Dömsödi paradoxon

Dömsödön nehéz eldönteni, hogy több sziget van, vagy egy sincs. Azt is nehéz eldönteni, hogy melyik meddig tart és mi a nevük egészen pontosan. Magyarország egyik legérdekesebb szigetét, a Somlyó-szigetet kettévágták egy öntözőcsatornával, így keletkezett a Felső-sziget. Ha Felső-sziget van kell lennie Alsó-szigetnek is, amit azonban többnyire Dabi-szigetnek neveznek, egy olyan településről ami hivatalosan 1939 óta nem létezik. Ebben a bejegyzésben az utóbbi szigetről lesz szó.

Sok víz lefolyt a Dunán a honi térképezés kezdete óta, de a Dabi-, vagy más néven Dömsödi Alsó-sziget semmit sem változott. Ugyanis már a legelső térképeken sem jelölték szigetként, legfeljebb a felirata és a színezése (azaz a területhasználat) utalt arra, hogy itt egy régi szigetről, egy mélyebben fekvő területről van szó. A Duna Mappáció térképén több holtág nyoma látszik a Dömsöddel összenőtt Dab településtől nyugatra. Dabi-szigetből pedig mindjárt kettő is van. A felsőbb Dabi-szigetet testvériesen kettéosztották Dab és Dömsöd között (pontozott vonallal a közigazgatási határ), míg az alsó teljes egészében Dabé.

Nagyon úgy tűnik, hogy Dab település feliratát a feledékeny térképész utolólag rajzolhatta fel.

Mintegy harminc évvel később, a XIX. század közepén a Dabi-szigeten erdőt látunk, talán ezért is nevezték Wald Inselnek, azaz Erdő-szigetnek. Az ártéri ligeterdőt utak hálózzák be, ezeken közelíthették meg a Duna-Tisza-köziek a Ráckevei-szigetre tartó révet. Csupán egy kiszáradt árkot látni a holtág helyén, míg a bal oldalon látható - felirat nélküli - Somlyó-sziget medrében még folyik a Duna, nem úgy, mint manapság.

A mapire.eu térképei között található kataszteri felmérés pontosabban kirajzolja a közigazgatási határt és a sziget morfológiája által befolyásolt birtokszerkezetet. Dunával párhuzamos homokdomb-vonulatok és köztük ívesen kanyarodó mélyedések teszik változatossá a domborzatot. Mintha egy övzátony-sarlólapos sorozatot látnánk, ha ne tudnánk, hogy annak éppen a szemközti - domború - oldalon kellene képződnie. Tovább bonyolítja a helyzetet az etimológiai káosz, miszerint a dömsödi rész Alsó-sziget, a dabi fél szigetet pedig "Zátony"-ként tünteti fel a térkép. A Somlyó-sziget déli elvégződése legalább következetesen Felső-szigetként szerepel.

Az etimológiai sokszínűségen valamennyit javított az, hogy 1939. január 1-én egyesítették a két községet, ezentúl kiesett a forgalomból a Wald-Insel, az Alsó-sziget és a Zátony névváltozat és maradt a Dabi-sziget. Ami már sajnos nem sziget, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szerencsére Dömsödnél a Ráckevei-Duna már-már kezd emlékeztetni egy valódi folyóra, legalábbis a szélességét tekintve. Itt már nem olyan nyeszlett folyócska kinézetű, mint például Csepelnél, ahol a meder a felismerhetetlenségig szűkült. Azaz kb. olyan széles, mint a Dömsödi-Holt-Duna ahonnan a Dabi-sziget "nyílik". 

A települést egykor a Védgátsor védte a Duna áradásaival szemben, ma már a Kvassay- és a Tassi-zsilip vette át ezt a feladatot. Emberemlékezet óta nem volt rá szükség, mindenesetre mai napig meghatározza az ártér és a mentett ártér határát, még így árvizek nélkül is.  Mostanában leginkább kutyasétáltatásra és kerékpározásra használják. Íve követi a Dabi-sziget egykori mellékágát. 

Ez a mellékág a  Dömsödi-Hol-Dunából ágazik ki a Bucsi köz és a Dabi-szigeti út kereszteződése közelében. Utóbbi alatt egy áteresz található, melyen lassan csordogál a pataknyi vízmennyiség. Az is kiderül majd, hogy hol ér vissza ez a víz a Ráckevei-Dunába, ugyanis nem ott ahol kellene. Az idilli alföldi táj nem sejteti, hogy egy dunai sziget mellett sétálunk. Hétköznap a fűzfák árnyékban, tábortűz mellett szundikáló közmunkások szerves részét képezik a tájnak.

A partját bal kéz felől szántóföldek és mezők kísérik, a szigeti oldalon viszont itt-ott felbukkannak nyaralók, köztük ligetek, erdősávok, mezők és szántóföldek mozaikja. Mélysége sehol sem haladja meg a fél métert, szélessége maximum 3 méter. Jobbára csatornának néz ki és ha a térképre nézünk meglepődve tapasztalhatjuk, hogy nem is tévedtünk, hivatalos neve ugyanis Tassi-főcsatorna. Vize egyrészt a Ráckevei-Dunából származik, másrészt a környék csapadékvizeit gyűjti össze, melyek a sziget fentebb említett mélyebb részein gyűlik össze. Halakat elvétve látni benne, néhol békák ugrálnak közeledtünkre a vadkacsák közé.

  

Azon, a helyen, ahol a sziget végét kellene találnunk, és az átereszt vissza a Ráckevei-Dunába csupán bezártnak tűnő vendéglátóipari egység van. A Tassi-főcsatorna pedig halad tovább kilométereken át párhuzamosan a Dunával egészen a Tassi-zsilipig, ahol eléri a Kiskunsági-főcsatornát. Tehát a Dabi-sziget nyugati csúcsa a mellékág-elzáró vízügyi munkálatok következtében "kissé" elnyúlt.
   

Egészen máshogy fest a sziget északnyugati része, azaz a Ráckevei-Dunára néző part. Itt végig a legkülönböző formájú nyaralók sorakoznak, saját stégekkel. Biztonságból annál kevesebb van, mindegyik házon kerítésen kamera + "xy security által védett terület" tábla található. De bárhol sétálunk a Ráckevei-Duna mellett ugyanezt láthatjuk. A nyaralók közötti utcákat a Kerekzátony-szigeten látott ösvényekhez hasonló utcácskák kötik össze, ahol két kerékpáros is alig fér el egymás mellett (ráadásul a sarkokon még le is kellene szállni róla, mert nem lehetne menetből bekanyarodni).

A házak stílusából ítélve nem túl régen parcellázhatták a területet. Míg a dömsödi Felső-szigeten találunk két világháború között épült villákat, addig a Dabi-szigeten inkább a szocializmusból ismert innen-onnan hazavitt/szerzett/talált építőanyagokból összeeszkábált nyaralók tűnnek a legrégebbinek. Természetesen vannak újabb építésű, modern házak is (egy-kettőben laknak állandóan), de nem ezek dominálnak. Sok az eladó és sok az elhanyagolt, gazdátlan nyaraló is.
  

A dabi-szigeti eklektikusság azonban a kerítések stílusában köszön vissza leginkább. Nincsen két egyforma kerítés a szigeten. A szigeti individualizmusnak köszönhetően az ember önkéntelenül is elkezdi fényképezni a százféle kerítést. Anyaguk lehet léc, drót, beton, tégla, a legkülönfélébb öntött vagy hegesztett vasrácsok. Sőt, itt még a legegyszerűbb drótkerítést is feldobják néhány kovácsoltvas hallal. 

A Dabi-szigetről híd vezet át a Felső-szigetre, ahol a holtág egy átereszen keresztül folyhatna vissza a Ráckevei-Dunába. Csakhogy itt a Ráckevei-Duna ömlik a holtágba, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a folyó itt "visszafelé" folyik. Erre az érdekes jelenségre nem találtam magyarázatot.

Végezetül illene kitérni arra pontosan mi is az a címben említett paradoxon a Dabi-szigettel kapcsolatban: a sziget neve még megvan, a falué már nincs. A sziget már nincsen meg, a falu még megvan.