Valentinianus császár a 360-as évek végén hatalmas építkezésbe kezdett a pannoniai ripa (megerődített folyószakasz; nem limes!!) mentén. A rómaiak három és fél évszázados ittlétük alatt hadmérnökeik megismerhették a Duna hidrológiai viszonyait; és ezen ismeretek tudatában építhették fel látótávolságon belül őrtornyaikat, kikötőerődjeiket, melyek a barbár partot tartották szemmel. A legsűrűbb erődláncolat éppen a Dunakanyarban, Esztergom és Szentendre között épült ki. Pontosan követik a Duna folyását, közvetlenül a parton épültek fel. Valószínűleg a Duna, az ember megtelepedése után az első, legteljesebb földrajzi hidrológiai rekonstrukcióját tenné lehetővé, ha megvizsgálnánk az erődromok mai helyzetét a Dunához viszonyítva. Ez elsősorban a régészeti feltárás helyzetén múlik, hiszen napjainkban nem rendelkezünk minden egyes őrtoronyról pontos adatokkal. A Duna vízszintje feletti magasság, folyótól mért távolság, elmosott szakaszok vizsgálata alapján meg lehetne határozni a medermélyülést, partvonalváltozást az elmúlt 1600 évben.
Oldalak
▼
2009. október 20., kedd
Ripa Pannonica
Valentinianus császár a 360-as évek végén hatalmas építkezésbe kezdett a pannoniai ripa (megerődített folyószakasz; nem limes!!) mentén. A rómaiak három és fél évszázados ittlétük alatt hadmérnökeik megismerhették a Duna hidrológiai viszonyait; és ezen ismeretek tudatában építhették fel látótávolságon belül őrtornyaikat, kikötőerődjeiket, melyek a barbár partot tartották szemmel. A legsűrűbb erődláncolat éppen a Dunakanyarban, Esztergom és Szentendre között épült ki. Pontosan követik a Duna folyását, közvetlenül a parton épültek fel. Valószínűleg a Duna, az ember megtelepedése után az első, legteljesebb földrajzi hidrológiai rekonstrukcióját tenné lehetővé, ha megvizsgálnánk az erődromok mai helyzetét a Dunához viszonyítva. Ez elsősorban a régészeti feltárás helyzetén múlik, hiszen napjainkban nem rendelkezünk minden egyes őrtoronyról pontos adatokkal. A Duna vízszintje feletti magasság, folyótól mért távolság, elmosott szakaszok vizsgálata alapján meg lehetne határozni a medermélyülést, partvonalváltozást az elmúlt 1600 évben.
2009. október 7., szerda
Égető-sziget Vác 2009.10.07.
Az Égető-sziget mellékágában a váci vízmérce szerint -2 cm-es
vízállásnál alig néhány tócsa található. A meder legnagyobb része
benövényesedett, néhol már a fás szárúak is megtelepedtek (fűzfélék). A
sziget északi csücske felismerhetetlen, a sziget a dunai oldalról nem
különül el a parttól. A mellékág déli kifolyása még felismerhető, de alig 3 m
széles kitorkollása nem hasonlít már mederhez. A mellékág felső
negyedéhez illesztett gát stabil, nincs megbontva. Alatta az esés miatt a
meder kimosódott, némi nyílt víztükör még látható (3. kép). A mellékág
legmélyebb pontjainál található két ösvény, amit a horgászok alakítottak
ki. Az 1984-es légifotón (5. kép) még szántó látható a napjainkban telepített
nyárfaerdő helyett. Valószínűleg a gödi mellékág is hasonló képet
mutatna, ha a gátat nem bontották volna meg a helyiek. Eróziós jelek
csak a sziget dunai oldalán láthatók, van, hogy a füzes gyökérzete alól
30 cm üledék hiányzik. Az Égető-sziget feltöltődése előrehaladott
állapotban van, az eredeti állapotokat már képtelenség visszaállítani. A
sziget morfológiája sokkal inkább mutat egyensúlyi (feltöltődött) állapotot, mint pl. a
Gödi-szigetnél.