Két könyv a csallóközi árvédekezés történetéről

  

Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története, 1896, Pozsony, Felső-csallóközi Ármentesítő Társulat. Rudnay Béla: Ismertetése az Alsó-Csallóköz és Csilizköz ármentesítésére, valamint az Alsó-Csallóköz belvizeinek rendezésére vonatkozó terveknek és munkálatoknak, Budapest, 1894.

A két könyv szépen kiegészíti egymást, uganis a teljes Csallóköz területe ekkor három vármegye között oszlott el, úgymint Pozsony (Felső-Csallóköz), Győr és Komárom (Alsó-Csallóköz). Földes Gyula műve terjedelmesebb, mind az oldalszámok, mind pedig a tartalom tekintetében. Olvasmányosabb is, mert míg Rudnay műszaki-mérnöki szemszögből közelít az ármentesítési munkálatokhoz, addig Földes műve inkább helytörténeti munka. Részletesen szót ejt egészen a legkorábbi időktől a Csallóköz honfoglalás-kori állapotáról, a régi vízrajzi viszonyokról:

"A Kis-Dunának hajózható volta 1751-ben kezd romlásnak indulni. Ekkor kezdik a baj okát a benne álló malmokra, belehordott fatörzsekre, csallóköziesen szólva csökökre tolni; pedig már 1602-ben igyekeznek Pozsonynál az ág kiszakadását hatalmas pőzssarkantyúval elterelni; az 1682. évben elrendelték Pozsonynál a fő kiszakadás elzárását, mely miatt onnan a malmokat el is távolították. Azonban úgy látszik, a kitorkollás végleges áttétele későbbre, a sarkantyúzó világ idejére maradt, mert a pozsonyi Halászkapu előtti híd még a 17. század végéig fennállott. Addig évről évre a hajózási akadályok elhárítása képezi a megye gondját. Mérnököt küldenek ki szakértői felvételek és vélemény készítésére, hogyan és mily módon lenne ezen Duna-ág hajózható közlekedési útként fenntartható. 

A helytartótanácshoz írnak fel 1773-ban hangoztatva, hogy az Érsekújvári-Duna kitorkollása "in statu quo" meghagyandó. 

     Rövid tíz év alatt azonban nagyon el kellett romolnia az Érsekújvári-Duna felső kitorkollásának, hogy 1785-ban már azon vízre vetik szemüket, melyről alább szólunk, mint külön ágról, de mely a 16.,17. és 18. század nagy árvizei alkalmával összeköttetésbe került az Érsekújvári-Dunával Főrév és Vereknye közt, és ezzel a Csallóköz szigetétől az egészen községgé nőtt Főrévet elszakította, ellenben a vereknyei félszigetet átszakította, s erős nyomásával, sok hordalékával a Vereknyét körülfutó kanyarulatot betöltve Vereknyét a Csallóközbe kebelezni segítette."

Kitér a tavak és mocsarak egykori elhelyezkedésén túl a malmokra, fenékgátakra. Részletes adatokat közöl a XIX. század jég-, és időjárás viszonyairól. Könyvéből újdonságként hat, mekkora erőfeszítést követelt az ott lakóktól az árvizek elleni küzdelem, az állandóan vándorló folyóágak kártételei. 

Az Öreg-Duna Pozsony és Gönyű között. kép forrása: http://www.szigetkoz.biz/terkepek/page1881.html

   

Rudnay Béla miniszteri biztos, főispán egy szerzőgárda élén dolgozva jegyzi könyvét. A Komárom vármegyére eső rész árvízvédekezési és mentesítési folyamatát írja le faluról-falura, töltésről töltésre. Számos helyen igen pontos mérési adatokkal, melyek révén az adott magasságadatokhoz képest bekövetkezett változások könnyedén nyomon követhetőek. Rendeletek, zsilipek, gátak, munkálatok költségei, töltésmagasságok, adatok, elvek és módszerek követik egymást, mérnöki pontossággal. Emiatt a "Csallóközi Kiskönvtár" eme fejezete sokkal szárazabbnak tűnhet egy átlagos olvasó számára, viszont éppen a sok adat miatt sokkal inkább felhasználható kutatásra.