2017. március 7., kedd

Időgéppel a Martuskára


A Szentendrei-sziget területe az elmúlt évszázadban jelentősen megövekedett. Északi részén, Kisoroszitól egészen a váci Kompkötő-sziget északi csúcsáig egy olyan hatalmas árteret találunk, ahol három sziget kapcsolódott a parthoz. Ezen az 5,5 kilométeres Duna-szakaszon a legidősebb és elsőként eltűnt sziget a Martuska volt. Eltűnésének időpontja egészen ezidáig ismeretlen volt... 


Ma már sem a Szentendrei-sziget, sem pedig a Duna felől közelítve nem ismerhetünk rá az egykori szigetre. Itt, a szentgyörgyi "hegyek" tövében nem szűkült olyannyira a meder, mint Kisoroszi felé, ahol 300 méternél is szélesebb ártéri erdő nőtt fel a zátonyos Dunában. Mindössze a Martuska-sziget mellékága iszapolódott fel fokozatosan az éve során. Sok más dunai szigettel ellentétben ez itt természetes folyamat volt.


A Martuska-sziget legmagasabb térszíne szabálytalan formájú kaszáló rét. Úgy néz ki, mint egy rendszeresen nyírt füvű park, ahol vízitúrázóként az ember szívesen felverné a sátrát és töltené az éjszakát. A Duna túloldalán remek kilátás nyílik a verőcei Fehér-hegyre. Ez a terület ma is ártér, az árvízvédelmi töltés, mely a Szentendrei-sziget vízbázisát is védi beljebb, a régi partvonal mentén húzódik. Félig meddig tehát megmaradt a Duna birodalmának. 


Mellékágának alsó szakasza még felismerhető, egy teknő alakú mélyedésben fűzek és sűrű nádas jelzi a vizesebb részeket. A teknő egyik végét a szigetre vezető út töltése zárja le, a másikat pedig a Duna hordalékán nőtt ártéri erdő. A töltésúttól nyugatra már sűrűsödik az erdő és a mellékág nyomvonala sem ismerhető fel. Ez az erdő a Martuska nyugati csúcsán képződött zátonyon növekedett fel. Ahhoz, hogy a sziget történetét rekonstruálni tudjuk a térképek és légifelvételek segítségét kell kérnünk.

Martuska-sziget 2010, Googleearth

Napjainkban, mint láttuk, a szigetet nagyon nehéz felfedezni. Ha csak a googleearth állna rendelkezésünkre ez nem is sikerülne. A turistatérképek már több kapaszkodót nyújtanak, ezeken legalább — mint az elnéptelenedett falvak esetében — dűlőnévként fennmaradhatott a Martuska földrajzi név. Menjünk vissza 55 évet az időben, és nézzük hogyan nézett ki akkoriban a "sziget".

Martuska-sziget 1955.

A Hadtörténeti Térképtár 1955-ös légifelvételén sem bukkan még fel a Martuska. A Duna ekkoriban még fátlan arcát mutatta errefelé is. Alig két tucat fát lehet kivenni a szigeten. De így csupaszon a mellékág mintha jobban kivehető lenne, és kezd felsejleni a sziget régi orsó alakú körvonala is. 
A váci-ágban sok szigetet kapcsoltak a parthoz a két világháború között, például a szomszédos Verőcei- és a Kőgeszteri-szigetet. Elképzelhető, hogy ekkoriban még megvolt a Martuska?

Tanya-sziget, 1930.

Sajnos nem. Az angyalos vízisport térkép még a nevét is elfelejtette, azaz átnevezte Tanya-szigetnek. Mivel a kis fekete négyzet épületet jelöl, akár érthető is lehet ez a névadás. A mellékág még megvan, nedves vízi növényzetet jelöltek rajta. Nyugati szakasza még itt is felismerhetetlen. Talán a körökkel jelölt fák megmutatnak még valamit a sziget alakjából. Úgy néz ki még tovább kell visszautaznunk az időben, hogy a valódi szigetre rábukkanhassunk. 

Martuska-sziget, 1856

Következő állomásunk 1856, ahol a térképen a korabeli hajózási viszonyokkal is meg lehet ismerkedni. A térképészek hosszú zátonyt ábrázolnak a sziget nyugati csúcsátol felfelé, de igen, megvan végre a sziget! Parthoz van már kapcsolva ugyan, élő vizű mellékág nélkül, de felismerhető. Ott van szemben a már ugyancsak eltűnt, éppen Vác és Verőce közigazgatási határán átnyúló Határ-szigettel együtt. Ha még jobban visszamegyünk az időben hamarosan már a mellékágnak is fel kell bukkannia. A finomhangolás miatt most csak 14 évet teszünk meg.

Martuska-sziget, 1842

A II. katonai felmérés szelvényén, 1842-ben végre felbukkan a Martuska, teljes életnagyságban. Nem von le sokat az örömünkből az sem, hogy név nélkül szerepel. Keskeny, 20-30 méter széles mellékága körülöleli a part felől a már ekkor is meglévő zátonyt is. Hosszúsága 800, legnagyobb szélessége 90 méter. Balra tőle ott látjuk a régi vármegyehatárt, amely elválasztja a nógrádi Kisoroszit a "pesti" Tahitótfalutól. Ha fénykorában is látni szeretnénk Martuskát egészen a honi térképezés óvodáskoráig kell visszamennünk. 

Insula Martuska 1770.

Tahitótfalu, pontosabban Szentgyörgy legészakibb szegletében így festett Insula Martuska, a róla készült legkorábbi térképen. Ekkoriban 550 méter hosszú és 90 méter széles volt, egy hasonló szélességű folyóág választotta el a Szentendrei-szigettől. Feltételezhető tehát, hogy a sziget már jóval korábban is létezett, a térképészek már öreg korában ábrázolták először, majd dokumentálták az 1840-es évekre tehető eltűnését. 

Számos szomszédjával szemben neki még megadatott a természetes elmúlás... 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...