A Duna egyik legszebb medertágulata: A Moldova-sziget

1. kép. A Moldova-sziget az I. katonai felmérésen.

Lassan 40 éve, hogy megépült a romániai Turnu Severinnél a Vaskapu I. erőmű, amely jelentősen megváltoztatta az Al-Duna természetföldrajzi képét. Az 1964-től 1972-ig tartó közös román-jugoszláv beruházásban zajló építkezés során 3 millió köbméternyi beton beépítésével sikerült elérni, hogy a 30 méteres vízszint emelkedés nyomán biztonságossá vált a hajózás a Vaskapu-szoros teljes szakaszán.
Ennek azonban ára is volt. Az erőmű elkészülte előtt már megkezdődött a tározó feltöltése. Víz lepte el Orsovát, és még jópár falvat a Duna mentén. Eltűnt Széchenyi emléktáblája, mely emléket állított a Vaskapu-szoros első szabályozójának. A visszaduzzasztás éreztette a hatását még Báziáson túl is, amely település 142 kilométerrel van feljebb az erőműnél. 20 méternyi víztömeg alatt hever Ada Kaleh szigete, az egykori török skanzenfalu. A felvizi, partmenti területeket magasított árvízvédelmi töltések védik. Az elárasztott területek között van a Moldova-sziget nagyobbik része is, mely az egyik legszebb és legszabályosabb dunai medertágulatban fekszik. Egyesek szerint innen kezdődik maga a Vaskapu szoros is. Jómagam inkább a Néra torkolattól nem messze fekvő, már említett Báziástól használnám ezt az elnevezést. 

Ahogy a Duna elhagyja Ó-Moldova egykor szerb, ma inkább román lakosságú települést, az 1047. folyamkilométernél, kettéágazik és egy hatalmas medertágulatot alkot. Ebben a (8*5=) 40 négyzetkilométeres hegyektől körülölelt öblözetben alakult ki a Moldovai-sziget. Két viszonylag magasabb egykori szigetmagot lehet elkülöníteni. A 105 méteres magasságú Hunka dombnál a nyugati oldalon egy kisebb, az északi részen egy valamivel alacsonyabb, de nagyobb területű homokbuckás terület látható a mellékelt térképeken. A 4. képen jól megfigyelhető a homokbuckák irányultsága, mely megegyezik az innen északnyugatra található Delibláti homokpuszta dűnéinek irányával. A homokkal magasított térszínek ármentesek voltak a szabályozás előtt. A hajózás ma főként a romániai ágban zajlik. A szerb ág is hajózható, bár valamelyest sekélyebb és keskenyebb a hajózható út keresztmetszete.
 

2. kép. A Moldova-sziget a II. katonai felmérésen.

A sziget morfológiájáról. Északnyugat felől délkeleti irányban egyre laposodik. Déli és középső részén  a duzzasztás előtt mocsaras alacsony ártér terült el, melyet északról és nyugatról az említett két homobuckás szigetmag zár le. Közülük az északabbi szinte fennsíkot alkot a környezetéhez képest. Délkeleten beerdősült zátonyok forrtak a sziget tömegéhez. Az első katonai felmérés térképe alapján négy egykor különálló szigetet különíthetünk el. A Moldova-sziget területének növekedésében szerepe lehetett az Al-Duna XIX. századi szabályozásának, aminek során némiképp csökkent a vízszint, így a beerdősülő zátonyok mellékágai feliszapolódhattak. A második katonai felmérés térképén színek szerint is jól elkülönítették az egyes szinteket.  Elképzelhető, hogy a térképezés kisvízi időszakban zajlott, erre utal a szigetet körülölelő növényzet nélküli homokos sáv. Mezőgazdaságnak, és egyéb emberkéz alkotta létesítménynek a szigeten nyoma sincs. A szigettől délre található széles zátonyos szakaszon számos homokzátonyt találunk. Ezek nem voltak állandó formák, egy-egy komolyabb áradás jelentősen megváltoztatta helyzetüket és alakjukat.
 

3. kép A Moldova-sziget az elárasztást követően.

 
Ehhez képes a Vaskapu tározó feltöltése során a sziget déli része néhány magasabb szigetmagtól eltekintve víz alá került. Területe a legutolsó felvételek szerint (4. kép) a legnagyobb kiterjedést jelentő 20-ról 3,4 négyzetkilométerre csökkent. Ártéri erdei teljesen kipusztultak és nagyvíznél mindössze sejthetjük meddig is tartott a sziget. Területén felépült egy töltés, ez keresztülvág a sziget egykori mocsaras középső részén, nyilván az épülő híd biztosítására készült annak idején. Északkelet felé a román parton zagytározókat láthatunk, ezekben az újmoldovai bányászat során keletkező veszélyes hulladékokat tárolják, hasonlóan a magyar szakaszon található Almásfüzitőhöz.
 

4. kép A Moldova-sziget napjainkban. (forrás: maps.google.com)

 
A Moldova-szigeten az egyetlen említésre méltó látnivaló egy fél kilométernyi hídcsonk, mely egyik hídfő irányából sem megközelíthető. Semmiféle forrást nem találtam arra vonatkozóan, hogy vajon a jugoszláv-román kapcsolatok megromlása, vagy az ésszerűség diktálta, hogy abbahagyják az építkezést. A szigeten található még emberkéz alkotta töltés, mely a sziget mélyebben fekvő, mocsaras területeit keríti körbe és csatolja a homokkal borított szigetmaghoz. A sziget elárasztott déli zátonyai napjainkban csak akkor bukkannak elő a Duna habjaiból, amikor megnyitják a Vaskapu I.-es zsilipjeit és a duzzasztási szint kissé alábbszáll.
 

5. kép. Híd semmiből a semmibe

A környék viszont annál inkább gazdagabb történelmi emlékekben. A szigettől délre áll Galambóc vára, melyet az áruló szerb kapitány játszott a török kezére 12000 aranyért 1427-ben. Szemközt állt Szent László vára, Zsigmond király építtette, hogy szemmel tarthassa a törököt a Duna túloldalán. A sziget alsó orránál, már a román partnál a vízben áll Babakáj (Nagyapó) sziklája. A szabályozás előtt 21 méterrel emelkedett az Orsovánál mért 0 vízszint fölé. Legendájáról itt olvashatunk bővebben.

Moldova szigete a kicsiny Kalinovac zátonyt leszámítva utolsónak maradt a Vaskapu-szorosban. Megannyi társa került 1971-1972-ben hullámsírba, úgymint a kicsiny Ada-Kaleh (melynek szentelek majd az évforduló kapcsán egy bejegyzést a jövőben), Plavisevica-sziget, és az Ogradena-sziget, hogy csak a nagyobbakat említsem. Mindennek már lassan 40 éve...