Komárom gyümölcsöskertje - az Erzsébet-sziget

     
"Ha az utasember gyöngyvirág havának az elején - hajón vagy vasúton - Komárom közelébe ér, csodás kép tárul a szeme elé. A szőke Duna közepéből óriási fehér folt emelkedik ki. Mi ez? Honnét e csodás fehérség? A mint az ember közelebb éri, hamarosan rájön, hogy nem a délibáb játéka csalogatja a szemét, nem a tündérek játékával áll szemben. Az a nagy folt ugyanis virágos dunai sziget, s a fehérség rajta a gyümölcsfák százezreinek tavaszi ruhája. A mint némi szellő száll a Duna fölé, a dolog még bizonyosabbra válik. Egy-egy áramlat ugyanis bódító illatárt csap a hajó felé, sőt ha a szél erőre kap, még virágszirmokat is hullat oda. Sok ember elmélázva nézi a bájos jelenséget, sokban föltámad a kíváncsiság: látni e szigeten a tavasz fenséges munkáját."
 

Komárom szabad királyi város és az Erzsébet-sziget a II. katonai felmérésen

      
Az 1900-as években a Vasárnapi Újság Dunáról érkező újságíróját ez a látvány fogadta Komáromban. A nem is olyan régen Erzsébet névre keresztelt sziget a történelem során több névvel is bírt, úgymint: Várkormányzó-sziget, Komáromi-sziget, Győri Dunai-sziget, Mészáros-sziget, Hadi-sziget, Vörös Flotilla-sziget, Alžbetinsky Ostrov. A napjainkban használt Erzsébet-sziget elnevezést annak apropóján kapta, hogy Erzsébet királyné 1857-ben itt tette lábát először magyar földre. 

Komáromnál a XV. századig két sziget állt a Dunán. A folyásirány szerint vett alsónak Nagy-sziget, a felsőnek Kis-sziget volt a neve. A kettőt elválasztó Duna meder lassan feliszapolódott, ma a szigeten nyomát sem találni. Kezdetben a komáromi polgárok gyümölcsöskertjei voltak a szigeten, egészen a törökök megjelenéséig. Korabeli beszámolók szerint 1557-1559-re minden elpusztult rajta a harcok miatt. Ezután a sziget birtoklása szinte késhegyre menő vitákat eredményezett a királyi várőrség és a komáromi polgárság között. Történt ugyanis, hogy a várbéliek egész egyszerűen kisajátították maguknak a területet legelő céljára. Marhákat és lovakat tartottak rajta. Mivel Komárom volt a magyar flotta állomáshelye a török időben, gyakran megesett, hogy a török ellen vonuló hadak a szigetet használták gyülekezési pontként. Bél Mátyás Descriptio Comitatus Comaromiensis c. művében megemlíti, hogy a várőrség a Duna medrét teletűzdelte cölöpökkel, hogy a hajók közvetlenül a vár falai alatt kényszerüljenek elhaladni.
  

A Győri-Dunai-sziget a Dunai Mappáció térképszelvényén, 1824-ben. (forrás: danubius-fluvius.eu)

     

A polgárság és a várkapitányok vitája egészen 1745-ig tartott, amikor a polgárság súlyos összegért szabad királyi városi jogot eszközölt ki Mária Teréziánál. Így a tulajdonjog visszaszállt a városra. A városi tanács 1819-ben felparcellázta a szigetet, hogy aztán a 213 darab 700 négyszögöles telket a következő évben árverésen értékesítse a városbélieknek. Az új birtokosok kötelezettséget vállaltak arra, hogy gyümölcsfákkal ültetik be kertjeiket. Ekkor jutott egy telek a Jókai-család birtokába. Tudni való, hogy a szigetet a legnagyobb árvizek mindig elborították, ezért a parcellázás után fontossá vált a sziget árvédelmének megszervezése. 1824. novemberében a Dunai Mappáció kapcsán Komáromba érkezett Forberger Sámuel térképész. Az ő német nyelvű leírása és térképszelvénye részletes ismertetőt nyújt az olvasónak az Erzsébet-sziget reformkori állapotjáról. 

   
Forberger leírása szerint abban az időben a  sziget erősen pusztult. Helybéliek mesélték neki, hogy gyermekkorukban a vízimalmokat a szigetről egy kőhajítással elérték, ma ugyanezek a malmok 70 ölnyire kerültek. Ez azt jelentette, hogy a sziget jobb partjából mintegy 40-50 ölnyit (1 bécsi öl = 1,89648 méter) mosott el a Duna. Az elmosódás később is folytatódott, az 1900-as évek elején feljegyezték, hogy a szigeten épült 1849-es sáncokat már eltűntek a Duna jóvoltából. Ugyanakkor a két szigetcsúcson homokzátonyok képződtek, melyeken aztán aranymosók bukkantak föl. 1824-ben a szigetet a szárazfölddel egy apró fahíd, míg a szőnyi parttal repülőhíd kötötte össze. Utóbbit minden jégzajláskor el kellett bontani.
 

A Platán-sor 2011-ben

     A Nagy-Duna medrében úszó malmok látszanak, míg a hídfők, és a Kis-Duna ág hídja előtt cölöpsor húzódott, mely a jégzajlástól védte a létesítményeket. A parcellázott sziget gerincén húzódó út a Platán-sor, két oldalán újonnan telepített platánfa csemetékkel. Néhány még ma is látható közülük, ezek helyi védelem alatt állnak.

     1848-1849-ben a város ostroma során a szigeten is zajlottak sáncépítési munkálatok, melyeknek már nyoma sincsen.

     A kiegyezés után Komárom rohamos fejlődésnek indult.  Mivel a gyakori árvizek továbbra is fenyegették a várost, szükségessé vált a Duna szabályozása. Az 1885. évi VIII. törvénycikk alapján megkezdődtek a szabályozási munkák a Dévény-Dunaradvány szakaszon. A munkálatok során az Erzsébet-szigetet nyugat felől elzárták a főágtól. A Kis-Duna ágban téli kikötő létesült 1900-1903 között, melyben 300 nagyobb és 100 kisebb hajó tudta átvészelni a téli időszakot. A kikötő területe 20 hektár, átlagos vízmélysége a létesítéskor másfél méter volt. A szigeti oldalon egy töltésen vontató út épült, a városi oldalon pedig 20 méter széles rakodópart. A főág és a téli kikötő között meghagytak egy kis befolyót, amelyet zsilip szabályoz. A nyugati elzáráshoz közel talált helyet Komárom városa a vízműnek. 3 szivattyú juttatta föl innen az ivóvizet a városban álló víztoronyba. Ez az 1902-ben elkészült vízmű még áll és működik. A kiesebbik komáromi hídnál szűkítették a medret, ezáltal is védettebbé vált a téli kikötő. A híd mellett állt a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság javítóműhelye.

1919. januárjában csehek szállták meg Komáromot. Május 1-jén véres események zajlottak a gyümölcsöskertek között. A Tanácsköztársaság Komáromot visszafoglalni készülő milicistái közül 121-et lőttek agyon az antant katonák a szigeten. 

Napjainkban a sziget félsziget. Mintegy 2,5 kilométer hosszú és 300-400 méter széles. A kertek még megvannak, sokuk elvadult és megjelentek rajta az első állandó lakosok is.  Autóval mind a hidakról, mind pedig a töltésen be lehet jutni. A platánsor még őriz valamit egykori szépségéből, bár erősen foghíjas. Mindenesetre érdemes fölkeresni, hogyha Komáromban járunk.
 

Az Erzsébet-sziget napjainkban (forrás: maps.google.com)

Látnivalók az Erzsébet-szigeten:

A "Komáromi Nagy Fa" (forrás: Vasárnapi Újság)

       
Borovszky Samu Magyarország Monográfiája sorozatában Komárom városáról megemlíti, (1900-ban járunk) hogy 150 éve szerepel minden évben a Komáromi Kalendárium címlapján ez a hatalmas nyárfa, melynek tövében égette el a vármegyei nemesség a kalapos király rendeleteit. 1936-ban vágták ki, ekkor 40 méter magas volt és csak 5-6 ember tudta körülölelni 786 cm-es kerületét.
  

A Beöthy-villa

    
Az Erzsébet szigeten volt birtoka a komáromi Beöthy családnak, akik több nagy embert is adtak az országnak. Beöthy Zsigmond szigeti lakjában megfordult Jókai, Gárdonyi, Mikszáth és Móricz Zsigmond is. Még nem állt ez az épület, amikor Csokonai Vitéz Mihály kart karba öltve sétált itt a dunaalmási Vajda Júliával (Lilla). Itt kapott ihletet 1797-ben a Dunai Nimfa verséhez. Jókai is sok időt töltött családja birtokán a szigeten, itt írta első regényét.
  

Az 1913-ban épült Jókai-filagória

  
A Sárkány János és István testvérpár által 1815-ben épített Nepomuki Szent Jánosnak emelt kis kápolnát már hiába keresnénk, 1968 környékén lebontották.
  

A szigetet parthoz kapcsoló töltés (balra) és a hajógyár

A komáromi téli kikötőt lezáró híd és zsilip a mederszűkítéssel

A Kis-Duna ág keleti torkolata a hídról (jobbra az Erzsébet-sziget)

 
Felhasznált irodalom:

• Bél Mátyás: Az újkori Magyarország földrajzi történelmi ismertetése (Descriptio Comitatus Comaromiensis), 1989 Tatabánya
• Borovszky Samu: Komárom vármegye in. Magyarország Monográfiája
• Forberger Sámuel, MOL II_289 Vízrajzi Intézet iratok 1/B, (Dunai mappáció)
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet-sziget
• Vasárnapi Újság, 1910. január 2.