Kajaktúra a tündéri erdőben

A folyami szigetek jellemzően nem túl hosszú életűek ha a földtörténeti időben vizsgáljuk őket. Különösen rövid élet adatott meg a Szigetmonostorhoz tartozó Tündér-szigetnek. 80 év, azaz emberi élethossz. Ennyi telt el azóta, hogy megjelent a Dunán, ebből az utolsó ötven év már a feliszapolódás jegyében telt el. 1958 és 1962 között épült fel az a keresztgát, mely végül megpecsételte és megpecsételi a mai napig a sziget sorsát. 

A Duna és négy szigete a Megyeri hídról fényképezve.

Régi evezősök elbeszélése alapján a sziget mellett még a '70-es években is nagyszerűen lehetett evezni, a szűkülő mellékágban ekkor még meg tudott fordulni egy 10 méter hosszú evezőshajó. A sziget fejlődéstörténetét két éve térképeken követtük nyomon, azóta sok minden történt a szigettel, érdemes ezt is áttekinteni a részletes bejárás előtt. Tavaly érkezett a megkeresés Attilától, aki az óbudai Kézi Hajtásúak Napja szervezője, hogy szívügyének tekinti a dunai szigetek revitalizációját és mivel hozzájuk a Tündér-sziget esik legközelebb, ezzel szeretnék elkezdeni, a remélhetően folyamattá bővülő sziget rendbetételt. A vízüggyel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen szerveztek egy bejárást, amelyen a nemzeti park küldöttsége meglepve fedezett fel egy - a vízisportolók által már régen ismert átjárót (itt: 47.622539, 19.093497), mely középvízállás felett a Szentendrei-Dunából táplálja a beerdősült mellékágat. Az alábbi, 1953-as légifotó tanúsága szerint az 1960 körüli lezárás előtt három különálló zátony között is léteztek hasonló átfolyások, de ez a ma létező egészen biztos, hogy nem folytonos azokkal, sőt nagyon valószínű, hogy ezt emberkéz alkotta.  Ezt az elméletet még Péter túratársam sem osztotta, szerinte: 

"Az 1953-as felső átfolyás helyén van a most is járható átjáró. Ha megnézzük a szigetet a Google-Earth-ben, akkor látszik, hogy a Szentendrei szigetet keresztező út tengelye egy kicsit délebben metszi a Tündérszigetet, mint az átjáró. Ugyanez látszik az 1953-as légifotón is.
Egyébként a lezáró gát építése után, 1964 vagy 65-ben egy napot sátoroztam a szigeten, akkor már volt átjáró. Hogy egy vagy kettő, arra nem emlékszem.
Ebből számomra az következik, hogy nem emberi kéz alkotta meg az átjárót. Lehet, hogy valaki azóta kicsit alakított rajta, kikotorta, megtisztította, de eredetileg biztosan természetes volt. Ha a vonalvezetése megváltozott, kanyargósabb lett, az is biztosan a víz számlájára írható."

Bárhogy is alakult ki, ez az átfolyás középvíznél elevenedik meg, ez alatt sajnos a mellékág csak alulról kap vizet, de vízmozgás nincsen benne. A lassú vízmozgás (főként hullámzás), a finom szemcsés hordalék és a felhalmozódó uszadék ideális terep egy felnövekvő fűzerdőnek. Egy index fórumos bejegyzés szerint körülbelül egy hete már járható volt hajóval az átfolyás, ekkor a budapesti vízmérce körülbelül 330 centimétert mutatott. Civil kezdeményezés volt, hogy ezt az átjárót kis rásegítéssel 200 centiméteres vízszintre süllyesszék, de erre hatósági engedély kellene. Már az is kisebbfajta csoda, hogy ez az átjáró létrejött, de mivel a Dunára merőlegesen helyezkedik el fenntartása állandó karbantartást igényelne. A keresztgát megnyitása is szóba került, de ezt állítólag az erdészet (a szigeten néha fakitermelés folyik - bár ennek nyomát sem láttuk) használja, így talán legfeljebb egy átfolyást lehetne bele építeni. Ez megoldaná a mellékág vízutánpótlását, de ez a vízhozam nem lenne elég, hogy a füzest és a hordalékot kimossa a főágba. Mindenesetre egy sikeres folyórehabilitáció lökést és megfelelő sajtóvisszhangot biztosíthatna további dunai sziget-rehabilitációknak.

A Tündér-sziget (alul) fénykorában

Ilyen előzmények után nem volt más hátra mint személyesen is felkeresni ezt az átjárót és felmérni a meder állapotát. Szerencsére a Külker evezősei nem csak neveztek, de közülük volt, aki első helyezést ért el a legutóbbi fotópályázaton, és a részükről vetődött fel egy közös vízitúra lehetősége. Végül az ő és a Duna vízállásának jóvoltából alkalom nyílt ezt az egykor szebb napokat látott Duna-szakaszt bejárni - ráadásul vízen. Az eredeti terv szerint az Egyfás-szigeten is kikötöttünk volna, de ez pünkösd vasárnap a vízállás miatt lehetetlen volt. Ennek ellenére kiderült, hogy az Egyfás már régen nem egy fás sziget, egy fiatal fehér eperfa is szárba szökkent rajta a fűzek mellett. Sőt idén már terem is!

A Tündér-sziget bejáratát egyre nehezebb felismerni. Mostanában ott horgonyoz a Pumukli, amely világítótoronyként jelzi a bejáratot a hajósoknak. 

A Római Partról nincs túl messze a hely, elég elmenni a Luppa-szigetig és alig öt kilométer evezés után már meg is érkeztünk. A holtág alsó száz métere könnyedén járható még nagyobb négypárevezősökkel is, de ha mi is ilyen hajóban ültünk volna nem sokat láttunk volna a legérdekesebb részekből. Kétszemélyes túrakajakkal is meglehetősen nehéz volt navigálni a nyakig elárasztott ártéri erdőben. Az alábbi képek külön kommentár nélkül is jól érzékeltetik a Budapesten de. 11-kor saccolt 463 centiméteres vízállást. (Reggel hétkor 451, este hétkor 488 cm-t mértek a Vigadó téren.)

Egész nap enyhén felhős volt az idő,  de a párzó bogarak révén, vagy a fák túlzott vízfelvétele miatt a fűzfákról folyamatosan csöpögött ránk a habos víz. További "veszélyt" jelentettek az árvíz elől a fákra menekült pókok és bogarak seregei. Célszerű tehát ilyen vízállás esetén egy machete társaságában evezni errefelé. 

Többször előfordult, hogy azt gondoltuk kész, eddig jutottunk, de mindig találtunk egy kajaknyi átjárót. Volt, hogy 20 cm hiányzott, hogy fennakadjunk egy kidőlt fán, volt, hogy uszadékból álló sziget állta utunkat, melynek magját egy leszakadt Lehel márkájú hűtőajtó képezte.

Tervben volt, hogy megnézzük a zárást is, hátha víz alatt van, de egy áthatolhatatlan erdő állta utunkat, ahol már semmiféle hajózható csatorna nem volt kivehető. Mivel itt jobbára kiszáradt fák állták utunkat, egy kisvizes időszakban könnyen meg lehetne tisztítani a terepet. 

Tapasztalt evezősök jól ismerik a Tündér-szigeti mellékág hidrológiai viszonyait, mikor hol és meddig lehet eljutni benne. Keskeny, kis merülésű és rövid hajókkal egészen jól el lehet navigálni a mederben felnőtt ártéri erdőben.

Az átjáró már egészen eldugott helyen található, egyedül az erdő mögött átsejlő égbolt adhat támpontot, hogy közel már a Szentendrei-Duna. Egyedül itt láttunk egy keskeny földsávot a víz fölé emelkedni a szigeti oldalon. Ez is csak fél méterrel volt a víz színe fölött. Elképzelhető, hogy a Tündér-sziget legmagasabb pontja errefelé található. 

Alaposan kihasználtuk a kedvező vízállást, oda-vissza kétszer is bejártuk a Tündér-sziget mellékágát. Annak ellenére, hogy tovább emelkedik a vízállás az evezés az erdőben egyre nehezebbé fog válni, mivel a folyó lassan eléri a fiatal erdő lombkoronáját és bezárulnak az eddig nyitva álló csatornák. Ha esetleg valakinek mégiscsak sikerül bejutnia, szívesen várjuk az élménybeszámolót! 

Köszönöm szépen a túrát Péternek és Jánosnak! 

http://www.kulkerek.hu/