Tanulmányút a Varjú-zátonyhoz

Szeptember 27-én írtuk, hogy egy hatalmas összefüggő zátony rejtőzhet az Ipoly-torkolatnál, ahol kisvíz idején át lehet gyalogolni a Helembairól a Szobi-zátonyra. Alig egy héttel később, az idén mért legalacsonyabb vízállás idején felkerekedtünk a cikk szerzőjével, Szokolics Györggyel, két túrakajakkal és egy halradarral, hogy kiderítsük igaz-e a valamivel magasabb vízállásnál megfogalmazott hipotézis. 

Írta és fényképezte: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György

Vajon át lehet-e gyalogolni...?

Esztergomnál mért 14 centiméteres vízállás és 15 Celsius fokos vízhőmérséklet idején szálltunk vízre a szobi révnél. Előbbi adat mindössze 16 centiméterrel a magasabb a valaha mért legalacsonyabb -2 cm-es vízállásnál. A cikkben minden más relatív vízállást ehhez képest jelölünk. 

Első úticélunk, a Szobi-zátony körülbelül 160-165 centiméteres esztergomi vízállásnál bukkan elő. Egészen pontosan így néz ki amikor kibukkan. Az utána következő Helembai-zátony pedig 305 centiméteres víznél tűnik fel vagy el, a vízszint mozgásától függően. 

A Szobi-zátony északi oldalán eveztünk felfelé a folyón. Általánosságban elmondható, hogy a meglátogatott zátonyok keresztmetszete aszimmetrikus: mindkét zátonynál közvetlenül az északi oldalon sekélyebb a meder, míg a délin nagyon gyorsan mélyül. A déli partszegélytől egy-két méterre már nem lehetett látni a meder alját. A kifejezetten tiszta vízben nagyon könnyű volt tanulmányozni a mélyben rejtőző formakincset. Több mint egy méterig le lehetett látni. 

A Szobi-zátony október 5-én legnagyobb meglepetésünkre négy különálló részből állt. A fő zátony torpedó alakú, 700 méteres hosszú, legnagyobb szélessége 85 méter. Legmagasabb gerincét laza, süppedős kavicstakaró borítja, mintha a Duna nemrég rakta volna le ezt a réteget. Ettől délre mindenfelé kötött üledéket találtunk, amelyben már nem lehetett olyan könnyen elsüllyedni. A Szobi-zátonytól nyugatra a pihenő madarak már messziről jelezték a három kisebb zátonyt, bár mint később kiderült nem csak a kavicspadokon, de a sekély vízben is pihengettek. Körülbelül fél méteres vízben, térd fölött vizesen lehetett átsétálni a legnagyobb területű zátonyra, melynek lapos felszínét folyami kavics alkotta. Ebben az ágban a víz az északi hajózó út felől enyhe sodrással haladt délkelet felé. 

Három új zátony.

Ettől nyugatabbra, mintegy 20 méterrel további két kisebb zátonyt találtunk, melyek között olyan sekély volt a víz, hogy kajakkal nem is lehetett volna áthaladni közöttük, és ha még 5-10 centit apadt volna a Duna ez a három teljesen összenő. Az utolsó zátonyocskát, melyet az utoljára elmenekülő madárról nevezzünk Varjú-zátonynak ökölnyi méretű és még annál is nagyobb kövek építik fel, amely egyértelműen jelzi, hogy a hajózó ág felé tapasztalható egy igen erős áramlás, mely a kajakot is magával ragadta. 

A Varjú-zátony és a névadó

A Varjú-zátonytól nyugatra hirtelen elveszítettük szem elől a meder alját. Az empirikus (evező leszúrása) mérés, valamint a halradar egy 6-7 méter széles áramlási csatornát jelzett, 1,4-1,6 maximális méteres mélységgel. A leeresztett evező nagyméretű kavicsokba ütközött az aljzaton. 

Empirikus mérés, háttérben a Szobi-zátony(ok)

Innen a Helembai-zátony felé újra emelkedni kezdett a meder és ezt a 6-7 métert leszámítva újra mindenhol lehetett látni egy méter mélyen a Duna aprókavicsos, néhol homokos mederanyagát. A Helembai-zátony legkeletibb pontja az 1709,1 folyamkilométernél található. Ezen a részen a délkelet felé tartó vízáramlás kissé "lecsapta" a sziget csúcsát. Ettől a ponttól éppen 560 métert kell gyalogolni a nyugati szigetcsúcsig, azaz az 1709,66 folyamkilométerig.

A lelőhely

A Helembai-zátony nyugati részétől északra egy nagy kiterjedésű víz alatti kavicspad nyújtózik a szlovák oldal felé, ahol 30 métert is be lehet gyalogolni és még mindig nem ér térdig sem a víz. Ezen a kavicsbordás részen, ahol az LKV esetén is akad némi vízborítás a szanaszét dobált szemétben egy nagyon érdekes felfedezést tettünk, melyet bővebben a következő bejegyzésben fejtünk ki. A Helembai-zátony nyugat felé lassan mélyül, száz méter után még mindig csak egy méter mély a víz. 

Hidrológiai expedíció halradarral

A Helembai-zátony és a tőle nyugatra található sziget között is megvizsgáltuk a meder mélységét. Ezen a hozzávetőlegesen 1,5 kilométeres szakaszon eleinte fokozatosan mélyült a meder, majd körülbelül 300 méter után 2,7-2,8 méterig süllyedt. A szigettől 300-350 méterre lassan ismét emelkedni kezd a meder, a fenti képen látható bójánál már csak két métert mértünk. Kissé beljebb a hajózó útvonalnál már 3,2 méter mély a víz, azaz bőven elegendő a nagyobb merülésű hajók számára. 100-150 méterre a szigetcsúcstól már látszódott a meder alja. Erőteljes áramlást tapasztaltunk a hajózó ágból a délkelet felé, amely a Helemba-zátonyhoz hasonlóan a Helemba-sziget csúcsát is lecsapta déli irányba. 

A zátonyok kiterjedése október 5-én, valamint a bejárt útvonal (kékkel)

A szeptember végi hipotézisünk az volt, hogy a Helembai- és a Szobi-zátony között egy egybefüggő zátony rejtőzhet a mélyben, mely alacsony vízállásnál járható, azaz úszás nélkül át lehet jutni egyikről a másikra. A mérések szerint ez csupán 6-7 méteren múlik, ahol ugyan egy magas ember átgyalogolhatna az 1,4-1,6 méteres áramlási csatornán (Varjú-árok :) fenti képen piros X), de a nagyon erős sodrás valószínűleg a legerősebb embert is felborítaná. És mivel a legalacsonyabb vízállások ősszel és télen jelentkeznek, a vízhőmérséklet sem kedvezne a vállalkozó kedvű felfedezőknek. 

Ungnád Dávid utazása a Dunán - Esztergomtól Budáig, 1572-ben

Az előző részben Bécstől Visegrádig utaztunk Franciscus Omichius vezetésével a Dunán, mely hajóút részét képezte a császári követ, Ungnád Dávid úr Konstantinápolyba tartó kiküldetésének. Most ismét megtesszük az 1572-es út Esztergom Buda szakaszát, ezúttal Stephan Gerlach elbeszélésével.  Feltárul előttünk mindaz a mérhetetlen pusztulás, mely a török három évtizedes megszállása nyomán szakadt Magyarországra.

[...] Ezután egy előkelő török, a parancsnok utasítására a várba vezetett minket, melyet a várossal együtt harminc évvel ezelőtt foglaltak el. Egykor erős szép, pompás volt, most azonban minden romos.
Valaha itt lakott az érsek, a Dunára néző terme most is látható, melyben Krisztus urunk a kereszten, a Boldogságos Szűz Mária és a Szibillák festményei láthatók, de valamennyi arcát átszúrták. Mellette nagy, széles terem, fent aranyozott mennyezettel, melyre a magyar királyokat festették, de az ő arcuk is át van szúrva. Előtte szép folyosó van a Duna felé. A legkiválóbb látnivaló azonban a templomban van, meglehetősen magas kápolna, áttetsző márványkőből, csupa vörös, mint a tükör, nagyszerű, pompás mű, melyben valaki mindent úgy láthat, mint a tükörben. A várban azonban kevés az ágyú és a katona, a vár alatti vízmű hajtja ide a vizet.
Délután csak egy mérföldet hajóztunk a Duna bal partján fekvő Maros mezővárosig, mely egészen ariánus. Amikor kikötöttünk, a helység plébánosa, mivel nekem minden látnivalót alkalmasan megmutathat, baráti beszélgetésre hívott. Kérdésemre azt mondta, hogy lutheránus, és az ágostai hitvallást követi. Vacsorára is meghívott. De utána, amikor nagyságos urammal sétálni mentünk, ismét hozzám jött. Bevallotta, hogy nem hiszi a Fiú és a Szentlélek örök istenségét, és kettőjüket Isten neve nem másképp illeti, mint a felsőbbséget. Az Atyaisten általuk mint eszközök által hajtja végre isteni műveit. Mivel még időben értünk Marosra, vacsora előtt átkeltünk a Dunán a magas sziklán lévő Visegrád, más néven Plintenburg megtekintésére. Alatta egy vaskos, erős torony van, melyet, mint mondják Ferdinánd lövetett szét. Ebben lakott Valentinus Literatus harmincados. Innen fölmentünk a várba, melyben egykor a magyar koronát őrizték. Itt semmi különöset nem láttunk, kivéve egy vermet, melyből szép, kristályos fényű sócsomókat ástak ki. A vár alatt jó, hideg vizű kút van, három csővel, ahol mi vigadtunk. A várban kevés a török, három ágyúnál nem láttunk többet, itt más öröm sincs, mint a kilátás, különben a vár erős és magas.
Midőn ismét lementünk a magasból, a lejtőn nagy, szép, széles falakat találtunk. Ez volt Mátyás király háromszázhatvanhat termű palotája. Visegrád városa elpusztult, de a Dunánál egy szép térségben pompás romok vannak még.
18-án kora reggel, 7 órakor érkeztünk Budára, és a pasa majorjánál kötöttünk ki. Fél mérföldön tizenhét naszáddal jöttek elénk, mindegyikét mintegy harminc piros, zöld, sárga zászló díszítette, és mindegyik elsütötte ágyúját.
A budai várkapitány, akárcsak a fehérvári, sohasem hagyhatja el a várat. Ha valaki egy puskalövésnyi távolságra találja, megölheti, és helyére kerülhet.
A pasák csaknem egész udvarnépe és tanácsosai egykor keresztény gyerekek voltak. Igaz, hogy bátor harcosok, de a fiúk megrontói. Ilyen fiúkat először Esztergomban láttam, ahol ezek a bestiák a hajó előtt török táncot jártak.

...
Ebéd után átmentünk egy hétszáz lépés hosszú hajóhídon Pestre, és láttuk, hogy egykor hatalmas kereskedőváros lehetett. Számtalan sok ott a kalmárbolt, de sötét és kellemetlen. Régi idők nagy, cégéres, nagy rácsos ablakú kőépületeit is láttuk, melyeket a törökök agyaggal tapasztottak be. Tehát semmi más szépet nem láttunk, mint két török templomot, szép előudvarral. Mindegyiket egyformára építették.
...
Pestről ismét átmentünk Buda városába. Itt négy mecsetet tekintettünk meg, egyikben a jeruzsálemi török mecset képe látható.
...
Bementünk egy keresztény templomba is, itt működött a latin iskola is, megkérdeztünk valakit, milyen vallású, ő azt válaszolta, a miénket követi, melyet Melanchton Fülöp úr tanított. Mivel asztal volt az oltár előtt, azt gyanítottuk, hogy kálvinisták, erről is érdeklődtünk. Ő azonban azt válaszolta, hogy csak egy szín alatt veszik magukhoz az úrvacsorát. Majd megnéztünk egy szép fürdőt, amely kerek, ólomtetős kőépület. A falakból jó meleg víz folyik, középen szép fürdő, még inkább terem, belül nyakig ér a meleg víz. A templomokon kívül különösebb nem látható a városban.
Nagyon fájlalható, hogy a szép város disznó és kutyaóllá változott, mert a szép épületeknek, amelyek - akárcsak Bécsben - vasrácsokkal, szép udvarokkal voltak díszítve, már csak a külső falai vannak meg. Ehelyett a mostani bódékat építették, benn fekszenek, mint a disznók, a kutyák. A legszebb vasrácsos kőboltokat sárral tapasztották be. Pompás, szép város lehetett, melyben most számtalan a zsidó és a török, de kevés jó keresztény akad, ezek is nagyobbrészt pápisták, kálvinisták és újrakeresztelők. A törökök itt, akárcsak Pesten és Esztergomban, semmit nem építenek, a legszebb várakat is - mint Esztergomot, Visegrádot, Budát - hagyják elpusztulni, tönkremenni összeomlani. Nem kedvelik a díszes épületeket.
Mégis láttam két szép kőházat Budán, az egyiket a piacon. Ez a vers olvasható rajta: Nemo confidat nimium secundis [1.]. A másik egy templom mögött van, ezzel a felirattal: Sic transit gloria Mundi [2.].

Buda látképe a Duna felől

...
21-én prédikáltam, majd megtekintettük a budai várat, mely nagyszerű, hatalmas épület lehetett, szép, faragott folyosókkal. Belül szép vörös márvány folyosó van magas oszlopokkal, mellette két nagy, tágas terem, felül aranyozott mennyezettel, az első figurái csupa üstöt ábrázolnak tűz fölött, mellette egy könyv. fenn a terem márványajtaján - miként minden terem ajtaja és ablaka márvány - ez olvasható: Magnanimum Principem victoria sequitur. Anno 1484 [3.]. A másik terem mennyezetén csupa aranykígyó látható, melyek a farkukat a szájukban fogják. Mellette egy másik szép terem, ajtajára ezt írták: Wladislai Regis hoc est magnificum opus 1502 [4.]. A magyar királyok szépen kifaragva láthatók, arcukat azonban szétverték. Itt látható egy szép könyvtár a tizenkét csillagképpel. A csillagok állását festették le ezzel a felirattal: Cum Rex Matthias suscepit sceptra Bohemae Gentis, erat talis lucida forma Coeli [5.]. És sok ilyen szép terem van, melyet mind nem tekinthettünk meg. Nem messze a kaputól fekszik egy hatalmas francia ágyú, ehhez hasonlót nem láttam. A kapu előtt öt nagy, két ölnél hosszabb ágyúcső fekszik a fűben, és több más mellettük keréken.
A Bécsi kapu alatt egy óriás csont, egy állkapocs és egy kopja függ, és egy nagy, erős patkó, egyikkel egy török egy ekevasat átlyukasztott, a másikat széttörte.

A MÁTYÁS-KORABELI BUDAVÁR KÉPZELETILEG RECONSTRUÁLVA.

(Györgyi Gézának Hauszmann Alajos művében [A budai királyi vár] közölt képe után.)

...
Különösen és nyilvánvalóan látni az isteni fenyegetés valóságát: a legpompásabb épületek a várban és a városban, az a néhány, mely még megvan, disznóóllá változott. Olyan pompás, nagyszerű város volt, hogy pompáját Augsburg városa sem múlta felül. Most a törökök szétverik, szétvágják a szép királyképeket a várban, a szép ablakokat betapasztják sárral. Mindent tönkretesznek, a tetőket leverik, és bedeszkázzák a bejáratokat.

Folytatása következik.

1. Nem élhetünk csupán a szerencsére várva
2. Így múlik el az evilági dicsőség
3. A nagy uralkodónak pályája győzelem
4. Ez Ulászló király bőkezű műve
5. Aznap, midőn Mátyás király cseh föld király lőn, szintén így tündökölt, így ragyogott az ég.

Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai - részlet (Fordította Kovács József László) Szépirodalmi kiadó, 1986.

Sziget a bombatölcsérek alatt

Mostanában sokat találkozhattak az Ipolyon Szob és Helemba között átívelő vasúti híd képével, mely az "Év Dunai Szigete" szavazás logója a Helemba-sziget kapcsán. A Duna felett angol-amerikai kötelékek próbálják lebombázni a hidat, nem sok sikerrel. Igazán kár volt annyi szobi házat lerombolni, hiszen később maguk a németek robbantották fel. A híd azóta újjáépült, de az 1944 őszi bombázások nyomai még évtizedekkel később is kísértettek. 

18 évvel a légitámadás után, 1962 októberében még megvoltak a bombatölcsérek. Akinek türelme van meg is számolhatja őket az Ipoly árterén a torkolat mindkét oldalán. Közülük sokat eltüntetett már a szántás (halvány nyomuk azonban még látható), vagy az újjáépítés, de azon a területen, ahol nem folyt művelés a természet lassan birtokba vette a gödröket. Nem is akárhogyan; szinte mindegyikben nőtt egy bokor, vagy egy kisebb fa. Könnyedén megtelepedtek a fellazított mélyedésben, ahol a víz is gyakrabban felgyűlt, de a meredeksége miatt elkerülték a kaszálók.  

Szob eltűnt szigete és a bombatölcsérek (légifotó: fentrol.hu)

A bombatölcsérek csupán egy mellékszálát adják annak a nyomozásnak, amely szeptember végén egy vendégcikkel kezdődött és még mindig tart. Ebben a szobi és helembai zátonyok közötti átjárót kerestük, de nem is gondoltuk volna, hogy egy ilyen összetett problémába botlunk. Találtunk egy elkotort szigetet Szobnál (lásd a képen), találtunk egy régészeti lelőhelyet egy olyan helyen, ahol semmi keresnivalója nem lenne. És úgy tűnik találtunk egy elhagyott folyómedret, amely a szlovák oldalon Helemba településtől közvetlenül délre kanyargott. Az átjáróról, az eltűnt szigetről és a régészeti lelőhelyről is lesz majd írás, ebben a bejegyzésben csak a szlovák oldalra áthaladó vasútvonal által átvágott sziget formájú rajzolatra hívnám fel a figyelmet, melynek keleti (alsó) részét az Ipoly időközben elhordta. 

Ez a "fél-sziget" a mostani Ipoly torkolattól halad nyugat felé, ahol a vasúttól északra egészen az Ipoly ártéri vasúti bevágásig nyomozható. Világos sávjai gyengébb minőségű termőföldet jeleznek, egy olyan magaslatot, melyről leszántották a humuszosabb talajt és előbukkant alóla a dunai hordalék. Mellette a viszonylag sötétebb talaj a humuszos rétegek felhalmozódását és egyúttal egy mélyebben fekvő területet jelölnek. Nem tévedhetünk nagyot, ha egykori Duna-medret feltételezünk itt. Ha ilyen szemmel nézzük a már jól ismert fortepanos képet, ott is felfedezhetjük ezt a formát. Ezen a tájon a Dunának viszonylag szűk keretet szabott a természet, de a képeken látható felszínformák alapján megállapíthatjuk, hogy amióta erre folyik a hegylábak között mindkét parton bejárta a rendelkezésére álló teret. 

Az még külön érdekeség, hogy Szobbal szemben ugyancsak egy sziget maradványt láthatunk, melynek hátterében a gravetti kultúra rénszarvasvadász telepeinek alját mosta el egy régenvolt Duna-ág. Ezt a kavicsos üledéket sajnálatos módon már kitermelték, hatalmas öböl tátong most itt. 

Hadtörténeti és paleohidrológiai érdekességek tömkelege egyetlen képen

Hogy ezt a szigetet mikor ölelte körül utoljára a Duna és van-e köze a régészeti lelőhelyhez további kutatásoknak kell majd igazolniuk. Az bizonyos, hogy a római korban a Duna már a mai medrében folyt, ezt igazolja a határvédelmi létesítményeik (limes) sorozata, és az Ipoly-torokban, barbár oldalon emelt őrtorony. De amint azt a Szobi-sziget története is bizonyítja, ezen a tájon a Duna a mai napig aktívan alakítja a tájat. 

Az év dunai szigete - 2015

IN ENGLISH

A Dunai Szigetek blog immár harmadszor hirdeti meg az Év Dunai Szigete szavazást. Október 13-tól December 31-ig tart majd a szavazás a három jelöltre. 

A versenynek fő célja az, hogy jobban megismerhessük A Duna-völgy eldugott, de annál érdekesebb szegleteit. Sokan ugyanis előbb jártak a Seychelle-szigeteken, mint például az alábbiak valamelyikén. Ez már a harmadik alkalom, remélhetőleg sikerült hagyományt teremteni és a többi "Az Év ...-ja" szavazás mellett ennek a kezdeményezésnek is híre megy az országban.

Eddigi nyerteseink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget, 

2014-ben az esztergomi Helemba-sziget

Idén ismét két szigetet választottak ki a blog olvasói a selejtező során. Ezekkel kezdjük a bemutatkozást, majd következik az a sziget, amelyről mi gondoltuk azt, hogy mindenképpen itt a helye a szavazáson:

Kismarosi-sziget

Bár már legalább 80 éve nem igazi sziget, mellékága feliszapolódott és csak ritkán talál kapcsolatot a Dunával igazi természeti paradicsom teknősökkel, madarakkal ritka virágokkal. Kultúrtörténeti jelentőssége, hogy az India-kutató Baktay Ervin a két világháború között itt szervezte meg az indián táborát, melynek nyomai még megvannak.  

Elhelyezkedése:

Zebegényi-sziget

Egy valódi sziget a Dunán, ami röviden annyit tesz, hogy az egész évben körülöleli a Duna. Viszonylag fiatal képződmény, nem is olyan régen még csak egy zátony volt a helyén. Mára a zebegényiek kedvenc táborhelyévé vált viszonylagos megközelíthetetlensége ellenére. Megmaradását tulajdonképpen a Nagymarosi építkezés leállításának köszönheti. 

Elhelyezkedése:

Gornja Siga Island, 

avagy a Nagy Sziga-sziget (hivatalosan Szerbia, Szerbia szerint Horvátország, mások szerint Liberland)

A Duna nem csak Magyarországon folyik keresztül! :) 2015 tavaszán már írtunk a horvát-szerb dunai határ problematikájáról, erre néhány cseh, mintha csak olvasták volna ezt a cikket, egy hónapra rá kikiáltottak egy miniállamot, Liberland-ot az egyik vitás szigeten. Hónapokig volt világszenzáció a Nagy Sziga-sziget, annak ellenére, hogy a szigetre lépő "lakóit" fejenként  300 euróra büntették a horvát hatóságok. Így mi is letettünk (egyelőre) az expedícióról.

Elhelyezkedése:

survey software

A szavazás 2015. december 31-én éjfélkor zárul. Eredményhirdetés a 2015-ös évzáró bejegyzésben!

A Garam-tő szigetei

Még az "Év Dunai Szigete" szavazás nevezésénél írtam, hogy külön vállveregetés jár azért, ha valaki az általa nevezett szigetet be is mutatja a nagyközönségnek. Így tett Farkas Laci, aki a Garamtoroki-szigeteket nevezte a szavazásra és hajlandó volt írni róla. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne nézzek utána a terület történetének, ezért kiegészítettem egy rövid fejezettel Laci cikkét. 

Írta: Farkas László, kiegészítette: Szávoszt-Vass Dániel

A Garam torkolata, szigetei és zátonyai (kép forrása)

Ez a beszámoló soha nem született volna meg ha nem rontom el az "Év dunai szigete" szavazás selejtezőjét és Dunai Szigetek blog nem kér föl hogy írjak a Garamtoroki-szigetekről. Szóval most engedjétek meg nekem hogy megsértsem a kampánycsendet és elmeséljem miért ez a sziget a kedvencem...

Kezdjük ott hogy ez a sziget valójában öt szigetből áll és sajátos áramlatok jellemzik különböző vízállásoknál. Ha ránézünk a térképre nem nehéz észrevenni hogy az Esztergomnál észak felé siető Duna hirtelen ismét kelet felé veszi az irányt a bal parton szigetet képezve aminek szépségét a Garam adja meg. A folyó maga az élet és amikor két élet kibogozhatatlanul egymásba gabalyodik az mindig szép és számomra a Garamtoroki-sziget(csoport) ilyen. A Garam torkolata fölött elhelyezkedő kettős zátony (vagy nevezzük szigetcsúcsnak) valójában a Duna martaléka amit rögtön kettémetsz a Garam. Ez a Garam által alkotott keresztirányú áramlás adja a szigetcsoport legmélyebb medrét dacára a mindenkori dunai vízállásnak hiszen a Garam sem egy időszakos folyó. A két folyót jellemző közös bal parton a mellékágak még kettéágaznak. Kisebbik ága időszakos ám akad egy nagyobb, két kilométer hosszúságú aminek felső része erősen sekélyedő, alsó részén pedig homokos bal part jellemzi. Közkedvelt helye ez az ott élő embereknek.

Az egykori Ambó-sziget keleti csúcsa, jobbra a Garam torkolata

A Garamtoroki-szigetnek ezer arca van de jellemző rá a sekély, zátonyos mellékágak rengetege ahol egy napsütötte hétvégén örömmel vontathatjuk csónakunkat a térdig -néhol derékig- érő vízben és ahol kedvünkre élvezhetjük a természet-adta nyári forróság minden szépségét. Kavicszátonyai fölött pár arasszal utoljára 2010-ben jártam. Idén augusztus óta egy kitűzőhajóval szoktam előtte elrobogni minden héten. Sokszor gondolkodom hogy vajon meg fogom-e unni imádott folyómat és szigeteit, zátonyait de a hajóútkitűzés nem a mellékágakról szól és mindig amikor arra járok erős késztetést érzek magamban hogy ezt a helyet és a hozzá hasonlókat valahogy munkaidőn kívül is megközelítsem, hogy ott lehessek végre újból és mindig amikor a Duna egy picit is változtat magán (és így ezen a varázslatos szigeten). A Dunát kedves Barátaim nem lehet megunni! (FL)

A jelen állapotok ismeretéhez elengedhetetlen egy visszatekintés a múltba, hogyan változtak a szigetek a torkolatnál. Eleink a folyók forrásánál lévő településeknek a -fő, míg a torkolatnál lévőknek a -tő toldalékot adták. Így alakult ki például forrásnál a Marosfő, torkolatnál pedig a Havadtő, Nyárádtő, vagy éppen a Marcaltő településnév. Ezen analógia nyomán a Garam torkolatát nyugodtan nevezhetjük Garam-tőnek. Itt érkezik a Király-hegyről eredő 289 kilométer hosszú folyó a Dunába. 

1826-ban a Duna Mappáció térképein több érdekességet is megfigyelhetünk. Az első érdekesség a Garam (korabeli felirattal Garany) új torkolati ága, amely a mai nyomvonalon fut, míg a régi ág ott kanyarog tőle nyugatra érintve Párkány határát. Ez a határ Garamkövesd és Párkány között egyben vármegyei határ volt, Hont és Esztergom vármegyék között. Amíg ezek a vármegyék léteztek a Garam régi medre volt a határ közöttük. A medreket ma is lehet látni légifotókon Garamkövesdtől délre a szántóföldeken.

1826-ban három szigetet találunk ezen a szakaszon, ebből egy a Garamé (Párkányer Gemeinde Wiesen), kettő pedig a Dunáé. Mind a torkolat feletti Ambó-szigetet, mind pedig a torkolat alatti Nagy-szigetet az árvizek teljesen elborítják (überschwimmt). Később a Nagy-szigetet átnevezték Kövesdi-szigetnek Garamkövesd településről. Az Ambó-sziget pedig annak ellenére, hogy pontosan ott található, ahol ma látnánk valamikor a XIX. század derekán, 1856 után (talán 1876?) letarolhatta egy nagyobb árvíz. A pusztítás olyan mértékű volt, hogy a sziget el is tűnt a térképekről jó időre, még egy 1962-es légifotón is csak a hűlt helye (egy zátony pár fával) látszódik. Ekkor a szigetek már Csehszlovákiához tartoztak, most Szlovákiához. 

A Garam-tő kisvíznél 1962. (fentrol.hu)

Az Ambó-sziget pusztulásával a neve is elveszett, melyet akár vissza is adhatnánk neki, hiszen ugyanott található, mint annak idején, azzal a különbséggel, hogy a Garam új ága levágta róla a keleti csúcsát, ami ma egy különálló sziget középvíznél. Kisvíznél már inkább a Kövesdi-szigethez kapcsolódik (lásd a második képet). Az újra beerdősült szigetet a Garam és a Duna együtt építették hordalékukból, míg a Kövesdi-szigetet főként a Garam hordaléka építette fel. Igazából a Duna és a Garam közös szigete ez a másfél kilométer hosszú sziget, mely folyamatosan hízott a mai méretére és hízik tovább, elsősorban a saját mellékága rovására.

A finomabb szemcséjű üledékek a Duna középvonalánál is zátonyokat képeztek, ezek egészen a Helembai-szigetig húzódtak. Többségüket azóta már elkotorták, egy még jól látszik az 1962-es légifotón. Viszonylag gyorsan változik itt a táj képe, hiszen a Duna és a Garam árvizei felváltva formálják azt. Röviden ennyit a szigetek fejlődéséről. (SzVD)

A Garam-tő Selmeczi Kovács Ádám képén

Ez úton szeretnék még egyszer elnézést kérni Tőletek hogy megzavartam a kampánycsendet de tartoztam magamnak, a Dunának, a Garamnak, egy tiszteletteljes felkérésnek és végül de nem utolsó sorban az általam rajongásig szeretett Garamtoroki-szigetnek! (FL)

Az "Év dunai szigete" szavazás selejtezője 2015

IN ENGLISH

A tavalyi tíz nevezettet sikerült meghaladnunk az idén néggyel, így 14 szigetes választékból lehet szemezgetni a selejtező szavazásának egy hete alatt. Megtalálható a nevezettek közt a tavalyi második és harmadik helyezett, valamint az alábbi képen ott találjuk egy nevezett sziget mellett a tavalyi nyertes.
Tavaly összesen 436 szavazat érkezett, remélem sikerül ezt meghaladni és így nagyobb hátszéllel juthat be a döntőbe a 2 legjobb. Akik mellé majd jön egy harmadik a döntőbe; a Dunai Szigetek blog jelöltje. A szavazás 2015. október 12-én éjfélkor zárul és másnap estétől következik a döntő. 

Íme a jelöltek, hajrá szigetek!

panel management

A szavazás végeredménye (2015.10.13 0:01)

Továbbjutott a Zebegényi és a Kismarosi-sziget!

Nyolc zátony

IN ENGLISH

Nem volt olcsó, 1700 forintba került az alábbi két félig légifelvétel a Visegrádi várból, de mindenképpen megérte felmászni oda, hogy egy pillantást vethessünk a Szentendrei-sziget csúcsára és az előző bejegyzésben szereplő nagymarosi-kismarosi szigetekre.

A legkevésbé szembeötlő dologgal kezdeném, a Sibrik-dombon régészeti feltárás folyik. Ha valaki nem tudná miről híres ez a domb érdemes a töredékeknél kezdeni. 

De nézzük tovább:

Dátum, vízállásjelentés: 2015.10.04. Nagymaros 15h -27cm

Balról jobbra feltűnik a Nagymarosi-zátony, a Hosszú-sziget, aztán a távolban a Marosi-sziget. Előttük ott van a Szentendrei-sziget és a hatalmas kavicszátony a csúcsán. És azok a fehér foltok feljebb a vízben nem motorcsónakok... 

...hanem zátonyok, szám szerint nyolc. Rajtuk kíváncsi emberek. Ha egy ilyen kíváncsi ember 1,7-1,8 méteres magasságát vesszük, akkor a legtávolabbi zátony kb. 60 méterre nyúlik be a Dunába a sziget csúcsától mérve. 

A Szentendrei-sziget felső csúcsa folyamatosan vándorol a folyásiránnyal szemben, erről a vándorlásról majd remélhetőleg lesz majd egy cikk. Ha ez a vándorlás folytatódik és az ember nem avatkozik bele a folyamatokba, elképzelhető, hogy ez a nyolc zátony is szárazra kerül előbb-utóbb. 

Sivatag a fellegvár tövében

Nincs könnyű helyzetben az ember, amikor a rengeteg lehetőség közül ki kell választani az egyetlen dunai helyszínt az idei év és egyben a közelmúlt legalacsonyabb vízállásának tanulmányozására. Az Ínség-szikla már megvolt, ezért a választás Nagymarosra esett, ahol napjainkban is folyamatos a zátony és szigetképződés. Az előzetes várakozáshoz képest is egészen elképesztő volt a látvány fogadott a visegrádi fellegvár tövében.

2015. szeptember 23-án a nagymarosi elrendelő vízmércén hajnali 4-től délután egy óráig -30 centiméteres vízállást észleltek. Tekintve, hogy itt a valaha mért legkisebb vízállás (LKV) -53 centiméter volt ez a -30 cm kifejezetten alacsony értéknek számít. Jelenleg a vízállás emelkedik, de ha marad a tartósan száraz időjárás a Duna-mentén elképzelhető, hogy lesz még alacsonyabb vízállás is.

A szeptemberi hőségben megtett túra a nagymarosi komptól egészen Verőcéig tartott végig a Duna mentén. Keresve sem találtam jobb áttekintő térképet Selmeczi Kovács Ádám viszonylag kisvíz idején készült felvételénél. Alul balra a nagymarosi Sólyom (régebben: Bergmann)-sziget, feljebb a névtelen szigetek, Kismaros és a kép jobb felső csücskében a verőcei kőfal.

A látottakból kijönne négy bejegyzés is, de négy bejegyzés helyett inkább négy jelenségre bontottam a témát, mely jó áttekintést ad a Duna egész magyarországi szakaszára jellemző kisvízi helyzetről. 

I. Szigetfejlődés

Kifejezetten bosszantó dolog, hogy sem a földrajzosok, sem a térképészek nem voltak képesek a mai napig nevet adni 4 szigetnek és 1 zátonynak a Nagymaros és Kismaros közötti 3 kilométeres szakaszon. Ezért elnézést kérek a helybéliektől, de kénytelen voltam saját magam nevet találni nekik. Pedig lett volna elég idő a névadásra a múlt század '70-es éveinek vége óta. 

1930-ban még csak a Sólyom- és a Kismarosi-sziget létezett ezen a szakaszon, 1980-ra ehhez jött még négy sziget és egy zátony. 50 év alatt ez nem rossz teljesítmény. A nagymarosi komptól a Kismarosi-szigetig terjedő ív gyakorlatilag feltöltődött e fél évszázad alatt és a mostani kisvizes időszakban mindössze néhány víztest maradt meg. Középvíznél mindez nem látszódik, a szigetek szigetként viselkednek és a zátony tetejéről is a madarak, vagy jobb időben a motorcsónakok árulkodnak. A Duna által feltöltött szakaszon az üledékek közel sem mutatnak egységes képet.

Ha észak, azaz folyásirány felé haladunk lassan változnak az üledékek. Nagymaros belterületén a homokos sóder dominál, megfűszerezve némi sittel, bélyeges téglával, de cserép, műkő és konyhai hulladék is található errefelé. A Sólyom-sziget felé a hulladék lassan elfogy az épületekkel és egyre finomabb szemcséjű üledékben cuppoghatunk. A szigeti csónakkikötőknek köszönhetően ez a szakasz a kotrás miatt mély, rekord alacsony vízállás esetén csónakkal megközelíthető. A kikotort anyagot a Sólyom-sziget oldalában nőtt, jobb híján Új-Sólyomnak nevezett sziget csúcsán rakták le. Az Új-Sólyom-sziget a szinte teljesen eltűnt Sólyom-szigettel párhuzamosan alakult ki, helyenként hiányzik róla az erdő, főként ott, ahol a nyaraló-tulajdonosok kivágatták a panoráma kedvéért. Ott ahol nem kotorják a mellékágát többnyire kagylótemető található kisvíznél, csak egyetlen helyen maradt nyílt vízfelület. 

Az Új-Sólyom-szigettel párhuzamosan alakult ki a nyitó képen látható kietlen sivatag a Duna medrében, melyet most nevezzünk egyszerűen Nagymarosi-zátonynak. Előzetes várakozásommal ellentétben száraz lábbal át lehet rá sétálni, még gumicsizma sem kellett hozzá. A parthoz közelebb lévő mélyebb részein (lásd alábbi kép) nem kavics borítja, hanem

elpusztult kagylók milliói. Nem tudom, hogy a hullámzás halmozta-e őket ide, vagy az éppen helyben, a kiszáradó sekélyebb vízben pusztulhattak el.

  

Ennek ellenére főként kavics alkotja a Nagymarosi-zátony tömegét, mely folyásirányban lassan átmegy finomabb szemcsés üledékekbe (homok, iszap). Alakja aszimmetrikus, a dunai oldala meredeken emelkedik ki a folyóból és lassacskán lejt a Sólyom-sziget irányába. Hossza körülbelül 850, legnagyobb szélessége pedig meghaladja a 200 métert. Tulajdonképpen ez a zátony folytatódik a szemközti sziget csúcsán, annak ellenére, hogy -30 centiméternél egy körülbelül 1-2 centi mély csatorna választja el őket egymástól. Ha ennél alacsonyabb lenne a vízszint, a zátony és a sziget mögött lefűződne a kép baloldalán látható sekély holtág. 

Gumicsizma kellett, hogy át lehessen kelni az általam frissen elnevezett Hosszú-szigetre. A főág irányába még legalább 10 méternyit be lehetett gyalogolni az átfolyás homokos medrében, ami azt jelenti, hogy a zátony még tovább tart a hajózó út irányába és valahol beljebb kezd csak el mélyülni a meder. 

Eközben a mellékág irányában a vízáramlás keresztirányú dűnének kinéző halmokat épített, amelyek bordaként állnak ki a zátonyból. Mivel a víz ellepi ezeknek a bordáknak a közét, igen látványos formákat lehet találni. A Hosszú-sziget az alakja miatt lett Hosszú, a múlt század '70-es éveinek végéig ez is csak egy zátony volt, majd folyásirányban rohamosan terjeszkedni kezdett rajta az erdő. Az év nagy részében valódi sziget, csak az ilyen alacsony vízállás esetén kapcsolódik a parthoz a kiszáradó mellékágával. Ezt a mellékágat a part felől erőteljes szukcesszió fenyegeti, a növényzet fokozatosan hódítja meg a medret. A másik oldalon ennek éppen az ellentéte, a főági parton végig vízbedőlt fák akadályozzák a haladást, még ennyire alacsony vízálláskor is. Középvíznél ez a partszakasz teljesen járhatatlan. 

A Hosszú-sziget végénél kezdődik egy szép félhold alakú zátonyból kifejlődött sziget - nevezzük Marosi-szigetnek, hiszen a közigazgatási határ éppen kettészeli. A Marosi-sziget fiatalabb a Hosszú-szigetnél. Még zátony volt, amikor a szomszédján már erdő nőtt. Már akkor is csak egy nagyon sekély meder választotta el a parttól, amely kisvíz idején szinte teljesen kiszárad, az alábbi képen látható alsó csúcsot leszámítva. 

A Marosi-sziget ott keletkezett, ahol a Kismarosi-sziget felső mellékága elzáródott. Alsó csúcsánál ér véget az a terület, ahol az utóbbi 50 évben ez az egybefüggő zátonyos-szigetes terület kialakult a folyó bal partján. Innentől a part mentén még mindig széles iszap-homok és kavics-sáv húzódik Verőcéig, de a középvízi medret már nem tarkítják zátonyok és szigetek.   

Az az egy, ami volt, már csak nevében sziget, a Kismarosi-mellékág csak néhanapján kap alulról vizet, mostanában teljesen száraz. Olyannyira, hogy még a nedvességkedvelő növények is kipusztultak az aljáról. 

II. Telepesek

Nem élettelen táj ez a sivatag annak ellenére sem, hogy az év nagy részében víz borítja, és a talaj humusztartalma is hagy némi kívánnivalót maga után. A sivatag pionírjainak magjai a víz közreműködésével jutnak el "szülőföldjükre". Bizonyíték erre például az alábbi kép, ahol a növényzet egy szintvonalat követő csíkban kanyarog a zátony oldalában. És nem a tetején. Bizonyára már sokan láttak (apadó vízállás mellett) hullámzás által a parton összehordott sötét szervesanyag csíkot. Ebben a csíkban nem csupán a kilométereket utazó magok találhatók meg, hanem a csírázásukhoz szükséges nedves szervesanyag is. Fekete csíkból aztán zöld csík lesz:

Nem túl sok faj alkotja a Nagymarosi-zátony első lakóközösségét; főként keserűfüvek, szittyók és egyéves fűzfák. Utóbbiak tartós alacsony vízállás esetén olyannyira megerősödhetnek, hogy hamarosan egy új sziget magját alkothatják. Tartósan magas vízállás idején pedig elpusztulnak, lelegelik őket a halak, ledarálja a mozgó üledék és kezdődhet minden elölről. 

Iszaposabb helyeken egyéb, kisebb bajban lévő növényekre is bukkanhatunk. Ezek partra vetett hínárcsomók és egyéb vízinövények. Látványuk megerősíthet bennünket, hogy rendkívüli vízállási helyzettel van dolgunk.

Növényeken kívül állatokat is találunk a zátonyon. Nappal főként madarakat, mint például a zátony északi, Nagymaros felé eső csúcsán, ahogy megpihennek egy-egy halászat után. 

Az éjszakai vendégekről lábnyomaik árulkodnak. Sok hírt kapni mostanában az elszaporodott vadállományról, a visszatérő hódokról, a városokban garázdálkodó rókákról. Nos, rengeteg erdei állatról árulkodik a part Nagymaros és Verőce között, ahol az üledék elég finom szemcsés ahhoz, hogy megőrizze a lábnyomokat. Talán még a Börzsöny száraz erdeiből is érkeztek állatok, hogy a Dunában csillapítsák szomjukat. 

 III. Mintázatok

99%-ban a víz formálja ezt a tájat, a maradék egy százalék az ember, amit a következő áradás visszarendez. Egészen nagy formáktól a legapróbbakig minden megtalálható ezen a zátonyos-szigetes szakaszon. És mivel az előző napokban kiadós eső volt, esővízi formákkal is találkozhatunk. 

A legnagyobb forma maga a Nagymarosi-zátony. Alakját, magasságát, hosszát, üledékeinek elrendeződését, partjának futását a Duna áramlási viszonyai formálják. A főági oldalon a zátony partja viszonylag tagolatlan, ellentétben a másik oldallal, ahol a finomabb szemcséjű üledékekből a vízáramlás kisebb formákat alkotott. Hasonlítanak a sivatagi dűnékhez, csakhogy itt a szél felszínformáló ereje idő hiányában nem tud megküzdeni a nedves kötött üledékkel. Ha hord is rá némi száraz homokot a kavicsok közül, ezt az emelkedő vízszint a maga képére formálja majd. 

Ugyanígy formálja át az ember nyomait egy pár centis vízszint emelkedés, mint ebben a sekély áramlási csatornában, mely a fő és a mellékágat kötötte össze rövid időre. Ez a rövid idő elegendő volt ahhoz, hogy a folyó elsimítsa a homokot, éppúgy, mint ahogy a gyerekek húzzák tisztára a mágneses rajztáblájukat. Élesebb szeműek még azt is kiolvashatják a képről, hogy a merről merre folyt a víz. 

Az üledékben eltemetett szervesanyag is érdekes mintázatokat alkothat. Ez lehet partra sodort gallyakból rakott, eltemetett torlasz, vagy a legnagyobb hullámok által partra sodort - már fentebb említett - hajszálvékony fekete csík. 

És mintázatokat alkot az esővíz is, főleg ha olyan mennyiségben hullik, hogy a már alapból telített homok nem tudja felvenni. Ilyenkor ellenállás nélkül áramlik a mélyebben fekvő mederrészekre. Közben szín szerint is átrendezi az üledéket, geometrikus mintákat rajzolva a szervesanyagba. 

Ha nagyobb mennyiségben zúdul le a víz, mint például a nagymarosi kompnál, vagy a Sólyom-sziget csúcsán lévő esővízcsatornában komoly anyaghiány alakulhat ki. 

IV. Anyaghiány

Annak ellenére, hogy a zátony és a szigetképződés feltétele az anyagfelhalmozódás és az üledékek lerakódása a bejárt területen lépten nyomon anyaghiány nyomaira bukkanunk. Például a nagymarosi komp alatti található büfétől a vízhez vezető betonozott út alól, mellől kb. 20-30 centiméter üledék tűnt el a betonozás óta. Ha tudnánk az elkészülés időpontját, akár az elmosódás ütemét is meghatározhatnánk...

Ott ahol az esővíz elhagyja a kiépített csatornáját és a kisvízből előbukkanó homokpadra ér elképesztő pusztítást tud végezni. Mint például a Sólyom-sziget felső csúcsánál, ahol a frissen kikotort yachtkikötőt kezdte visszatemetni. Ha valaki esőben hajlandó kigyalogolni ide kicsiben modellezve ugyanazt láthatja, ami a Duna medrében végbemegy. 

Természetesen a kikötő kotrása is anyaghiányt eredményez, hiszen ilyen kisvíz esetén is ki kell jutni valahogy a csónakoknak, hajóknak. Ez a kikötő másik kijárata, mely az Új-Sólyom-szigetet vágja ketté.  

Mindenütt, ahol sziget érintkezik a főággal, legyen az a Hosszú-sziget, a Marosi-sziget, vagy a Kismarosi-sziget omló, pusztuló partszakaszokkal találkozhatunk. Még messziről is szembeötlő a rengeteg vízbedőlt fa, amiktől alig lehet közlekedni a parton. Gyökereik közül a hullámzás elhordta a laza üledéket, végül saját súlyukat sem bírták már megtartani. Vannak helyek, ahol 1,5 méter magas függőleges partfal alakult ki, mely folyamatosan hátrál a part felé, szép geológiai feltárásban mutatva meg az egymásra rakódott rétegeket. 

Ezek azok a helyek, ahol a Duna kénytelen valahogy visszapótolni azt az elképesztő mennyiségű kitermelt sódert, melyből lakótelepeink épültek fel. Napjainkban a folyami kavicsbányászatot már tiltják, de a több milliárd köbméter kitermelését nem lehet nem megtörténtté tenni. Ez az üledékhiány okozza a mellékágak eliszapolódását, kiszáradását, a meder mélyülését. 

A meder mélyülésével viszont együtt jár a part állékonyságának megbomlása, és a pusztulás folyamatát nagyszerűen felerősíti a hajóforgalom által keltett állandó hullámzás. Aztán persze lehet panaszkodni, amikor ez az üledék kisvíz idején homokpadok formájában felbukkan a hajózó útvonal kellős közepén...