Időutazás a Margit-szigeten

  

“Vénülnek a fák, hullik a vakolat az udvarházról, de az öreg herceg úr minden tavasszal maga bontogatja ki a tél előtt elföldelt rózsafáit (A kerítésen már kíváncsian kandikál be az a nyíregyházi kisfiú, aki az országos kiállításra jött apjával 1885-ben, és valaha majd azokban a falusias szobákban fog lakni, ahol egykor az öreg herceg úr nyaralt. És megöregedve is hallja az éj kísérteties óráiban a pengő sarkantyús lépteket, régi magyar nádorispánok, pattogó, csengő-bongó járás-keléseit, régi írók sóhajtozásait.)" [1.]

József nádor nyaralóján megbúvó árvíztáblát keresve vesztettem el az időérzékemet a Fortepan fényképalbumában. Az épület és vele együtt az 1838. évi árvíz magasságát jelző márványtábla 1945 után vált áldozatául a Budapest újjáépítésnek nevezett pusztításnak. Reményeim szerint ha valahol, hát a Fortepanon biztosan kellett lennie egy fényképnek az épületről. Bele is írtam a keresőbe, hogy "margitsziget", a kiadott több mint 200 találat biztató volt. Valahogy úgy képzeltem, találok majd egy tipikus fortepanos képet, ahol egy jól öltözött úr álldogál a nyári lak előtt, melynek viseltes vakolatából előbukkan a jól ismert árvízi kéz, s nekem csak annyi dolgom lesz, hogy megsaccoljam mekkora is volt az árvíz azon a márciusi napon a Margitszigeten. Aztán ez a kétszázvalahány kép egyszerűen beszippantott, együtt veszett el az idő és tér érzékelése. 

Egyedülállóan szép szigete a Dunának a Margit-sziget. Egyetlen Duna-menti (fő)város sem büszkélkedhet még csak hasonlóval sem. Régebben lesújtó véleményem volt a Margit-szigetről. Nem tudtam rá máshogy gondolni, mint egy túlcivilizált dunai szigetre, ahol hemzsegnek az emberek és mindaz ami velük jár: hangoskodás, szemét és piszok. Amit jobb minél messzebb elkerülni szép időben. Meg amúgy is agyonbetonozták, sőt mi több fel is hizlalták, mint egy malacot. Végül - mint egy zöld sejtet - amőbaként kebelezte be a terjeszkedő Budapest. Annak ellenére, hogy a második világháború után sok elveszett a békebeli Margitszigetből, némely nyári hajnalon mintha még a gondos tulajdonos József nádor szelleme kerengene a virágágyások között.

Kilátás a Margitszigetre a várból, 1920 körül. Balra még látszódik a budai meder rovására nyert szárazföld és még megvan a budai Kis-sziget kicsiny erdeje.

Légifotó 1933-ból. A sötétebb erdő halványan kirajzolja még az egykori Margit-sziget karcsú orsó alakját. 

Légifotó ugyanebből az évből. Már elkészült a Kis-sziget helyén az atlétikai stadion és megvan még a MAC székháza, melyet alaposabban is szemügyre vehetünk lejjebb görgetve.

Az Árpád híd és az északi szigetcsúcs a lejáróval. Utóbbi megépítése kedvéért - csakúgy mint a déli lejáró esetében - itt is meg kellett hosszabbítani a szigetet. A felvétel a fortepan szerint 1963-ban készült, ám a Hajógyári sziget fölött mintha már megindult volna a híd szélesítése, mely 1984-re készült el.

A Palatinus (=nádor) Strandfürdő 1963-ban. Mögötte még nem dőlt romba a teniszpálya.

Kilátás a Szemlő-hegyről a Margit-szigetre 1943-ban. Újlak eklektikus "toronyházaival".

Az 1930-ban Hajós Alfréd tervei alapján elkészült, később az ő nevét viselő Nemzeti Sportuszoda. A képen egy mosolygós látogatója 1936-ból.

A Palatinus strand szökőkútja 1940-ben.

Fokozatosan mélyülő medencében hullámzik a tömeg a Palatinus Strandon. A hullámmedencét id. Janáky István tervei alapján építették a '30-as évek végén.

Kilátás egy úszóversenyre és a távoli Óbudára a Hajós Alfréd uszoda tetejéről. Élesebb szeműek talán kisilabizálhatják a jobb oldali nézőtéren elhelyezett korabeli propagandát 1949-ből.
 

Nyári idill a frissen újjáépített Margit híd tövében ringatózó stégen, a sziget déli csúcsánál (1950).

Evezősök a sziget északi csúcsánál. 1952-ben az Árpád hídon még meglehetősen gyér volt a forgalom, de tehervonat is járt rajta és jóval keskenyebb is volt a mainál.

Rend a lelke mindennek! A Honvéd csónakház stégje a Margit-sziget pesti oldalán 1955-ben.

Teniszpályák a sziget nemrégiben feltöltött déli csúcsán, szemben a Szent Lukács Gyógyfürdő épülete. 1903. Szemben a Rózsadomb csinos villái éles kontrasztban vannak a ma ott látható betoncsontvázzal.

Vihar előtti csend. 1938-ban még földből épült lelátóról kísérték figyelemmel a nézők az 1928-ban megnyílt Centre Courton zajló teniszmérkőzést. (Később a belügyminisztériumhoz tartozó Dózsa-stadionként ment teljesen tönkre már a rendszerváltás után.)
 

Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. irodaháza 1927-ben (később Spolarich vendéglő, majd a Magyar Athlétikai Club klubháza). A II. világháborúban súlyosan megrongálódott, sajnos végül ezt az épületet is lebontották 1958-ban.

Ifjú kirándulók a vízesésnél. 1928.
 

Ifjú kirándulók a romkertnél. 1931.

A japánkert a sziget északi végében, dél felé a kép hátterében a víztorony.

 

Két úr magyaráz a Palatinus strandtól délre 1937-ben. Szemben a Szépvölgyi út és az újlaki Sarlós Boldogasszony plébániatemplom. Valamint egy hatalmas, azóta lebontott malom.

Szentmise a margitszigeti romkertben, ahol annak idején Szent Margitot végső nyugalomra helyezték.

Ez volt az a ferences kolostorrom, melynek szomszédságában József nádor felépítette nyaralóját. Utóbbinak 1980-ban már nyoma sem volt.

1940-ben még eredeti funkcióját töltötte be a margitszigeti víztorony. Tövében már 2 éve elkészült a Szabadtéri Színpad, melynek világítását a toronyról oldották meg. A víztorony 1911-ben épült fel a "vasbetony atyja",  Zielinski Szilárd tervezésében. Csúcsa 57 méterrel magasodik a sziget fölé.

  

Teltház a Szabadtéri Színpadon, 1949-ben.

És ugyanaz a helyszín egy másik oldaláról bemutatva, 11 évvel később. 

Margitszigeti úttörőtábor, ma Petőfi Sándor Napközis Tábor, 1949.

Buszmegálló a Palatinus Strand előtt, 1957-ben.

A Dunai Szigetek által maximálisan támogatott Jamrik-terv [2.] keretében újjáépítendő margitszigeti épületek legszebbje, a Margit fürdő.

"...Ez a Margit-sziget legtekintélyesebb épülete. Nemes ízléssel, ragyogó pompával kiállított épület ez, melyre sokat utazott, messze világot látott emberek is beismerték, hogy az első helyek egyikét foglalja el Európa valamennyi fürdőházai közt..." [3.]

1958-ban veszett oda végleg.

 

Szent Margit zárdájának romjai, 1957. Itt mosta ki az 1838-as árvíz V. István király feltételezett koronáját.
 

Így fesettt a Zenélő kút 1957-ben.

„E kút hű mása Bodor Péter székely ezermester 1820–22-ben Marosvásárhelyt épített és 1911-ben lebontott kútjának."

Volga M 21 személygépkocsi a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda előtt áll. Szemben a budai Duna-part a Hild udvartól a Császárfürdőig és a Rózsadomb. Talán valami nyilvántartásból az is kiderülhet, kié volt ez az autó 1959-ben.

 

Kilátás a Margit-szigetre a pesti oldalról. Már hat éve üzemel a fák közül előbukkanó szökőkút. 1968-ban járunk.

Az árvizek nem kímélték a Margit-szigetet. Különösen pusztító volt az 1838-as, az 1876-os, és az 1956. évi. Itt éppen az 1965-ös árvíz elleni védekezés látható.

Centenáriumi emlékmű, Budapest egyesítésének 100. évfordulójára készült el, a sziget déli részén áll. Kiss István készítette vörösrézlemezből, bronzból és mészkőből.

Őszi nyugalom a szigeten.

Múltban tett szigeti sétánk ennél a padnál végződik.

József nádor nyaralójának sajnos nem bukkantam nyomára. Pedig a fényképészet első évszázada során valaki bizonyára készített róla legalább egy képet. Talán egyszer valaki feltölti majd azt a képet is a Fortepan honlapjára. Talán éppen Ön?

Honlap: Fortepan.hu 
E-mail: fortepan@fortepan.hu

[1.] Krúdy Gyula: A magyar Habsburg, egy régi udvarház utolsó gazdája. In: Krúdy Gyula: A tegnapok ködlovagjai. Bp., Szépirodalmi, 1961. 40. old. 

[2.] A Jamrik-terv: http://falanszter.blog.hu/2013/09/05/ilyen_lesz_az_uj_margitsziget

[3.] Törs Kálmán: Margit-sziget, Athenaeum 1872.