Jégkorszaki Duna-teraszok Vácott

írta: Horváth Tibor

2012. novemberében, az Altmühl-völgyről szóló bejegyzés elolvasása után sokszor jutott eszembe, hogy milyen érdekes lenne a mi otthonunk közelében is egy olyan tájat találni, amely egy régmúlt földtörténeti állapotot látványosan megőrzött. Hiszen itt is annyi minden történt az elmúlt évezredek alatt. A Duna visegrádi áttörése óta eltelt másfél-kétmillió év során a Pesti-síkság felszíne teljesen átalakult, de azért kell, hogy legyenek olyan helyek, ahol még ma is felfedezhetőek viszonylag korai stádiumok formái. Lassan világos lett, hogy talán a Duna-teraszok irányába érdemes kutakodni.

A Duna teraszai olyan eltérő magasságú térszínek, peremek, melyek a Duna mellett (a mai parttól kisebb-nagyobb távolságra) húzódnak, és a Duna egyes korábbi fázisaiban „használt” medrét (és/vagy partját) jelölik. Ennek kicsiben való szemléltetésére kapóra jöttek az október 12.-i (de mégis nyárias) késő esti zápor nyomai. Földutakon, lejtős területeken már mindenki láthatta egy-egy zápor után a vízfolyások nyomait. Ha jobban megfigyelünk egy ilyen kis medret, sok hasonló vonást fedezhetünk fel egy igazi nagy folyóval.

  
Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a nagy zápor előtt ez az erdei út teljesen sima felszínű volt. Aztán elkezdett szakadni, megindult a víz. Először a két piros vonallal közrefogott mélyedésben hömpölygött a víz, lassan kibontva az út közepét. Így jött létre az első medre (a piros vonalak közötti), amelyben egyre mélyebbre vágta be magát. A jobbparti (a képen a baloldali – mivel szemből folyt a víz) piros teraszperem egészen éles és magas, ugyanis a zápor már az elejétől hosszabb időn át nagy intenzitással esett, ez durván alámosta a jobbpartot (a képen a bal oldalt). A zápor aztán gyengült, csökkent az áramló víz mennyisége, így a vízfolyás szélessége is lecsökkent, ezáltal pedig az addigi meder közepén jött létre újabb bevágódás. Megszületett tehát egy fiatalabb terasz is – a piros és zöld vonal között. Ennek a zöld terasznak a pereme (a zöld vonal) azonban már nem olyan éles, mint az idősebb pirosnak.

A Duna történetében ugyanígy lezajlottak jelentős vízhozam-ingadozások (az éghajlatban és a vízgyűjtőterületben bekövetkezett változásoknak köszönhetően), mindezek pedig a tágabb környezet térszínének változásaival együtt (a Visegrádi-hegység és a Börzsöny emelkedése, amely a meder esését befolyásolta) teraszok létrejöttét eredményezték.
  

 
A fenti képek Vác és Verőce között, a Kompkötő-sziget melletti parton készültek, a Szék-hegynek nevezett partszakasz dunai oldalán.
   

A Szék-hegy a Verőce melletti római erőd romjai felől.

A Duna felől nézve valóban úgy tűnik, mintha egy „hegy” lenne. A teteje közel 35-40 méterrel húzódik végig a Duna szintje felett és az oldala igen meredeken fut le a Dunához. Itt azonban nem klasszikus értelemben vett hegyről van szó, hanem olyan egymáson fekvő teraszperemekről, amelyek a Dunának jóval korábban futó partvonalát mutatják.

Ezen a partszakaszon az ártér (hivatalos nevén az I.sz. terasz) csupán néhány méter szélességű. Vác felé közeledve általában szélesedik, de közvetlenül a város mentén a kiépített részeken már nem természetes formában (és szintén csak keskeny sávban) kíséri a Dunát.

Az ártéri szint felett egy idősebb (a II./a nevű) terasz fekszik, a Duna felett 12-13 méter magasan. Ezt nevezik városi terasznak is, mivel sok folyóparti település erre, a már árvízmentes szintre épült. Ennek a terasznak a szintjén az utolsó eljegesedés vége felé folyt a Duna, nagyjából 10-15 ezer évvel ezelőtt. A jégkorszak végével beköszönő éghajlatváltozás válthatta ki azt a bevágódást, amelynek során a Duna mélyebbre vájta magát addigi medrében és levágta ezt a peremet. Míg a Szék-hegynél ez a terasz csak egy éles perem formájában mutatkozik meg, addig Vácra beérve jelentősen kiszélesedik: a Duna partjától a vasúton túli részekig terül el.

A Szék-hegynek a Dunai mai szintjéhez viszonyított magasságát az adja, hogy az imént tárgyalt városi teraszon egy még idősebb szint levágott pereme is látható (Duna feletti 18-20 méteres magasságig). Ez a II./b terasz. Lerakódása az utolsó előtti jégkorszak vége és az utolsó jégkorszak eleje közötti időben történhetett (200 ezer – 100 ezer éve). Mindenesetre az utolsó jégkorszakban (a 120 ezer és 10 ezer évvel ezelőtti időintervallumban) már árvízmentes terület volt, mivel rajta 15-20 méter vastag rétegben található lösz, amely az utolsó jégkorszakban a szél által nagy mennyiségben szállított finomszemű homok lerakódása. Ez a lösszel megemelt perem szintén végighúzódik Vác északi szélén, jóval túljutva Vácon is, keleti-délkeleti irányba tovább folytatódva. Ezen a lösszel megmagasodott II./b teraszon fekszenek Vác magasabb részei, mint például: Szent Mihály-hegy, Deákvár, a Kálvária-domb és a kórház is.

A löszvonulaton épült Kálvária, balra mögötte a kórház

Megbontott löszfal a váci Jávorszky Ödön Kórház parkolójától közvetlenül délre

A lösszel megemelt II./b terasz látványa, a Deákvárra felvezető útról (Naszály útról)

Lösztől világos kis domb, Váctól keletre, Máriaudvar közelében, a Külső Rádi út mellett

   

 
A műholdképen a meghúzott sárga vonal felett szépen sorba rendeződve láthatóak a lösztől világos buckák. A sárga vonal jelzi tehát a Duna megközelítőleges partvonalát abból az időből, amikor a II./b terasz peremét levágta, kb 100-120 ezer évvel ezelőtt. Míg a Váctól nyugatra fekvő Szék-hegynél ez a perem gyakorlatilag ma is közvetlenül a Duna mellett fut, addig Vác déli részének vonalában a folyó mai medre jócskán eltávolodott egykori medrétől.

A váci Szék-hegy igazi különlegesség, amely meredekségével látványosan megőrizte a Duna utolsó két jégkorszakot követő bevágódási fázisait.


Felhasznált irodalom:

Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana (Akadémiai kiadó, 1959)


Horváth Tibor írásai a Dunai Szigetek blogon:

• Mikor a Duna Gödön át folyt
• 30 millió éves agyagrétegek magasodnak a Duna fölé Göd és Dunakeszi között
• Felsőgödi bástyák - képeslapok a régi felsőgödi Dunapartról