Törmelékek Torda falu kultúrrétegeiből

 

Torda városáról már hallott mindenki, azonban Torda faluról már kevesebben. Ilyen nevű község létezik ma is a Bánságban. A középkorban ennél jóval több Torda nevű település létezett, az egyik éppen a Szentendrei-szigeten, Váccal átellenben.
A tavaly őszi és idén tavaszi kirándulások a tahitótfalusi Alsótordák-dűlőben mintegy 1,5 kilogrammnyi leletet eredményezett. A képen látható begyűjtött anyag 99,99%-a cserépedény töredék, mindössze egyetlen bronz díszecske került elő a szántásból.  Alapos tisztogatás után a poros, szürke cserepek színt kaptak, és előkerültek a formák is. Csoportosításuk először szín szerint történt, voltak éles peremmel elváló fehér töredékek, vastagabb, csillámos homokkal tarkított kopott cserépedény peremek, XIX-XX. századi porcelán, mázas cserepek és pirossal festett fehér fülek. Sok edényfül került elő, elsősorban a vastagságuk miatt őrződtek meg jobban a vékonyabb oldalsó részekhez képest. Egészen mostanáig egy dobozban pihentek.

Bronz dísz

A beazonosítás hátralévő része ma 2011. szeptember 14-én történt meg Vácott a Tragor Ignác Múzeumban, Kővári Klára régész segítségével. Sok értelme ugyanis nem volt, hogy ennyi cserepet itthon kerülgessek, jó helye lesz majd nekik Szentendrén a többi lelet között. Tahitótfalunak az Alsótordák dűlője ugyanis már kívül esik a váci múzeum hatáskörén annak ellenére, hogy pár száz méterre esik tőle. A leletek gerincét a középkori anyag teszi ki, ezek közül a durvább, szürke, homokosabb darabok Árpád-koriak, volt egy sűrűn rovátkázott avar kori oldaltöredék, néhány késő-középkori festett fehér cserép, valamint számtalan elsőre nem beazonosítható darab. A legrégebbiek a bronzkorból származnak. Mivel a kelták (vaskor) előtt nem létezett korongozott edény, ezek könnyen felismerhetők. A mintegy 4500 évvel ezelőtt élt fazekasok kézzel simították őket. A római korban ez a terület majdhogynem senki földje, frontvonal volt, így ebből az időszakból nem tudtunk leletet meghatározni.

A lelőhely      

 

Az egykori Torda falu elhelyezkedése és templomának feltételezett helye

A váci révtől mintegy 500 méternyire a Duna mentén található. Alig kiemelkedő dombhát, mely a Duna felé meredeken szakad le. Tengerszint feletti magassága maximálisan 107,5 méter. Jelenleg árvízmentes térszín. Cserépedények a legmagasabb térszínen, a Dunához közelebbi oldalon találhatók nagyobb számban. Megfelelő időben a terepen nem nehéz egy-két maroknyit összegyűjteni.

A bronzkori leletek miatt biztosra vehetjük, hogy az adott korban a legnagyobb árvizek elkerülték a lelőhelyet. A kelta és római korban megszakadó település oka lehet a megváltozott éghajlat és az ehhez kapcsolódóan megváltozó Duna vízjárás is. Természetesen nem zárható ki az sem, hogy ennek történeti okai vannak.

Hosszú időbeli szünet után a VIII-IX. századból az avarok révén újra benépesül a homokos dombhát, és a folytonosság tart egészen a török hódoltság végéig. Ebből a korból a fentebb felsorolt mintázatú cseréptöredékek maradtak fönn. Torda falu első okleveles említése 1546-ból származik, ekkor a törökök 15 lakost írtak össze. 1626-1628 között névről is ismerjük református lelkészüket: Rákóczi Pált. 1685-ig a számtalan hadjárat következtében népessége egyre fogy, utolsó lakosai Tahitótfaluba költöznek be (Tótfalu 1686-ban népesebb település volt, mint Cegléd).  Ma újra lakják, egy-két lakóház is áll a nyaralóházak között. Régen templomos helyként ismerték, a Magyarország Régészeti Topográfia kötet szerint templomának helyét a XIX. század végén még be lehetett azonosítani.
 

Itt állhatott Torda falu temploma

A mai terepbejáráson célirányosan ezt a pontot kerestem. Beazonosítása elvileg könnyű, mindössze habarcs, tégla és kődarabokat kell találni hozzá. Egy ekkora középkori faluban a templomon kívül nem valószínű, hogy más létesítmény épült volna hasonló építőanyagokból. Hosszas keresgélés után mindössze egy hely felelt meg az elvárásoknak. A fenti képen látható házikó előtt a szántásban az eke egy hatalmas vulkanikus kőtömböt fordított ki, mellette törött tégladarabok és habarcstól fehéres barázdák látszódtak. Ha ez nem recens sitt, akkor minden bizonnyal egy potenciális templomhely lehet. Ugyan nem a legmagasabb pontja a dombvonulatnak, de a körülötte tapasztalt leletbőség igazolhatja az elképzelésemet.
 

Torda falu és sziget

Az egykorí vízrajz rekonstrukciójában mint sok más helyen, itt is segíthetnek a régészeti leletek. Mint a Szentendrei-sziget egyik magja ez a terület is a jégkorszak végén, a holocén kezdetén alakulhatott ki. A felhalmozódó kavics üledékek a Duna bevágó hatása miatt relatíve kiemelkedtek, és ezt a kiemelt térszínt tovább magasította a kisvizeknél a mederből kifújt homokmennyiség. A megtelepedő növényzet révén a talaj humusztartalma megnövekedett a környező területekhez képest, így a dombhát lassacskán alkalmassá vált az ember megtelepedésére.

A középkori falu ma a Duna feliszapolódása következtében messze került a főágtól. Ez a feltöltődés nem ma kezdődött, így lehet, hogy szerepe volt egy, a Dunából élő falunak (halászat, hajózás, rév) az elnéptelenedésében. A bronzkor óta egymásra rakódó kultúrrétegek megmagasíthatták az eredeti térszínt, jobban kiemelve a homokdomb-vonulatot. Ezáltal a népvándorlás kor népessége már teljesen ármentes térszínen telepedhetett meg. Ezt az ármentes térszínt azonban gyakran körülölelte a Duna mindkét oldalról. Az árvizek ugyanis a lakott területtől nyugatra, a Szentendrei-szigeten át is levonultak. Ez a jelenség teljesen természetes velejárója volt például a jeges árvizeknek. Egészen a folyószabályozásig rendszeresen az elhagyott medrek vezették le a megnövekedett Duna vizeket, sokszor a mezőgazdaság rovására.

Régészeti feltárás a mai napig nem volt a területen, mindössze terepbejárások alkalmával tájékozódtak itt régészek. Remélem egyszer egy feltáráson sikerül meghatározni az egyes kultúrrétegek szintjét, amelyből lehetne következtetni a holocén mederváltozásokra, melyek a Szentendrei-szigetnek ezt a részét érintették.