Oldalak

2015. augusztus 3., hétfő

Úrréti-szigetek


A Mapire mindig tartogat valami meglepetést az oldalra tévedőknek. Most éppen egy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kataszteri térképén bukkantam egy olyan szigetre, amiről még eddig sohasem hallottam. Az akkurátus felmérés nem hagy kétséget affelől, hogy ez a sziget valamikor létezett Dunakeszi és Káposztásmegyer között. 

A két Úrréti-sziget Dunakeszitől délre (mapire.eu)

Pontos évszámot nem találni a kataszteri térképen, de az biztos, hogy 1911 előtti, ugyanis a MÁV Dunakeszi Főműhelye helyén még szántóföld van, valamint az is biztos, hogy 1893 utáni, mert a káposztásmegyeri vízműhöz tartozó parti szűrésű kutak már szerepelnek rajta. Dunakeszitől délnyugatra, ahol a kettes főút ismét közelít a Dunához van egy mellékút, amely levisz a vízművek területéhez, a csápos kutakhoz és a közelben lévő szivattyútelephez. Ha 100 éve végigmentünk volna ezen a mellékúton az út végén egy szigetet találtunk volna, melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk el a sziget mellett található dűlőnévről Úrréti-szigetnek. Ha már úgy is szinte kiveri az ember szemét a felirat...

Ez a kicsiny szigetet még nem jelölik az első katonai felmérésen, és nem találni már az I. világháború utáni térképeken. Az első olyan térkép, amelyen szerepel 1826-os és közismertebb nevén Dunai Mappációként ismerik (lent). 


Fiatal, apró sziget lehetett ekkoriban, de a térképészek már érdemesnek tartották arra, hogy ábrázolják. Azonban az élesebb szeműek észrevehetik, hogy valamivel északabbra van, a III. Katonai felmérésen látható szigethez képest, jó viszonyítási pont a szépen kirajzolódó egykori mellékág íve, mely éppen a Úrréten keresztül, a sziget mellett tért vissza a főágba (kék folytonos vonallal). Szaggatott kék vonallal egy még ősibb Duna-meder rajzolódik ki, ennek maradványai országos hírt kaptak, amikor az Auchan le akarta betonozni parkolónak a meder helyén kialakult tőzeglápot, ahol igaz emberi beavatkozás következtében, de még mindig csillog némi víz. 


Az 1872-1884 közötti III. Katonai felmérés térképszelvényein már nagyobb, kb. 400 méter hosszú szigetet látunk, egy viszonylag keskeny mellékággal. A pöttyözés utalhat zátonyra is, de a lényeg az, hogy ekkor még nincsenek itt a kataszteri térképen már ábrázolt ivóvíz kutak. Azok a kutak, melyek később megpecsételték az Úrréti-sziget sorsát. 

Amikor a Parlament helyén lévő vízmű kiköltözött Pestről Káposztásmegyerre, a Duna partján gombamód nőttek ki a földből a parti szűrésű kutak. Budapesttől Dunakesziig, szemben a Szentendrei-szigeten százával találjuk ezeket a kutakat. A kék sapkájú betongúlák kirajzolják az egykori partvonalat, amely mellett felépültek. Ahogy az első képen is látszik a dunakeszi part ma már jóval beljebb van a mederben, egyfajta biztonsági sávként szolgál a kutak elmosódása ellen. Ebbe a biztonsági sávba esett sajnos az Úrréti-sziget is. 


A bejegyzés címében nem véletlenül szerepel a sziget többes számban. Már a kataszteri térképen is bejelölték kékkel azokat a vizenyős területeket, amelyek megkeserítették az itt gazdálkodók életét magasabb vízállás esetén. Az Úrréti-szigettől keletre a földeken látható kettéágazó nedves laposok egy régi szigetet ölelnek körül. Nem csak ezen a térképen szembeötlő ez a felszínforma, ha a google térképen nézzük, ha a fentről.hu ide vonatkozó légifotóját az öreg Úrréti-sziget ott van a kettes utat nyugatról alámosó régi Duna-meder ölelésében. Méretében, irányában nagyon hasonlít a fiatalabb szigetre, szinte ikertestvéreknek nézhetné őket az ember, ha nem tudnánk, hogy egy időben biztosan nem létezhettek. Már régen feliszapolódott ez a Duna-meder, amikor a fiatalabb Úrréti-sziget zátonyként kibukkant a folyóból.

Ezek után nem volt más hátra, mint felkerekedni és kideríteni maradt-e bármi ebből a rövid életű dunai szigetből.


A standard fegyveres őrrel, kamerával, stb. védett terület táblák mellett elhaladva, korlátok alatt átmászva lehet bejutni a vízművek területére. A kataszteri térkép alapján könnyű beazonosítani az egykori felszínformákat. A csápos kutak jelzik az egykori partvonalat, a folyó felé húzódó mező az egykori mellékágat, majd a keskeny ártéri erdő következik, melynek a térkép szerint rejtenie kell az Úrréti-szigetet. 

Az erdőben a szokásos szemét-uszadékfa dombokat kerülgetve szembeötlő, hogy a talaj itt kellemes homokos, ellenben a sziget maradékának nyoma sincsen. Nagyon erős fantázia kell ahhoz, hogy  egyes mélyedésekre azt mondhassuk itt bizony Duna folyt és halmokra azt, hogy ez volt a sziget gerince. Talán ha méteres szintkülönbségek vannak errefelé. 


Nagyon valószínű, hogy a vízművek építkezései, felújításai, csőfektetései, valamint a Duna áradásai a felismerhetetlenségig elsimították az egykori morfológiai szinteket. Mivel a fiatalabb Úrréti-szigetnek nyoma sem maradt, illett még egy tiszteletkört futni az idősebb párjánál is. 


A töltésen futó út és a róla nyíló kilátás már több látnivalóval kecsegtetett. Itt van például a termő szederbokrok által álcázott négyes áteresz, melyet az útról nagyon nehéz észrevenni. Ez az áteresz teszi lehetővé, hogy az árvizek idején kiáradó Duna a szántóföldekről visszatérhessen a medrébe. Ilyet a vízügyi mérnökök oda szoktak tervezni leginkább, ahol a vízfolyásnak volt némi előzménye, például az a vizenyős meder, amit a kataszteri térképen is láthatunk. 


A töltésúttól északra a magas gazban nem nagyon látszódik az idősebb Úrréti-sziget csúcsa, mely néhány méterrel lógna ki az út alól északi irányban. Észak felé azonban jól látszik az az erősáv, amely az egykori Duna-meder helyén ásott vízelvezető árkot rejti. Ez a Duna-meder a Liget utca végénél szakadt ki egykor a Dunából és az Úrréti-szigetnél tért vissza bele. Sajnos az általa körülölelt sziget már a térképezés elterjedése előtt megszűnt sziget lenni. A 2013-as árvíz idején ez a terület végig vízben állt és ha megnézzük a Duna Mappáció térképét (2. térkép), akkor azt látjuk, hogy az 1808-as árvíz folytonos vonallal jelölt legnagyobb elöntése is kiterjedt a dombhát lábáig, melyen a régi Dunakeszi megtelepült.


A töltésúttól délre a betongyár kavics-szállítószalagja zárja le a látóhatárt. Két fasor rejt két régi Duna-medret. Baloldalt a kettes utat takarja egy erdősáv, míg jobb oldalt az idősebb Úrréti-szigetet nyugatról ölelő meder maradványát jelölik a fák. Vízborításra csupán a nádas emlékeztet ilyen kisvizes időszakban. Érdekes módon míg a térképészeknek köszönhetjük csak, hogy a fiatalabb szigetről bármilyen információnk van, addig az idősebb párja mind térképeken, mind élőben remekül tanulmányozható. 


Dunakeszi és Káposztásmegyer között egykor több sziget is tarkította az árteret, de ezek folyamatosan lefűződtek a Dunáról. Közülük a legutolsó volt az Úrréti-sziget, a maga kevesebb mint egy évszázados történelmével. Mivel a ma is létező Szürkő-sziget közigazgatásilag Szigetmonostoré, így azt is mondhatnánk, hogy Dunakeszi utolsó szigete 1893 környékén veszett oda végleg. De cserébe legalább van friss ivóvizünk, mondhatni a közjó érdekében tüntették el ezt a dunai szigetet. 


Búcsúzóul pedig egy kép, no nem egy kastély filagóriájáról, hanem egy szimpla vízmű szivattyútelepről. Mert nemcsak eltemetett szigetek, hanem ilyen kincsek is rejtőznek a dunakeszi ártéren! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése