Hegy a Mohácsi-szigeten

Amikor először hallottam róla nem hittem el. Ha még aznap nem látom a saját szememmel, a mesélőt egy notórius handabandázónak nyilvánítom. Csakhogy a dolomitos mészkő ott volt a kukoricásban, ahol ígérte, ráadásul annyi, hogy nem lehetett tévedés, a Mohácsi-sziget egykori sziklaormát találtuk meg. Azaz csak a hűlt helyét...

Ez a hegy már nem látszik ki a kukoricásból.

Aki a legújabb légifelvételek alapján szeretné megtalálni Vári-pusztát, vagy a róla elnevezett mészkőkibukkanást lehetetlen feladatra vállalkozik; szántóföldeken, erdőcsoportokon kívül mást nem látni. Hogy ide eltaláljon valaki tudnia kell mit keres és azt is, hogy hol. Turisták által messzire elkerült terület ez, ahol csak néhány horgász, vagy gazda bukkan fel minden sokadik napon. A Füzeséri Holt-Dunán sem lehet ide csónakkal eljutni, partjára nem vezet út, még földút sem. A legközelebbi település Dunafalva 3,5, a következő Bátmonostor 5,5 kilométerre van. Az egykori mészkőkibukkanást nyáron csak a szántóföldi növények tövében egyre sűrűsödő, szanaszét heverő kövekből lehet felismerni, bár ez már komoly geológusokat is megtévesztett már, akik valami régi épületrom maradványait vélték felfedezni a kőtörmelékben. Télen valamivel könnyebb ide eljutni, akkor sem a búzát, sem a kukoricát nem kell letaposni vagy kerülgetni és a domborzat hajlását is megfigyelhetjük.

Hegy a Mohácsi-szigeten (II. kat. felmérés)

De hogyan került egy mészkőszirt a Mohácsi-szigetre, a régi Baracskai-Duna partjára? 

Történetünk 237-246 millió éve kezdődik a triász időszak anisusi korszakában, amikor a valahol az Európai kontinens déli előterében hullámzó tengerben leülepedett az a meszes, dolomitos, kevés fosszíliát tartalmazó üledék, mely a Mecsek és a Villányi-hegység kőzeteivel egyidős és rokon. A Mecsektől egészen az Erdélyi-középhegységig húzódó üledékgyűjtő terület később a miocén korban hegységgé gyűrődött fel és vulkáni működés hatására vastartalmú forróvizes oldatok járták át. A limonitosdás következtében a szürke mészkő barna foltokat kapott helyenként. A miocén kortól kezdődően süllyedni kezdett a mészkőhegység középső része, helyenként a felszín alatt több kilométerrel találkozhatunk csak azzal a kőzettel, ami a Mecsekben, vagy az Erdélyi-középhegységben még mindig a felszínen található. 

Kövek a kukoricásban

A váripusztai szirt ennek az elsüllyedt hegységnek egy felszínt elérő és kb. 10 méterrel meghaladó csúcsa volt. Legnagyobb kiterjedése a bányászat előtt legfeljebb 20 hektár lehetett. Több hasonló szirt előbukkanást ismerünk, egyet például a Duna túloldalán fekvő Báta község fölé emelkedő löszdombok rejtenek. Geofizikai kutatások kimutatták, hogy a sekély helyzetben lévő mészkő alaphegység a Duna alatt is folytatódik nyugati irányban, csak vékony folyami üledék fedi. 

Geoelektromos mérési pontok és szelvények GEO-S Bt. 1994

Elsőként feltehetően a rómaiak csaptak le erre az ideális helyzetben lévő, megfelelő keménységű kőzetre, amikor a dunai védvonalukat kezdték kiépíteni ezen a tájon. Konkoly Sándor geológus szerint, aki a területet alaposan végigkutatta, ezen a stratégiailag fontos ponton is épülhetett római erőd. Egyrészt a kőbánya, másrészt a folyami átkelő védelmére. A római korban (sőt még a középkorban is) a Baracskai-Duna ugyanakkora, ha nem nagyobb vízhozammal rendelkezett, mint a Mohácsi-szigetet nyugatról körülölelő ág. A triász mészkőből római erőd épült Dunafalván is, ennek romjai ma is megvannak a parton, és római erőd épült a túlsó parton is Dunaszekcső löszdombján, melynek felét már elvitte a Duna. Utóbbinak nevét is ismerjük: Lugio. 

Dunafalva római maradványai, szemben Dunaszekcső löszdombjai

Építőkövek bányászatán kívül mészégetés is folyt a területen egészen 1939-ig, amikor a bánya kimerült és végleg bezárták. A Vári családról (vagy a folyókanyarulatban várakozó hajóvontatókról) elnevezett puszta utóélete azonban ugyanolyan izgalmas, mint a bányászat kora. Helyenként még az 1960-as években is lehetett látni szálban álló mészköveket a puszta épületei körül. A holtág partján álló pusztát a kőbánya bezárása után még a TSZ használta, azonban 1974-ben a területet "rendezték", azaz elbontották valamennyi épületet, a bányagödröket feltöltötték, arra termőföldet terítettek. Azóta traktorok, aratógépek közlekednek a Mohácsi-sziget hegycsúcsa felett.

1994-ben terv született a bánya újranyitására, ennek érdekében geológiai kutatások tárták fel a mélyben rejtőző kőzet kiterjedését. A tengerszint felett 90,5 méterrel magasodó dombocska még mindig kiemelkedik kissé környezetéből. A területen a talajvíz tükre 83-84 méteren húzódik a közeli Duna hatással van mozgására. 2 méter mélyen alig fél hektár a kőzettest kiterjedése, de ez a mélységgel fokozatosan növekszik. A talajvíztükör felett található, gazdaságosan kitermelhető kőzet 2,2 hektáron terül el, kiterjedése 57000 köbméter. A bányát végül éppen a talajvízszint miatt nem nyitották újra. 

Vári-puszta az elbontást megelőzően 1962. július 10. (fentrol.hu 0951-8589)

A váripusztai szirtből lehetett volna védett geológiai feltárás, még a múlt század hetvenes éveiben is volt rá törekvés. Helyzetéből következett szomorú sorsa, egy ilyen mészkőkibukkanás a kőben meglehetősen szegény Alföldön úgy jár, mint egy szem kukorica a csirkeólban.

Így sajnos ez a geológiai kuriózum is a dunai dodómadarak sorsára jutott. Ugyanúgy lekéstünk róla, hogy valaha láthassuk, mint a Fürdő-szigetről, a Váccal szemben lévő Pokol csárdáról, Ada Kaleh-ről, vagy akár a szélesen hömpölygő Ráckevei-Dunáról. 

Szerencsére a mélyben még ott húzódnak maradványai, esetleg a Duna medermélyülése ezer évek múltán újra felszínre hozhatja... 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Konkoly Sándor: MEZOZOÓS ALAPHEGYSÉGI KIBÚVÁS VÁRI-PUSZTÁN

Ködben a csúcs

Kisoroszi település a létét köszönheti annak a félhold alakú homokdombnak, amely északról öleli körül, magasan kiemelkedve a Duna árteréből. Valószínűleg egy ősi szigetmagként képződött, még a jégkorszakban, amikor a folyó jóval több hordalékot szállított. Legmagasabb pontja eltörpül a Visegrádi-hegység csúcsainak tövében, mindössze 123,2 méter, azonban a Szentendrei-szigeten ez már rekordnak számít, nem véletlenül található a tetején egy háromszögelési pont. 

Ködből bukkan elő a Visegrádi-hegység, előtérben Kisoroszi

Külalakja alapján hegynek is beillik ez a magaslat. Duna felőli oldalai éles peremmel, 18 méterrel magasodnak az előterében található szántóföldek fölé. Különösen a nyugati rész meredek, északon a homokdombba vágott utak teszik lépcsőzetessé (geomorfológiai kifejezéssel teraszossá) a térszínt. A lépcsőzetességet továbbgondolva a Duna felé a következő lépcsőfok (terasz-szint) a magaslatokat északról és nyugatról szoknyaként körülölelő 105 méteres átlagmagasságú szántóföld, legelő és ezek beerdősülő változata. Ezen a térszínen mintha elvágták volna, véget ér a település.

Madárraj röppen fel Kisoroszi nyugati szélén fekvő földekről

Útban a csúcsra

Az egyes lépcsőfokok térképen is remekül kirajzolódnak. A homokdombok hegyes csúcsa egyben a falu szélét is kijelöli. Ha tovább haladunk a szigetcsúcs irányába, a 105 méteres sík térszín nyugati, félkörre hasonlító elvégződésénél véget érnek a nyílt területek és egy ártéri erdőbe érünk. Ez az a fizetős kemping, ahol novemberben már semmi élet sincs, nyáron ellenben remekül megtréfálhatja a gyanútlanul kikötő és sátort verő vízitúrázókat. Ki gondolná, hogy a kényelmesen berendezett sátor első vendége egy jegyszedő lesz, aki a semmiből felbukkanva pénzt kér az itt eltöltött éjszakáért. 

Megkésve hulló fűzlevelek

1930 körül ezt a keményfás ligeterdővel borított területet még a Senki-szigeteként ismerték. Akkoriban még elkülönült a Szentendrei-szigettől, azóta már nyomát sem lelni az egykori elválasztó mellékágnak. Ezen a "lépcsőn" találni ugyan áramlási csatornákat, erdővel benőtt árkokat, de ezekben legfeljebb az árvizek idején van vízmozogás. 

Ködben úszó dunántúli part

Parti zátony és a sejtelmes szentgyörgypusztai fák

Ahogy haladunk nyugat felé, újabb lejtős területen leérkezünk a következő lépcsőre, a puhafás ártéri ligeterdőbe. Ezen a térszínen a fák magassága alaposan lecsökken, uralkodó faj a fűz lesz, törzsük girbe-gurba alakja a gyakori elöntésről tanúskodik. Jég, uszadék görbítette őket a folyásirányba, de szívós gyökérzetük évről évre több hordalékot köt meg. Itt már eltűnik a talajtakaró és eltűnik az ezen megtelepedett aljnövényzet. Nyílt kavicsfelszínen járunk, egyre több mélyedésben csillog a víz. Két oldalról ritkul az erdő és előbukkanna a Duna, ha nem borítana mindent tejfehér köd. 

Kavicshalmokon nőtt fűzliget

Ködben a csúcs

2016. november 15-én, kedden délben Nagymarosnál mért 97 cm vízállásnál (Vác: 107 cm) így festett a Szentendrei-sziget folyamatosan nyugat felé növekvő felső csúcsa. 124 centiméterrel volt most magasabb a vízállás, mint amikor tavaly extrém kisvíznél, pillantottunk rá a visegrádi várból. Ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy a Duna elborítsa azt a hatalmas kavicszátonyt, amelyet nevezhetnénk akár a következő lépcsőfoknak is. Gumicsizmában még nagyon messzire be lehetett volna sétálni a 6-7 fokos vízben. 

A legtávolabbi látható kavicszátony.

A mélyben rejtező lépcsőfok.

A következő lépcsőfokot elborítja már a Duna, de ismerve a folyó bevágódásának ütemét valószínű, hogy a kibukkanását és beerdősülését még meg fogjuk élni. A Szentendrei-sziget tovább nyújtózik ezáltal nyugat felé, elhagyja a Kis-Villám kőbányászok által vágott tájsebét, bekanyarodik a Sibrik-domb alá. Ha ez megtörténik az összes bejárt lépcsőfokunk eggyel feljebb lép, zátonyból fűzerdő, fűzerdőből keményfás ligeterdő válik. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz...

Észak-tolnai löszfalak 1817-ben

Kétszáz éve is létezett már löszkutatás, mint azt egy Dunaföldvár-Bölcske Duna partot ábrázoló térkép melléklete bizonyítja. Ezen összesen huszonöt metszet mutatja be a Mezőföld Duna által alámosott partszakaszát Dunaföldvár és Bölcske között. A térképészek 1817 augusztusában térképezték fel a helyenként függőleges löszfalat.

A térkép kurzív felirata németül van, összesen 5 különálló szelvényből áll össze, ráadásként kiegészítve a fenti ábrával. Címe: 

Plan uiber die bey Földvár und Böltschke bestehenden Bruch Ufers von den Graenzen des Löbl: Tolnenser Comitates angefangen bis zu dem Dorfe Böltschke.

azaz: A Duna Dunaföldvár és Bölcske (Tolna m.) közötti partszakaszának vízrajzi térképe. A szerző(k)ről sajnos nem áll rendelkezésre információ. A felvételezés viszonylag közel zajlott időben a Duna Mappáció térképészeinek munkájához. Lehetséges, hogy a folyami hajózás érdekében készült a térkép, ekkoriban ugyanis folyásiránnyal szemben még vontatták a bárkákat és elengedhetetlenül fontos volt a vontató útvonal felmérése.

Összesen 25 darab profil készült a löszfalról. Egymástól szabálytalan távolságra helyezkednek el, a löszfal meredekségétől és a Dunától való távolság függvényében. Az első profilt éppen a Földvári-sziget szaki csúcsával szemben vették fel, míg a legdélebbit (XXV.) Bölcske falu északi határában. A két pont közötti távolság 11 kilométer.

Mindegyik profilon feltüntették az 1809-es rekord árvíz szintjét, mely mindenhol eléri a függőlegesen álló löszfal alját. Az 1809-es árvízre gyakran hivatkoznak, a 1838. évi jeges árvíz előtt ez volt "a történelmi árvíz". Kihangsúlyozták a Duna Mappáció térképein is, ahol kék folytonos vonallal jelölték, meddig terjedt az elöntött terület határa. A profilokon szerepel továbbá a felvétel időpontjában, 1817. augusztus 28-án mért vízállás, valamint a kisvíz, de ehhez a szerzők sajnos nem fűztek időpontot. 

Dunaföldvár és a Kálvária-hegy

Bécsi ölben megtaláljuk a löszfal peremének magasságát is. A huszonöt szelvény közül a földvári Kálvária-hegy oldalában felvett XI. és XII. számú szelvény a legmagasabb, érdekes módon egyik sem érinti a "hegy" csúcsát. A térszín a Mezőföld délkeleti irányban kibillent tábláit követve Bölcske felé fokozatosan ellaposodik. Ilyen terepviszonyok között települések csak azokon a helyeken jöhettek létre, ahol a lösztáblák törései elérik a Duna-partját. E törések nyomán jött létre a Mezőföld völgyhálózata. Egy ilyen táblahatár van például Dunaföldvárnál, ahol egy ugyancsak dél felé ellaposodó tábla végződik el. A mezőváros fölé magasodó Kálvária-hegy már a következő kibillent tábla legmagasabb pontját jelzi. 

A lösz magyar neve "sárga föld". Eredetét tekintve a jégkorszak hideg és száraz periódusaiban, folyómedrekből kifújt apró szemcsés üledék, mely a szél szárnyain került mai helyére. Periódusos lerakódásai a 80 méter vastagságot is elérhetik, egyes rétegei között nedvesebb korokból fennmaradt talajrétegek is megfigyelhetők. Sok szárazföldi élőlény vázát megőrizték. Meszes oldatok cementálták, ettől képes meredek falakat alkotni. A mészkonkréciók alkotják az úgynevezett löszbabákat. Ezek a Duna löszfalainak tövében néhol komoly mennyiségben felhalmozódhatnak. 

A Kálvária-hegy aszimmentrikusságát a Duna eróziója alakította ki. A Dunántúl magas löszpartját már a pleisztocén vége óta fokozatosan mossa alá a Duna, miközben a medre folyamatosan nyugat felé mozdul el. Egy baja környéki süllyedéssel, a pleisztocén végén foglalta el a folyó a mai medrét. Azelőtt kiérve a Dunakanyarból még egyenesen Szeged felé tartott, valahol ott lehetett a Tisza torkolata is.

Térképünkön a földvári Kálvária-hegyről még egy geomorfológiában járatlan ember is észreveheti, hogy azt a Duna eróziója alakította ilyenre. Nyugati oldala is viszonylag meredeken, de teraszosan, ereszkedik a Mezőföld irányába, míg a keleti fele gyakorlatilag függőleges falat képez a Duna felé.

Ha a folyó által alámosott löszfal leomlik, az adott szakaszon megnő a hordalékmennyiség és a szigetképződés legfőbb anyagát adja. Előfordul, hogy a mezőgazdaság miatt lecsupaszított felszíneken lefutó csapadékvíz szakadékokat vág a löszperembe. A finom lösz pedig legyezőként szétterülve szűkítette a Duna mellékágát, például az alábbi térképen látható bölcskei Fűzfás-szigetnél. Több ilyen szakadék ma is megvan és időszakos patakként gyarapítják a Duna vízhozamát és hordalékát. Emberi hatásra is létrejöhettek lösz szakadékok, ha például egy út metszi át a löszperemet. Löszmélyutaknak hívják ezt a formakincset. A forgalom mechanikai hatása miatt a lösz folyamatosan pusztul, az út pedig mélyül, mert a szétesett löszt a víz és a szél könnyen elhordja.

Nem véletlenül találunk annyi szigetet Dunaföldvár és Bölcske között. Korabeli neveiket ugyancsak az 1817-es térképek őrizték meg az utókor számára. Manapság ezek a szép szabályos szigetek már nagyon nehezen felismerhetők terepen és térképen egyaránt. 

200 év nagy idő, nézzük mi minden változott ezalatt Bölcske és Dunaföldvár között: 

Már a szigetek egykori alakját is nagyon nehéz felismerni, akkora változás zajlott le az elmúlt 200 évben. Az ember elunta, hogy a folyó folyamatosan pusztítja a löszfalakat, rajta a szántóföldjét, házát, telkét. A folyónak megálljt kellett parancsolni és lehetőleg el kellett téríteni a löszfalak aljából. A folyószabályozás művei megállították a meder fokozatos nyugatra vándorlását, egyben meg is pecsételték a szigetek sorsát. Ez együtt járt azzal, hogy a szigetek neve is lassan feledésbe merült.

Tarka-zöld határvonal jelöli a löszfal peremét a fenti képen. Ez a vonal már a legritkább esetben fut a főmeder mellett. Annak ellenére, hogy a löszfal állapota stabilizálódott és nem kerülhet a mederbe extrém mennyiségű hordalék a szigetek a meder egyéb hordalékából feliszapolódtak és Magyarország egyik legsűrűbb ártéri dzsungele nőtt fel ezen a szakaszon. 

Végezetül egy szigettörténeti érdekesség; az 1817-es térképen a legalsó, félbevágott, mai nevén bölcskei Öreg-sziget északi csúcsa valamikor önálló sziget volt és saját névvel rendelkezett. 

Talán éppen a löszpartok hordalékából épült az a zátony az Öreg-sziget csúcsára, mely a Sajtos-sziget nevet kapta ezen az 1857-es térképen. Rövid életű képződmény lehetett, alig néhány térkép jelzi egyáltalán különálló felszínformaként. Névvel ezen az egy ismert rajzon maradt fenn. 

Térképek forrása (itt lehet őket nagyobb felbontásban böngészni):

• Plan uiber die bey Földvár und Böltske bestehenden Bruch-Ufe... [S 12 - Div. XIX. - No. 6:1-6.] http://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/6175/view/?pg=4&bbox=-3119%2C-7816%2C13053%2C2018
• No. 318/3. A Duna Bölcske mellett [S 101 - No. 318/3.] maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/31070/view/?bbox=-2217%2C-4607%2C6833%2C-473

Juhász a szigeten

"Ilyen egy nap ott, ahol minden nap egyforma" címmel forgatott rövidfilmet az Index stábja valahol Magyarországon, valahol egy szigeten. A videót Dávid küldte át, gondoltam nem a juhász személye, vagy foglalkozása miatt, hanem azért, mert egy dunai sziget alkothatja a film díszletét. Mivel többet ő sem árult el, kénytelen voltam kitalálni, hol él májustól novemberig Karcsi, a juhász.

Drónfelvételek nélkül manapság már normális esküvőt sem rendeznek, a mi esetünkben ez a repülő kamera segíthet beazonosítani a területet. A sziget elég nagy, hogy elférjen rajta egy egész nyáj, van rajta legelő, erdő, sarjerdő, mellékág, egyszóval minden, ami kell. Meg lehet közelíteni autóval, hacsak nem helikopter rakta le a járművet a legelő szélére az alábbi, filmből vett képen.

Természetesen az is fontos, amiről a film szól, hiszen eltűnőfélben lévő mesterségről van szó. A halászoknak már lehúzták a rolót, róluk már csak archív felvételekkel illusztrált filmet lehetne forgatni. Talán a juhász mesterség elkerüli a végzetét, ha már 2014-ben egyetemi tanulmányok során is el lehetett sajátítani az alapjait. 

Nekem körülbelül negyed óra volt rájönnöm hol járunk, de nagyon kíváncsi lennék, hogy az olvasók kitalálják-e. 
Arra is kíváncsi lennék, mi volt az, ami segítette a beazonosítást. 
Nincs semmi beugratás a játékban, nem a Tisza-partján járunk. :) 
Motivációként valami dunai szigetes jutalmat egészen biztosan tudok adni az első megfejtőnek!
Hajrá!