbukkant a meder alja egy félholdszerű szakaszon. Erre a területre legfeljebb a madarak merészkedtek be, ugyanis a süppedős iszapot még a Duna vize és a kőszórás tövében fakadó források is áztatták. Számomra meglepetés volt ezeknek a forrásoknak a megléte. Több tucatnyi vízér szaladt a Duna felé, miután előbukkantak a hatalmas kőtömbök alatt. Bizonyára a talajvíz-áramlás fordult meg és az éppen magasabban lévő víztest talált utat a mélyebben fekvő felé. 


Szemben, az Óbudai-sziget északi csúcsán hatalmas sóderzátony került a napvilágra, ezáltal a mellékág különösen szűknek hatott. Ez a szűk állapot egyrészt a kotrásnak köszönhető, mely csak egy keskeny részre korlátozódott, így elsősorban a szigeti oldalon történt feliszapolódás következtében a mellékág szabályozási előtti szélességének körülbelül a kétharmadára-felére csökkent (100-120 méterről 60-70 méterre). A kotrásnak köszönhető az is, hogy az Óbudai az LKV közelében is szigetként viselkedik. 

Ugyancsak a kotrás miatt alakultak ki a mellékág meredek partjai, a budai oldalon ezt kőszórással kellett megerősíteni az ott található létesítmények miatt, míg a szigeti oldalon éppen a 2013-as nagyárvíz miatt emeltek rá egy métert a meglévő töltésre. Ezen a parton még ilyenkor sem jelentek meg laposabb részek ahová ki lehet sétálni. Vízbe dőlt fák is nehezítik a haladást. 

Azonban a partokon nyoma sincs a légifotón látható jégtörőnek. Az óbudai oldalon a kőszórás egészen a vízig ért, a szemközti parton ha voltak is cölöpök azokat vagy kiszedték, vagy az iszaprétegek takarták be őket. Felszíni nyomukra mindenesetre nem bukkantam. Elképzelhető, hogy a Kövér Márton leírásából származó kőszórás a jégtörő alapja lehetett? 


Megvan azonban a Kacsa-sziget (ezúttal lecsúsztam az elnevezéséről), ami még csak zátony, hiszen növényzet még nem telepedett meg rajta. Ha az eredettörténete igaz, a robbantással keletkezett dunai zátonyok halmazához tartozik - egyes egyedüliként. 


A gégömb (Google Earth) legújabb felvételein már tanulmányozható az Óbudai-sziget legészakibb részén kialakult hatalmas kavicspad, mely nem egy homogén felszín, sok áramlás által mélyített gödör, surranó és zátonyperem teszi érdekessé. A fenti képen látható mélyedés alját például látni sem lehet, oldalán egy kifejezetten meredek zátonyperem magasodik párhuzamosan a parttal. A Duna folyamatosan tölti ezt a mélyedést. 


Még mindig megvannak a régi jégtörő cölöpjei, makacsul dacolnak az árvizekkel, sőt a meglévőktől északra egy újabb csoportnyi bukkant elő.  


2015 utolsó vasárnapjának délutánján meglehetősen sokan voltak kíváncsiak arra, sziget-e még mindig az Óbudai-sziget. Ők is és az olvasók is megnyugodhatnak, még mindig az - hála a kotrásoknak. 

2016. január 3., vasárnap

Partra vetett szigetek 6. - Pap-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Nem sok jóra (szigetre) lehetett számítani a szentendrei Pap-szigeten, és ez sajnos be is igazolódott. Ellenben felbukkant egy eddig ismeretlen zátonyka. 
   

Legutóbbi látogatásunk óta nem sok minden változott a Pap-sziget szebb napokat is látott mellékágában. Víz csak mutatóban maradt benne november 12-én, Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál. A szigetre vezető híd ilyen esetekben értelmét veszti, hiszen szinte bárhol be lehet sétálni a Pap-szigetre, némi lejtő és emelkedő leküzdése után. Sőt még a sár sem nagyon zavar az átkelésben. 


A hídtól északra semmi víz nem található a mellékágban. Némi falevél és növényzet nélküli mélyedések jelzik, hogy ez nem mindig volt így, de a feltöltődési folyamat visszafordíthatatlannak látszik. 


A hídtól délre sekély holtágak jelzik az egykori folyóágat, és egy horgász a bizonyíték rá, hogy kellő mélység és kellő hal is maradhatott, mígnem a Duna úgy nem dönt, hogy visszatér ide. Körülbelül öt méter széles ez a vízfelület, szélein a hódító növényzet itt is feltartóztathatatlannak tűnik. 


Ha tovább követjük a Pap-sziget mellékágat a hídtól délre, egy szakaszon ártéri erdőt találunk sűrű aljnövényzettel, ahol víznek nyoma sem maradt. A vízjátéknak köszönhetően a partjain lévő töltés magassága ilyen időben indokolatlanul magasnak tűnik, komoly erőfeszítésbe kerül a le- és feljutás. Közvetlenül a visszatorkollás felett a stégek pocsolyákba ereszkednek. Talán a talajvíz-beszivárgásnak köszönhetően egy vékonyka ér igyekszik a Duna felé, melyet az iszaphátak tavacskává duzzasztottak. 


Ez az erecske eljut a Dunáig, ahol a part még emlékeztet valamelyest egy (szárazra került) mellékág torkolatához. Itt az átkelés nehézkes az átnedvesedett iszap és agyag miatt. Szemmel láthatóan ha a Duna vize emelkedik, akkor innen alulról önti el újra a mellékágat. Persze ahhoz, hogy ezt megállapíthassuk el kell sétálni a Pap-sziget északi csúcsáig. Ha a parton tesszük meg ezt az utat szembeötlő, hogy a viszonylag meredek sziget-oldal miatt keskenyebb sávról vonult vissza a folyó mint az várható lett volna. 


Néhány horgászon kívül nem sok érdekesség bukkant fel a parton. Beljebb van egy szép sétány padokkal, melynek lábain már kúszik fel az üledék és egyre rövidebb lábúak tudnak csak ülni rajtuk. Már majdnem a Pap-sziget északi csúcsánál azonban felbukkant egy fehér hátú (nem bálna) kavicszátony. Éppen a zöld bója túloldalán, közel a Szentendrei-szigethez. Remélem a földrajzban is van olyan, hogy aki elsőként talál meg egy felszínformát az nevezheti el, ezért gyorsan nevezzük is el Zöld bója-zátonynak. A távolból úgy tűnt alig pár tíz centi a magassága, ha esetleg ember már járt rajta, kérjük jelezze! 


Nem igazán szigetcsúcs látható a fenti képen, pedig annak kéne lennie. Egy kis nyílás az ártéri erdőn, némi mélyedés a parton; ez lenne a Pap-sziget mellékágának betorkollása. Pedig az egykori meder nyomai megvannak, egykori szélessége is érzékelhető még, és ha esetleg a környéken lakók nem hordanák bele az avart akár így is maradhatna. Ezt a pár méteres szakaszt kellene kellően kimélyíteni ahhoz, hogy a Pap-sziget megmaradhasson. Beljebb a fák között elkezd lejteni és szélesedni a meder, bár ez felülről sem túl látványos, hiszen a felette összeboruló faágak teljesen eltakarják. Valamivel távolabb, a híd felé visszatérve látványosabban kiszélesedik a mellékág medre, talán azért is érzékelhető a változás, mert itt már csak az egyik parton állnak fák. 


Összegzésként két jó hír a végére: akad még némi víz a mellékágban és vannak jelei annak, hogy a Pap-sziget néhanapján valódi szigetként viselkedik. Ellenben rossz hír: egyelőre. A Pap-sziget valószínűleg egy emberöltő alatt meg fog szűnni. De Szentendrénél a szigetképződés nem állt meg, és ha nem következik be valami drasztikus változás a Duna vízgyűjtőjén hamarosan a Zöld bója-zátonyból is sziget cseperedhet. Mire a Pap-sziget eltűnik.

2016. január 1., péntek

Elsüllyedt és felbukkant szigetek, új dunai állam - Ez történt a Dunai Szigeteken 2015-ben


Hetedik évébe lépett a Dunai Szigetek blog, és talán az érettség jele, hogy évről évre egyre kevesebb vele a munkám. Ennek jeleit az olvasók is tapasztalhatják, hiszen idén különösen sok bejegyzés született mások tollából, mások képei alapján és mások visszaemlékezéseiből. A közreműködők listája egyre hosszabbra nyúlik és ez így is van rendjén. Idén találtunk új szigeteket, előástunk régieket, strandoltunk, láthattuk egy új dunai "állam" születését egy geopolitikai vákuumban és bejártunk újabb szigeteket is (még mindig van hátra rengeteg). És végül kiderül melyik sziget lett idén az év dunai szigete.


Idén sikerült szinten tartani a bejegyzések számát, az évi 64 bejegyzés még mindig valamivel jobb, mint a heti egy cikk. Ez mindenképpen jó, hiszen a blogra szánt idő jelentősen csökkent. 2016-ban várhatóan tovább fognak ritkulni a nagyobb lélegzetvételű, könyvtározást és utánajárást megkövetelő írások. A külföldi nyelvű társoldal, a Donauinseln blog még mindig létezik, idén kilenc fordítás készült el és három még függőben van. Tovább bővült a térképtár és még mindig érkeznek a Nepomuki Szent János szobrok!


A 2015-ös év az extrém alacsony vízállásról szólt a blogon. Az év második felében gyakorlatilag csak erről születtek bejegyzések. A kisvízi barangolásokat megörökítő "Partra vetett szigetek " sorozatnak még koránt sincs vége, ennek kapcsán idén is sok szigetet jártunk be: Rácalmási-, Szalki-, Úrréti-, Háros-, Tenke-, Tündér-, Luppa-, Hatos-, Pap-, Óbudai-, Égető-, Dabi-, Dömsödi Felső-, Törpe-, Helemba-, Torda-sziget, Továbbá három jelentős zátonyt; az Ínség-sziklát, a Szobi- és Helembai-zátonyt. Idén is láttunk hódokat és dunavirágokat. Ezek mellett talán a legnagyobb siker az Ada Kaleh szigetről szóló Index videó összehozása volt, valamint az idén hónapok óta kinn lévő Ínség-szikla magasságának meghatározása. 


2015-ben 163756 oldallátogatást regisztráltunk, naponta átlagosan 449 olvasónk volt, összesen 101 országból. Idén ezek voltak a legnépszerűbb bejegyzések (zárójelben az oldalletöltések számával):

  1. Az év dunai szigete - 2015 (8363) 
  2. Ilyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa! (5257)
  3. Ada Kaleh haláltusája (4959) 
  4. Jéghegyeket épített az évszázad leghidegebb tele Felsőgödön (4802)
  5. Milyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa? (3451)
  6. Hol a határ Szerbia és Horvátország között? (3387)
  7. Alacsony vízállás a Dunán - 2015 (1994)
  8. Hajók a Dunán - Ismeretlen dunai tájak a Fortepan legújabb sorozatán (1884)
  9. Sivatag a fellegvár tövében (1880)
  10. Ingyenes vízum a dunai szigetekre (1863)



2013 után idén az árvízzel szemben az alacsony vízállás volt a legfőbb téma, bejegyzéseink, főképp az év vége felé már csak erről szóltak. 2015-ben ezek voltak a legfontosabb cikkeink:

  1. Ilyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa!
  2. Ada Kaleh haláltusája
  3. Elsüllyedt a gyerekkorom, és vele egy egész sziget...
  4. 46081
  5. Kiszámoltuk az Égető-sziget küszöbszintjét!
  6. Haldokló gyümölcsösök szigete Rácalmáson
  7. Elkotort kolostor
  8. Paks hozta felszínre
  9. Alacsony vízállás a Dunán - 2015
  10. Úrréti-szigetek

Hagyományosan októberben indult az "Év Dunai Szigete" szavazás, mely idén a Dunakanyar háziversenyévé alakult. Liberland, az új dunai "állam" nem sok hazai szavazót mozgatott meg, annak ellenére, hogy kétségkívül ez a dunai sziget uralta világszerte a médiát. A váci Kompkötő-sziget, az esztergomi Helemba-sziget után 2015-ben szoros versenyben a Kismarosi-sziget nyerte a szavazást. Íme a végeredmény: 1. Kismarosi-sziget, 2. Zebegényi-sziget, 3. Gornja Siga (Liberland). 


Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki idén is segítette a munkámat. Szerencsére felsorolni is sok mindenkit: Schell Gergely, Bereczky Bence, Becz Miklós, Szokolics György, Zubreczki Dávid, Dobó Géza, Farkas László, Potyó Imre, Adele Kehl, Rákos Péter és a Külker evezősei, Mészáros János, Pack Roland, Szabó L Róbert, Alexandru Cristian Beșliu, Korb Hajni, Doutlik József. Köszönet az Indexnek és az Urbanista blognak a megjelenési lehetőségért!
És köszönet a pillanatnyilag 2629 lelkes facebook közösségnek (882 fős növekedés tavaly óta!), ez már egy komolyabb település lenne! Köszönet azoknak is, akik bármit kértek tőlem, örültem, hogy segíthettem!

Találkozunk jövőre is!

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!

Szávoszt-Vass Dániel
Alsógöd
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...