Kéziratos helyszínrajz az Al-Dunáról, Galambóctól a Vaskapuig

Februárban több helyről is értesítettek, miszerint egy Baján élő, Bács-Bodrog vármegye térképeit gyűjtő mérnök közcélra felajánlja a gyűjteményébe nem illő kéziratos Al-Duna térképeit. Jól esett, hogy ennyien gondoltak rám, ezért a Dunai Szigetek blog nevében én is jelentkeztem a közel 50 darab szelvényért. Végül nem én kaptam meg őket, hanem a hátsó szomszéd, azaz a MTA ÖK Duna-kutató Intézet. Jó kezekben lesz ott, én pedig publikálási engedéllyel megkaptam a szkennelt állományt. Élve ezzel a lehetőséggel megosztom az olvasókkal ezt az egyedülálló folyószabályozási kordokumentumot.

Ez a szinte teljes sorozat szigorú értelemben nem is számít térképnek, hiszen kéziratos mivoltából következve nem tartalmaz sem méretarányt, sem tájolást, sem pedig szempontrendszer alapján összeállított névanyagot. Georeferálni (vetületi rendszerbe illeszteni) is szinte lehetetlen, hiszen az alappontok (hidak, jelzőállomások, várromok, partvonalak) gyakran nem egyeznek meg a korabeli térképeken jelölt - mért - pontokkal. Nevezzük inkább helyszínrajznak. Sajnos sem a rajzoló személyéről, sem pedig a felvételezés időpontjáról nincsen információm. Valamikor az előző századfordulón készülhetett. 

Szerb és román helynevek mellett a rajzoló a fontosabb adatokat, megjegyzéseket német nyelven tüntette fel. Néhány tájékozódó parti pont kivételével a helyszínrajz a Duna-mederre koncentrál, elsődleges célja ezen formák bemutatása, feltehetően a szabályozási munkák áttekintése érdekében készült. Galambóc és Coronini jelzőállomásoktól egészen a romániai Vaskapu-szorosig, az 1972-ben elkészült erőműig ábrázolja az Al-Dunát. A közzétett helyszínrajzok nyugatról keleti irányban követik egymást.

1. Galambóc és a "Germania" sziklapad

Feltehetően Galambóctól nyugatabbra is elkészült ez a helyszínrajz, ezt a folyam illetve az úton jelzett kilométerek alapján lehet megállapítani. Galambócot a vízen a 9., úton a 34. kilométernél jelzi a rajzoló. Könnyen kiszámolható, hogy Galambóctól nyugatra vízen 9 kilométerre Újmoldova, 34 kilométerre pedig Báziás található. Mindkét települést szokás az Al-Duna bejáratának tekinteni. A helyszínrajzon jelölt hajózási útvonalon (szürke szaggatott vonal) és a parton futó úton egyaránt követni tudjuk a távolságokat. A hajózóút kettős értéke Orsovától visszafelé is jelöli a távolságokat.

Utólag, ceruzával valaki feltüntette a ma is használatos folyamkilométer értékeket, mely nagyban könnyíti a tájékozódást.

2. Galambóctól keletre

 
A moldova-szigeti 5 km széles öblözet után a Duna mintegy 8 kilométeren keresztül viszonylag összeszűkül, a Baross-tábla (1036,3 fkm) környékén mindössze 250 méter széles és 35 méter mély.

3. Sztenka- sziget és hajózócsatorna (előző szelvény hiányzik)

Galambócot elhagyva sajnos egy 8 kilométeres szakasz hiányzik a helyszínrajzból. A Stenka nevű zuhatag fele is lemaradt, ahol sziklapadok, sziklacsúcsok akadályozták a kisvízi hajózást. A Stenka-szigettől nyugatra látható a sziklapadba mélyített hajózási csatorna, melyet déli irányból bójasor jelölt. Ez volt a legkorábban elkészült munkálat, 1895-ben adták át a forgalomnak.

4. Dolnja Ljubkova (Alsólupkó) falva

Az Al-Duna mellékpatakjaira jellemző volt, hogy hatalmas mennyiségű görgetett hordalékot hordtak le a környező hegyekből. Ezt a hordalékmennyiséget a Duna csak részben tudta elhordani, az így kialakuló hordalékkúpok jelentősen szűkíthették a medret, befolyásolták a sodrást is. A szűkebb szakaszokon nagy vízszínesés, míg az alvízi részen limány jellemezte őket.

5. Dobra

Horgonyokkal jelölték a megfelelő kikötőhelyeket. A sávozott mederrészeken kavicspadok húzódnak, amelyek kisvíz idején szárazra kerültek.

6. Berszászka és Drankó

A hajósok a Berszászka után következő Drankó (Drencova) településen fogadtak fel folyami kalauzokat, akik jól ismerték az Al-Duna zuhatagjait. Ezek a tapasztalt hajósok átvették a gőzösök, uszályok vezetését és egészen Turnu Severinig le sem szálltak róla. Munkájuk végeztével egy újabb hajóra szegődtek el, ezúttal felfelé hajózva tértek haza Drankóra.

7. Drankó vára

Drankó vára is egy Dunába tartó patak hordalékkúpján épült föl, a felduzzasztott víz révén teljes egészében vízben áll, állapota fokozatosan romlik. A kilométer-adatok alapján Drankó és a Munteana jelzőállomás között is hiányzik egy szelvény, mintegy 4 km-es szakaszon.

8. Kozla és Dojke sziklapadjai

 
Drankó után kezdődött a Kozla-Dojke zuhatag. A Kozla a meder alatt átnyúló, míg a Dojke egy balparti sziklagerinc mely erősen szűkíti a medret. Végleges szabályozásuk 1897-ben fejeződött be, addig mind kis-, mind pedig nagyvíznél akadályozták a hajóforgalmat.

9. Bivoli, azaz a két Bivaly

 
A Dojke és a nevezetes Izlás között a Jelisava patak hordalékkúpja alatt két barna sziklahát állt ki a Dunából, távolról olyan alakjuk volt, mint a fürdőző bivalyoknak. Ezért nevezte el a népnyelv Bivolinak, azaz Bivalyoknak.

10. Izlás és Tachtalia

 
Az Izlás és a Tachtalia sziklagerince egymás mellett húzódik, keresztül a Duna medre alatt. A különösen kisvíz idején jelentkező esésnövekedés tette szinte hajózhatatlanná a folyót. A sziklamederbe mélyített csatorna ugyancsak 1897-re került hajózható állapotba.

11. Grében és a milanováci párhuzammű

Amennyiben a hajósoknak sikerült átjutniuk az Izlás és Tachtalia zúgóin, hátra volt még a hírhedt Grében sziklacsúcs, mely 400 méterre szűkítette a medret. Kisvíz esetén ez a szélesség tovább csökkent és a mederből sziklatornyok bukkantak elő. A Grében hegyfok mögött a Duna 2,2 kilométeres szélességre tágult, melynek következtében jelentősen lecsökkent a vízsebesség és a vízmélység is. Ezen az eséstörésen átjutni szinte lehetetlen volt.
  

12. A milanováci párhuzammű vége

A Grében alatti, szigetekkel tarkított öblözet 6 kilométer hosszan, Milanovác településig tartott. Az Al-Duna szabályozása itt kezdődött meg hivatalosan 1890. szeptember 15-én, amikor a környező államok képviselői jelenlétében ünnepélyesen felrobbantották a Grében-hegyfokot. Az innen kitermelt kőzet szolgált az öblözet szűkítéséhez megépített párhuzammű alapjául. A magyar oldalon elhelyezkedő szvinicai sziklapadok a hajózást a szerb oldalhoz szorították.

13. 12. A milanováci párhuzammű (folyt.)

14. Tri Klue

A törökök által hátrahagyott Tri Kule három tornya alatt ugyancsak sziklapadok húzódtak a víz színe alatt. Lassan beér a folyó a Vaskapu utáni második legveszélyesebb szakaszra, a Juc-zuhatagba.

15. A Juc-zuhatag bejárata

16. A Juc-zuhatagba vágott hajózócsatorna és mederszűkítés

 
A Juc-patakról elnevezett zúgónál együtt van minden, ami a hajózást lehetetlenné teszi: sziklazátony a mederben, utána a patak hordalékkúpja által létrehozott szűkület, majd egy öblözetben szétterülő folyam. Ebben az öblözetben alakult ki a kis Golubinjei-sziget, melyet egy párhuzammű kapcsolt a parthoz, amikor 1896-ban elkészült a Juc-sziklapadba vájt hajózó csatorna. Ez a zuhatag jelölte Magyarország (Horvátország nélkül) legdélebbi pontját.

17. Tisovita

 
A Juc-szoros után a folyó mintegy 12 kilométer hosszan nyugodtan hömpölyögött ÉK-i irányban, érinti az 1960-as években kitelepített Tisovitát, miközben számos mellékpatak vizét veszi fel.

18. Plavisecicza település és sziget

  
Plavisevica településnél kisebb zátony és egy sziget következett, a hajózás itt jobbára a folyó magyar oldalán zajlott, a szerb partok előtt kialakult kő és kaicspadok miatt.

19. A Nagy-Kazán szoros bejárata a Széchenyi táblával

  

Plavisevica folyó alatt kezdődik a Kazán-szoros, ahol a Duna szinte függőleges falak között hömpölyög. medre 600-900 méterről 180, nagyvíznél 200-300 méterre szűkül le. A helyszínrajz is jelöli Széchenyi István tábláját, közvetlenül a Kazán-szoros elején. Ennél a szűkületnél az árvizek olyannyira felduzzadtak, hogy lefolyást alig találtak, így a felvízi szakasz tó benyomását keltette. Így fordulhatott elő 1895-ben, hogy nagyvíznél Orsovánál 6 métert emelkedett a vízszint 0 pont fölött, addig a Kazán-szoros fölött 11 métert. A Duna esése tehát nagyvíznél 5 méterrel nagyobb volt, mint kisvíz idején.

20. A Veteráni barlang

A Kazán-szoros az egész Duna-völgy legmélyebb része, egyes szakaszain a folyó a tengerszint alá is bevájta magát a sziklába. Itt található a Veteráni-barlang, a törökellenes harcok híres helyszíne.

21. Dubova és a Kis-Kazán szoros

  

A Nagy-Kazán szorost, a Kis-Kazán szorostól a dubovai (dunatölgyesi) öblözet választja el. Mindkét oldalán egy-egy vízmérce tájékoztatta a hajósokat a könnyebb áthaladás érdekében. Jeges árvizek idején Orsován egy érdekes jelenség játszódott le. Mivel a jég a Kazán bejáratánál feltorlódott, jelentős árvizet okozva, ezalatt Orsovánál rekord kisvizeket mértek. Amikor a nagy hideg miatt a Kazán alatt is megindult a jegesedés, a Vaskapu szorosban feltorlódó jégtáblák következtében az Orsovai vízmércén egyre nagyobb vizeket mértek. Történt mindez úgy, hogy a Duna vízállása más szakaszokon egyáltalán nem változott.

22. Mraconia-patak

A Kis-Kazán szorost tovább szűkítette a Mraconia-patak hordalékkúpja. Érdekesség, hogy a Vaskapu erőmű megépítése óta nemcsak a hordalékkúp tűnt el, de a patak völgye is víz alá került egy kisebb "fjordot" képezve. Ennek a "fjordnak" a bejáratánál látható a Decebal-emlékmű.

23. Ogradena-sziget dél

 

A Kazán-szorost elhagyva a Duna újabb emléktáblát érint, ezúttal Traianus császárét, mely a szerb oldalon elkészített hadiút építésének állít örök emléket. Két kilométerrel arrébb az újból szétterülő folyó két oldalról kerüli meg a lerakódott hordalékból épített Ogradena-szigetet.

24. Ogradena-sziget észak

Ogradena után már Orsova városa következik, mely elhelyezkedése révén kifejezetten nemzetközi jellegű volt. Természetes kikötőjéről feljegyezték, hogy emberemlékezet óta egyszer fordult elő csupán, hogy a jég megállt volna.

25. Orsova

Orsován 1910-ben 5800-an éltek, közülük 1870 magyar, 2015 német, 1360 román, 262 szerb és 223 cseh. Számos dunai hajóvállalat székhelye volt. Az egykori településből szinte semmi nem maradt, csupán a felduzzasztott Duna egy öble. A víziút számozása itt nullázódik le, azonban folytatódik tovább a 20 kilométerre lévő Turnu Severinig.

26. Orsova - Ada Kaleh

Orsova után a Duna újra keletnek fordult és lassan elhagyta Magyarországot. Az egykori határ a balparti Bachna-patak volt. A helyszínrajz készítésekor a kicsiny Ada Kaleh sziget még mindig a szultán fennhatósága alatt állt, de már a magyar király védelme alatt. Orsovától keletre a térkép ábrázolja azt a kápolnát, melyet I. Ferenc József építtetett azon a helyen, ahol Kossuth Lajos elásatta a Szent Koronát.

27. Ada Kaleh

A rajzoló ezen a szelvényen még feltüntette a török Elizabeth erődöt a szerb oldalon, melyet 1868-ban romboltatott le a szerb kormány. Érdekes módon Ada Kaleh szigetén nemhogy az erődöt, de a lakóházakat sem jelölték.

28. A Vaskapu hajózócsatorna és mederszűkítés

Ada Kaleh sziget után következett az Al-Duna hajózást tekintve legveszélyesebb szakasza, a Vaskapu. A határmenti Verciorova település alatt terült el a Prigrada sziklapad és számos más sziklacsoport. Az egész kéziratos Al-Duna helyszínrajz két legizgalmasabb szelvénye ez, melyen a pirossal jelölt sziklapadokon kívül feltüntették a római romokat, a szabályozás során hatalmas erőfeszítéssel létrehozott hajózási csatornát (Kis- és Nagy Vaskapu csatorna).

29. A Vaskapu csatorna a régi római árokkal

A legutolsó szelvény kapcsolja össze a múltat a jelennel. A rómaiak által a Prigrada-sziklapadba vájt hajózási csatorna mellett látható az 1898-ban elkészült Vaskapu csatorna is. És egy kéz ceruzával már az 1972-ben befejezett Vaskapu erőmű helyét is berajzolta, amely felülírt minden addigi szabályozási munkát és egyben teljesen használhatatlanná tette ezt a helyszínrajzot is. 

Ajánlott irodalom: Hoszpotzky Alajos: Az Al-Duna szabályozása

Hol járunk? - Jégzajlás

Két réges-régi képpel búcsúzik a téltől a Dunai Szigetek blog. Mindkettőt olvasóink küldték, és mintha összebeszéltek volna, képeiken egyformán a zajló Duna látható. Ilyen látványban egyre ritkábban lehet részünk. Sajnos vagy szerencsére? Azonban mégsem annyira régiek, hogy Duna jegén átkelő lovaskocsikat ábrázoljanak, mert hiszen a képek elkészülte előtt pár évtizeddel még az is megszokott látvány volt. Ezúttal nem én mesélnék a képekről, hanem arra kérem olvasóinkat, hogy tegyék meg ezt ők! Hol járunk? Melyik évben készülhettek a fényképek? Ismerős ez a korlát? Vajon milyen gyárak pöfékelnek a háttérben? És végül, de nem utolsó sorban, mely szigeteket örökítik meg az utókor számára?
 

 

Köszönet a képekért  Selymes Nórának és H. Bálintnak!

A dunai gőzhajós - gróf Széchenyi Ödön

1867. május 18-án Verne Gyula üdvözölte elsőként a Párizs rakpartjára lépő Széchenyi Ödön grófot, aki Hableány nevű gőzhajójával 43 nappal azelőtt, április 6-án indult útnak Budapestről, hogy kizárólag belvízi úton eljusson Párizsba, a Világkiállításra. Verne valószínűleg soha nem felejtette el ezt a találkozást és Széchenyi Ödönről mintázta meg később dunai hajósának, Borus Demeternek alakját. 

A Hableány Párizsban (forrás: edesotthon.blogspot.com)

Széchenyi István kisebbik fia volt Széchenyi Ödön, akinek 1867-es hajóútját több okból is elfelejtette az utókor. Elsősorban az 1867. év koronázási eseményei, másodsorban Ödön gróf kiemelkedő tűzoltóság-szervező munkája szorították háttérbe ezt a nem mindennapi utazást. Mindenképpen úttörő küldetés volt ez, hiszen a gróf éveken keresztül készült rá, képezte magát mind elméletben, műegyetemi tanárok segítségével, mind pedig gyakorlatban, amikor a Hildegard és a Franz Josef gőzösökön háromszor tette meg oda-vissza a Budapest-Galac hajóutat. Ezáltal sikerült tökéletesre csiszolnia gépészeti, vízrajzi és kormányosi ismereteit, melyek nélkülözhetetlenek voltak a 2000 kilométeres utazáshoz.

Hajóját kifejezetten erre az útra építtette. Ez egy 20 méter hosszú, 2,33 méter széles és 0,56 m merülésű kisméretű vastestű gőzbárka volt, mely a keresztségben a Hableány nevet kapta. Höcher Adolf tervei alapján Hartmann József újpesti hajóépítő telepén készült, mely a Szúnyog-sziget (ma Népsziget) melletti lezárt téli kikötő partján állt. 1866 novemberére került üzemképes állapotba. 6 lóerős motor hajtotta, melyben 4 atmoszféra nyomás dolgozott. 

gróf Széchenyi Ödön pasa (kép: gyujtoforras.hu)

Az előkészületekről és motivációjáról így írt naplójában:

"Azon eszmétől áthatva, hogy boldogult atyám áldásdús nyomdokát követve csekély tehetségem szerint hazánk anyagi jólétét én is előmozdítsam, hogy hazánkat a legszélsőbb Nyugat-Európa államaival egy már létező ugyan, de alig vagy éppen nem ismert vízi út által összeköttetésbe hozzam. Egyszersmint pedig gazdászati iparunk roppant fejlődéséhez honi terményeink iránt a külföldön örömünkre nyilatkozó és naponként jobban növekvő kereséshez arányban álló közlekedési utat nyissak meg. E kitűzött nagy és szent cél elérésére nem kímélve sem fáradságot sem költséget egyrészt, másrészt pedig nem törődve az annyi oldalról felém intézett visszariasztó ijesztgetésekkel rendíthetetlen elhatározással hozzáfogtam még a jövő leplében elburkolt, kétes kimenetelű utam előmunkálataihoz. Mindenekelőtt tehát oly nagyságú hajót építettek, amely úgy hosszúságra mint mély járatára és szélességére nézve a legkisebb mélységű s legkeskenyebb folyókban illetőleg csatornákban használható legyen."

A hajó kapitánya ő maga lett, a kormányzással Folmann Alajost, az Egyetértés Pest Hajósklub elnökét bízta meg. Kettejükön kívül a legénység tagja volt még egy gépész, egy fűtő és egy szakács is. Április 6-án "bontottak vitorlát" Párizs felé az újpesti Téli Kikötőből.

A Hableány útja (lilával) Budapestről Párizsba (forrás: kriegsmarine.hu)

Ha a mostani viszonyokat vesszük a gróf kétezer kilométeres útja mai ésszel felfoghatatlanul hosszú ideig, összesen 43 napig tartott. Négy napi hajózás után, április 10-én érték el Pozsonyt, miután az Orsova vontatógőzös segítségével sikeresen leküzdötték a Kisalföldre kiérő Duna esésnövekedését. 25-én már Passauban jártak, 28-án Regensburgban. Három napig utaztak a Lajos-csatornán, a mai Duna-Majna-Rajna csatorna elődjén, mely 1836-1845 között épült meg és nevét a bajor királytól kapta. Kelheimtől az Altmühl és a Regnitz folyók felhasználásával ért el Bambergnél a Majnáig. Hossza 177,6 km volt, ebben az időben már kezdett elavulni, ugyanis a partján futó vasút jóval gazdaságosabbnak bizonyult a keskeny és rengeteg zsilippel tagolt csatornánál. Május 2-án érték el a Majnát, majd rövid frankfurti szerelés után 6-án már Straßburgnál, a Rajnán pöfékelt a Hableány. Innen nyugat felé fordult és végül május 18-án kötöttek ki Párizsban.

A párizsiak csodájára jártak a magyar gróf gőzhajójának, hiszen a városban magyar zászló alatt közlekedő hajó még sohasem kötött ki. Maga III. Napóleon császár is megfordult a Hableány fedélzetén, feleségével Eugéniával együtt egy rövidebb sétahajózáson vettek részt. A császár a kontinens keresztülhajózásáért elismerése jeléül a francia Becsületrenddel tüntette ki Széchenyi Ödönt. Hajóját pedig az éppen ekkor megrendezett párizsi Világkiállítás aranyéremmel jutalmazta. 

Az utazás párhuzamát nehéz nem felismerni a Verne dunai hajósában, melyet a szerző 1901-ben vetett papírra és csak halála után 1908-ban adták ki. A történet 1876-ban játszódik, főszereplője ipolyszalkai álcímen utazó bolgár, míg rendőr főszereplője magyar. Azt gondolom nem túl merész állítás, hogy a regény azon a 1867. évi tavaszi reggelen született meg, a párizsi rakparton, amikor a francia író és a magyar gróf kezet ráztak egymással.

A hableány utóélete már kevésbé dicsőséges. A visszaútra már sajnos nem került sor, ugyanis a gróf Párizsban eladta hajóját egy francia írónak, Turna von Félixnek. Az 1870-71-es porosz-francia háborúban francia lobogó alatt a Marne folyón teljesített szolgálatot. A békeszerződés után a németek hadizsákmányként a Rajnán állították üzembe. 1874-ben, egy kazánrobbanás következtében süllyedt el. Ám ekkor már gróf Széchenyi Ödön Konstantinápolyban szervezte a városi tűzoltóságot a szultán felkérésére...

Érdekesség, hogy a Hableány másolatát 2000-ben kezdték el építeni, mely jelenleg a Balatoni Sétahajózási Kft. tulajdonában van, mint a Balaton egyetlen lapátkerekes gőzöse.

További információ a Hableányról: http://www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/hableany/2016/gyujtemenyek

Így nézett ki a Gödi-sziget 1929-ben

1929-ből származó fényképeket kaptam minap Volentics Gyulától, aki gödi és sződi helytörténészként nem csupán a helyi képeslapokat gyűjti, hanem rengeteg régi fényképhez is hozzájut, melyekkkel helyiek keresik fel. A közreadott fényképek Havass Nelli néni családi fényképalbumából származnak. Ezekkel a képekkel egy régi álmom válik valóra, megelevenedik a kedvenc "Angyalos vízi sporttérképek" egy apró részlete, melynek Budapest-Vác szelvényét ugyancsak 1929-ben adtak ki.

1. kép A Gödi-sziget középső szakasza, egy elsüllyedt hajó maradványával

Az ok, amiért a Gödi-sziget messze felülreprezentált A Dunai Szigeteken egyszerű: a blog a létét köszönheti neki. Először a diplomamunkám, majd a készülő doktori dolgozatom is ennek a kis szigetnek fejlődéstörténetére épült. Az elmúlt 80 évben bekövetkezett változások érzékeltetése miatt nagyon fontosak ezek a kordokumentumnak számító régi fényképek. Ha kezünkbe fogjuk őket és felkeressük az ábrázolt helyeket magunk is megdöbbenhetünk, hogy mennyi minden változik a földrajzi környezetben. Éves szinten ezek csupán észrevehetetlen apró változások, alig pár miliméter üledéklerakódás, egy apró fűzfa szárba szökkenése egy zátonyon, egy-egy megcsúszó partszakasz. 80 év távlatában ezek összeadódnak, lassan átalakul a táj. Az itt közreadott képekből sok illusztrációul is szolgálhatott volna az egyetemi munkához, ha már akkor kezembe foghatom őket.

2. A Gödi-sziget északi irányból - a kiterjedt kavicszátonyon ma már hatalmas ártéri erdőt látnánk

1929-ben a Gödi-sziget az év minden napján sziget volt, azaz mindig volt víz a mellékágában. Az északi betorkollásról készített felvételen kisvíz idején kiterjedt sóderzátonyt láthatunk, amely más formában, de ma is megvan, elzárva a vizet az év jelentős részében. Balra még meredeken emelkedik a gödi magaspart, melyre árvizek sosem juthatnak fel. A sziget viszonylag keskeny és rövid, hasonlít a Zebegényi-sziget jelenlegi állapotához.

3. Ide épült meg a mellékágelzárás szűk két vétized múlva

A part viszonylag mentes minden emberi beavatkozástól, szépen kirajzolódnak a vízáramlás által létrehozott formák az hordalékon. A folyóvíz mellett a gödi part formáit más is megatározta: ezek a források. Ezen a képen éppen a Kereszt utca végén fakadó forrás alkot kis tavacskát, ott, ahol ma a mellékágelzáró kőszórás romjai találhatóak.

4. A Feneketlen tó előtti egykori Strand területe kisvízkor

1929-ben az alsógödi Strand még jóval északabbra, a Feneketlen-tó téglabánya gödrének szomszédságában állt. Fürdőkabinok, kiépített lejárók, árnyat adó ligetek és kitűnő víz fogadta a fővárosból érkező pihenni szándékozó nyaralókat. Ma ezen a sóderzátonyon is iszapos, vadregényes ártéri erdő áll. A kép érdekessége a kifejezetten lapos, egyenletes mellékági meder.

 

5. A Gödi-sziget déli csúcsa és a déli sóderzátony

Igazi dendrológiai kihívás egy sziget magjának életkorát a rajta található fák alapján meghatározni. Ugyancsak kihívás lenne megkeresni ezt az öreg fűzfát, mely 1929-ben a sziget déli csúcsát jelentette. Ezek a meredek parti formák még ma is nyomozhatóak így az azonosítás is megvalósulhat majd.

6. A régi szigetcsúcs és kilátás Dunakeszi felé

Hosszasan nyújtózik a Gödi-sziget "farka" Dunakeszi irányába. Elvégződése nagyjából megegyezik a jelenlegi szigetcsúccsal, ahol már fák állnak. Kisvízkor a part mentén is kiterjedt kavicssivatag maradt szárazon, melyen a szabályozás következtében könnyedén megtelepedhetett az ártéri erdő. Ha ma erről a helyről szeretnénk fényképet készíteni, áthatolhatatlan ártéri erdőt látnánk, melynek fái között sehol sem csillanna át a Duna vize.

 

7. A Nagyszál és a Gödi-sziget az alsógödi strandról

8. A Nagyszál és a Gödi-sziget a révtől nézve

1929-ben még ép volt a Naszály tömbje, ahogy a kanyarodó Duna fölé emelkedett Vácnál. A Gödi-szigetet meglehetősen széles mellékág kísérte. Még nem épült meg a rakpartokhoz hasonló kőből készült partbiztosítás

9. Beazonosítatlan parti forrás, vízhozama alapján a Széchenyi csárda környékéről.

Göd és Dunakeszi között annyi forrás található, hogy szinte reménytelen munka lenne a felvétel helyszínének meghatározása. Háttérben a gödi magaspart emelkedik, melynek vízzáró rétegei magasan a Duna 0 pontja felett végződnek el, így alakulhatott ki ez a többszáz forrás.

És végül a helyszínek sorszámal és a fényképek irányával a korabeli viszonyok közé illesztve.

Bölcske kövei

 írta: Schell Gergely 
 

Bölcske és Madocsa két Duna-parti település Dunaföldvár és Paks között. A ma személyszállítást nem bonyolító vasút, és az autópálya miatt némileg tehermentesülő 6-os út viszonylag távol húzódik tőlük, ezzel is őrizve a falvak hagyományos zártságát. A történészek, régészek, antropológusok, néprajzosok és még ki tudja milyen szakemberek számára aranybányát jelentő terület ma is bővelkedik érdekességekben, amelyek miatt érdemes letérni a főútról.

 
Madocsa és Bölcske története szorosan összefonódik. A lakosság részben a besenyők leszármazottainak tartja magát, Madocsán a 12. században bencés apátság volt, melynek köveiből épült a későbbi bölcskei katolikus templom. Tanulmányok foglalkoznak a két falu közösen művelt földjeivel is. Az alföldi jellegű táj és a Duna közelsége határozta meg a helyiek életét. Érdekes tény, hogy Madocsán „őzve” beszélnek (ez a „szögedies” beszédhez hasonló), ugyanis kanyargó Duna árterében dombra épült falu hol az Alföldhöz, hol a Dunántúlhoz tartozott. Beszélik, hogy a török a nádasos-bozótos vidéken egyszerűen nem találta meg a falut. Sok anekdotikus történetet lehetne mesélni az itt élő emberekről, ám ezt az örömöt egy későbbi írás szerzőjének hagyjuk meg.

 

A Bölcskei erőd hozzávetőleges elhelyezkedése

  

Bölcskén egy kis keresgéléssel hamar rátalálunk a római kőtárra, amely a katolikus plébániával pontosan szemben épült, a katolikus templom szomszédságában. A római köveket a kis túlzással datált 1973-tól 1994-ig tartó feltárások során emelték ki a Dunából. A hagyomány szerint az alacsony vízállásnál kiemelkedő kövek az elsüllyedt Kali falu templomának romjai voltak. A hajósok féltek a gyakran léket okozó „szikláktól”, és bombázással, robbantásokkal igyekeztek megszabadulni a jégzajlás során is veszélyt jelentő falmaradványoktól. Rómer Flóris már az 1800-as években felismerte a kövek épület-jellegét, egy akkoriban élő helyi birtokos gyűjtötte is a római mészkő- és márványdarabokat. Mégis 1973-ig kellett várni, hogy egy zátonyra futó hajó balesetének vizsgálatakor a régészek is felfigyeljenek a kövekre. Ám az első magyarországi tervszerű víz alatti régészeti feltárás csak 1986-ban vette kezdetét.
 

 
Egy körülbelül 80x80 méteres kikötőerőd romjait tárták fel a búvárok. Cousteau kapitány és csapata a Dunáról forgatott filmjükhöz az ásatás helyszínén is forgattak. Az építmény falaiba a rómaiak faragott kőtöredékeket is beépítettek a helyben készült téglák közé, így kerültek ide az északról származó Gellért-hegyi kelta-eraviscus oltárkövek is. Ezért olvashatjuk Teutanus, az eraviscus főisten nevét Jupiter-oltárköveken: a szinkretista birodalom gyorsan asszimilálta a környező, meghódított népek isteneit saját vallási rendszerébe.

 

Az erődítményről idővel kiderült, hogy egy, a Birodalom keleti határát védő erődítményrendszer része volt, és az addigra államvallásában keresztény Birodalom szívfájdalom nélkül használta fel a „pogány” oltárokat is építőanyagul. A kutatók sokat elmélkedtek rajta, hogy a bölcskei erőd vajon a bal vagy a jobb parton állhatott-e, végül kiderült, hogy mindkét parthoz közel találunk romokat, tehát valóban a limes, a határrendszer fontos átkelőhelyét találták meg. E trans- vagy contraerődök léte az ellentétes parton gyakori dolog volt. A régészek szerint vélhetően köteles komp segítette a katonák folyón való átkelését. (Ehhez érdekes adalék, hogy jelenleg a legközelebbi kompátkelőhely Pakson található, ám Dunaföldvárról híd vezet át az Alföldre.)

 
Hosszú történetet kellene elmesélnünk, hogy elmondjuk, Bölcske leletei mennyiben változtatták meg a limesről addig gondoltakat. Mindenesetre úgy tűnik, hogy már Bölcskénél elkezdődött a gazdagon lakott római-jellegű terület, amely egészen a paksi Imsósig tartott, és mocsarak, szigetek határozták meg földrajzát.

  
Járjunk egyet a kövek között, látogassuk meg a kőtárat! A beszédes szoborfej-töredék, a vélhetően szőlőlevelekkel díszített sírkő és az oltárkövek sokat mesélnek a Római Birodalom világáról. Az igényesen kitáblázott, nem túl nagy szabadtéri kiállítás iskolai csoportok számára is érdekes látványosság lehet. A kapu nyitva áll, ezen keresztül felsétálhatunk a szomszédos katolikus templomhoz is, melynek kapujától jobb kéz felől újabb különös köveket találunk a bozótban. Vajon ezekből építették egykor a madocsai bencés apátságot? Erről sajnos nem árulkodik felirat. Bölcskéről délnek tartva hamarosan elérjük a Pakshoz tartozó Dunakömlődöt, és megpillanthatjuk a szép kis falu és a 6-os út fölé magasodó Lussonium római tábor rekonstruált kapuját, amely szintén rendkívül érdekes és beszédes emléke a római és a magyar történelemnek.

 
Felhasznált irodalom, további források:

• Vendégváró Útikönyvek – Tolna (1996), Well-Press Kiadó 
• Szabó Géza, szerk. (1994) Bölcskei Tanulmányok (http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bolcske/pages/Bolcskei_tanulmanyok_1/b1_010_b_sziklak.htm )
• A kőtár információs táblái