Még megvan a Tenke-sziget

Zsebemben a friss dunai vízummal vágtam neki, hogy felkutassak egy, a Szentendrei-sziget déli csúcsánál jópár évtizeddel ezelőtt eltűnt szigetet. Csupán a térképek őrzik emlékét a nevenincs sziget valószínűtlen alakjának és keskeny mellékágának. Helyét benőtte az erdő, mindössze abban lehetett reménykedni, hogy egykori medrének még meglesz valahol a nyoma. És akkor talán még egy nevet is érdemes lesz választani számára. 

Úti célom a Szentendrei-sziget kisebbik ága mellett található, éppen a már alaposan kivesézett Hatos/Sárkány/Szálasi-szigettel átellemben.  Ez azt jelenti, hogy ez az eltűnt sziget is a hatodik folyamkilométernél található. A szárazföld felől az ártéri erdő mögött viszonylag magas homokdombok, északról a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulatai, dél felől pedig a Megyeri-híd zárja a látóhatárt. Aki nem tudja, hogy mit keressen nagyon könnyedén elhaladhat mellette a töltésen futó úton ugyanúgy, mint hajón a dunai oldalon. Ha tudjuk, hogy pont e sziget fölött halad át a magasfeszültségű vezeték, akkor e két hatalmas villanyoszlop támpontot adhat. 

A bejegyzés első térképnek a Duna Mappációból választottam, így hamar túl is eshetünk az önkényes névadáson. Ahelyett ugyanis, hogy egyfolytában a semmitmondó "sziget" nevet használnám jobbnak láttam ezt a kicsiny földdarabot a környék legmagasabb pontjáról, a 110 méter magasságot is meghaladó Tenke-hegyről elnevezni Tenke-szigetnek. 

Tenke-sziget a II. kat. felmérésen (mapire.hu)

A Tenke-sziget az első katonai felmérés térképein még a Szentendrei-Duna közepén látható, de 40 évvel később már alig válik el egy keskeny kiszáradtnak ábrázolt mederrel a parttól. Ez az ábrázolás még kb. 100 éven keresztül fennmaradt, az Angyalos vízisport térképeken még jelölik a mellékágat, később már teljesen benőtte az erdő. Mivel a fák mindent eltakarnak célszerű a helyszínen megbizonyosodni róla, hogy itt valóban állhatott egykor egy sziget.

Végig a part mentén futó út mellett ott húzódnak a szigorúan védett vízműterület létesítményei, a csápos kutak, az árvizek, esővizek gyors leeresztését szolgáló műtárgyak és a vízművek épületei. A délebbi monostor-szentendrei révtől folyásirányban lefelé már tiltott területen járunk. Egyfelől védett vízbázison, másrészt természetvédelmi oltalom alatt álló területen; ez a rész  a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A 4 kilométernyi aszfaltos utat itt-ott szántók és legelők is kísérték, sőt egy helyen régi homokbánya nyomait lehet felfedezni, melyet a pleisztocén szigetmagokra kifújt folyami homokban létesítettek. 122 méteres magasságot elérő homokdombok lábánál széles, lapos ártér terül el, ebbe az ártérbe ékelődik a szokatlan formájú Tenke-sziget. 

A térképen nem a megszokott orsó alakú szigetet látjuk, hanem egy kevésbé áramvonalas háromszög formát. Elképzelhető, hogy ez nem mindig volt ilyen, lehet, hogy a Duna mederváltozásai nyomán mosódott el a sziget nyugati oldala és alakult ki ez a különös alak. Legnagyobb hosszúsága 200, legnagyobb szélessége 130 méter. 

És ami a legkülönösebb, ennyi év feltöltődés után is tanulmányozható a meder a szokatlanul érintetlen és sűrű ártéri erdőben. Szemét sajnos itt is rengeteg van, de legalább itt nincsen nyoma helyben termelődött hulladéknak, amit jellemzően a táborozók és horgászok hagynak maguk mögött. A Tenke-sziget északi részén lévő közel derékszögű kanyarulat töltődött fel a legjobban, itt egy autónyi széles, néhány deciméter mély árok található. Innen mindkét irányba a Duna felé mélyül a meder és egyre markánsabb felszínformák ismerhetők fel. 

Míg a Tenke-szigeten derékig ér a csalán és az egyéb aljnövényzet, addig a keskeny mederben legfeljebb fű és kakukktorma (Cardamine pratensis) nő. Embermagasságú mélyedésben járunk, melybe folyamatosan potyognak odafentről az elszáradt faágak. Kidőlt, és már elkorhadt fákból sincs hiány, de a Duna is rengeteg uszadékot halmozott fel a mélyebb részeken. Kifejezetten sűrű, sötét és áthatolhatatlan ez az ártéri erdő, ezt az érzést csak erősítette a viszonylag magas vízállás, amely alig hagyott egy szűk sávot a parton. A mellékág legmélyebb részein volt némi víz, ezt alaposan kihasználták a környék vaddisznói. A vakarózófák között kellemes dagonyát alakítottak ki. 

Kinn a Szentendrei-Duna partján hatalmas, többszörösen összenőtt törzsű fűzfákat találni, lombjukon keresztül átsejlik a szemközti Hatos-sziget. A Hatossal ellentétben a Tenke már régen nem valódi sziget, szakaszosan feliszapolódott mellékágában állandó vízfolyás nem is tudna kialakulni. De éppen ennek az árok méretű mellékágnak köszönhető, hogy nem csupán a térképek őrzik a Tenke-sziget emlékét.