Elnézést kérek a kifejezésért, de a 2015. év dunai szigetének választott Kismarosi-sziget borzasztóan unalmas sziget. Telepített, csupasztörzsű nyemesnyáras borítja egész területét, ahol az aljnövényzet hasonlóan unalmas csalán és szederinda. Van rajta három izgalmas és szokatlan fa, egy fenyő és két tuja, de tulajdonképpen a környezete az, ami széppé teszi a Kismarosi-szigetet. Például az alámosott dunai partfal, vagy bejegyzésünk témája, a gát feletti feltöltődött mellékág.
A Mátyásfa Környezetvédő Egyesület videójában már megismerkedhettünk a területtel, de annak már megvolt három éve. A videóban a gát feletti rész többnyire még vízzel borított volt, de most 2016 késő őszén csak néhány gödörben csillogott víz. A fenti képről még azt sem lehet eldönteni, hogy egy hétköznapi erdőszél látható-e egy mezővel, vagy egy Duna meder. Pedig ez az utóbbi, a kismarosi mellékág hűlt helye.
2016. november 26-án délután Nagymaroson mért 107 centiméteres vízállás esetén a kismarosi mellékág kettős arcát mutatja. A mellékágelzáró gát alsó oldalán van víz, a felső nincsen. Ez annak köszönhető, hogy a mellékág alulról kaphat csak vizet. Ha elég magas a főág vízállása alulról feltöltődik a kiság, ha tovább emelkedik a vízszint a gáton vágott átereszen feltöltődik a felső szakasz is. Hogy ez megvalósulhasson kellett volna még egy jó méter az aktuális vízálláshoz. E küszöbszint meghatározásához pontos mérésekre lenne szükség.
Víz hiányában még akár beszélhetnénk is mellékágról, ha mondjuk egy széles kavicsos meder tárulna a szemünk elé, de Kismaroson már olyannyira előrehaladott a feltöltődés, mint például a Vác déli részén található Égető-szigeten.
Ahogy haladunk a gáttól a nyugati szigetcsúcson található feltöltődés felé egyre szűkül a nyílt terület. Nyílt területnek ebben az esetben a nem beerdősült területet értem. Ez lehet nyílt földfelszín, ahonnan a növényzet többnyire azért hiányzik, mert a vaddisznók kitúrták. Itt a gödrökben két helyen is csillogott víz, ami a magas talajvízszintről árulkodik.
A meder alja egyenetlen, de ez is a vaddisznók számlájára írható. Egész kondák járhatnak ide a Börzsönyből csigákat és kukacokat keresgélve, vagy éppen a sárban fürdeni.
Mindkét oldalon meredek part követi a medret, jellemzően idős, terebélyes fűzekkel, nyárakkal kísérve. E természetes szegély mögött a szigeten papírnyár erdő egyhangú törzsei látszódnak, a parton pedig egy fasor ugyanebből a fafajból. Ahogy haladunk a feltöltődött mellékág közepe felé úgy változik a növényzet. Megjelennek a fiatal fűzek a széleken, mélyebb területen pedig a lágyszárú növényzet, nád, sás, keserűfüvek, sőt még nedvesebb periódusokból megmaradt békalencsét is látni.
A gáttól háromszáz méternyire záródik az erdő felettünk a mederben, bár előbb még egy nádason is át kell valahogy vergődni. Eleinte ligetes ez az erdő, fiatalabb, majd idősebb fűzekkel. Az egykori Kismarosi-sziget felső csúcsánál az erdő már olyan sűrű, hogy a vadszőlők iszalagok miatt járhatatlanná válik. Ezek a liánok már egy következő szintjét jelölik az ártéri ligetredőknek, egyértelműen jelezve, hogy a feltöltődés itt már magasabb ártéri szintet épített.
A feltöltődés ma is tart, ha néhanapján az árvizek be is jutnak a mellékágba, apadás esetén a víz még kijut innen, de a benne lévő hordalék újabb tized milliméterekkel emeli a térszínt. Azaz a feltöltődés folyamata visszafordíthatatlan emberi beavatkozás nélkül. Ezzel nincs is gond, hiszen az ilyen élőhelyek csak változatosabbá teszik a Duna ártereit. Szerencsére a Dunakanyarban ma is folyamatosan képződnek újabb és újabb zátonyok és szigetek, úgyhogy a feliszapolódó mellékágaknak lesz utánpótlása a jövőben.
.JPG)
