Oldalak

2010. február 28., vasárnap

Régészeti-földrajzi tanulmányút a Szentendrei-szigeten

 

Dunakeszi Szürkő sziget.Az egykori zátonyon nemcsak a növényzet telepedett meg. 
Nyaralók állnak rajta, annak ellenére, hogy az árvizek sokszor teljesen elborítják. Hasonló a másik ágban lévő Luppa-szigetre.
  
Horányi római kikötőerőd egykori belső udvara. A központi épület falai még mintegy 1 m magasak napjainkban is. Sokkal jobb állapotban maradt meg, mint a szemközti, dunakeszi párja, amelyet az 1930-as években beépítettek. Még így, 1600 évvel a pusztulása után is lenyűgöző látvány.
  
Az alapozási szint (korabeli talajszint). Ha minden római létesítmény alapozási szintjét meg tudnánk határozni a Duna mentén, talán az 1600 évvel ezelőtti jellegzetes vízállások is kirajzolódnának. Ehhez persze minden római őrtorony régészeti feltárásának dokumentációját át kellene nézni. És többségük a szentendrei ág mellett található. A vízszínesési adatainkhoz így is fontos adalék lehetne.
  
Másodlagosan beépített faragott kőtömb. A rómaiak a lerombolt erődjeiknek, épületeiknek anyagát gyakran újra felhasználták. Több létesítményben lehet találni beépített sírköveket és egyéb maradványokat.


A horányi gátőrház romja, valószínűleg falaiban találnánk egykori római építőanyagot. Zsitnyán János 1826-os leírásában is szerepel, kövekkel és vesszőfonadékkal erősítették meg a jeges árvizek ellen.

 
Soproni Sándor szerint itt állhatott a szigetmonostori római őrtorony. 

"... In der Uferböschung, etwa 600 m nördlich vom Flußkilometer 1668, an der Südseite des Fährhauses stehenden Steinkreuz, läßt sich eine römerzeitliche Kulturschicht und Bauschutt beobachten. Aus Mangel an datierenden Funden kann dieser Wachtturm nur mutmaßlich zu den Bauten valentinianischer Zeit gerechnet werden." 
 
Napjainkra - ha itt is állt - már semmi nyoma nem maradt.
  
A Királyvára benövényesedett homokdűnéi. A jégkorszaki Duna-mederből alacsony vízálláskor kifújt homokból épülnek föl ezek a kis halmok. Mivel minden dűlő neve utal a múltjára érdemes lenne jobban körülnézni itt, a Szentendrei-sziget egyik magjának északi lejtőjén. Ez a terület Suránytól északra található.
 

A Királyvára szántóföldje, háttérben a Naszály hegy. Itt a XIV-XV. században település állt, amelyet az itt talált törmelékek bizonyítanak.
 

Az egykori Fegyveresi sziget (középen) és az árvízvédelmi töltés. Az egykori part látható a kép bal szélén. A Duna jelenleg a keleti (jobb) oldalon folyik. A szigetet szabad szemmel nem lehet már fölfedezni.

2010. február 27., szombat

Zebegényi-sziget


Zebegényi sziget 2010.02.27. délután 15.30-kor, áradó Dunánál, 161 cm-es váci, 147 cm-es nagymarosi vízállásnál. A két végén található kavicszátonyok víz alatt vannak, csupán a sziget tömbje - melyet a rajta növő fák rajzolnak körül - emelkednek a Duna fölé.

 
  

2005-ben légifotón.
1926-ban még csak zátony.

2010. február 21., vasárnap

Magyarázat Zsitnyán János § II_355 számú Duna Mappáció során 1826-ban készített térképszelvényéhez tartozó leíráshoz.


1826. augusztus 11.

Ezen a szelvényen Felsőgöd, Sződliget, Csörög egyes részei lehettek felmérve. Ekkor még a Grassalkovich család birtoka volt, de bérlőként a Mayerfyak gazdálkodtak a környéken. Az ő munkásságuknak köszönhetően történtek a lecsapolások, aminek következtében a mocsaras tájon kaszálók keletkeztek. A Kis Turján, Rokázó, Csikázó egykori lápos területek voltak, melynek utolsó maradványa az ún. Piócás volt. Ez a terület az Ilka-major és a vasút közé eshetett. A turján jelentése: mocsaras, vizenyős, ingoványos. A csikázó szó eredhet a csík szóból, ami egy mocsaras állóvízben élő halfaj.

A Csörgi Malom valószínűleg azonos a Sződligeten a Floch birtokon átfolyó Sződrákosi patakra épített malommal. Ez a malom még állt 1948-ban, amikor a patak még 200 méterrel északabbra folyt. A Vármegye Canalissa nagy valószínűséggel az Ilka patak, bár a méreteihez képest kissé túlzó lenne az elnevezés. Gondolhatunk még a Sződrákosi patakra is, hiszen a Csörgi Malomnak sokkal több vízre volt szüksége, mint amit az Ilka patak tudott biztosítani a lecsapolásból. Halastó létesítésére is alkalmasabb az a vízfolyás. Az Ilka patak mellett viszont az a legfontosabb érv, hogy a torkolata természetes kikötőhely, ami nem lehet más, mint a mai gödi Köztársaság út vége, ahol a szeszgyár is állt.

Puszta Kápolna volt a középkori Göd központja, a falu maga a Rákóczi úti focipályán terült el. Temploma és temetője a vasúton túl délkeletre emelkedő dombon állt. A Várdomb mai napig megőrizte nevét. Az Ökör-járás, Göböl-járás a Kincsem teleptől északra elterülő marhalegelők voltak, a göböl szó hízómarhát jelentett.

A váci út (kettes út) alatt az ingoványos már árteret jelöl, részben a mai vízmű területről lehet szó. A fokok olyan pontok voltak, ahol az árvizek a folyóhátak mögé kerültek, és apadáskor ezen a természetes zsilipen visszatérhettek a mederbe. A Kis-fok valahol a mai Ilka zsilip környékén lehetett, a másik fok helye bizonytalan.

A gödi Duna-szakaszon 1826-ban megfigyelt folyamatok sok érdekességgel szolgálhatnak. Zsitnyán szerint a Gödi sziget a part alámosása következtében keletkező hordalékból épült föl. A gödi medertágulat azért jött létre, mert a gázlóban lelassuló vízsebesség hatására a hordalék kiülepedett. Ezt az anyagtömeget a folyó próbálja oldalirányban megkerülni, tehát alámosódnak a partok, omlás is bekövetkezhet a magasparton. Így további hordalék kerül a folyó- mederbe, és ez a folyamat önmagát erősíti. A szigeteken a leírásban nem jeleznek erdőt, csak bokrokat, sőt a Fegyveresi (Nagy) szigeten még mezőgazdasági művelés is folyik, ez vélhetően a szatmári ártéri szilvásokhoz hasonló gyümölcstermesztés.

A szigetek felszínalaktanára utalás, hogy partjuk erősen elmosódik, tehát ebben a korban a Duna pusztította őket, területük csökkent. Ez magyarázható éghajlati okokkal: megnövekedett a Duna vízszállítása csapadékosabb éveknek köszönhetően.

A monostori oldalon lévő mellékág már ebben a korban is erősen föl volt iszapolva, hajóvontatásra ugyan alkalmas lenne a part, de a kellő vízmélység itt nem volt meg. A gödi oldal bokrossága, magassága miatt volt alkalmatlan a hajóvontatásra, egyedül a lehajózás volt akadálytalan a főágban. A térképészek a helyiek elmondása alapján minden szelvényen bejelölték azt a vonalat, ameddig a legnagyobb árvizek elérnek, a szerző erről tesz említést az utolsó sorában.

Magyarázat Zsitnyán János § II_357 számú Duna Mappáció során 1826-ban készített térképszelvényéhez tartozó leíráshoz.


Eredeti szöveget lásd: 2009. november 18.-i bejegyzés.

1826 Július 27.
A leírás szerint ez az elveszett térképlap részben bemutatta a túlsó, jobb partot is. Puszta monostor lehetett a központja a törökdúlás előtti, középkori Sziegtmonostornak, 1826-ban még látszottak a régi házak nyomai.

A monostori oldalon ugyancsak fontos probléma a mozgó homok, melyet elsősorban az állatok taposása következtében felszakadó növényzet okoz. Növényzet híján a szél tudja mozgatni a szabadon álló homokszemcséket, s ez veszélyezteti a közelben lévő jó minőségű szántókat.

A gödi, bal parton a leírás Göd Pusztára szorítkozik, és kibontakozik előttünk a Mayerfy József bérlő áldásos tevékenysége révén felvirágzó gazdaság képe. A nemes úr, nyilván a korszellemmel lépést tartva fejleszti birtokát, szolgálja ezzel a közjót. Egy ilyen fontos cselekedete, hogy erdőt telepítve egyrészt megfogja a homokot mozgató szelet, így Vác és Budapest között járhatóvá teszi a közutat. A homokmozgások a török korban a rideg állattartásnak köszönhetően újultak ki. Gödön e leírás is szól a marhavásárról, ahová az állatokat lábon hajtották. A török korban a hajdúk Debrecen környékéről egészen Dél-Németországig hajtották a marhákat, és ezeken a széles csapásokon nem maradt meg a fű. Így a kitaposott növényzet alól előbukkan a településünkre olyannyira jellemző futóhomok, amit a szél könnyedén elhord.

Mayerfy József rendezett körülményeket teremt Göd Pusztán új épületeket emelve mind embernek, mind állatnak. Elkerített veteményest létesít a Belső Kertben, ami közel volt a birtokközponthoz. Területe a Nemeskéri úttól tartott a vasútig északról és délről pedig a Rómaiak útja és az Alagút út határolta. A Külső kert a mai temető tábla volt. A szérűskert pedig a mai temetőtől mintegy 800 méterre állt, délkeleti irányban. A Mayerfy József 1824-ben bekövetkezett haláláról is tudósít Zsitnyán, és a nemes úr síremlékét az utókorra gondolva megteszi földrajzi alappontnak.

A Duna viszonyairól szólva kitér megint a hajózást nehezítő tényezőkre. A monostori oldalon a „pandal” viszonylag magas partot jelölt, amely alkalmas volt a kikötésre és a vontatásra egyaránt. Azonban a sok zátony miatt a hajózás kisvíz esetén csak lapos fenekű teherszállító bárkákkal, ún. burcsellákkal zajlik. Már 1826 előtt is híresen rossz hajózási viszonyok voltak Gödnél. Az okokat a képlő más térképlapoknál is megemlítette, itt azonban egy új jelzőt is használ, a „bodrogot”, ami örvényes folyót, folyószakaszt jelez.

Külön érdekesség, hogy a gödi viszonyok miatt a hajózás a szentendrei ágban keresett alternatív útvonalat, ahol a Duna vízhozamának csak 1/3-a folyik, mégis jobb útvonal a hajósok számára.

A parti föveny azért volt jó az utakra, mert ez a finom szemcséjű homok nem ragadt mint az agyag, ráadásul elvezette a vizet, és könnyű volt elegyengetni. Meg kell különböztetni a futóhomoktól, annak szemcséi ugyanis sokkal kerekítettebbek, ezért a szél könnyebben mozgatja, mint a durvább, szögletesebb fövenyt.

Az árvizek, ezen belül a jeges árvizek nagyon gyakran pusztították a Szentendrei-szigetet. Ennek okát a kisvízkor a zátonyokon föltorlódott jégtáblákban kell keresni, ezek összefagyva mintegy természetes gátat alkotnak a folyón, és amikor az olvadás miatt emelkedni kezd a vízszint a folyó kilép a medréből, hogy megkerülje ezt a jégdugót. Zsitnyán leírásából kiderül, hogy Szigetmonostor fölött gyakran a váci ág vize jeges árvízkor áttört a szentendrei ágba, és viszont.

Magyarázat Zsitnyán János § II_361 számú Duna Mappáció során 1826-ban készített térképszelvényéhez tartozó leíráshoz.


Zsitnyán János 1826. július 9.-én jegyezte le ezen sorait.

A címben említett Észak-keleti szakasz azt jelentette a térképezésben, hogy a koordináta rendszernek, amelyben a térképezők dolgoztak Budán volt a középpontja, a gellérthegyi Királyi Obszervatóriumban (ma a Citadella áll a helyén). Ebből a középpontból nézve Göd Észak-keleti irányban helyezkedik el.

A térképlap részben a Göd és Dunakeszi között napjainkban még beépítetlen területeket, részben pedig Alsógöd déli részét írja le. A határ akkoriban is ugyanott húzódott; Göd déli házsorai mögött már Dunakeszi kezdődik. A Tetélteni földek a vasúttól keletre eső dombvidék neve, elnevezése a mai napig térképszelvényeken fönnmaradt. 1826-ban is (és ma is) szántó volt, bár nem trágyázták. A Malomárki legelő a vasút és a Duna között terül el, ebben az árokban éri el a Tetétleni dombok között hulló csapadék a Dunát. Göd puszta Gulya-járása, és az Apróhalmok helye bizonytalan, valószínűleg már beépített terület mindkettő. Az apró halmok homokbuckák lehettek, melyek anyagát a Duna mederből fújta ki a szél. Ennek a homoknak a megkötésére telepítették az akác és topolyfa (=nyárfa) ligeteket. Családi legendából tudom, hogy amikor megvettük a Petőfi utcai (XV. utca) telket az 1910-es évek elején még sűrű akácos volt rajta, és néhány nagyobb nyárfa még a II. Világháború után is állt. (Jelenleg az Alsógödi Sportcsarnok mögött áll még néhány nyárfa-matuzsálem).

Göd és Dunakeszi között a magas part híresen sok forrást rejt, erről Szabó József már 1888-ban írt egy tanulmányt ”Göd környéke forrásainak geológiai s hidrográfiai viszonyai” címmel. A Dunapart egykori meredek szakadását napjainkra a háztulajdonosok az érdekes oligocén (34-23 millió évig terjedő kor) agyag kibukkanásokkal együtt lebetonozták. A part meredeksége miatt itt valóban lehetetlen volt a hajók vontatása. A Csurgólapos nevű szurdokszerű völgy Dunakeszin található a Csurgó étterem és a nagy, Duna fölött átívelő villanypózna között. Benne kis, forrásból táplálkozó patak csordogál. A Dobra völgy helye bizonytalan, valószínűleg a Csurgótól északabbra található völgy neve volt. A Határvölgy, mai nevén a Szakács-kert, jelzi, hogy ez a határ Dunakeszi és Göd között. Ez a völgy ugyancsak szurdokszerű, követi a Duna medre alatt húzódó törésvonalak irányát, csakúgy, mint a fent említett völgyek. Áradások ezen a területen nem jelentkeznek a part magasságának köszönhetően.