2017. május 24., szerda

Koppánymonostor oroszlánja


Komárom város Koppánymonostor városrészében áll egy magányos kőoroszlán a Horgász közben. Nem egy kapun trónoló gipszoroszlánról van szó — bár ez is csupán másolat — hanem egy Duna-menti monostor egyetlen fennmaradt emlékéről. 


A Dunai Szigetek blog kitüntetett figyelmet szentel a Duna mentén található monostoroknak. A Komárom egykorvolt szőlőhegyén álló bencés monostor is ebbe a folyómenti füzérbe illeszkedik, bár egy fontos szempontból kilóg a sorból. Egyrészt nyomtalanul eltűnt, másrészt nem az ártérre épült, így nem a Duna és a törökök miatt néptelenedett el, hanem "csak" a törökök miatt.

Kolostordomb

Az oroszlántól nem messze, a Duna felé vezető Horgász köz és az Aranyember utca sarkán álló két emeletes vízmű épület magas dombon áll. Régészek szerint itt, a Duna fölé magasodó dombon épült fel 1222 előtt a Boldogságos Szűz Mária nevét viselő monostora. A alapítás pontos éve nem ismeretes, a Koppány (Katpán)-nemzetség az Aranybulla évében már egészen biztosan befejezte családi monostorának építését. 1233-1268 között a komáromi várhoz tartozott. I. (Nagy) Lajos kir. innen keltezte 1365. I. 30-i levelét. 1402-ben pápai engedéllyel egy diósgyőri pálos kérte fölvételét az apátságba. 1411-ben apátja elismerte a pannonhalmi apátot felettesének. 1508-ban a bencés apátságok vizitációja során az apáton kívül mindössze két szerzetes lakta, akik Pannonhalmán tettek fogadalmat. 1541-ben már elhagyatott és omlásnak indult, szerzetesei valószínűleg a törökök első bécsi hadjáratai után elszéledtek. 1537. Baranyay Mátyás tatai várparancsnok kezdte használni, 1540. azonban I. Ferdinánd visszaadatta a pannonhalmi főapátnak. 1581. ez zálogba adta az apátság javait, hogy kijavíthassa a pannonhalmi várat és a leégett monostort. Pár év múlva már, mint hajdan, ismét a komáromi várhoz csatolták s a Zichyek kapták. Ezen viszontagságos évek alatt tűnhetett el a monostor, köveit talán a komáromi várban kell keresnünk. 


A köveket nem volt nehéz elszállítani, csak a folyó által alámosott magaspart tövébe kellett ledobálni, majd a Monostori-sziget keleti csúcsánál bárkára pakolni. A bontás tökéletes volt, az épület egykori kiterjedéséről semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre, a szóbeszéd szerint 1770-ben még látták romjait. Ma már csak akkor láthatnánk ezeket a romokat, ha a vízmű dombját egy rövid időre birtokba vehetnék a régészek. 

Az oroszlán eredetije a komáromi Klapka Múzeumban található.


Ajánlott és felhasznált irodalom: 

http://lexikon.katolikus.hu/K/Kopp%C3%A1nymonostor.html
http://mek.oszk.hu/09800/09830/09830.pdf

2017. május 17., szerda

Hogyan mondják szlovákul, hogy Csallóköz?


1910-ben a Csallóköz szlovák nyelvű lakossága körülbelül 1200 főt tett ki, akik közül 770 tót Komárom városában élt. Ez a teljes lakosságnak kevesebb mint az 1 %-a volt. A Csallóközi települések, földek, erdők, vizek nem rendelkeztek szlovák névvel, ha használták is ezeket a neveket a közbeszédben, az a magyar kifejezések átírása volt. Így volt ezzel a Csallóköz név is, melyet évszázadokon keresztül Čalokez formában használtak. 1919 után sok minden megváltozott, de mintha az új állam alaposan zavarban lett volna Duna legnagyobb szigetének elnevezésével. 1958 és 1993 között a szigetnek például nem is volt hivatalos neve!

Veľký Žitný ostrov

Püspöki Nagy Péter "A Csallóköz neveiről" c. könyve alapján tekintjük át, hogyan került használatba és egyúttal a térképekre négy különféle változat, majd tűnt el 30 évre. 

Szláv nyelven először 1544-ben egy Nagyszombat városában keltezett Morvaországba címzett levélben találkozunk a Csallóközzel Ssuthy és v Ssutach (többes szám) formában. Feltehetően egy németül jól beszélő ember írhatta ezt a cseh-morva nyelvű levelet, a névből ugyanis visszaköszön a német nyelvben használatos Große und Kleine Schüttinsel kifejezés. Előbbi a Csallóközt, utóbbi a Szigetközt fedi, a kettő együtt die Schütten formában szerepelt. A Ssuthy tehát feltehetően szórvány nyelvemlék, melyet egy szlávul és németül egyaránt beszélő ember alkotott levélírás közben a német elnevezés szlávosításával.

Ostrov

A Csallóköznek volt egy másik, a köznyelv által rendszeresített elnevezése, ami egyszerűen a magyar változat átírása volt: Čalokez. Püspöki Nagy Péter könyvében csak feltételezés olvasható arról, hogy 1544-ben miért a Ssuty, 1826-ban, Bernolák Antal "A' Magyar Országi leg gyakorlatosabb Tót, Cseh, Deák, Német és Magyar nyelveknek közönséges Szótárjában" miért a Čalokez változat szerepel 14 szófaji alakban. Véleménye szerint a magyar Csallóköz a XVI-XVII. században betelepülő szlovén és horvát menekültek közvetítésével jutott el a szlovák nyelvbe. Ezek a szlovén és horvát betelepülők a magyarok által lakott vidéken magyarrá, a tótók által lakott vidéken tótokká asszimilálódtak. Ez az elmélet megmagyarázná, miért nem ismerték 1544-ben a Čalokez alakot, de történetileg és nyelvészetileg még bizonyításra szorul. Mindenesetre egyetlen hivatalos térképen sem szerepelt feliratként. A Čalokez alak kialakulásának a legegyszerűbb magyarázata a szlovák-magyar interakció, a szlovákok átvették a magyar formát és a saját nyelvükre alakították. Feltehetően ezért sem maradhatott használatban 1919 után.

Veľký ostrov Žitný 1935 (forrás)

Jelenleg Európa legnagyobb szárazföldi szigetének, a Csallóköznek hivatalos szlovák elnevezése a (Veľký) Žitný ostrov. Jelentése Rozs- vagy Gabona-sziget. Azt gondolhatnánk, hogy ez a németre hajazó kifejezés az 1919-es megszállás utáni kapkodó névszlovákosítási hullámban keletkezett, de ez csak félig igaz, a kifejezés már jóval előbb felbukkant, viszont tudatos szláv névalkotás eredménye. 

1919. január 5-én került nyomdába egy Komárom környékét ábrázoló 1:200000 méretarányú, majd 1919. július 9-én egy Bécstől Budapestig terjedő 1:750000 léptékű áttekintő térkép, ahol elsőként szerepelt hivatalosan a (Veľký) Žitný ostrov felirat. A csehszlovák feliratokkal ellátott osztrák katonai térképek létfontosságúak voltak, ahhoz, hogy a béketárgyaláson beterjesztett csehszlovák igények jogosságát visszavetítsék a múltba. Ennek egyik első lépése volt a magyar földrajzi nevek szlávosítása. 

Ez a munka azonban nem 1918 őszén indult, hanem már harminc éve folyt. 

1887-ben kezdődött meg Prágában egy, a mi Révai lexikonunkhoz hasonló kiadvány szerkesztési munkálata. A prágai Ottó könyvkiadó vállalatról elnevezett lexikon, az Ottův slovník naučný (másképp: Ottova encyklopedie) 1907-ben XXVI. kötetében szereplő Magyarország (Uhry) szócikk térképmellékletén bukkan fel először a mesterségesen megalkotott Žitný ostrov a Csallóköz helyett. Írásban azonban már korábban felbukkan ugyanebben a lexikonban. Az 1892-ben, megjelent V. kötetben a Csallóköz szócikkben szerepel egy hivatkozás: (lásd Žitný ostrov), miszerint 1892-ben már tudták, hogy a jóval később megjelenő XXVII. kötetben majd vissza fognak térni rá. De ugyanez a zárójeles utalás szerepel a VIII. kötetben, a Duna szócikken belül, amikor a Csallóköz kerül szóba. A hivatkozott szócikk az 1907 után kiadott XXVII. kötetben kapott önálló megjelenést. Érdekes módon más korabeli kiadványban egyáltalán nem fordul elő a Žitný ostrov alak. Nagyon úgy tűnik, hogy hiába volt az Ottův a legnagyobb és legátfogóbb cseh enciklopédia, a kifejezés nem ment át a köztudatba. 

1903-ban (az 1919-es térképeket átíró) cseh Niederle professzor "A magyarországi szlovákok néprajzi térképe..." c. műben már szlovákul feltüntetett magyar településnevek mellett is a Čalokez alakot használja. Tehát a Žitný ostrov földrajzi név valamikor 1887 táján születhetett Prágában, a lexikont szerkesztő bizottság szócikkeinek listáját összeállító ülésén. 


Az új cshszlovák földrajzi név nehezen ment át a köztudatba, 1928-ig csehszlovák kiadványokban még előfordult a Čalokez, párhuzamosan a Žitný ostrov, ill. 1921-től a "sima" Ostrov formával. Utóbbit inkább a (titkos) katonai, előbbit a polgári térképezés használta. De az is előfordult, hogy a tájegység nevét nemes egyszerűséggel lehagyták. Ez a következetlen (tanácstalan?) állapot egészen 1958-ig fennmaradt, amikor is a frissen megalakult csehszlovák Névtudományi Bizottság egyszerűen törölte az összes verziót, így a Csallóköz hivatalosan is hivatalos név nélkül maradt. 

Dunamenti-alföld (forrás)

Ez a döntés talán a Kis-Duna egyre csökkenő vízhozamával is összefüggésben lehet, ahogy a Csallóköz egyre kevésbé tűnt dunai szigetnek. Pótmegoldásként eleinte a Dunamenti-alföld, szlovákul a Podunajská nížina került rá a térképekre, de mivel az Alföld is túl magyaros kifejezésnek tűnhetett 1977-től divatba jött a Podunajská rovina forma, azaz Dunamenti-síkság. Előfordult, hogy az "Ostrov" szót odabiggyeszették magyarázatként ezek végére, de 1982 után ez a megoldás végleg eltűnt. 

Dunamenti-síkság

A rendszerváltás, ill. Szlovákia függetlenedése megoldotta a tájnév problémáját, ismét a (Veľký) Žitný ostrov alak vált hivatalossá. Annak ellenére, hogy még Szlovákiában is sokan vannak, akik szerint ez a névadás erőltetett, ráadásul túlságosan hasonlít az öntvénysziget jelentésű egykori német alakhoz, a Schüttinselhez. Mindez természetesen nem hozhatja vissza a túlságosan magyar Čalokez tájnevet. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz neveiről
  • http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/kulhoni_magyarsag/2009/A_csallokoz_sziveben/pages/013_csallokoz_nev_nyomaban.htm

2017. május 14., vasárnap

A Dunai Kavicsok fotópályázat nyertesei


Sorozatban az 5. Dunai Szigetek fotópályázat zárult. Idén a dunai kavicsok, kövek, ártéri mintázatok volt a téma, melyet két dolog is nehezített. A pályázat ideje alatt a magas vízállás sem kedvezett a fényképezésnek, és ilyen témában odahaza is viszonylag kevés képet lehetett előkeresni a régiek közül. Talán ezért lehetett az, hogy csökkent a mezőny tavalyhoz képest; harmincegy pályázó ötvenhat képe érkezett be a rendelkezésre álló öt hét alatt. Szerencsére mindez nem ment a minőség rovására.

Németország zúgós szakaszaitól kezdve a szélesebb magyar Dunáig érkeztek be képek, kövekről, kavicsokról, homokfodrokról és sziklákról. 

2017-ben fejenként 1,8 képet küldtek be a pályázaton résztvevők, ez némiképp magasabb, mint a tavalyi 1,67. Idén is előfordult, hogy akinek több jó képe volt, azok között megoszlott a többiek szavazata, míg aki egy jól eltalált képet küldött be jobban szerepelt a végelszámolásnál. 

Idén sikerült sokkal változatosabb nyereményeket biztosítani a négy helyezett számára. A kiírásban meghirdetett nyeremények mellett az élet és Tudomány magazin felajánlotta az első helyezett kép számára egy teljes oldalas megjelenés lehetőséget, valamint a pályázók, érdelődők részt vehetnek egy váci sárkányhajózáson a Dunán. 

Nem is szaporítanám tovább a szót, nézzük az idei nyerteseket!

8. Nagy Katalin: Kacsakő
A közönségdíjat Nagy Katalin nyerte (idén is), bár nem olyan toronymagasan mint tavaly. A facebook oldalunkon bezsebelt 28 megosztás és a 22 like összesen 106 pontot ért. Gratulálunk a képhez és a nyereményhez, amely egy nagyon jól megírt dunás mű lesz; Nick Thorpe: A Duna – Utazás s Fekete-tengertől a Fekete-erdőig c. könyve.

Immár hagyomány nálunk, hogy a díjazottakat azok választhatják ki, akik veszik a fáradságot és lementek a Duna-partra fotózni. Három képre lehetett szavazni, az első hely 4, a második 2, a harmadik 1 pontot ért. Itt már nem számított kinek hány ismerőse van a facebookon, csakis a kép minősége, témája és a jól eltalált cím. A szavazási hajlandóság a többszörös értesítés ellenére is alig haladta meg a 77%-ot (24/31). Talán ha mindenki szavaz másképpen alakul a sorrend, de ezen már kár keseregni, lássuk ki szerezte meg (az utolsó pillanatban) a harmadik helyezést!

1. Krekács Károly: Homokszirmok

Idén Krekács Károly szerves anyaggal megfestett homokmintát ábrázoló képe nyerte el a harmadik díjat, három első egy második és egy harmadik helyen leadott szavazattal (3*4+2+1=15 pont). Nyereménye a Dunáról és Magyarországról valaha írt legszebb könyv: Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt.

9. Fonai László: Kék óra a Dunakanyarban

A második helyezett képet Fonai László küldte be, sejtelmes kék köveit öten találták a legszebbnek, emelett egy második és egy harmadik helyezéssel összesen 23 pontot kapott (5*4+2+1). Nyereménye 1 db fél éves Élet és Tudomány előfizetés és a magazin régebbi példányai.

4. Martin Kápostáš: Tavaszi Burda hegység 

Első helyezést ért el Káposztás Marci Szlovákiából, akit már ismerhetnek a Dunai Szigetek blog olvasói korábbról. Egyetlen beküldött képén a dunai kavicsok majdhogynem a szlovákiai Helembai-hegységig (más néven: Kovácspataki-hegyek, szlovákul: Burda) nyúlnak a kristálytiszta víz alatt. Képét hatan találták a legjobbnak, emellett két második és egy harmadik helyet kapott pályázóinktól (6*4+2*2+1=29 pont). Nyereménye 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, és a magazin régebbi példányai és 1 db családi belépőjegy az esztergomi Duna Múzeumba! 

A nyeremények között van két kirándulás, egy váci sárkányhajózás, valamint az általam felajánlott, de a nyertesek által kiválasztott Dunai Szigetre tett látogatás. setleg ez utóbbin meg is ejthetnénk az ünnepélyes díjátadót. 

Gratulálok minden nyertesnek, nagyon örülök a beküldött szép képeknek! Külön kiemelném Kurdi Imre: Kontraszt című képét, Szakadáti Olivér sejtelmes képeit, Kozák Gergő németországi képeit, ahol a Duna Ipoly-szélességben kerülgeti a zúgókat, Fürt Renáta szép emlékeket ébresztő wachaui hangulatát és Daszkalopulosz Thanaszisz kristálytiszta képeit. 

A nyertesekkel hamarosan felveszem a kapcsolatot!

2017. május 4., csütörtök

Szent Pál Monostoron


Komárom koppánymonostori városrészéről kapta nevét az a négy részből összeolvadt dunai sziget, melyet a folyószabályozás már régen a parthoz kapcsolt, de egy földalatti járaton még mindig kap vizet a mellékága. Erdő által elnyelt töltéseit, folyóágait kutatjuk fel az első tavaszi szigetlátogatásunkon!


Koppánymonostorra visz városi busz, de sétálva sincs messze a komáromi vasútállomástól. Útközben még a híres Monostori erődöt is útba ejthetjük, melyről nem árulunk el nagy titkot, hogy a sziget nevéhez is van némi köze. Eredetileg a koppánymonostori szigetek legnagyobb tagját Szent Pál-szigetnek nevezték, a Monostori-sziget egy kisebb zátony volt előbbitől keletre. A két kisebb sziget nevére egyelőre nem bukkantam rá.


Az eredeti Monostori-szigethez a Horgász köz vezet Koppánymonostor főutcájáról, a Koppányvezér útról. A parton meredek lejtőn jutunk le a mellékághoz, a Monostori-Dunához, melyben nagy meglepetésre (részben bosszúságra) áramlott a víz. Bosszúság annyiban volt, hogy gumicsizma híján mezítláb kellett átlábalni rajta. Komáromnál ekkor, 2017 április 24-én délelőtt 190 cm-t jelzett a vízmérce. Szerencsére csak vádliig ért a nem is olyan hideg víz. Később persze kiderült, hogy egy helyen át lehetett volna kelni száraz lábbal, de ezt csak egy arra kerékpározó, szintén vizes lábú hölgy árulta el. 


A szigetet elsősorban a vakondtúrás-alakú formakincs jellemzi, különböző méretekben. A Monostori-sziget teljes egészében ártéri erdő által borított felszínén — ellentétben a Szent Páléval — felülről rejtve maradnak a parti szűrésű kutak kúpjai. Annak ellenére, hogy közvetlenül a parton állnak, róluk nem látszik a Duna a sűrű növényzet miatt. Ezen a szakaszon a partot kőtömbök borítják és védik azt az elmosódás ellen. Apró szemű kavicsnál kisebb üledék itt nem is marad meg, az áramlás 0,5 cm átmérős szemcseméret alatt mindent magával sodor.


A kirándulás célja egyrészt az volt, hogy a négy sziget eltűnt partjait, mellékágainak maradványait jelenlegi állapotukat feltárjuk. Ennek általános módszere a susnyásban való eltévedés itt is megvolt, de szerencsére a kis távolságok miatt az ember előbb-utóbb belebotlik abba amit keres. Szó szerint, ugyanis az elhagyott medrek remek bokatörő uszadékfa-gyűjtő területek. Könnyű őket felismerni az aljnövényzet hiányáról. Így áprilisban azonban zöldellt néhány sárga nőszirom és nyári tőzike (Leucojum aestivum) a szürkésbarnára száradt avarban. A háttérben pedig az ártéri ligeterdőkre jellemző liánok mintáznak őslényhát-szerű alakzatokat. 


A védett nyári tőzikével együtt virágzott a szép nevű és ugyancsak védett ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis). 



És lehetett találkozni a káposztafélék családjába tartozó kakukktormával is (Cardamineae).


A legalacsonyabb térszínen található alacsony ártéri növényzet főként a Monostori és a Szent Pál sziget között feliszapolódott mellékágakhoz kapcsolódik, valamint a szűkülő Monostori-Duna partján húzódik változó szélességben. Ennél magasabb térszín az egykori szigetek felszíne, keleten főként erdő, nyugaton kaszálórét borítja. A legmagasabb terület a sziget nyugati csúcsán található, itt már a keményfás ligeterdőhöz tartozó szilfák is megjelennek. A felszín nem egyenletes, régebbi folyóhátak és közéjük ékelődött mélyebb tálszerű mélyedések váltakoznak párhuzamosan a folyásiránnyal. 


Egy ilyen régi meder húzódott a Szent Pál sziget és hosszú, névtelen déli szomszédja között. Ebben a mederben csak a legmélyebb sárdagonyákban csillogott némi víz. Valószínűbb, hogy esővíz gyűlt össze és nem a Duna visszahúzódása után maradt helyben. Ez a lapos meder egyetlen helyen törik meg, egy régi zárás maradványánál, ahol még valamikor a XIX. század végén ezt a kisebb ágat elrekesztették (lásd alábbi kép). 


Ha elhagyjuk ezt a medret és átsétálunk a főág partjára lábaink alatt szinte eltűnik a part. Ott, ahol a kaszálórét kezdődik egy ötven méteres szakaszon felbukkan a sziget öntéstalajból álló szerkezete, a Duna ugyanis jócskán belemart itt a partba. Az erózió egy öbölszerű mélyedést alakított ki a laza üledékben. A folyamat itt akadálytalan, az első védővonalat alkotó fák és gyökereik már valahol messze, az alsóbb szakaszon járhatnak. 


Az egykori Szent Pál sziget közepe kaszáló, így remek kilátás nyílik a parti szűrésű kutakra. Ezek a távolból könnyedén összekeverhetők a mindenfelé előforduló vakondtúrásokkal. Csak éppen kevesebben vannak, összesen nyolcan. Mindenesetre jobb kilátás esik rájuk, mint a monostoriakra az erdőben. 


A Szent Pál sziget nyugati végén épült meg az a hosszú lezárás, mely két mellékágat is felszámolt. Volt itt ugyanis egy kisebb sziget, ezt most is Y alakban fogja közre a két holtág. Ezen a széles, útnak is beillő záráson találkozhatunk az alábbi kővel. Én tudom mi ez, kíváncsi lennék, vajon az olvasók közül valaki ráismer-e. Felirata: V O 80. És nincs köze a rómaiakhoz...


Az Y alakú mellékág közül az északabbi néha kap friss vizet a főágból, egy csővezetéknek köszönhetően. Ha azonban a vízállás egy adott szint alá csökken, az utánpótlás megszűnik. Ennek pontos mértékét nem lehetett megállapítani, mert a cső teljes egészében víz alatt volt, csak a gyűlő uszadék jelezte az átfolyást a főági oldalon. Ha az aznapi Komáromnál mért 190 cm-t vesszük kiindulási alapnak talán 80-90 centiméternél szűnhet meg a beáramlás. 


Az átfolyó víz hatalmas sóderdombot alkotva, örvények közepette bukkan fel a Monostori-Duna medrében. A beáramló hordalék sajnos itt marad, a kis esés és a kis vízhozam már nem tudja tovább szállítani az alsó torkolathoz. Így hát a vízutánpótlás némileg még hozzá is járul a mellékág feliszapolódásához. 


Szerencsére ennek még nincsen látványos jele, egyetlen kivételtől eltekintve. A Monostori-Duna középső szakaszán képződött egy zátony, ami két részre osztja a víztestet. Mindössze egy keskeny csatorna biztosítja a vízáramlást a beerdősült földnyelv mellett. 


Nem kell túl nagy jóstehetség kijelenteni, hogy rendszeres kotrás nélkül ez a holtág is halálra van ítélve. Szerencsére még van idő meglátogatni Koppánymonostor városrész szigeteit, magaspartját és az azt bemutató tanösvényt, ami a busz fordulójához közel, a Fenyves és az Erdő utca sarkán egy szépen gondozott parkból indul és követi a magaspartot le az ártérre és a szigetekre. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...