Patrick Leigh Fermor 1934 január végén, azaz éppen 80 éve érkezett meg az osztrák Persenbeug városkába. A fogadóban, ahol megszállt megvacsorázott, megírta az aznapi kalandjait. Lerajzolta a fogadós lányát és késő estig beszélgetett egy angolul kitűnően beszélő öreg polihisztor arisztokratával. Halakról, a Duna krakenjéről a lesőharcsáról, vízerőművekről, rómaiakról, markomannokról, régészetről, flóráról-faunáról, Hansról az ybbsi lovagról, a tatárokról, Schubertről, Wagnerről és még a mauritiusi dodó madárról is.
A többiek már mind nyugovóra tértek. A harmadik palack Langenlois is kiürült és lassan mi is nekikészülődtünk. Az öreg megállt egy üvegtárló előtt, melyben egy fényes szemű hatalmas kitömött pisztráng úszott összegabalyodott bádog vízinövények között. - Kár, hogy nem mentél beljebb a dombok között St. Floriannál - mondta - Elmehettél volna Steyrbe és az Enns völgyébe. - Ez volt az a zöldes színű mellékfolyó, mely Mauthausennel szemben kígyózott elő a dombok közül. - Csak egy fél tucat mérföld onnan. Schubert ott írta meg a Pisztráng kvintettet. Ő is egy vándorúton volt, épp mint te.
Az ismerős dallamot fütyülte, ahogy a hóval borított rakparton ballagtunk. Dick, a kutya előttünk ugrándozott és ide-oda csúszkált a hó alatt rejtőző jégen. A túlsó parton Ybbs templomtornya tisztán látszódott magasan a tetők és fák fölött. A mi oldalunkon a tetők fölé emelkedve, szinte kikerülhetetlenül, kitakarván a csillagos eget ott magasodott egy hatalmas barokk kastély.
- Látod azt az ablakot, balról a harmadikat? - kérdezte a mindentudó öreg. - Az a szoba, ahol Károly, az utolsó császárunk született. Rövid hallgatás után tovább fütyülte a pisztráng dallamát, majd hozzátette:
- Akárhányszor csak hallom mindig a Dunába igyekvő patakok jutnak róla eszembe...
Patrick Leigh Fermor: A Time of Gifts. On foot to Constantinople: from the Hook of Holland to the Middle Danube.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése