A mohácsi révállomás vízrajzi emlékei

 

A mohácsi rév és a Szent János szálló, Újmohácsról nézve a kelő nap első sugaraiban

     

Mohács városát úgy tartják, mint Budapest mellett az ország második olyan települését, mely a Duna mindkét oldalára átnyújtózik. Most felejtsük el Komáromot és Tahitótfalut (igaz utóbbi csupán nagyközség) és koncentráljunk arra a városra, ahol a Duna elbúcsúzik Magyarországtól. Most nem a csatáról lesz szó, sem a busókról, hanem olyan emlékekről, mely a Duna és a város élő kapcsolatát bizonyítja. Olyan emlékekről, melyek mellett az átlagos halandó egyszerűen elsétál.

Szent Mihály terén Szent János szobra  

Nepomuki Szent János a folyók, hidak, halászok, vízimolnárok, hajósok, a fuldoklók, valamint Csehország védőszentje. Folyóparti településeken igen gyakran emeltek szobrokat a tiszteletére, főként a barokk korban. Ennek az az oka, hogy János annak idején, a XIV. században nem volt hajlandó elárulni a királynak, hogy mit gyónt neki a  hűtlenséggel gyanúsított királyné. Miután megkínozták, a Károly hídról a Moldva folyóba dobták holttestét. 1729-ben avatták szentté, emléknapja május 16.

Mohács városa két ünnepnappal tiszteleg előtte. Szép élmény lehet a koncertekkel kísért fáklyás hajófelvonulás, melynek során "Jánoskákat", azaz úszó gyertyákat bíznak a folyó sodrára. A napot tűzijáték zárja. Vasárnap céhes zászlók alatt vonulók érkeznek Nepomuki Szent János szobrához, ahol katolikus szertartás szerint koszorút áldanak a Duna áldozatainak emlékére. Ezt később a kompról dobják a Duna habjaiba. Majd az összegyűltek sétahajókáznak a komppal, miközben a városban már zajlik a halászléfőző verseny. A zsűri által elbírált levesek illata fogadja később a komptól érkezőket.

Jó lenne egyszer összegyűjteni fényképekkel, leírásokkal a Duna-mente összes Nepomuki Szent János szobrát, a forrástól a torkolatig...

 

Mi köze van Quintus Curtius Rufus római történetírónak Mohácshoz?

Ha a révállomás betonrámpáján haladva a déli irányba tekintünk, ott találjuk az árvízvédelmi partfal oldalában a Duna áldozatainak emlékére emelt bronztáblát. A 2007-es események országos hírré váltak, amikor egy autó két gyermekkel az újmohácsi rév rámpájáról a Dunába csúszott. Mindkét gyermek megfulladt a szüleik szeme láttára. "Gyakran a csendes víz mélyebb, s rejt több veszedelmet" - olvashatjuk a táblán, mely egy hatalmas örvényt, és egy apró papírcsónakot fut körbe. Az idézet latin eredetije ugyancsak olvasható a táblán: "QVO MINVS EST MVRMVR PLERUMQVE ALTIOR VNDA". 

Sokat keresgéltem, vajon honnan származhat ez az idézet, esetleg a Bibliából, vagy egy középkori költőtől?... Végül egy latin idézeteket tartalmazó portugál honlapon találtam meg a megfejtést; Quintus Curtius Rufus római történetírót, aki a kora császárkori Rómában élt és alkotott. Egyetlen töredékesen fennmaradt műve Nagy Sándor hadvezérről szól, így nagyon valószínű, hogy az idézet is ebből a műből származik. Mint ahogy Nagy Sándor, Quintus Curtius Rufus sem gondolta volna sohasem, hogy egyszer itt Altinum (Kölked) közelében az utókor - igaz áttételesen, de - bronztáblán fog megemlékezni róluk.

 

Lampl Hugó emléke Mohácson

1956 tavaszán a jeges árvíz szinte teljesen letarolta a Mohácsi-szigetet. Derékba tört erdőket, vízmosások által elhordott szántóföldeket hagyott maga után. 1965-ben egy csapadékos nyár következtében létrejövő árhullám miatt állt a Magyar Honvédség hónapokig a homokzsákokkal megemelt töltéseken - itt Mohácsnál is. Az ember jobb esetben tanul a hibáiból, így történt ez Mohácson is, ahol az 1989-1993 között felépített árvízvédelmi partfalat már az árvizekből levont tanulságok alapján tervezték meg. Az informatív bronztáblán feltüntették a Métrékadó Árvízszint abszolút (89,30 m. B. f.) és relatív magasságát is (1010 cm). A partfalat ennél 1,2 méterrel magasabbra húzták föl a biztonság kedvéért. Hiszen sosem tudni, mikor érkezik egy újabb, minden eddig mért vízállást meghaladó árhullám.

Egy évvel a megépülése után újabb érctáblával gazdagodott az árvízvédelmi partfal. A Magyar Hidrológiai Társaság által alapított Lampl Hugó-díj emlékplakettje közvetlenül az előző tábla alatt helyezkedik el. Lampl Hugó (1883-1976) vízügyi mérnök volt, a műszaki tudományok doktora, a Dunával kapcsolatos munkái között említésre méltó a Csepel-sziget ármentesítéséért végzett munka. Ott volt a Kvassay-zsilip építésénél, és a Soroksári-Duna szabályozásánál. Később részt vett a Duna-Tisza csatorna tervezésében. Életéről többet itt olvashatunk.

Az ország utolsó dunai vízmércéje

A Duna 1446.9 folyamkilométerénél elhelyezkedő mohácsi vízmérce után a következő már a Vajdaságban található Bezdán településen. A folyót magyar szakaszon itt mérik utoljára. Magunk is elképzelhetjük a mércére tekintve, mekkora is lehetett a LNV 984 centimétere. A 7 méter alatti lapvízmérce a partfal előtt, közvetlenül a parton található. A vízmércét a 60 centiméteres érték alatt (LKV) még nem látta senki a vízből előbukkanni.

Ha nyitott szemmel járunk Mohácson a Duna mentén, gondolatban bekalandozhatjuk szinte az egész világot egészen az ókori rómától a középkori Prágán keresztül az 1956-os felkelés előestéjén pusztító utolsó jeges árvízig.