Fekete Zsigmond érdekes szigetképződés-elmélete gondolkodásra készteti az embert.
A római írók által említett két sziget közül Segestica a római korban átnevezett Siscia (Sziszek) városának kelta neve, míg Metubarris egykori mocsár a Szerémségben, a mai Vukovár környékén húzódott. Siscia Pannonia egyik legfontosabb városa volt, elsősorban pénzverdéjének köszönhetően. Másrészt ez volt az első város Pannoniában, melyet a rómaiak először meghódítottak. Így érthető, miért szerepel kiemelt helyen a római történetíróknál.
A kora császárkorban a pannoniai határ közvetlenül a Duna partján húzódott. Mindegy, hogy az egy pár tucat méteres kisebb ág volt, vagy éppen a főág. A kora császárkorból nincsenek leletek a Szentendrei-szigetről, sem a Csepel szigetről, sem pedig a Mohácsi szigetről. Utóbbi volt ugyanakkor az első sziget, ahol a rómaiak „átkeltek” a túlpartra. Dunafalva erődje biztosította ugyanis a legrövidebb, Szegeden át menő utat Dacia provinciába.
A későbbi korokban a római ellenőrzés fokozatosan terjedt ki először a szigetekre (elsősorban a Szentendrei-szigetre), majd II. Valentiniánus császár korában a Duna bal partjára is. Ismerünk balparti létesítményeket a szlovákiai Leányváron (= kis vár, római burgus), Szobon, Verőcén, Gödön, Dunakeszin, Budapesten (Contra-Aquincum) és Dunafalván.
A kora császárkorban a pannoniai határ közvetlenül a Duna partján húzódott. Mindegy, hogy az egy pár tucat méteres kisebb ág volt, vagy éppen a főág. A kora császárkorból nincsenek leletek a Szentendrei-szigetről, sem a Csepel szigetről, sem pedig a Mohácsi szigetről. Utóbbi volt ugyanakkor az első sziget, ahol a rómaiak „átkeltek” a túlpartra. Dunafalva erődje biztosította ugyanis a legrövidebb, Szegeden át menő utat Dacia provinciába.
A későbbi korokban a római ellenőrzés fokozatosan terjedt ki először a szigetekre (elsősorban a Szentendrei-szigetre), majd II. Valentiniánus császár korában a Duna bal partjára is. Ismerünk balparti létesítményeket a szlovákiai Leányváron (= kis vár, római burgus), Szobon, Verőcén, Gödön, Dunakeszin, Budapesten (Contra-Aquincum) és Dunafalván.
A római utakról szólva, azok mindig a két pont közötti legrövidebb szakaszon épültek meg, szinte légvonalban. Így érthető, ha azok nyílegyenesesn kereszteznek mocsarat, folyómedret, erdőt, hegyet. A pannoniai határszakaszon végig hadiút vezetett a Duna partjához a lehető legközelebb. A Szigetközben voltak Magyarországon a legjelentősebb dunai mederelfajulások, ott valószínűleg rekonstruálhatatlan a római kori Duna meder nyomvonala, viszont a hadiút futása jó támpontot adhat a kutatóknak.
Máshol is változott a Duna-meder nyomvonala. Az Alföldi szakaszon a pleisztocén óta jellemző a Duna meder nyugati vándorlása. Ez a folyamatot a dunaföldvári, pentelei, szekcsői löszfal-alámosódások jelzik napjainkban is. Ez a fő oka annak, hogy római emlékeket találnak a búvárréggészek a Duna medrében.
 |
| Lugio (Dunaszekcső) légiós táborának felét már elpusztította a víz, az elmúlt 1600 évben. (forrás: varvebaruhaz.blogter.hu) |
Fekete Zsigmond elmélete jól szemlélteti azt a korabeli – legjobban Verne Gyulával jellemezhető – felfogást, miszerint az ember legyőzheti a természetet, és teljesen uralma alá hajthatja, irányíthatja. Ezt az antropogén geomorfológiai túlzást Fekete részéről azóta már nemcsak a tudósok, de maga a természet is többször megcáfolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése