A gerjeni Nagy Homokzátony

A Duna mellett csöndesen megbúvó kis település, Gerjen neve mostanában gyakrabban kerül elő a sajtóban. Ezt annak köszönheti, hogy a paksi atomerőmű közelsége miatt ide tervezik megépíteni a Paksot Kalocsával összekötő új hidat.

írta: Schell Gergely

Pedig a 800 éves Gerjen sok mindenről híres lehetne. Fogathajtó-versenyéről, rockfesztiváljáról, kompátkelőhelyéről, ártéri erdejéről, halászatáról, hagyományőrzéséről és vallási életéről is. Apropó: ha valakit kenun vagy kerékpáron hozna erre az útja, ki ne hagyja a töltés oldalában található kikötői kocsmát!

Ahogy az lenni szokott, a falu végső helyét és formáját a Duna szabályozásakor nyerte el. Korábban a folyam körbemosta a dombot, ahol a néhány házsornyi település állt, megközelíteni is csak csónakkal lehetett. Később, azaz ma már rendezett, szellős utcák sorakoznak valamivel odébb sakktáblaszerűen. Ártéri erdeje, fattyú- és holtágai ma is művelés alatt állnak, vadászatra, horgászatra és halászatra is alkalmas vidék ez. A falu széléről rálátni az erőműre.

Helybeliekkel beszélgetve hallottam először a Nagy Homokzátonyról. Strandok felől érdeklődtünk, akkor mondták el, hogy a helyiek nyaranta birtokba veszik a hosszú, lapos területet. Többször is nekifutottunk, hogy megtaláljuk, ám próbálkozásaink nem jártak sikerrel. Amikor a legtovább jutottunk az ártéri erdőben, az áradó Duna állta utunkat. Utólag persze tudjuk már, távol vettük be magunkat az erdőbe, célunktól jóval északabbra, így legfeljebb a Dunáig juthattunk volna ki. Végül tettünk egy próbát a katolikus templom mellett, és egy jó tízperces sétával elértük a homokzátony északi csücskét. Az erdőben traktorral is találkoztunk, útközben horgászoktól tájékozódtunk, érdemes-e továbbhaladnunk. Azt javaslom, ne sötétedés előtt vágjunk neki az ártéren való átkelésnek, mert visszafelé nehéz a sötétben botorkálni az ösvényen.

Alacsony vízállásnál jó 2,5 kilométer hosszan gyalogolhatunk a zátonyon dél felé. Nem csak vadmadarak, de halak, kagylók, csigák megfigyelésére is lehetőségünk nyílik. Róka- és madárnyomok között lépdelve magányos horgászt pillanthatunk meg ladikjában üldögélve. A naplementék gyönyörűek itt, és ha gumicsizmát húzunk, jó ötven-százméternyire is begyalogolhatunk a Dunába. Emberrel az említett horgászokon kívül egyáltalán nem szoktunk találkozni, igaz, mi ősszel fedeztük fel a helyet.

Egy madármonitoringgal foglalkozó TDK-dolgozat a következőket írja a Dunának erről a szakaszáról:

“A három nagy kiterjedésű zátonyunk közül az 1515-14 fkm-nél található a második. Ez a tőkés réce (Anas platyrhynchos) és a sárgalábú sirály (Larus michahaellis) vonulásában és telelésében játszik kiemelt szerepet alacsony vízálláskor. A zátonnyal átellenben a bal parton szinte minden évszakban horgásznak. A zátony főleg nyáron, napozó turisták kedvelt helye, ami igen nagy zavarással jár az ott pihenő madarak számára. Télen rendszeresen vadásznak ezen a részen.

A zátonyt téli időszakban a ludak éjszakázó helyként használják. A zátony alatti
folyamkilométernél ível át a Duna felett kettő magasfeszültségű vezeték. A madarakra gyakorolt hatását aligha vizsgálta bárki is, minden esetre feltételezhetően zavarja őket.

A fajszi szakasz egy enyhe délnyugati kanyarral kezdődik. Itt a part köves, kősarkantyúk sehol sem lassítják a sodrást. A nyugalmas parti köveken úszó récék gyakran gyűlnek össze, nem ritkán ezrével.

Galériaerdők mindkét oldalról keskeny sávban szegélyezik a folyót. A faddi oldal beépítése 2006-ban kezdődött, amikor is egy hatalmas gabonatárolót építettek közvetlenül a partra, annak minden egyes segédlétesítményével együtt.

A zavarás megnőtt, de a távolabbi kősarkantyúk biztonságos öblei menedékül szolgálnak az úszó récék csapatainak és kormoránoknak.” (Tamás, 2007)

Ottjártunkkor kárókatonákat és sirályokat figyelhettünk meg, a part menti kobolyán pedig hattyúcsalád riadt fel közeledtünkre.

Nem véletlen, hogy kedves kirándulóhelyünkké vált a Nagy Homokzátony. Természetközelisége és mégis valószerűtlen látványa hamar egy más tudatállapotba repíti az embert. Ha igazak a hírek, szerencsére az új híd Gerjentől északra épül majd, így legfeljebb az építkezés és a járművek zaja háborgatja majd ezt a különleges vizes élőhelyet. Aki teheti, nézze meg, élje át. Csak arra kérek mindenkit, ahogy a folyamhoz, úgy a zátonyhoz is tisztelettel közelítsünk.

Felhasznált irodalom:
Tamás Ádám (2007): A Duna Harta - Baja (1546 - 1479 fkm) közötti szakaszán végzett vízimadár monitoring eredményei. http://www.fagosz.hu/fataj/2008/03/040/TDK_TamasAdam.pdf