Májusi látogatás a Kismarosi-szigeten

Ha turista érkezik Kismarosra, 99%-ban nem a Duna felé veszi az irányt. Felül az Erdei Vasútra és irány a Börzsöny. Érdemes azonban megismerkedni a település dunai oldalával is, többek között tanösvény is vezet arrafelé. Ha mostanában az ember lesétál a kismarosi Duna partra, csinos kis játszóteret talál a kerékpárút túloldalán. Tovább haladva Nagymaros irányába horgászokkal találkozhatunk, akik egy holtág partján üldögélnek. Egy gátat is láthatunk, amely az egykori Kismarosi-szigetre vezet bennünket. Ma ezen a szigeten faültetvény növekedik, a példás sorokba rendezett nemesnyárak között egy fenyőt és két tuját is láthatunk. A túlsó parton, a Szentendrei-sziget mögött a Visegrádi-hegység tömbje magasodik, a bal parton pedig a Börzsöny zárja el észak felé a látóhatárt. Ha letérünk a kitaposott ösvényekről, beszélni kezd a táj a Dunáról és annak itteni történetéről.

1. kép A duna-réti mellékág egykori nyomai, a kerékpárút mentén.

 

Közvetlenül a kerékpárút mentén, a dunai oldalon egy 10-15 méter széles, 1-1,5 méter mélységű árok fut két kilométer hosszúságban (1. kép). Ez az egykori Duna-Réti-sziget mellékága, amely körülbelül száz éve iszapolódott fel. Nagyobb vízállás esetén újra megindulhat benne a vízáramlás. Ennek bizonyítéka, hogy a környezetéhez képest sokkal ritkásabb a növényzet benne. Hajdanvolt partját idős fűzek kísérik. Egy alkalommal a kerékpárút is keresztezi, kisebb áteresz jelzi azt, hogy itt még néhanapján szokott élő víz csörgedezni. Magán a szigeten - amelynek területe fénykorában elérte a 30 hektárt - ma réteket találunk, elszórt facsoportokkal. A víz által épített zátonyok enyhe domborzata még áttűnik a  többnyire védett virágok között. Néhány helyen az ember keze nyomát is viseli e táj; szántó, gyümölcsös és néhány kupac szemét formájában.

2. kép A kismarosi holtág nyugati szakasza.

 

Közel a fent említett árok nyugati elvégződéséhez, átvágva szántókon, réteken és legelőkön, majd csalános-szedres akadályokon, leszánkázva iszapos meredélyeken megpillantjuk azt, ami a kismarosi holtágból megmaradt (2. kép). Május elsején, az elmaradt tavaszi árvizek miatti alacsony vízállásnál (Vácnál 64 cm) nedves iszapos, de szemmel láthatóan kiszáradt medret találtunk. A laza üledékekben tűnik el a kismarosi holtág egyetlen állandó vízutánpótlásáról gondoskodó Mosoni-patak. Ez a patak a Törökmezőtől keletre emelkedő Nagykelemen-hegy oldalában fakad, és a mellékvölgyekből gyűjtött vizével figyekszik frissíteni a holtág pangó vizét. A kedvező talajadottságok miatt a növényzet gyorsan birtokba vette a nyílt mederfelszínt. A kép előterében állatnyomok vezetnek át a szemközti szigetre.

3. kép Ez a nyárfa jól példázza a főági oldalon tapasztalható elmosódást.

 

Rövidebb kitérő után könnyen át lehet jutni a Duna fő ágához. A Kismarosi-sziget ugyanis nyugaton teljesen egybeforrt a parttal, az egykori mederformákat szinte észre sem lehet venni. A sziget külső peremén már nyoma sincsen a holtágban tapasztalható feliszapolódásnak. A szűkített mederbe szorított Duna folyamatosan pusztítja a partfalat. Embermagasságban leszakadó, meredek rézsűn leereszkedve ez a látvány fogad minket (3. kép). A háttérben magasodó nemesnyáras ültetvény szélső, fiatal fái közül jónéhány kidőlt már az erőteljes erózió következtében. A fák gyökerei között találkoztunk egy bábjából kibújó szitakötővel.

4. kép A kismarosi holtágat kettészelő keresztgát.

 

A masszív, terméskőből épített keresztgáton is visszajuthatunk a szigetről a partra (4. kép). Ez a gát nem előidézte, csak felgyorsította a holtággá válást. Jóval a megépülése előtt már sekély, homokzátonyokkal jellemezhető terület volt a sziget nyugati vége. A gát által kettéosztott meder nyugati része töltődött fel jobban (5. kép). Nyílt víztükör ugyan még megfigyelhető, ugyanakkor a szigeti oldalról már megkezdődött a növényzet térhódítása.

5. kép A gáttól nyugatra eső holtág.

 

Az alacsony vízállás ellenére a gáttól keletre eső holtág partrján sokan horgásztak. Ezt a részt a gát hordalékfogó képessége óvta meg a feltöltődéstől. Keleten ugyan időszakosan fennáll kapcsolat a főággal, az alacsony zátonyon nőtt erdőben, de itt nem áramlik be annyi üledék, hogy hosszú távon veszélyesztesse a horgászok kikapcsolódását (6.kép). Csapadékosabb időben egy vízelvezető árok hoz friss vizet a János-hegy lejtőiről.

6. kép A keleti mederrész. Háttérben az elzáródást jelző fák

 
Erősen merülő fényképezőgép akkuval értük el a sziget keleti elvégződését. Itt sokkal gyorsabb az átmenet a nyílt víz és az erdő között, mint a nyugati szakaszon. Bár a 1980-ban készült térképek még élő kapcsolatot jeleznek a főággal, május elején ennek nem volt nyoma. Az erdő fái és a tőzike-szőnyeg között mélyülő kifolyás markánsan válik el a környezetétől (7. kép). Ha figyelembe vesszük, hogy a keresztgáton utólagosan egy átereszt építettek be, arra következtethetünk, hogy  a bevágódás ennek a következménye, ugyanúgy mint azt a gödi mellékágban tapasztaltuk. A beépített vascső révén sokkal gyakrabban jelentkezhet a holtágban vízáramlás.

 

7. kép. A Kismarosi-sziget keleti "csúcsa"

 

Visszafelé a játszótér felé vezető ösvényen még megtaláltuk a Duna-Réti-sziget egykori futását, közel ahhoz a ponthoz, ahol visszatért vize a Nagy-Dunába. Itt már nyaralók állnak, annak ellenére, hogy a régi töltés egy utcával beljebb halad. Magam sokáig azt gondoltam kerékpározás közben, hogy a Kismaros és Nagymaros közti szakasz a legunalmasabb rész Szob felé haladva. Ez mára megváltozott. 

A főágban talált két új, egyenlőre névtelen szigetről majd később lesz szó.