Oldalak

2013. október 26., szombat

Háros, Csőttel határos?

  
avagy egy dunai névvándorlás története

„Hárosi vadászlak számos olajjegenye háttérrel, a többi erdő ritkás egy két maglófával -  a gőzgép néhány ölnyire robog el előtte és az … árnyait (a csendes lakókat zúgása által felverheti) a vadászlak tagja hátul a régi fal északrét védi az a alcsony épületet, a vadászlak alat sűrű erdő, benne fülemüle és a zenészek serege tarka hangvegyülete hallható. Vasárnapon épp a Vasárnapi Nap volt kezemben midőn erre utaztam és a kis sziget kellemeiben gyönyörködtem. A Duna parton egy ép szikla van – előtérben a szép zöld mezőség, ezen elszórt tanyák, faluk, háttérben a meredek parton a simán lenyúló dombok alatt boronaházak, tornyok, kastélyok, minden fordulatra más kép, nyugszanak a malmok.” - Rómer Flóris kéziratos hagyatéka II. jegyzőkönyv. 87. o.

Háros vasútállomás (forrás: n. adrian, panoramio.com)

Mi is az a Háros? Egy vasútállomás? Két sziget? Egy elpusztult település? Egy utca? Egy természetvédelmi terület? Két településrész? Egyáltalán hogyan fordulhatott elő, hogy ez a földrajzi név nemes egyszerűséggel átvándorolt a Dunán a Csepel-szigetről a budafoki partra, oda ahol annak idején egy másik középkori falu, Csőt (más néven: Csut) állt? Természetesen minden kérdésre megvan a magyarázat!

Számomra Háros Magyarország legeldugottabb helye, egy olyan misztikus sziget, melyre évente csupán kétszer nyílik (legális) lehetőség a belépésre. Egyszerű halandó is próbálkozhat, papír alapú levelet kell küldeni a Honvédség megfelelő osztályán ülő ezredesnek, amelyen a bátor próbálkozónak fel kell tüntetnie anyja nevét, születési dátumát, lakhelyét, személyi igazolványának számát. ha esetleg többen mennének, ezt minden egyes résztvevőtől be kell gyűjteni. Aztán ha az ezredesnek olyan napja van, hogy rábólint egyeztetnie kell egy kiskatonával, aki kísérőként figyeli majd minden egyes lépésünket. Idén az ezredes úrnak olyan napja volt, hogy lefújta az idénre tervezett kirándulást, a természetjárók türelmes emberek, várhatnak még egy évet. Vagy megvárhatjuk míg télen befagy a mellékág. Szívesen írtam volna a hely gyönyőrű élővilágáról, de talán majd legközelebb.

Mintha a Csepel-szigethez közelebb lenne még a Háros-sziget 1737-ben

A budapest jobbparti Háros-sziget nevét a csepel-szigeti (balparti) Háros faluról kapta. A középkorban még balparti szigetetet a középkorban a jobbparti Csőt faluról Csőti-szigetnek nevezték. Nem könnyű megérteni elsőre, olyan ez, mintha mindig arról a faluról nevezték volna el, amelyiktől távolabb feküdt.


A sziget történetében legfontosabb esemény 1264-ben történt, amikor IV. Béla király megalapította a Szt. Euszták (Eustachius) premontrei kolostort. Mivel a közelben elhaladó 6-os út már akkoriban is jelentős forgalmat bonyolított nem csodálkozhatunk rajta, hogy a tétényi országgyűlésen részt vevő IV. László király és háza népe ebben az új épületben kapott szállást. Ha a természetföldrajzot és a hidrológiát a mai állapotokból és csak abból kívánjuk levezetni sohasem fogjuk tudni megérteni, hogy az utolsó árpádházi alapítású kolostorunk hogyan kerülhetett egy olyan szigetre, amit minden jelentősebb árvíz elborít. A középkorban még nem volt divat ártérre építkezni, és mivel a kor embere még előszeretettel használta a józan paraszti eszét feltételezhetjük, hogy a Csőti-sziget a XIII. század végén vagy magasártér, vagy állandó szárazulat volt.

Két századdal az alapítás után, 1477-ben pápai vizsgálat dokumentálta a kolostor állapotát, és meglepődve látták, hogy a régen 15-20 szerzetesnek adó egyházi épületek teljesen üresen állnak. Mátyás király a komplexumot birtokostul a pálosoknak ajándékozta, akik 10 szerzetest küldtek a szigetre. 1519-ben apró mozzanat jelzi nekünk, hogy valami zavar állhatott be az addig kiegyensúlyozott dunai vízhozamokban; Csatkai Pál perjel kőgátat épített a kolostor körül az árvizek ellen! Ne feledjük ekkoriban történt a kis jégkorszak beköszöntét jelző egyik legjelentősebb katasztrófa, a 1501-es rekordárvíz. A Háros-sziget fokozatosan dunai ártérré változott. Vajon van még bármi nyoma a Csatkai-féle a kőgátnak?

Hogy a sorozatos árvizek, vagy a töröktől való félelem okozta a kolostor végső elnéptelenedését már nehéz megmondani. Valószínűleg mindkettő, utóbbi természetesen nagyobb súllyal.

A Háros-sziget 1940-ben

A kolostorral ellentétben Háros falu a Csepel-szigeten tovább fennállt. 1562-ben még 600 akcse eszüstöt fizetett halpénz gyanánt a törököknek. A környékbeli viszonyokról sokat elárul, hogy ugyanebben az évben Csepel 500-at, Szigetszentmiklós pedig csupán 100 akcsét fizetett. Rómer Flóris állítása szerint 1575-ben még állt a falu, száz évvel később, Buda felszabadításakor már nem. Mint ahogy a Duna túlsó partján lévő Csőt falu sem. Utóbbi soha nem is települt újra, nevét és kicsiny templomát eltemette a Duna iszapja és homokja. Azonosítása csak 1959-ben sikerült, addig sokan Alcsút környékén keresték e kolostort.

A török kiűzése után Háros ha nem is nyerte visssza régi fényét, de újjátelepült. Lakóinak számáról és nemzetiségéről nincsen sok ismeretünk. Közigazgatásilag Szigetszentmiklóshoz tartozott, akárcsak a Fácán-(Háros) sziget. Ez ugyancsak megerősíti azt a térképen megrajzolt tényt, hogy a sziget régen a csepeli parthoz állt közelebb. Háros viszontagságai azonban nem értek véget a törökkel, 1838 márciusában az egész Csepel-szigetet letaroló jeges árvíz elpusztította Al- és Felháros településeket. Albertfalva mellett Szigetszentmiklós volt a másik olyan Duna-menti falu, ahol egyetlen ép ház sem maradt az árvíz levonulása után. A hárosiak vagy az ugyancsak eköltöztetett Csepelen, vagy az újjáépülő Szigetszentmiklóson telepedtek be.

"Hárosi szigetet illetőleg még megjegyeztetik hogy régenten, annak át ellenében, a nagy duna mellett Háros nevű falú feküdt, melly később el pusztítatván, lakosai Sziget Szent Miklósra költöztek át, ugy hogy Sziget Szent Miklós később e' határban létezett. Szőllős - és Háros elpusztult falvak lakosaiból is népesítetett meg."

A szigeti kolostor falai azonban dacoltak az elemekkel és még a XVIII. században is magasan álltak. Amennyiben egy istálló épületnek tekinthető, akkor az is elmondható, hogy tetőszerkezete is volt. Köveiből a XIX. század elején egy kis vadászlak épült az akkoriban Fácános-szigetnek nevezett Hároson. Később valószínűleg a Háros falut is letaroló újabb árvíz ezt is romba döntötte. Amikor 1864-ben (óriási szerencsénkre) Rómer Flóris a szigetre látogatott már annak is csak a romjait találta. A romokat lerajzolta és dokumentálta:
„A Tétény előtt fekvő Hárosi sziget keleti oldalához közel a gőzhajóval utazók alig fogják gyanítani, hogy a Dunába lenyúló kőfalak egy régi kolostortemplom részleteit teszik. A mai … ház a zárda templomában áll, magának a zárdának alapfalai az udvarban láthatóak. Természetes, hogy ebben némileg gyakorlott szem szükséges, miszerint a változtatások közt eligazodhassék. A templom keletelt falai terméskőből és kaviccsal kevert falragaszból rakvák, kívül pedig faragott kővel födvék. A vadászlak és a szentély apsisa közt vezet ma a pesti út, s szentély végét alkalmasint a Duna árja elmossa. Míg a vadászlak a régi kolostor keresztfolyosója egy részébe bele van építve, addig a szentélybe, melyen még vörös festett, szépen faragott vállkövek és borda végét látni lakhelyiségek tétettek át, a szélesebb hajó pedig fáczán, ló és tehénistállónak szolgál és talán ezen körülményeknek lehet köszönni, hogy valamint a kolostort a földszinéig le nem rombolták. A térméreteket nem lehet fölvenni. (jkv. xiii. 98. xxii. 135. mivel csak az északi falakat lehet tisztán látni és magasságukat 3’-nak constatálnám. A szentélyfal mai hossza 3’ 4”, a hajó diadalívnél 10°-nyire kirúg a pillérével együtt, magába véve pedig csak 4’ 6”-val szélesebb ezen oldalon a szentélynél, mai hossza pedig 7°.
A kolostor délkeleti szárnya részén a vadászlak áll, a régi hajlékok iránya 4° széles 2° mély helyiségek alapjai tisztán kivehetők. A négyszög déli szárnyában van egy 3° 2’ széles és 4° 4’ mély hajlék alapja, talán az ebédlő, mert mellette a 2° 1’ mély pincelejárás következik mely e szárnyat zárja. Innen a templomig vissza a nyugati szárny nyomai a kertben fennvannak, de még délre a kolostoron túl is. Az udvarban még a régi kút, mely faragott kövekkel van kirakva látható. megérdemelné ezen kolostor, hogy még addig míg nyomait ennyire látni lehet tüzetesen fölmérettessék. A hárosi sziget déli szögletén van egy 6’-nyi széles faldarab melyben sok salak, rossz tégla van pozdorja és szalma nyomokkal.” - XXII. jkv. 135. o.


Ábra magyarázata: Hárosi-sziget 1864. máj. 8-án. Alaprajz. (II. jkv.) 3. o. Megjegyzések: „kívül faragott kő, belül kavics és terméskő a, üveg, fölötte ablak x, későbbi pillér, v, fal lement a Dunába m, vadászlak, új fal, régi fal, belül veresre festve és igen apró kavicsokhoz kevert malter, faragott kő, torony, hall, hof hall (?)”


Ábra magyarázata: II. jkv. 86. U alakú épület alaprajza (kép) a következő megjegyzésekkel: „Hárosi épület, Duna, tovább is ezen épület nyoma, a kertben nyomai a vadászlakig, pincelejárás, nincs fal.”


Rómer Flóris amikor elhagyta a szigetet akár azt is mondhatta volna "utánam az özönvíz!". 1872-ben a folyószabályozási munkálatok során lezárták a Soroksári-Dunát, melynek következtében a budafoki ágban átlagosan 60 centimétert emelkedett a vízszint. Mivel már azelőtt is a vízbe nyúltak a kolostor falai biztosan állítható, hogy a víz, a jég és a hullámzás ereje hamarosan elbontotta a csőti kolostor romjait.

1911-ben zárult le a Háros földrajzi név dunai "átkelése", melynek során a Csepel-sziget mellől végleg átkerült a budafoki oldalra. 1737-ben Mikoviny Sámuel térképén még az ősi állapot látszik, amikor a jobb oldali ág volt a Duna főága. A rajz nem lehet tévedés, a Háros-szigetet előtte 40 évvel Marsigli is ugyanehhez a parthoz jelölte. Valószínűleg a sziget legmagasabb pontján, azaz a közepén álló kolostor a bal oldali ág szélesedésével együtt egyre közelebb került a parthoz, mivel a sodrás a sziget bal partját lassan elmosta. A jobb oldali ág pedig egyre szűkült, és a sziget is hízott valamelyest ezen az oldalon. 1911-ben aztán a vízépítő mérnökök feltették a pontot az i-re és egy zárást építettek a sziget csúcsához.

Innentől kezdve a Háros-sziget története már a Dunántúl és Budapest története. 1920 után a parthoz csatolt szigeten hajógyárat kezdtek építeni, a terveket később megváltoztatták és 1928-ban a Honvédség kapta meg a területet. Utászok, hidászok rendezkedtek be az északkeleti csúcson. A II. világháború után Nagytéténnyel és Budafokkal együtt Nagy-Budapest részévé vált, kevesen tudják, hogy a csepel-szigeti Háros dűlő csak négy évvel később 1954-ben, Szigetszentmiklóstól került Csepelhez, így Budapesthez.

Őserdő a Háros-szigeten

1963 óta a Háros-sziget zárt, katonai terület, az addig legeltetésre és fakitermelésre használt földjére lassan visszatelepedett az élővilág, burjánzó ártéri erdőt alkotvan. Régészek ebben az időben még egyszer bejárták a szigetet romok után kutatva, azonban sem falakat, sem arra utaló nyomokat nem találtak már. Feltételezték, hogy a kolostor romjain egy modern-kori katonai épület áll. Kisvíz idején még állítólag megfigyelték a mészáros (hunyadi)-szigeti mellékágban a szigetre vezető híd egykori cölöpjeit, azonban ezt fenntartásokkal kell kezelni, hiszen nem valószínű, hogy a nagyobb ágon keresztül vezetett híd a kolostorhoz. Így érkezünk el a Háros-sziget jelenéhez, amely - ha sikerül valaha bejutni a szigetre - egy másik bejegyzés témája lesz.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

2013. október 17., csütörtök

Jégkorszaki Duna-teraszok Vácott

írta: Horváth Tibor

2012. novemberében, az Altmühl-völgyről szóló bejegyzés elolvasása után sokszor jutott eszembe, hogy milyen érdekes lenne a mi otthonunk közelében is egy olyan tájat találni, amely egy régmúlt földtörténeti állapotot látványosan megőrzött. Hiszen itt is annyi minden történt az elmúlt évezredek alatt. A Duna visegrádi áttörése óta eltelt másfél-kétmillió év során a Pesti-síkság felszíne teljesen átalakult, de azért kell, hogy legyenek olyan helyek, ahol még ma is felfedezhetőek viszonylag korai stádiumok formái. Lassan világos lett, hogy talán a Duna-teraszok irányába érdemes kutakodni.

A Duna teraszai olyan eltérő magasságú térszínek, peremek, melyek a Duna mellett (a mai parttól kisebb-nagyobb távolságra) húzódnak, és a Duna egyes korábbi fázisaiban „használt” medrét (és/vagy partját) jelölik. Ennek kicsiben való szemléltetésére kapóra jöttek az október 12.-i (de mégis nyárias) késő esti zápor nyomai. Földutakon, lejtős területeken már mindenki láthatta egy-egy zápor után a vízfolyások nyomait. Ha jobban megfigyelünk egy ilyen kis medret, sok hasonló vonást fedezhetünk fel egy igazi nagy folyóval.

  
Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a nagy zápor előtt ez az erdei út teljesen sima felszínű volt. Aztán elkezdett szakadni, megindult a víz. Először a két piros vonallal közrefogott mélyedésben hömpölygött a víz, lassan kibontva az út közepét. Így jött létre az első medre (a piros vonalak közötti), amelyben egyre mélyebbre vágta be magát. A jobbparti (a képen a baloldali – mivel szemből folyt a víz) piros teraszperem egészen éles és magas, ugyanis a zápor már az elejétől hosszabb időn át nagy intenzitással esett, ez durván alámosta a jobbpartot (a képen a bal oldalt). A zápor aztán gyengült, csökkent az áramló víz mennyisége, így a vízfolyás szélessége is lecsökkent, ezáltal pedig az addigi meder közepén jött létre újabb bevágódás. Megszületett tehát egy fiatalabb terasz is – a piros és zöld vonal között. Ennek a zöld terasznak a pereme (a zöld vonal) azonban már nem olyan éles, mint az idősebb pirosnak.

A Duna történetében ugyanígy lezajlottak jelentős vízhozam-ingadozások (az éghajlatban és a vízgyűjtőterületben bekövetkezett változásoknak köszönhetően), mindezek pedig a tágabb környezet térszínének változásaival együtt (a Visegrádi-hegység és a Börzsöny emelkedése, amely a meder esését befolyásolta) teraszok létrejöttét eredményezték.
  

 
A fenti képek Vác és Verőce között, a Kompkötő-sziget melletti parton készültek, a Szék-hegynek nevezett partszakasz dunai oldalán.
   
A Szék-hegy a Verőce melletti római erőd romjai felől.


A Duna felől nézve valóban úgy tűnik, mintha egy „hegy” lenne. A teteje közel 35-40 méterrel húzódik végig a Duna szintje felett és az oldala igen meredeken fut le a Dunához. Itt azonban nem klasszikus értelemben vett hegyről van szó, hanem olyan egymáson fekvő teraszperemekről, amelyek a Dunának jóval korábban futó partvonalát mutatják.

Ezen a partszakaszon az ártér (hivatalos nevén az I.sz. terasz) csupán néhány méter szélességű. Vác felé közeledve általában szélesedik, de közvetlenül a város mentén a kiépített részeken már nem természetes formában (és szintén csak keskeny sávban) kíséri a Dunát.

Az ártéri szint felett egy idősebb (a II./a nevű) terasz fekszik, a Duna felett 12-13 méter magasan. Ezt nevezik városi terasznak is, mivel sok folyóparti település erre, a már árvízmentes szintre épült. Ennek a terasznak a szintjén az utolsó eljegesedés vége felé folyt a Duna, nagyjából 10-15 ezer évvel ezelőtt. A jégkorszak végével beköszönő éghajlatváltozás válthatta ki azt a bevágódást, amelynek során a Duna mélyebbre vájta magát addigi medrében és levágta ezt a peremet. Míg a Szék-hegynél ez a terasz csak egy éles perem formájában mutatkozik meg, addig Vácra beérve jelentősen kiszélesedik: a Duna partjától a vasúton túli részekig terül el.

A Szék-hegynek a Dunai mai szintjéhez viszonyított magasságát az adja, hogy az imént tárgyalt városi teraszon egy még idősebb szint levágott pereme is látható (Duna feletti 18-20 méteres magasságig). Ez a II./b terasz. Lerakódása az utolsó előtti jégkorszak vége és az utolsó jégkorszak eleje közötti időben történhetett (200 ezer – 100 ezer éve). Mindenesetre az utolsó jégkorszakban (a 120 ezer és 10 ezer évvel ezelőtti időintervallumban) már árvízmentes terület volt, mivel rajta 15-20 méter vastag rétegben található lösz, amely az utolsó jégkorszakban a szél által nagy mennyiségben szállított finomszemű homok lerakódása. Ez a lösszel megemelt perem szintén végighúzódik Vác északi szélén, jóval túljutva Vácon is, keleti-délkeleti irányba tovább folytatódva. Ezen a lösszel megmagasodott II./b teraszon fekszenek Vác magasabb részei, mint például: Szent Mihály-hegy, Deákvár, a Kálvária-domb és a kórház is.

A löszvonulaton épült Kálvária, balra mögötte a kórház

Megbontott löszfal a váci Jávorszky Ödön Kórház parkolójától közvetlenül délre

A lösszel megemelt II./b terasz látványa, a Deákvárra felvezető útról (Naszály útról)

Lösztől világos kis domb, Váctól keletre, Máriaudvar közelében, a Külső Rádi út mellett
   
 
A műholdképen a meghúzott sárga vonal felett szépen sorba rendeződve láthatóak a lösztől világos buckák. A sárga vonal jelzi tehát a Duna megközelítőleges partvonalát abból az időből, amikor a II./b terasz peremét levágta, kb 100-120 ezer évvel ezelőtt. Míg a Váctól nyugatra fekvő Szék-hegynél ez a perem gyakorlatilag ma is közvetlenül a Duna mellett fut, addig Vác déli részének vonalában a folyó mai medre jócskán eltávolodott egykori medrétől.

A váci Szék-hegy igazi különlegesség, amely meredekségével látványosan megőrizte a Duna utolsó két jégkorszakot követő bevágódási fázisait.


Felhasznált irodalom:

Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana (Akadémiai kiadó, 1959)


Horváth Tibor írásai a Dunai Szigetek blogon:

2013. október 13., vasárnap

A tíz legnagyobb dunai sziget 1878-ban


Egészen véletlenül bukkantam Ortvay Tivadar (Theodor Orthmayer) katolikus pap, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának dunai szigetekről szóló írására, mely a Mathematikai és Természettudományi Közlemények XV. kötetében jelent meg, 1878-ban. A XIX. századi leíró földrajz szellemében írt mű "A magyarországi Dunaszigetek alakja és iránya, területnagysága és partmagassági viszonyai" legfőbb érdekessége, hogy már a megjelenése pillanatában elavult! A folyószabályozások előtt elkészült írás sorra veszi az összes (!) akkor fellelhető dunai szigetet, melyek a folyó szabad mozgása következtében évről évre változtatták alakjukat, irányukat, területnagyságukat és partmagassági viszonyaikat. Ennek ellenére a dunai szigetek története szempontjából felbecsülhetetlen értékű - pillanatfelvétel szerű - statisztikai információt tartalmaz. 

Ebben a bejegyzésben azonban csak a legérdekesebb fejezettel; a szigetek területnagyságával foglalkoznánk. 

Ortvay Tivadar szorgalmas munkával, kataszteri térképek alapján, mindenféle térinformatikai program segítsége nélkül 667 szigetet rendezett táblázatba területnagyságuk alapján. Munkájában elismeri, hogy ez a szám korántsem teljes, véleménye szerint további kétszáz fel nem mért dunai sziget található Magyarország területén. 1878-ben, a cikk írásának idején a magyar Duna-szakasz Dévénytől Orsováig tartott, hossza meghaladta az ezer kilométert. 1893-ra, a szabályozások következtében ez az érték 997 kilométerre csökkent (jelenleg 417 kilométer, 1941-1944 között 637 kilométer volt).

A kataszteri felmérések során feltüntetett szigetek mindegyikének saját elnevezése volt, bár egy részük után nem a sziget szó szerepelt, hanem a zátony. Területük összesen 296183.4663 hektár volt. A fel nem mért szigetek ez a számot tovább növelték, bár ez esetben csupán becslésről beszélhetünk, Ortvay szerint ez körülbelül 316503 hektár, azaz 3165 négyzetkilométer. Hatalmas területről van szó. Ha csak a kataszteri szigeteket számoljuk, területük összege 17 vármegye területét haladta meg, úgymint Komárom, Abaúj, Zólyom, Bars, Hont, Liptó, Árva, Moson, Fogaras, Brassó, Kis-Küküllő, Csanád, Győr, Ugocsa, Turóc, Esztergom és Torna (utóbbi csak 1881-ben egyesül Abaúj vármegyével). Magyarország területének 1,17 százalékát tették ki, Horvátországgal együtt számolva 0,98%-ot.

A 667 sziget közül a legkisebb a moson vármegyei Wirding-zátony a maga 719 négyzetméterével, míg a legnagyobb egymaga 64%-át teszi ki az összes területnek, ez pedig nem más mint Európa mai napig legnagyobb folyami szigete, a 188519 hektáros Csallóköz. A leggyakoribb szigetméret az 1-5 holdas tartományba esett. 

1878-ben ezek voltak Magyarország legnagyobb dunai szigetei:

  1. Csallóköz 188519 hektár, 1885 négyzetkilométer (1.b Szigetköz 37500 hektár, a cikkben - talán a még szabályozatlan Öreg-Duna miatt  - mindkettőt az első helyen tüntette fel a szerző)
  2. Csepel-sziget, 25711 hektár
  3. Margita-sziget (Mohácsi-sziget) 17793 hektár
  4. Szentendrei-sziget, 6138 hektár
  5. Ostrova-sziget (Temessziget, Temes vármegye) 3918 hektár
  6. Décsi-sziget (Tolna-vármegye) 3280 hektár
  7. Pacaris-sziget (Bács-Bodrog vármegye, Újvidéktől keletre) 2076 hektár
  8. Kalandos-sziget (Baranya vármegye, Veresmart és Monostorszeg között) 1508 hektár
  9. Nagy Popovicza-sziget (Baranya vármegye, Apatin és Laskó között) 1397 hektár
  10. Béda (Baranya vármegye, Kölked) 1371 hektár
Íme a mezőny második fele, melyen a kevésbé ismert szigeteket mutatjuk be a II. katonai felmérés és Vályi Béla térképein: 

Temes-sziget (Ostrova)
 
Decsi-sziget

Pacaris-sziget

Kalandos-sziget

Nagy-Popovicza-sziget

Béda

A 6-10. helyezett szigetekre különösen igaz az, hogy szinte nem volt két egymást követő év, melyben ugyanazokkal a méretekkel, alakkal lehetett őket leírni. Egy-egy áradás kanyarulatokat metszett át, új partot épített, vagy ha jeges árvízről volt szó előfordult, hogy egész szigeteket tarolt le, formált át ezeken az alsószakasz-jellegű részeken. A természetföldrajzban zajló állandó változás azonban nem érintette a közigazgatási határokat, így fordulhat elő, hogy például a Kalandos-sziget régi medre alkotja az országhatárt Szerbia és Horvátország között, annak ellenére, hogy a Duna már kilométerekkel arrébb folyik.

A felsorolt 10 sziget közül már csupán az első öt létezik. A többit felszámolta a szabályozás, mellékágaik holtággá váltak, feliszapolódtak eltűntek az elmúlt 150 év alatt. A mai Magyarország területét tekintve Szigetköz, Csepel-sziget, Mohácsi-sziget, Szentendrei-sziget a sorrend. Ha szigorúan vesszük a sziget szó definícióját, ezek közül csak a Szentendreit lehet teljes bizonyossággal szigetnek nevezni. Mivel a Duna-szabályozás során szinte minden szigetet a parthoz csatoltak nehéz lenne egy ehhez hasonló listát elkészíteni. Szigetnek tekintsük-e még mindig a Hárost? Vagy a Gödi-szigetet?

2013. október 10., csütörtök

Az év dunai szigete


A Magyar Madártani Egyesület szép hagyománya, hogy 1979 óta minden évben megválasztják az év madarát, ezzel is ráirányítva a nagyközönség figyelmét a körülöttünk repdeső élővilág egy kitüntetett fajára. 2007 óta választják a szavazók az év fáját az Országos Erdészeti Egyesület honlapján. Ennél is fiatalabb kezdeményezés az év hala választás, melyet a Magyar Haltani Társaság szervez honlapján. Utóbbi két esetben minden évben három jelölt közül lehet választani. E három kedves kezdeményezés nyomán gondoltam, ideje, hogy az év madara le tudjon szállni valahol, az év fája gyökeret tudjon verni benne, miközben az év hala cikázik az év dunai szigete körül. (Az év vadvirágáról, denevérjéről és kétéltűjéről/hüllőjéről már nem is beszélve.)


A versenynek fő célja az, hogy jobban megismerhessük hazánk eldugott, de annál érdekesebb szegleteit. Sok honfitársunk ugyanis előbb járt a Seychelle-szigeteken, mint például az alábbiak valamelyikén. Ez az első ilyen alkalom, remélhetőleg sikerül hagyományt teremteni és híre megy az országban.

A versenyben szereplő szigetek ábécé-sorrendben a következők (linkre kattintva további információk a szigetekről):


Védett nádtenger és úszóláp (Natura 2000)



Debrina-sziget, Hercegszántó

Magyarország legdélebbi dunai szigete



Kompkötő-sziget, Vác

A Duna-Ipoly Nemzeti Park madárparadicsoma





Szavazzon a 2013-as év dunai szigetére!
  
pollcode.com free polls 
 
A szavazás 2013. december 31-én zárul. Eredményhirdetés a 2013-as évzáró bejegyzésben.

2013. október 4., péntek

Digitálisan is elérhető hazánk legfontosabb vízügyi szakirodalma!


Szeptember óta digitális formában is elérhető a magyar vízügy két legfontosabb kiadványa, a Vízügyi Közlemények és a Hidrológiai Közlöny. Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ honlapjáról elérhető állományokat az Arcanum Adatbázis Kft. nagyszerű munkájának köszönhetjük. Így nem kell minden egyes alkalommal a könyvtárakba fáradnunk ha valaminek utána akarunk nézni a magyar vízügy múltjáról és jelenéről. Igen, a jelenéről is, ugyanis a digitalizálással együtt szűnnek meg a kézbe vehető, nyomtatott példányok.

Vízügyi Közlemények 1894. A Gubacsi zárás korabeli ábrán

A Vízügyi Közlemények hazánk legrégebbi vízügyi szakfolyóirata. 1879-ben jelent meg először a Kavassay Jenő által szerkesztett jogelőd, a Kultúrmérnöki Jelentések. 1890-ben új nevet kapott a kiadvány, ekkortól hívják Vízügyi Közleményeknek. Rövid szünetek ugyan voltak a kiadásban, de sajnos 2005-ben jelent meg az utolsó évfolyam (Balaton különszám), azóta pénzügyi okokból szünetel a megjelenés.

Tematikáját tekintve a vízügy szinte minden aspektusát érintették a megjelenő cikkei: hidrológia, hidraulika, hidrogeológia, talajmechanika, vízkémia, amelyek az alaptudományokhoz; az árvízmentesítés és -védelem, vízrendezés és vízszabályozás, szennyvíz-elvezetés és -kezelés, víztisztítás és vízellátás, vízhasznosítás, vízvédelmem, vízépítés, vízgazdálkodás és gazdaságtana, valamint a vízjog. A méltán világhírű magyar vízépítés egyik tudományos zászlóshajója volt. A digitális átállás talán új esélyt ad a szakfolyóiratnak, a tervek szerint 2014-től évente négyszer jelentkeznek majd, és igyekeznek bepótolni a 9 év alatt felhalmozódott ismeretek publikálását.


A jobb eligazodást egy saját keresőprogram is segíti, melyben a cikkekben előforduló kulcsszavakra kereshetünk. A Vízügyi közlemények széles térbeli spektrumára jó példa: ha rákeresünk a francia Saône folyóra, 222 találatot kapunk. A magyar nyelvű cikkek mellett találunk németül, angolul, olaszul és más idegen nyelven megjelent írásokat is, elsősorban a korai időszakból.

Kereshetővé váltak az egyes helységek, mely egy új lehetőséget rejt a helytörténészek számára. A cikkek digitalizálásával elérhetővé váltak a nagyszerű ábrák, melyekért komoly összeget kellene fizetni mondjuk egy szakdolgozónak az Országos Széchenyi Könyvtárban.

 Vízügyi közlemények 1891. A Saône jégzajlása Lyonnál 1879/80 telén

A Hidrológiai Közlöny valamivel fiatalabb kiadvány, az első példány a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának jóvoltából 1921-ben jelent meg. 1949-ban ez a szakosztály egyesült a Magyar Mérnök és Építész Egylet Vízépítési Szakosztályával létrehozva a Magyar Hidrológiai Társaságot.

A Hidrológiai Közlöny első száma

A Hidrológiai Közlöny rövidebb megszakításokkal folyamatosan jelentkezik új kiadványokkal, immár a 93. évfolyamnál tart. További két Magyar Hidrológiai Társaság által jegyzett kiadvány is elérhető ugyanezen a linken; az 1961 óta megjelenő Hidrológiai Tájékoztató és a társaság országos vándorgyűléseinek tanulmánykötetei. A Hidrológiai Közlöny, a vízügyi Közleményekhez hasonlóan ezentúl kizárólag digitális fortmátumban érhető majd el. Így talán több emberhez jutnak el a hidrológia és segédtudományainak eredményei!

Ábra az 1943. évi Hidrológiai Közlönyből


Kellemes böngészést!

Hidrológiai Közlöny: http://apps.arcanum.hu/hidrologia

Vízügyi Közlemények: http://apps.arcanum.hu/vizugyi