Oldalak

2022. május 26., csütörtök

Tábla a Molnár-szigeten


A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Soroksári Önkormányzat felkérésére egy tájékoztató táblát helyezett ki a Molnár-sziget északi csúcsára 2022 áprilisában. Az ábrák között felbukkan két ismerős ábra, és három fénykép amelyek eredetileg a Dunai Szigeten jelentek meg.


Mivel utoljára 10 és fél éve született a blogon helyszíni beszámoló a 2018-ban év dunai szigetének választott soroksári Molnár-szigetről, a majdnem kerek évforduló és a kihelyezett táblák miatt aktuálissá vált egy újabb látogatás. A táblák lefotózásán kívül arra a kérdésre is választ kellett találni, hogy az elmúlt egy évtized alatt mennyiben formálta át a szuburbanizáció a Molnár-szigetet, illetve milyen állapotban van mostanában a keskeny mellékág. 

Bőven volt idő gondolkodni ezeken a kérdéseken, ugyanis a táblát a lehető legtávolabbi pontra, a sziget északi csúcsánál helyezték ki.

Eredetileg a hipotézis az volt, hogy mindkét kérdésre bonyolult lesz válaszolni. Aztán a sziget körbejárása alatt megtett négy kilométeren mindösszesen egy épülő ház jött szembe. A Molnár-sziget mintha Csipkerózsika-álmát aludná. A sziget gerincét alkotó Molnár utca mentén még mindig a sufnituning nyaralók, veteményeskertek, üres telkek, gyümölcsösök, régi polgáribb nyaralók dominálnak. Új építésű, családias házakat elsősorban a Molnár-sziget északi csúcsán, valamint a Soroksári-Duna mentén találni. Ennek történelmi okai vannak, ezek olyan feltöltött területek, amit a község a Dunától hódított el és itt eleve ilyen házak épültek, míg a sziget magján a zártkertes beépítés volt jellemző, a veteményes és gyümölcsös telkeken felépített kicsiny lakokkal. 

A mellékág állapotáról megfelelő vízi jármű hiányában nem lehet számot adni. A Molnár-sziget keleti partját nem lehet machete hiányában végigjárni. A kertekből kiszökött bambusz, az elvadult cserjék és az aljnövényzet tömege olyan akadályokat képez a rendezett telkek parcellái között, mint a gátak a 400 méteres gátfutáson. A sziget déli és északi csúcsán kissé rendezettebb a helyzet, de ennek valószínűleg a természetvédők a lakóknál kevésbé örülnek, tekintve, hogy az egész Soroksári-Duna mellékágastul Natura 2000-es terület. Mint arról a kihelyezett táblák is tájékoztatnak. 

Mivel a nádas egyfajta átmenetet képez a szárazföld és a víz között, nem teljesen világos hol húzódik pontosan a Natura 2000-es terület határa a mellékág mentén. Soroksáron rendre felvetődik a mellékág "rendezésének" kérdése, ami alatt tulajdonképpen azt kell érteni, hogy "mikor kotorják már ki ezt a szennyes mocsarat?" A viszály forrása abban rejlik, hogy a lakók és a természetvédők két gyökeresen eltérő választ adnak a kérdésre. A mellékág mentén egyelőre a természetvédők állnak nyerésre, ezzel szemben a főág mentén a telektulajdonosok kiülős placcai hozzák a meccset döntetlenre. 

Kilátás a soroksári magaspartra a szigetről.

Behajtani tilos, kivéve madarak

A tábla számunkra fontosabb oldala.

A tábla másik oldala.

Néhol a fíling kedvéért meghagyták a nádat a lakók a Soroksári-ág mentén.

Családbarát folyó.

Nahát, csak nem a Molnár-szigeten lakik...?

Levelet kaptam lájf...

A Molnár-sziget (hegy)gerince.

Alkonyodik a Molnár-szigeti mellékág felett.



Jobb híján a felek akár ki is egyezhetnének ebben a döntetlenben.

2022. május 18., szerda

Három mondat Keveváráról


Szent Ábrahámtelke, avagy Ráckeve 2020. őszén.

Oklevelek tanúsága szerint Szendrő 1439. évi eleste után a déli határvidék egyik fontos dunai átkelőhelye mellett álló Kevevára szabad királyi városból menekülő rácok egy csoportja hónapokon keresztül bolyongott Pest környékén és a Szentendrei-szigeten, mígnem végül letelepedhettek az egyesek szerint elnéptelenedő, mások szerint még nagyon is lakott Szent Ábrahámfalván, a mai csepel-szigeti Ráckevén, egy olyan helyen, ahol korábbi otthonukhoz hasonlóan rév vezetett át a Dunán. 

Keve várdombja és a Dunavác-ág (forrás)

Az egykor szigeten álló kevei várat nem csupán a török fenyegette pusztulással (legkésőbb 1552-ben meg is szállták), hanem az erőd déli falainak állapota, valamint Pesty Frigyes eltűnő vármegyékről szóló írása szerint a Duna is, pontosabban annak a Dunavác nevű ága mosta alá folyamatosan: "1879. évben is egy több mint száz méter széles leszakadás történt, és az erődítés egy tetemes része esett ismét a hullámok áldozatául. Ily alkalommal több barbár kori tárgy kerül napvilágra és hírt mondanak a telep ős régiségéről.

Keve vármegye elhelyezkedése (forrás: C. Tóth Norbert)

Miután a pozsareváci békében a Temesköz, mai nevén a Bánság is felszabadult a török uralom alól, a világ annyira megváltozott, hogy a déli megyéket, így Keve vármegyét, például Bodrog vármegyéhez hasonlóan hiába keresték a korabeli közigazgatás újjáélesztésével foglalkozó szakemberek, akik végül katonai szempontok alapján döntve katonai határőrvidékké alakították területének egy részét, ráadásul székhelyét ekkoriban már nem Kevevárának hívták, hanem Kubinnak.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék
  • https://djnaploja.wordpress.com/2013/06/20/keve-vara/
  • https://varak.hu/latnivalo/index/2013-Kevevara-Keve/
  • C. Tóth Norbert: Ráckeve középkori oklevelei, 2021.

2022. május 9., hétfő

Áttűnés: A régi Duna Greifensteinnél

Greifensteinnél azért nem bántak el annyira a tájjal mint Bősnél. A megújuló, zöld, környezetbarát, stb. vízerőmű kivitelezése során azonban így is sikerült egy jókora dunai szigetet holdbéli tájjá varázsolni, és a Duna is kapott egy szép új csatornát a már említett szigeten keresztül.

Josef Feid: Alkony Greifenstein váránál 1832. (forrás)

Ha az ember felkapaszkodik a Bécsi-erdő legészakabbi csúcsaihoz Greifensteinnél, először arra csodálkozik rá, hogy mennyire alatta van a Duna. Mintha Dömösi átkelésnél állnánk a Szent Mihály-hegy oldalában. Csakhogy ezek a magasalatok homokkőből vannak és nem vulkáni eredetű andezitből, bár ugyanúgy lösz borítja a hegylábat mindkét helyen. A kilátás egy részét kitakarja Greifenstein magántulajdonban álló vára, illetve a sűrű, a dunakanyarbeli száraz csertölgyesekkel szemben jóval üdébb erdő. Annyit azonban a faleveleken keresztül is látni, hogy valami nem stimmel a folyóval. A Gemencre emlékeztető, széles, zöld ártéri erdő élesen elkülönül a környező lakott, illetve művelt területektől, azonban ebben a széles ártéri erdőben nem kanyarog úgy a Duna, ahogy kellene, hanem egy nyílegyenes csatornában folyik. Valahogy úgy, mint Győr fölött a Mosoni-Duna a Püspökerdőn keresztül.

Erőmű a szigeten (forrás)

Wachau és a Bécsi-erdő között a Duna ártere kitárul és egy meglehetősen széles ártéren, mellékágak labirintusát alkotva bebarangolta az egész lapályt. Ezt a labirintust először a hajózás érdekében számolták fel. A mellékágakat elzárták, hogy minél több víz maradjon a hajóknak a főágban. Így tűnt el, vagy olvadt össze számos "Haufen", azaz kavicszátony Greifenstein mellett is, melyek közül a Biberhaufen volt a legnagyobb. Ettől még maradt egy nagyobb kanyarulat a vár tövében, közvetlenül a hegy lábánál. Egészen 1981-ig. 

Ekkor ért el ide is az osztrák Duna belépcsőzése, és a Biberhaufen nevű zátony kellős közepén felépült egy újabb vízerőmű. Ez nem tévedés, az erőmű valóban nem a Dunában épült fel eredetileg. Az építés oka állítólag a meder túlságos kimélyülése volt, ami azt eredményezte, hogy a széles ártéri erdő és a mellékágak egyre kevesebb vizet kaptak. A valódi ok valószínűleg inkább az energiaszükséglet volt, valamint másodsorban a medermélyülés, amiben az 1976-ban átadott altenwörthi erőműnek sokkal nagyobb szerepe lehetett, mint egyéb természetes okoknak. Ráadásul az erőmű építésével kicsit le is lehetett rövidíteni a Dunát, ráadásul azzal, hogy nem a mederben, hanem a Biberhaufenen kezdtek neki az építkezésnek, valószínűleg spórolni is lehetett. 

A szárazföldön felépült greifensteini erőmű körül 2,5 négyzetkilométeres területen létrejött holdbéli táj (Somorja és Dunacsún között nagyobb volt a pusztítás) magában foglalt egy új csatornát is. Miután felépült az erőmű, a régi Duna-ágat lezárták és a vizet ráeresztették az új csatornán keresztül a turbinákra. Azóta van áram, át lehet kerékpározni a túlpartra, a holdbéli tájon szépségtapasz gyanánt létesítettek pár faültetvényt erdő-imitációként, majd néhány évtizeddel később a halak is kaptak valami természetvédelmi EU-s forrásból egy hallépcsőt, amint le tudják küzdeni a 10 méternél nagyobb esést, ha nincs kedvük zsilipelni.

A Duna Greifenstein-nél a szabályozás előtt, 1850-ben (forrás)

Hasonlóan a Dömössel szemközti meredek hegyoldalhoz, Greifensteinnél sem volt egyszerű a közlekedés Bécs felé. Út vezetett ezen a szakaszon, de a Duna közvetlenül a hegy lábánál folyt Greifenstein és Kritzendorf között. Változást csak a Csehország nyugati részébe vezető Ferenc József vasút megépítése hozott 1870-ben, amikor a vasutat úgy kellett elvezetni a jobb parton, hogy lehetőleg a keskeny dunaparti sávban álló településeket ne kelljen lerombolni. Mivel az út már keresztülvezetett a falvakon, a vasutat "kijjebb", a Duna rovására kellett kialakítani. Greifensteinnél még megvan a felfalazott, árvízvédelmi töltésnek sem utolsó vasúti pálya, a patakok és a lakosság számára kialakított átereszekkel és alagutakkal. Kedvencem a "Harry Jarosch Durchgang", ami nem Hári János elgépelve, hanem egy létező személy; egy nyugdíjas osztrák szlalomkenus. Höflein-nél később feltöltötték 100-150 méteres szélességben a zátonyokkal tarkított "vasúton túli" medret és ezen a területen új családi házas övezet létesült.

A már szabályozott meder az erőmű építése előtt. (forrás)

A 11. században a passau-i püspökség által felépített greifensteini vár lépten-nyomon belezavar a kilátásba, ezért egyik képen sem lehet teljes szépségében megcsodálni a Dunát. Ausztriára igaz általánosságban, hogy nehéz úgy vízerőművet építeni, hogy ne legyen mellette valami vár. Persenbeugnál is hasonló a helyzet, ahol körülbelül 100 éve is arról panaszkodtak a helyiek Patrick Leigh Fermornak, hogy a vizák ezeken a duzzasztóműveken nem fognak tudni keresztüljönni. És tényleg, ez így is lett. Csak éppen nem az a helyzet, hogy Persenbeug váránál még van viza, az erőmű felett meg már nincs, hanem az, hogy ezer kilométerrel lejjebb sincsenek már a Vaskapu I. miatt. De hát ennek nincsen pénzben kifejezhető értéke, és amúgy is örüljön mindenki, hogy van áram. 

A régi Duna Greifensteinnél (2022. április 2.)

Greifenstein régi Dunájából gyakorlatilag egy tó lett. A vasúton túl kiszélesített parton park jött létre, vendéglátóipari egységekkel, melyek közül már csak a neve miatt is említést érdemel: a Friedel Gastro. Az erőműhöz sem kell nagyot kerülni, a vár tövében egy keresztgát épült áteresszel, ami megakadályozza, hogy a 10 méteres eséskülönbség miatt megszökhessen a víz a holtágból. A pataknyi vízhozam egy meglehetősen tájidegen vízesést képezve zúdul le a szádfal alatt kialakított kőszóráson. Itt ugyan nincs kinn a "halaknak behajtani tilos" tábla, de a vízitúrázókra szerencsére gondoltak és egy szép hosszú betonrámpa létesült a két víztest közötti szintkülönbség áthidalására. 

Igazából nem is olyan nagy baj, hogy nem épült erőmű Nagymarosnál — gondoltam hazafelé, de aztán eszembe jutott, hogy úgyis megépítik egyszer, ezért inkább a másik oldalra ültem a vonaton.