A kerepesi révről és annak helyéről

„...tributum fori Geysa et tributum portus Pest et Kerepes, navium etiam cum vino sive cum salibus ascendentium sive cum aliis venalibus descendentium eidem ecclesie"

Kerepes 10000 lélekszámú község Pest megyében, Budapesttől keletre, a Dunától mintegy 14 kilométerre található. Első írásos említése 1148-ból származik, amikor is a budai egyház fráterei adományul nyerték II. Gézától a "pesti és a kerepesi rév vámját, a hajókét is, akár borral és sóval felfelé, akár más áruval lefelé haladnak is." A település neve a kerep szóból származik, mely lapos fenekű ladikot, csónakot jelent régi magyar nyelven. "Feltehetően kis hajókat, csónakokat készítők éltek itt, akik a vízi járműveket az akkor még bővizű Szilas patakon úsztatták a Dunára." -írja Kerepes település honlapja.

Az ember először a Kerepesi réven gondolkodik el komolyabban, hol is lehetett a Gödöllői-dombság tövében akkora víz, ahol a hajókat a szállított áru után vámolni lehetett. Ránézve a térképre egyszerű a válasz: sehol. Semmi esetre sem a "bővizű" Szilas-patakon. A kérdés komolyságát érzékelték az ős-Buda várának kutatói is, akik inkább a "jenői révre" vitték át a nevet, visszautalva a "kerep" szó eredeti jelentésére. (Jenő, középkori település Angyalföld területén állt, valószínűleg a Vácra vezető út mentén, a Margit-szigettel átellenben). A jenői rév volt a harmadik jelentős átkelőhely a mai Budapest területén a megyeri és a pesti rév között.

 

1. kép Pest városa 1764-ben (forrás: budapestcity.uw.hu)

 
A minap, miközben a Széchenyi könyvtárban a kirendelt könyveimre vártam, levettem a polcról Rómer Flóris: A régi Pest című, 1873-ban kiadott könyvét. A régi "Fossa Magna", avagy Rákos-árok kérdésében fordultam a nagytudományú bencés tanárhoz. Amit találtam, az igazolta az előzetes várakozásaimat (20-21 p.):

"...Pestet, ámbár már sz. István király idejében valószínűleg városi kiváltságokkal birt, mint ez az egyik 1496-diki országbírói itéletből kitünik, (...) mégis a XI-dik században többször csak mint révet találjuk említve, mint például sz. Gellért életében. – 1148-ban portus Pest a kerepesi révvel együtt említtetik egy okmányban, melynek soraival Géza király a sz. László király által a budai templomnak adott javadalmakat megerősíti. – Ezen XI-dik századbeli ajándék az élénk kereskedés előmozdítására látszik irányozva lenni, melyet akkor borral, sóval és más élelmi czikkekkel a Dunán át, és ugyanazon fel és lefelé üztek. (...)

Az é helyen előforduló kerepesi rév alatt nem érthetünk mást, mint az átkelést azon külső nagy vizárkon, mely Pestet körülfogá – magnum fossatum, quod circuit villam Pestiensem (...) – és mely még a XVIII. századbeli térképeken mint a Dunának egyik tekintélyes csatornája látható levén, a Rákos árkában a váczi töltéstől kezdve egészen a molnár-tóig huzódott. (l. Palugyai. Magyarország történeti, földirási s állami legujabb leirása. Buda-Pest sz. kir. város leirása I. 337.) Igy tehát különböztetésül az öreg-dunai révtől, melynek kiszálló helye a pesti oldalon, a mai Duna-utczának irányában volt, kerepesinek neveztetett az, mely a mai kerepesi utczának, a Rókuson túli árokrészén átvezetett, a melyet nemcsak az 1752-diki határjárási rajzon, hanem még az 1830-diki Blaschnek-féle térképen is találjuk, sőt nyilt csatorna gyanánt áthidalva egy 1854-iki alapterven is látjuk, melyen Rákos-árkának neveztetik. Ezen árkot a mai akácz és bodza-utczának a kerepesi utczába való átmenetelénél kell gondolnunk."

Tehát a Kerepesi-rév valahol ott állott, ahol a Kerepesre vezető út keresztezte a Nagy-, vagy más néven Rákos-árkot. A mai Blaha Lujza tér környékén. Így már érthető, hogy a király miért adományozta a két révet együtt. Hiszen ha csak az egyik Duna-mederben vámolnak a fráterek, akkor a másik ágban Pestet az eszes kalmárok kicselezhetik őket. Eszerint a "Fossa Magna" 1148-ban olyan méretű Duna-meder volt, melyben hajón árut szállíthattak. Érthető az is, miért nevezték "kerepesinek", egyszerűen azért, mert ott állt a Kerepesre vezető út mentén. Azért, amiért a "Kerepesi" temető is Budapesten található.

Vácréve középkori telepe sem Vácott volt, hanem azzal átellenben, a mai Pokol-csárda környékén. Bogdánréve elpusztult falva pedig ugyancsak a Szentendrei (akkor még Rosd)-szigeten, Dunabogdánnyal szemben. Nyilván tartozott hozzá kisebb telep, ahol a vámszedők és révészek házai álltak. Érdekes elképzelni ezt a folyóparti házcsoportot, ahogy keresztülballagunk a forgalmas Blaha Lujza téren.