Újra őröl a hullámsírba merült hajómalom Ráckevén

Magyarországon az utolsó működő hajómalom Ráckevén található. 2007-ben, példátlanul lelkes összefogás keretében helyiek láttak neki, hogy a városnak, a ráckevei molnárcéhnek, valamint a vízimolnár mesterségnek méltó emléket állítsanak. Felszerelésének nagy részét hullámsírba merült elődjéről mentették ki. Hatalmas erőfeszítések után a hajómalom végül elkészült, hogy egyetlen helységben összefoglalja és bemutassa a magyarországi vízimolnárok örökségét.

 
Hajómalmok és vízimolnárok Ráckevén.

1440-ben a török elől az al-dunai Keviből menekülő szerbek és magyarok alapították meg a csepel-szigeti Ábrahámtelke monostora mellett Ráckevét. Főként kereskedők és iparosok voltak, akik kiváltságleveleiket magukkal hozva, hamar virágzó mezővárost hoztak létre. Buda elvesztése után sem néptelenedett el a város, 1551-ben feljegyezték, hogy 19 malom forgott a Dunán. Minden malom után 50 akcse adót szedtek a törökök. Később, Buda felszabadítását kísérő harcok következményeképpen minden malom elpusztult a városban. 1694-ben egy Szentendréről elhozott hajómalommal indult újra az őrlés.

A ráckevei molnárok számára a következő fontos évszám 1728, amikor III. Károly királytól céhalapításra kapnak felhatalmazást. A következő évben megalapuló Ifjú Molnár Céh egészen 1872-ig működhetett ebben a formában, ekkor törölték el végleg a céheket. Ezentúl ipartestületként működtek tovább, ami annyit jelentett, hogy a nevükből elhagyták a "céh" szót. Minden más ment tovább a régi céhes forma szerint, egészen az államosításig.

A ráckevei (hajó)malomipar válsága már a XIX. század végén elkezdte éreztetni hatását a gőzmalmok megjelenésével. Ezeknek hatalmas előnye volt, hogy gyorsan, nagy mennyiségben és szárazföldön tudtak őrölni. A gabonabőség azonban lehetővé tette, hogy a kisebb malmok is fennmaradjanak. Az I. világháború után a gabonabőség is megszűnt, a hanyatlás folyamatos volt az államosításig.

A ráckevei molnárok dolgát a Ráckevei-Duna lezárása is nehezítette, 1872-től megszűnt a vízáramlás a város előtti ágban. Ezért kénytelenek voltak malmaikat kivontatni a Nagy-Dunára. A hosszabb vontatási út tovább növelte költségeiket. Akik pedig addig csak Ráckevéig szállították az őrölnivalót, most még három kilométert szekerezhettek a Nagy-Dunáig.

 

 

A hajómalmokat tavasszal, József napja után volt szokás újra vízre bocsátani. Ekkor már elolvadt a jég a Dunán, megindulhatott a munka. Minden hajómalomnak megvolt a maga helye. Lépcsőzetesen, ún. szelvényenként állították be őket a sodorvonalhoz közel. Egy szelvény 200 méter volt folyásirányban 175 méter szélességben. Rendeletekkel szabályozták hol állhatnak a malmok, nehogy a folyami hajózást akadályozzák. 1852-ben volt a legtöbb malma Ráckevének; 35 hajó. Mivel a hajómalmok a dunai hajózásra is hatással voltak, minden egyes korabeli térképen jelölték őket.

A hajómalmok egészen november végéig voltak kikötve a legnagyobb sodrású szakaszokon, ekkor András napja körül bevontatták őket egy csendesebb, telelő szakaszra, hogy elvégezhessék rajtuk a téli karbantartást. Ez Ráckevén a Fekete Sas vendéglő alatti szakasz, valamint a hídtól délre eső Duna-part volt. Ekkor az ácsnak sem utolsó molnárok kisvízkor a parton szétbontották a malom három részét. Leszedték a sérült faburkolatot, újraszurkozták az eresztékeket. Egész télen fejszékkel és kétméteres fűrészekkel vágták a jeget a hajómalmok körül, nehogy az összeroppanjanak. Persze ez nem mindig sikerült, az 1838-as és az 1876-os jeges árvíz nagyon sok malmot megrongált, vagy elpusztított a Csepel-szigeten.

A legtöbb malommal azonban nem a jég végzett. 1950 késő őszén még bevontatták a molnárok a malmokat, de a következő év tavaszán már nem futottak ki többé. A kommunista államosítás után már nem volt rájuk többé szükség. A molnárcéhet feloszlatták, tárgyi emlékeik a céhládával együtt ebek harmincadjára jutott. A hajómalmok a parton pusztultak el, többségüket szétverték és elhordták tüzelőnek. Nagyobb szerencséje volt annak, amelyik a karbantartás hiánya miatt elsüllyedt. A Gyurcsik-féle malom 1968-ban került a Duna fenekére. Kiemelése után a Szentendrei Skanzenba szállították, mint az utolsó magyarországi hajómalmot.

 

A hajómalom újjáépítése.

A hajómalom újjáépítésének ötlete hivatalos fórumon 2006 őszén került szóba először. Ráckevei molnárok leszármazottai 2007 decemberében megalakították a Ráckevei Molnár Céh Alapítványt. Ennek a hagyományőrző egyesületnek fő célja a hajómalom újjáépítése volt. A terveket Szőgyényi Gábor építészmérnök készítette el megmaradt leírások, fényképek alapján. 

Kezdetben sokféle megvalósítási terv jött szóba, pl.: legyen csak egy makett, vagy egy egész működő malom? A lelkesedés végül akkora volt, hogy a molnárok a lehető legnagyobb fába vágták bele a fejszéjüket. Egy valódi, úszó, működö malmot álmodtak meg.

A hozzávalók beszerzése bonyolult feladatnak bizonyult: volt egy ráckevei hajómalom (Gyurcsik malom) a Szentendrei Skanzenban, ez azonban darabokra szedve kallódott és nem működött. A skanzen végül a használható részeket kölcsönadta használatra, vagy lemásolásra. Másik kérdés a hajó faanyagának beszerzése volt. Itt a ráckeveiek segítségére sietett testvérvárosuk, Gyergyócsomafalva, akik ingyen és bérmentve 31 köbméter faanyagot adtak, amit egy helyi vállalkozó ugyancsak ingyen fuvarozott Magyarországra. A hajótestet és a göröndőt (vízkerék-tengely) különleges, afrikai fából faragták, fajsúlya akkora, hogy elsüllyed a vízben, keménysége pedig olyan mértékű, hogy nem lehet belé szöget verni.

Példaértékű volt az az erőfeszítés és lelkesedés, amely a hajómalom létrejöttét segítette. Eldugott padlásokról kerültek elő használati tárgyak és berendezések. Elkészült az elveszett céhzászló pontos mása. Előkerült egy régi ráckevei céhlevél. A Kerekzátonyon, betonból került elő a transzmissziós főtengely. Veszprémből érkezett a hajómalomban használt összes szita. A szükséges pénz nagy részét pályázaton és helyi nótaestek bevételeiből fedezték. A hajó festésénél még egy ír hajósember is segédkezett. A helyi netszolgáltató pedig a webkamerával járult hozzá, hogy minél többen figyelemmel kísérhessék az építkezést.

A 2010. augusztus 19-i avató ünnepségen, három és fél év munkájának eredményeképpen látogathatóvá vált Magyarország egyetlen működőképes hajómalma és múzeuma.

Hajómalmot építeni régen sem volt könnyű. A kiállítás egy része ezt a több éves fáradságos munkát is bemutatja egészen az első fa kivágásától a próbaüzemig.

Hogyan működik a hajómalom?

A hajómalom gyakorlatilag ugyanaz, mint a vízimalom. Még a méretük is nagyjából egyforma, amiben különbség van, az vízfolyás mérete. A hajómalom ugyanakkor nem helyhez kötött. A vízállások és sodrásviszonyok váltakozását képes volt követni. Lehorgonyzott állapotában az alatta áramló víz energiáját használta fel. Magyarországon minden nagyobb vízfolyáson megtalálhatók voltak, kezdve a Murától, Vágtól egészen a dunai malmokig. Egy 1863-as összeírás szerint 4301 működő hajómalom volt az országban. 

 

 

A Ráckevei Hajómalom ún. tombácos típus. Három fő részből áll: a házhajóból, melyben az őrlés zajlik, a vízkerékből, mely a folyó energiáját közvetíti a lapátokon és a tengelyen keresztül, valamint a völgyhajóból, melynek másik neve: tombác. Utóbbit gyakran egyetlen vastag tölgyfából faragták ki. A malmokat a malomszeghez rögzítették, amely egy erősen megvasalt cölöp volt a folyó medrébe leverve. A molnárok ez után fizették az ún. szegbért. 1772 után áttértek a horgony használatára, mert a malomszegek akadályozták a hajózást.

 

A tombácon nyugszik a göröndő, amely nem más, mint az alulcsapott vízikerék tengelye. Gyorsabb folyású vizeken kisebb, míg pl. a lassabb folyású Tiszán nagyobb és szélesebb lapátok kellettek. A házhajóról a tombácra vízjáró vagy völgyhíd vezetett, melyen a molnár tudott közlekedni. Minden hajómalomhoz tartozott egy-két ladik is, ezen szállították az őrölnivalót a hajóra, majd az őrleményt a partra.

  

A hajómalmok egyik fő hátránya a nehézkes megközelíthetőség volt. A parton érkező szekeresnek jeleznie kellett a vízen lévő molnárnak, hogy jöjjön a gabonáért ki a partra, ami lehetett rozs, búza, vagy akár kukorica is. Ekkor megbeszélték, hogy mikor lehet a lisztért jönni. Volt, hogy a vízimolnárok fuvarost fogadtak, akik a környéket bejárva összegyűjtötték az őrölnivalót. Általában az őrlés legalább egy napot vett igénybe, ez függött a hajómalom kapacitásától és a gabona mennyiségétől is. A ráckevei malom jelenleg óránként 80 kilogramm gabonát képes megőrölni.

A Ráckevei Hajómalomot vasárnaponként érdemes meglátogatni, amikor ugyan a megszokott 300 helyett 500 forint a belépő, de emellé őrlési bemutató is jár. Amikor mi ott jártunk egész nap működött a malom, nem csak akkor, ha csoport érkezett. A malom ma elekrtomos árammal működik, ugyanis ha a Ráckevei-Duna sodrására lenne bízva a vízikerék, az ugyan meg nem mozdulna. Ezt az egy apróságot leszámítva az újjáépítésnél mindent sikerült eredeti formájában helyreállítani.

Megtalálható itt a garat, ahol újra eredeti értelmében használhatjuk a "felöntött a garatra" szólásunkat. A hajóházban működő gépek mellett tapasztalható zajszint indokolja a másik vízimolnáros szólást: "nagyot hall, mint ősszel a mónár". Ennek a másik magyarázata a rengeteg őszi munka volt, amikor a molnárok már meg sem hallották a partról csengető szekereket. A két órás látogatás után csengett a fülünk nekünk is.

Ebben a malomban már hengerszék őröl, míg a régebbiekben még malomkő volt használatban, melyet a molnárok a bányászás helyszíne alapján "tót kőnek" neveztek. Ugyancsak újítás volt a szitálás bevezetése. Egészen a XVII. századig sehol sem választották szét a korpát a liszttől, s később is csak lassan terjedt el ez a módszer. A háziasszonyok ugyanis szerették a korpás lisztből sült kenyeret és ha finomabb liszt kellett nekik, szitáltak maguknak odahaza. A szitálás után 10 zsák gabonából lett 7 zsák liszt és 4 zsák korpa, így plusz egy zsákot kellett vinni a molnárnak.

Aki vasárnap ellátogat a malomba, nem kell, hogy zsákot vigyen magával. A hajómalomban helyben őrölt és csomagolt lisztet lehet vásárolni 200 ft/kg áron.

Ez a bejegyzés csupán egy részét volt hivatott elmondani annak, amit a hajómalomban molnárok mesélnek a látogatóknak. Nem célja, hogy minden tekintetben átfogó bemutatását adja ennek a régi mesterségnek, ezt az ismeretet csakis ott, Ráckevén kaphatják meg az érdeklődők. Duna mentén tett látogatásaink során számunkra messze a legnagyobb élmény ez az ipartörténeti emlékhely volt. Ha tehetik mindenképpen látogassák meg!

Ajánlott és felhasznált irodalom: 

• A Ráckevei Hajómalom tablói
• Dr. Kovács József László: Duna vizén malom forog
• http://portofvenek.uw.hu/hajomalom.html

Hivatalos honlap:

• http://hajomalom.rackeve.hu/